Orvosi Hetilap, 1897. március (41. évfolyam, 10-13. szám)

1897-03-07 / 10. szám

116 ORVOSI HETILAP 1897. 10. sz. Kohlen, Kiesel, Kalkstaub werden jedoch nicht blos von den oberflächlichen Zellen, sondern auch vom Langengewebe bei meiner Auffassung der Alveolen als Lymphräume auf keine Schwierigkeiten stösst, denn durch die Gewebsflüssigkeit oder ihre beweglichen Zellen weiter transportirt, um unterwegs oder an entfernten Theilen z. B. in den Bronchialdrüsen abgelagert zu werden (Fremdenkörper-Pneumonie)“. Ezen pneumokomiotikus megbetegedést még súlyosbítja a vaspornak, az aczéldarabkáknak bejutása a tüdőbe, mely semmi körülmények közt nem lehet indifferens arra. Úgy látszik azonban, hogy az aczéldarabkák, melyek súlyuknál s nagyságuknál fogva nehezebben jutnak a tüdőbe, inkább köpetnek ki, mert Peacock esetében a tüdőben talált aczélról különös említést nem tesz. Az általa bonczolt, phikisi­­kus tünetek közt elhalt, egy ízben vért köpött malomkőmunkás tüdejéről csak mint pneumosilikosisról s a tüdőnek 0­ 406 gm. kova tartalmáról emlékszik meg. Peacock ezen foglalkozást a tuberculosisra igen hajlamosnak találja, úgy hogy egy londoni malomkőgyárban a tuberculosisban elhaltak halálozási aránya 40%-ot tett ki. Hasonlóan nyilatkozik Sommerfeld is, ki a malomkőmunkásoknál csak a kőfaragókat tartja a tuberculosisra még inkább exponáltaknak, mert ezeknek átlagos élettartama csak 29 év s 2 hó. Merkel egy 16 éves tanoncznak tüdejében, ki­köszörűkő munka mellett 1­2 évig dolgozott s véletlen szerencsétlenség folytán meghalt, számos kis fekete gombostűfejnyi göböket s foltokat talált, melyek a siderotikus tüdő kötszöveti göbeihez hasonlítottak, melyek úgy mint az interalveolaris sövényekben talált foltok s sávok is, sötétfekete gömbölyű szemcsékből állottak. E mellett számos éles szélű s szögletes jegeczes, a fényt törő test volt látható, mely vegyileg is a kőpor és a vas maradványainak volt felismerhető. Zenker szerint a pornak folytonos belégzése következté­ben a tüdőben kötszöveti göbök keletkeznek, melyek az idült lob következményekép tekinthetők s azokat lobularis, inter­stitialis, indurált tüdőloboknak (lobulare, interstitielle, indu­­dirende Pneumonieen) nevezte el; ezen lob kiindulása nézete szerint a lobularis hörgi ágakban keresendő, melyeknek fala tönkrement. A hörgők falazatainak fekélyedései tova terjesztve ezen destructiv folyamatot a tüdő szövetére, cavernákat okozhatnak s így a tü­dővész klinikai képét nyújthatják A fellazult nyákhártyával ellátott s a csilló hámtól fosztott tüdő, melynek úgy alveolusaiban mint ezt Boetticher s Arnold állatkísérletei mutatják, mélyebb szövetében is por van lerakódva, valamint a már szövetében is megtámadott tüdő is a gümőbacillusok letelepedésére igen alkalmas talajt képez.­ Hogy ezen betegeknél, mint ezt Merkel is hiszi, a tuberculosis azért fejlődnék ki oly gyakran, mivel mindezen munkás igen nagyon pozator, ezt a saját eseteim alapján nem állíthatom, sőt ezen állítást egyenesen kétségbe is merném vonni. Természetes, hogy előrehaladt kornál, rigid mellkas s tágult tüdők mellett, melyeknek kitérései a folytonos rossz testtartás (ülőhelyzet) s előre görnyedés által még inkább akadályozva vannak, midőn t. i. a tüdő már úgy is vesztette ruganyosságát, az idegen testek : liszt, kőpor, kovakő, aczél­darabkák eltávolítása még inkább nehezítve van s a folyton izgató test nemcsak ulceratiókat okozhat, hanem tüdő gan­­graenát is. A különböző pornák ártalmát legjobban tünteti fel Hirtnek igen érdekes statistikája. Húsz évi átlagos számítás eredményekép úgy találta, hogy rendszerint az összes meg­betegedés közül 7'53 l/o hörghurutban, 0'55 tüdőtágulásban, 3'13‘Vo tüdőlobban s 7'28 százalék tüdővészben volt beteg. Száz fém, ásványi, növényi s állati porban dolgozó közül meg­betegedett hörghurutban 14‘8, 11'0, 19‘0, 13, 6% ; tüdő­­tágulásban 3*1, 9‘0, 4‘7, 3‘0, 5‘l°/o ; tüdőlobban 7‘4, 5'3, 9'4, 7‘7, 6'0°/o, míg a tüdővészben megbetegedettek a legnagyobb megbetegedési százalékot nyújtották ú. m. 28'0, 25'2, 13'3 és 20'8 százalékot. A malomkő köszörülésénél a köszörűpor maga is képes ú. n.: „Grinder’s Astrana“-t előidézni, mely a szerzők állítása szerint a chalicosis és siderosis együttes megbetegedése. Ezen betegek közetében babnyi fekete köszürű concrementumokat találtak. De hogy a malomkövet vágó munkásoknál egyes esetek­ben fellépő bő­hurut jelenléte nélküli asthmaszerű nehéz légzés, a különböző kőpor­i vasdarabkák bejutásán kívül, magától a liszttől is lehet előidézve (a liszt rendszerint magá­ban pl. malommunkásoknál annyiban ártalmas, hogy a ren­des nyákhártyára tapad s a légző felületet kisebbíti), ezt legújabban Gerhardt-nak észleletei látszanak bizonyítani. Ő ugyanis 4 tüdő infiltratióban szenvedő asthmatikus malom- s sütőmunkás köpetében a munka szünetelés után 2­2 héttel a búzaliszt keményítőjét tudta kimutatni. Mindent összegezve: a malomkövet élesítő munkások meg­betegedését okozzák a malomkő és köszörű kőpora, az elugró aczéldarabkák s malmokban a levegőben keringő liszt. A malomkő élesítésével foglalkozóknak megbetegedését csökkenteni lehetne különösen akkor, ha a munkájukat a szabadban végeznék vagy külön helyiségben, de semmikép sem magában a malom porában. Hogy ezen helyiségnek tágasnak, jól szellőzöttnek, világosnak s exhaustorral ellátottnak kell lenni, ez magától értetődik. A munka mindenkor csak oly baltával engedélyezendő, melynek vége egy lefelé csüngő vastagabb bőrrel van ellátva, s mely a balta rúdját vezető kezét teljesen védje és betakarja ; szigorúan megtiltandó az aczélvésőknek élesítése nem elég nedves kövön. A többi óvintézkedés: a bőrkeztyű, a csillámból készült védő­szemüveg (akár Simmelbauer-féle, akár a Scheidig-féle vagy a még annál czélszerű­bb Schmidt-féle ólmozott drótfonat­ból készült) s a respirator folytonos viselése munkánál, az orrnak s a toroknak vízzel való kiöblítése munka után, sajnos, többnyire a munkások indolenciája miatt saját egészségük koc­káztatása mellett mintegy papiroson marad. Lehet, hogy az óvintézkedések és törvények szigorú elő­írása, a védő­eszközöknek a munkaadók által történt beszerzése ez állapotokon idővel segíteni fog és ezeknek előírásával, pontos betartásával és alkalmazásával a megbetegedés ugyan nem fog megszűnni, de az jóval enyhítve lesz. Irodalom. Albrecht. Handbuch der praktischen Gewerbehygiene. 1896. Berlin. Arnold. Untersuchungen über Staubinhalation und Staub­metastase. 1885. Böetticher. Ueber Lungenmelanose. 1889. Blaschko. Verhandlungen d. dermatologischen Vereinigung zu Berlin. 1891. Buhl. Lungenentzündung, Tuberculose u. Schwindsucht. 1873. Buhl. Mittheilungen aus dem patholog. Institut in München. 1878. Enderlen. Experimentelle Untersuchungen über die Wirkung des Thomasschlackeustaubes auf die Lungen. 1885. Greifenhagen. Ueber Inhalationspneumonieen etc. Gerhardt. Verkleisterung der Luftröhren-Aeste. 1896. Hirt. Die Staubinhalationskrankheiten. 1871. Jordan. Die Krankheiten der Arbeiter in den Staubfabriken. Laennec. Traité de l’auscultation médicale. 1829. Langguth. Ueber die Siderosis pulmonum. 1895. Meingeard. Signes d’identité des ouvriers, exercant la profession des rhabilleurs de meules. 1890. Merclcel. Die Staubinhalationskrankheiten. 1882. Peacock. Millstone makers diseases. Sillicous matter found in the lung. 1873. Peacock. French millstone makers’s phthisis. 1876. Peterson. Pneumoconiosis. 1885. Ruppert. Experimentelle Untersuchungen Uber Kohlenstaubinhala­tion. 1878. Sommerfeld. Die Berufskrankheiten der Steinmetze, Steinbildhauer, u. verwandter Berufsgenossenschaften. 1892. Sommerfeld. Die Schwindsucht der Arbeiter. 1895. Zadek. Hygienie der Müller, Bäcker u. Konditoren. 1896. Zenker. Ueber Staubinhalationskrankheiten der Lunge 1866. 1 Endersen kísérletei szerint a port belégzett tü­dőszövet a pneumonia coccusainak számára alkalmas talajt nyújt.

Next