Orvosi Hetilap, 1897. szeptember (41. évfolyam, 36-39. szám)

1897-09-05 / 36. szám

433 ORVOSI HETILAP 1897. 36. sz. Két esetünkben ment át a betegség lefolyása alatt a constipatio hasmenésbe; mindkét betegünk meghalt; ezen tünet annál inkább látszik figyelmet érdemelni, mert theoretikus szempontból is érthető, hogy ha a kezdeti constipatio az agy­alap izgatottságának következménye, úgy a másodlagos foko­zott székü­rü­lés esetleg hűdési tünet is lehet. Ennek a fel­vételnek felel meg az is, hogy mindkét betegnél huzamosabb ideig voltak szívgyengeség és rendetlen működés tünetei jelen a diarrhoeák tartama alatt, azelőtt pedig gyérült és aryth­­­mikus szívműködés. A meningitis tartama alatt fellépő has­menést mindig figyelemmel kell kisérnünk s ha az rendetlen szívműködéssel párosul, úgy a kórjóslatot tetemesen súlyos­bító körülménynek kell tekintenünk. Összes észlelt eseteink kor szerinti megoszlása és gyógyulási arányuk a következő rövid táblázatban foglalható össze: E táblázatot csak úgy ítélhetjük meg helyesen, ha az elmaradt 5 esetet levonjuk, a­mikor 23 esetre 6 halálos kimenetel esik; ez elég kedvező százalék volna (25%), de sokkal kedvezőtlenebb már a teljes gyógyulás aránya, a­mennyiben 23 betegre csak 6 gyógyult esetet számíthatunk. (20-2% gyógyulás.) Azon eseteink közül, kik épen lefolyt meningitis marad­ványaival keresték fel a kórházat, egyet tartunk megemlíten­­dőnek: 299. J. k. sz. P. Jolán, 2­2 éves, felvétetett április 2-dikán. Egy hó előtt kanyaró, azóta jellemző meningealis tünetek, igen erős tarkómerevség, nagy nyugtalanság, a gerincz­­oszlop igen fájdalmas, herpes az ajkakon. Felvételkor a meningitis acut tünetei már visszafejlődőben voltak, de az eszmélet még mindig zavart, a jobbkéz és balláb duzzanata van jelen ; a felvétel okát tulajdonképen a mindkét oldalon fejlődő retinaleválás képezte, mely teljes amaurosisra vezetett; ez volt egyúttal a legszomorubb esetünk, mert a reczegleváláson kívül teljes süketség és intelligentia-zavar maradtak vissza. (Egy esetben (312. sz. K. Béla) meningitis convexitatis után is láttunk ugyancsak mindkét oldali reczegleválást; a bonczolat a kór ismét megerősítette.) Még csak azt tartjuk megemlítendőnek, hogy betegeink legnagyobb része a főváros VIII. és IX. kerületéből került ugyan ki, de egyes utczákat vagy körülirtabb helyeket, mint a fenti sorokban leírt kis endemia góczpontjait nem sikerült kimutatnunk. (Folytatása következik.) Közlemény a Korányi Frigyes ny. r. tanár igaz­gatása alatt álló kir. tud. egyet. I. belkórodáról. Bárzsing-hüd és hysteriás alapon. Közli: A­kler Lajos dr.­ A beteg, a­kit Korányi Frigyes tanár úr szíves enge­­delme folytán szerencsém van a t. orvosegyesületnek bemutatni, ma már gyógyultnak érzi magát s gyógyultnak is mondható, annyiban a mennyiben nyelési képtelensége, mely kizárólagos panaszát képezte, ma már nincs jelen. Hogy ezen körülmény 1 Betegbemutatással előadta a budapesti kir. orvosegyesületnek 1897. február hó 27-dikén tartott ülésén, daczára is bátor vagyok a beteget e helyen bemutatni, annak oka abban van, hogy a kórképnek, mely különben sem tar­tozik a gyakran észlelhetők közé, jellegét biztosan megállapí­tani nem volt könnyű s a pontos kórisme felállításának nehéz­ségeit végleg csakis a betegségnek kedvező irányú lefolyása küzdötte le s ez erősítette meg a mindjárt kezdetben felállí­tott kórisménket. Az 51 éves férfibeteg foglalkozására nézve ács, Komáromban született s ugyanott lakik, az I. belgyógyászati kórodéra 1. évi február hó 4-dikén vétette fel magát. Szülei végelgyengülésben haltak el, 3 testvére pedig előtte isme­retlen betegségben. Négy élő gyermeke egészséges. Családjában ideg­bajnak az előfordulásáról mit sem tud. Húsz éves koráig egészséges volt, akkor penisén —­ a leírás szerint — lágy fekélyt acquirált, mely hat hét alatt locális kezelésre gyógyult. Higany-készítményeket nem használt és általános tünetek sohasem jelentkeztek. Jelen bajáig telje­sen egészségesnek érezte magát, mérsékletes dohányzó volt s még mérsékeltebben élt szeszes italokkal. Négy héttel a korodára való fel­vétele előtt egy háztetőn való dolgozás közben, onnét 4 méter mélyre esett. Ezen trauma legerősebben fejének jobb parietális tájékát érte. A trauma pillanatában elvesztett eszméletének körülbelül 10 percz múlva bekövetkezett visszanyerésekor orrából kevés vér szivárgott s mérsékelt mérvű pár napig tartó s azóta sohasem ismétlődött tompa fájdalmak léptek fel fejének a traumát elszenvedett tájékán, s három­négy napig véres csíkokkal feszenyzett köpetet ürített. A traumát csakhamar követőleg be salivatio is lépett a beteg­nél fel, a­mit különösen kellemetlenné tett az a jelenség, a­mit a beteg ugyancsak a trauma elszenvedése után észlelt, hogy a szájában meg­­gyülemlett nyálat ép úgy képtelen lenyelni, mint a­hogy teljesen kép­telenné vált bárminek evésére vagy ivására. Bármilyen ételt vagy italt garatjának alsó részén megakadni érez, az italok az orrán nem folynak vissza, de a lenyelése semminek sem sikerül, úgy hogy betegségének első két hetében por anum lett táplálva s az utóbbi, felvétele előtti két hét alatt pedig bárzsingclő segélyével vett magához híg tápanyagokat. A mesterséges táplálás daczára is a beteg, betegségének négy heti tar­tama alatt régi testsúlyának állítólag több mint felét elvesztette. F. évi február hó 4-dikén az I. belgyógyászati kórodára lett fel­véve a következő jelen állapottal. Az alacsony termetű, mérsékelten fejlett s rosszul táplált, lesová­nyodott férfibeteg csontrendszere alaki eltérést nem mutat. Köté­­s lát­ható nyálkahártyái halványak, bőre halvány fakós-szürke, a rendesnél mindenütt nagyobb redőkbe szedhető, bőralatti kötőszövet zsírszegény, izomzat kis térfogatú, pettyhüdt. Étvágy nagy s csak mesterséges úton elégíthető ki ; a beteg nyelési kísérletei sikertelenek, a­mennyiben a lenyelni szándékolt falatot a beteg által csak megközelítően meghatá­rozott helyen, „torkának alsó részén“ megakadni érzi s a falatok le­nyelésére irányzott minden további kisérlet sikertelen marad; ép így van a beteg a bőven elválasztott nyállal, mely sűrűn s nagyobb mennyi­ségben meggyűlvén szájában, azt kiköpni kénytelen. A fokozott szomjérzés szintén csak mesterséges úton elégít­hető ki. Nyak symmetrikus, rajta néhány apróbb mirigy tapintható. Mellkas keskeny, lapos, szívcsúcslökés az 5—6. bordaközben a bimbóvonalon belül körü­lírtan tapintható. Ütérlökés kis hullámú, mér­sékelten telt, rythmikus, száma perczenként 76, ütérfal kissé merev. Has behúzódott, nyomásra sehol nem érzékeny, benne rendellenes resistentia nem tapintható. A gyomor mozgási é­s elválasztási viszonyai kielégítők­­, 200 gmé tejnek másfél órával a bevitel után foganatosított expressiójával gyomortartalom egyáltalán nem volt nyerhető, ellenben egy nyers tojásnak több mint egy harmada a bevétel után két és félórával alkal­mazott expressióra kiürült. 200 cm3 víz ötnegyed óra múlva a beöntés után nem volt a gyomorban. Maga a gyomornedv bőven tartalmazott sósavat, tej é­s zsírsavak nem voltak kimutathatók ; a gyomornedv össz­­aciditása 18-4°/o. Az idegrendszernek vizsgálata a következő eltéréseket derí­tette fel: A kinyújtott nyelv kissé remeg, szájpadívek s nyelvcsap elég magasan állanak, előbbiek egymástól távol, és nyelés-, légzésnél, vala­mint hangoztatásnál a rendesnél valamivel renyhébben működnek. A lágy szájpad villanyos ingerlékenysége rendes. Az alsó végtagokkal végzett combinált mozgások kivitelében csekély fokú ataxia észlelhető, mely mérsékelten fokozódik behunyt szemmel való járásnál. A járásnál észlelhető ezen ataxia intensitásában változó, egyszer alig észrevehető, másszor kifejezettebb s ilyenkor a járás szélesebb alapú, szabálytalan lépésű, egyenetlen irányú; a beteg lábait előre löki s sarkával érinti előbb­­a földet. Az érzési körben az egyedüli eltérés a gége nyakhártyájának totális anaesthesiája. Bőr és csonthártya-reflexek könnyen kiválthatók. Patellaris-reflex mindkét oldalt egyenletesen s jelentékenyen fokozott. A Grósz Emil m.-tanár és Blaskovics Fridolin tanársegéd urak által megejtett szemvizsgálat eredménye az, hogy a látás mindkét szemen a teljes, színlátás jó, a látóterek szabadok, szemfenék ép. Épek a többi érzékszervek is. Azt a tünetcsoportot, mely egy öröklésileg nem terhelt, azelőtt teljesen egészséges egyénnél, közvetlenül előrement ÖsszesenGyógyult szesiditákkal Meghalt Elmaradt 0— 15 1 1 2 1 1­ 3 101 6 1 2 3­­77 — 3 3 1 7—146 4 1 — 1 összesen: 286 • 116 5

Next