Orvosi Hetilap, 1896. november (40. évfolyam, 44-48. szám)

1896-11-01 / 44. szám

537 ORVOSI HETILAP 1896. 44. sz. bővebben az ő munkájukra utalok, észleléseik közül itt csak a fontosabbakat akarom kiemelni. A silaria m., melynek eddig csak nősténye ismeretes, fehér tejszínű, nyirkos tapintatú, 3—5 milliméter széles és 5—80 cm. hosszú. Az általam észlelt 19 eset közül a leghosszabb filaria 52 cm. volt. Leuckartt szerint kívül cuticula fedi, mely meglehetősen elastikus, gyűrűkből összetett és 6 rétegből áll. Az ez alatti subcuticula szemcsés rétegű. A féreg háti és hasi oldalán hosszirányban izomréteg vonul végig, melynek szélessége a filaria vastagsága szerint változik s a feji és farki végén legkeskenyebb ; ezenkívül találhatók harántcsíkolt izomrostok, valamint nagy számú idegrostok is. A fejnek csúcsát ovális vagy kerekalakú lemezke, a fejpajzs (Kopfschild Leuckart) fedi, melynek közepén a háromszögű szájnyílás van. A fejen koraiakban 2 nagyobb és 6 kisebb papilla ül. A féreg farki vége felfelé görbült; a fej és a farki vég között húzódik a bélcsatorna, mely szűkül a kifejlődött nősténynél, amennyiben elnyomja a különben is isolálható uterus, melynek mellső és hátsó végén egy-egy összecsavarodott csatorna, az ovarium látható. Az uterusban levő peték, ha elszaporodtak, megrepesztik az uterust, majd a cuticulát is és ekként kifelé jutnak. A petékből származó embryók miképen jutnak az emberi szervezetbe, azt Fedschentco derítette ki, míg ugyanis előbb igen sokan, így Jördens, Carter és mások, sőt még az újabb időkben is számosan úgy vélték, hogy kívülről talán a homokból jutnak a bőr pórusain át a kötőszövet alá. Fedschenko búvárlatai kétségtelenné tették, hogy az ébrények ú. n. cyclopsokba (vízi bogarak) bevándorolva azokban tovább fejlődnek s a cyclopsokkal szenyezett víznek ivásakor bejutnak az emberi gyomorba, a honnan azután tovább folytatják útjukat s fejlődésüket a subperitonealis, subpleuralis és egyéb kötőszövetben. A dracontiasis, mely névvel e betegséget már Galenus illette, a tropikus vidékeken rendkívül gyakori. Betegeim, kik egy itt tartózkodó néger csoportnak voltak tagjai, afrikai — akriai — benszülöttek voltak és 180 egyén közül 19, tehát körülbelül 11 ° C szenvedett filariában; mindannyinál a bőralatti kötőszövetben voltak találhatók ; vájjon egyéb szervek kötőszövetében is, arra nem voltak tapasztalataim. Leggyakrabban az alsó végtagokon, nevezetesen a bokák körül fordulnak elő, csak ritkán másutt; így 1 esetben láttam a bal scapula táján, egyszer a scrotum bőralatti kötőszövetében, 14-szer az alszárakon és 3-szor az egyik vagy másik boka körül. Mindezen esetekben a bántalom fejlődését következőképen észleltem : kezdetben mogyorónyi, majd diómekkoraságú fluemnáló daganat volt a bőr alatt kitapintható; e helyi bántalom a szervezetben nagyobb reactiót nem okozott, valamint nem járt nagyobb testi hőmérséki változásokkal, úgyszintén jelentékenyebb fájdalmakkal sem, csak a mozgásban, járásban zavarta a beteget. A termenagyobbodás fennállásának 2-dik vagy 3-dik hetében obscedált, feltört, midőn is a csekély genytartalomban látható volt a filaria egyik vége, melyet a betegek maguk lassanként kihúznak és hogy el ne szakadjon s az ekként kiszabadult peték máshová ne juthassanak, pálezikára csavargatnak. 8—10 nap alatt így eltávolítják az egész férget, a fekély helyén pedig a restitutio mihamarább helyreáll. A daganat néha részint nagysága miatt, részint pedig azért, mert 2- 3, sőt több filariát is tartalmaz, nyomást gyakorol az alatta levő véredényekre, miért is stasist, oedemát okoz, így volt ez az I. belklinikára került betegünknél is, kinél a jobb alsó végtag térdtől lefelé megnagyobbodott, nyomásra fájdalmas fluctuáló daganatot mutatott, melyre Makara dr. bemetszést végzett, mely alkalommal sok véres genyen kivül két 8—10 cm. hosszú filaria medinensis ürült ki. A másik s általam bemutatott esetben a jobb alszár alsó felében volt a fentebb leírt typikus termenagyobbodás, mely fennállásának 3. hetében abscedált s belőle filaria m. volt eltávolítható. Hasonlóképen folytak le többi eseteim is. 1 Leuckart. Die menschlichen Parasiten 1876. 2 Entomologie u. Helminthologie 1802. 8 Küchenmeister. Die menschl. Parasiten 1864. Közlemény az egyetemi II. belklinikáról. A paralysis spasticáról és az öröklött idegbajokról általában. Irta: Jendrassik Ernő dr., egyetemi ny. rk. tanár. (Folytatás.) II. család. Ezen családnak két beteg tagját hosszabb időn át észleltük a klinikán. E betegek: egy 8 éves leány s egy 12 éves fiú; atyjuk 46-dik, anyjuk 41-dik életévében van, mindketten állandó egészségnek örvendenek, bár az asszony korához mérve idősebbnek látszik. Az anya minden terhessége, szülése és gyermekágya rendes lefolyású volt. Összesen 7 gyermeke volt, ezek közül az első 18 éves leány, állítólag egészen egészséges, a második Henrik nevű fiú és a harmadik Kata nevű leány betegeink, ezután következik még egy 6 és egy 2 éves fiú s végre egy az idén (1896.) született csecsemő. Az utóbbi két fiú közt volt még egy gyermek, aki pár napos korában ismeretlen bajban meghalt. A három utóbb említett élő gyermeket egészségesnek vélik szülei. A szülők családjában hasonló baj nem fordult elő, a családtagok általában is nagy kort értek el. Betegeinket következő kórtörténettel vettük fel: 1. K. Henrik: Korához képest elég nagyra nőtt, mérsékelten táplált fiú. Jelen baja körülbelül 7—8. életéve között kezdődött, igen lassú előhaladással, addig ép volt és fürge. Jelenleg bőre, belső szervei és azoknak működése, vizelete egészen rendesek. A fiú arczkifejezése kevés szellemi képességet árul el, fülei elállók, fejét előrehajolva tartja s szemei széttörően kancsalítanak. Szemeinek vizsgálatát Grósz Emil dr. magántanár úrnak köszönöm s adatait csak annyival toldom meg, a mennyit hosszú észlelésünk alatt még tapasztalhattunk. Látása mindkét szemén a rendesnek körülbelül Rendes nézéskor bal szeme kifelé tör, a jobb szem eltakarása alatt azonban ezen szemével is jól fixál. A szemmozgások mindkét szemén külön-külön vizsgálva befelé és felfelé csökkent kiterjedésben történhetnek, ezen mozgásokhoz, főleg oldalirányokban némi nystagmusszerű lengés, inkább apró, szabálytalan rángatódzások alakjában csatlakozik. Kettős képet a beteg nem vesz észre. A pupillák jó középtágak, alkalmazkodásra és fényre élénken reagálnak, bár a pupilla szűkülése fénybehatásnál — megfelelően a csökkent fényérzésnek — nem oly nagyfokú, mint azt különben várni lehetne s az iris összehúzódása után azonnal ismét jelentékenyen tágul. A papillák határozottan elszíntelenedtek különösen jobboldalt; a verőerek szűkek, a vénák tágabbak. Mindkét szemen, de főleg a balon nagyon kifejezett a sztigmatosság. A látótér alig látszik szűkültnek. A hallás jó. Arczizmainak működésképessége rendes, nyelve jól mozog, lélegzetvétele és nyelése szabad. Garatívei látszólag jól mozognak. Orrjáratai szabadok, bár elég szűkek s nyálkahártyájuk duzzadt. Beszéde monotonos, dünnyögő, vontatott, orrhangú, egyes szavak előtt, vagy szótagok közt megakad s ekkor állát előrenyujtja, mintha a levegő kiáramlásnak szabadabb utat akarna járni. Beszéde leginkább a garatbénulásból származó beszédzavarhoz hasonlít. Felső végtagjait minden irányban szabadon mozgatja, kézmozgásain némi ügyetlenség mutatkozik. Hátizmai, hasizmai rendes erővel működnek. Alsó végtagjain, széken ülve, feltűnő, hogy főleg a leülés első idejében, vagy ha kezeivel valamely mozgást végez, úgy alszárai nem lógnak függőlegesen alá, hanem mintegy 35—40 fokig kinyújtva maradnak. Ezen állásból csak nagyon lassan ereszkednek lefelé lábai ágyban fekve, széken ülve ujjaikkal egymást fedik , a jobb a bal fölött van. A lábak befelé s lefelé fordultak (pes varo equinus), a lábtalp homorulata igen kifejezett, s a láb felső oldalán a metatarzálos csontok erősen kiemelkednek. (L. a 2. és 3. ábrát.) Járni otthonegyáltalában nem tudott, a klinika sima padlóján úgy segít magán, hogy széket tol maga előtt. Ezen járásnál bal lába teljesen befelé fordulva marad, úgy hogy lábának csak külső széle érinti a talajt. Jobb lába is erősen befelé fordulva marad.