Orvosi Hetilap, 1898. szeptember (42. évfolyam, 36-39. szám)

1898-09-04 / 36. szám

436 ORVOSI HETILAP 1898. 36. sz. jobb végtagját a bal alá dobja, bal kezével a bal czombra támaszkodik és a jobb kezével előbb a földön és azután vala­mely tárgyba kapaszkodva mászik fel. Ha ülőhelyzetből kel fel, akkor bal kezével vagy az ülőhelyre vagy mindkét kezé­vel a czombokra támaszkodik. A farád- és galváningerlékenység az alsó végtagok leg­több izmában erősen alább szállott, de a reactióhoz szükséges áramerősség minimuma a betegnek a villamos, különösen galvánárammal szemben tanúsított érzékenysége miatt gyak­ran meghatározható nem volt. 72 cm2 és 5 cm2 electrodok alkalmazása mellett a mm. sartorius, extensor cruris quadriceps, glutaeus maximus, exten­sor digitorum communis, extensor hallucis longus mind­két oldalon úgy a farád­ (0 cm. tt.), mint a galvánáramra (0,5—2'3 M. A.) egyáltalában nem vagy csak gyengén rea­gáltak ; a mm. tibialis, peroneus longus, biceps femoris (caput breve), soleus (caput internum) flexor digit, comm. longus erős farádáramra (0 cm. tt.) egyáltalában nem vagy gyengén, a galvánáramra (0­ 5—2’6 M. A.) különféleképen, t. i. gyengén vagy jól; a mm. interossei dorsales a farádáramra (1*0—4­5 cm. tt.) gyengén vagy eléggé jól, a galvánáramra (1*5—21 M. A.) nem reagáltak. Némely esetben elfajulásos reactio, illetve abba való át­menet volt kimutatható, így a felső végtagok izmainak farád és galván ingerlékenysége rendes. Látó élesség, láták, szemfenék, látóterek fehér és egyéb színekre nézve mindkét oldalt rendesek; hallás, szaglás, ízlés és tapintás szintén épek. Beteg kezelése három hónapi kórházi tartózkodása alatt az összizomzat, különösen az alsó végtagokénak faradizálásá­­ból állott. Némi javulás constatálható volt. Az előbb kemény ikraizomzat simulékonyabb, a járás kevésbbé merev lett és be­teg általában erősebbnek érzi magát. Ez esetben is látjuk, hogy a pseudohypertrophia a csa­lád egy tagjánál lépett fel, melyre nézve öröklékenységi ter­heltség nem mutatható ki. Már Eric és Charcot kiemelték, hogy minél korábban lép fel az izomdystrophia, annál gyor­sabban terjed is az és annál előbb combinálódik az elzsíroso­­dással, mely úgy látszik a szervezet koraifjúsági visszahatása a sorvadási folyamattal szemben. Keferstein,­ a­ki izom­dystrophia 14 esetét állította össze a göttingeni klinika anyagá­ból, szintén bebizonyítottnak találta a szabályt, hogy a korán fejlődő izomdystrophiák inkább a pseudohypertrophia, a későbbiek inkább a juvenilis alak képét mutatták. E jelen­ség közelebbi magyarázatát ép oly kevéssé ismerjük, mint azét, hogy hepatitis interstitialisnál miért fejlődik egyik esetben atrophiás, a másikban hypertrophiás alak. Erbnek ama nézete, miszerint izomdystrophiáknál az el­fajulásos reactio állandóan hiányzik, mely körülmény a gerincz­agyi izomsorvadással szemben megkülönbözteti, kórismészeti jelt képez, manapság már nem tekinthető kizárólagos ismérvül. Úgy a­mint nekem volt alkalmam a beteg izmok villa­mos ingerlékenységének egyszerű mennyileges csökkenését, egyesekben elfajulásos reactiót, illetve elfajulásos reactióhoz való átmeneti alakokat találni, úgy Wiersma­ 1 is észlelte azo­kat pseudohypertrophia egy esetében, a­hol a mm. deltoideus, supinator longus és quadriceps kifejezett renyhe galván össze­húzódásokat mutattak. Hoppel Oppenheim klinikáján két facio- 1­2 scapulo-kumeralis typusú eset közül egyet látott elfajulásos reactióval. A térdínreflexek hiánya első­sorban ugyan a quadriceps izomállománya erős sorvadásának tulajdonítható, de lehet abban a gerinczagynak is része. Az erős lordosis mellett kifejezett scoliosis is állott fenn, mint az izomelfajulás egyenlőtlen elosztódásának eredménye. Lacazel is észlelt kifejezett scoliosist egy 16 éves fiúnál, a­ki családi, előrehaladó Leyden-Moebius típusú izomsorvadásban szenvedett. Hogy a faradizálás némi javulást eredményezett, azt más szerzők is észlelték. Közlemény Herczel Manó dr. egyetemi magántanár szt. István­ kórházi sebészi osztályáról. Hólyagkitüremlés (Ektopia vesicae) gyökeres műtéte az urétereknek a vastagbélbe való beültetésével. Két eset kapcsán közli: Herczel Manó dr. (Vége.) A II. eset: Szmicsek Mihály, 25 éves asztalost illeti Somorjáról. Atyja él, egészséges, anyja köszvényes. Egy fivére van, teljesen egész­séges, fejlődési rendellenességek családjában soha sem fordultak elő. Ezelőtt 5 évvel 2 hétig hal veséjében fájdalmakat érzett, melyek azon­ban néhány nap múlva nyom nélkül megszűntek. Erectiói ezelőtt 6 évvel kezdődtek, éjjeli magömlései ez időtől fogva vannak kéjérzettel párosulva. A magömlés a penis tövéből indul. Közösülési kísérleteket nem tett. Status praesens: Beteg középtermetű, mérsékelten táplált, halvány színű, meglehetős jól kifejlett izomzattal. Erős, vizeletszagú bűzt ter­jeszt, daczára, hogy recipienst visel, a­mely rosszul működik. Az állandó vizeletcsurgás oka veleszületett képződési anomália a meso­­gastrium legalsó felében. A köldök hiányzik. A hólyag táját kis ökölnyi, kerekded alakú, 6 cm. széles, 5 cm. hosszú s majdnem ugyanoly magasan kidomborodó, élénkpiros, nyakhártyával fedett, rugalmas, légpárna tapintatú, köhö­géskor erősen megduzzadó ter­menagyobbodás foglalja el, mely a has­üreg felé gyakorlott nyomásra teljesen lelapítható. Az evertált hólyag nyákhártyájának felső részletei halványabb pirosak, mert epidermizált hámtól fedettek, mely hámréteg az atrophizált hólyag szélén éles határ nélkül megy át a hasfalnak sugaras hegeket mutató bőrébe. Az alsó részletek élénkpiros, fénylő nyákhártyától borítottak, sok helyen felü­letes, könnyen vérző erosióktól fedettek. Ugyanitt emelkednek ki a középvonaltól kis távolságban egymástól 1 cm. széles völgy által el­választva, az 1 és IVa cm. magas s V2 cm. átmérőjű ormányszerű dombok, melyek az ureterek szájadzásának felelnek meg. A baloldali valamivel voluminosusabb, szélesebb alapon ül, tetején 4 mm. széles hasadék foglal helyet­, a­melyben 3 kölesszem nagyságú polypus ül. Az uréterek olykér működnek, hogy a baloldali sokkal gyakrabban, 20—40 mp.-nyi időközben működik, míg a jobboldali uréterből sokkal ritkábban, 1—2 p.-nyi időközben meglehetős erővel szökell elő sonda­­vastagságú vizeletsugár. A trigon­ Lieuteaudi rajzolata jól kivehető, normálisnál kisebb, alsó csúcsánál a hólyag s húgycső nyakhártyájának határa kiemelkedő éles szél alakjában mutatkozik. A teljesen epispadiatikus penis urethrájának nyakhártyája halvány, a húgycső 4 cm. hosszú, az orificium int. s ext.-nál 3/4—1 cm. széles, a kettő között 3 cm. széles nyelvalakú, közepén hosszirányú barázdá­val. E barázda a gyöki részen 1V2 cm. magas gerinczczel emelkedik ki, melynek közvetlen két oldalán a ducti ejacus­ nyílnak. A glans felül nyitott, elég jól fejlett, 2 cm. hosszú, 4 cm. át­mérőjű. A sulcus coroni­s a frenulum jól fejlettek. Praeputium durvá­­nyos, raphe ép. Scrotum jól fejlett, mindkét felében here kitapintható ; a baloldali here normalis nagyságú, a jobboldali jóval kisebb, alig galambtojásnyi. Funiculus spermaticus a vas deferenssel együtt, külö­nösen baloldali, jól kitapintható. A symphisis diastasisa 9 cm.-nyi, az os pubisok szabad végei erősen prominálnak, jól kitapinthatók. A műtét 1897. deczember 20-dikán végeztetett, előbb ’chloros, azután aether­ narcosisban. Legelőbb a kifordult hólyag felső segmentuma lett íves metszéssel körülírva, s e metszés a vastagfalú hólyag széleinek teljes felszabadításáig, a hasür megnyitásáig lett mélyítve. Ezután a hasüregbe bevezetett bal mutatóujj ellennyomása segé­lyével a hólyag alsó segmentuma választatott le a prostatikus résztől, még­pedig olykép, hogy a metszés legalsóbb része körülbelül 1—l*/s cm. távolságban haladt az ureterek szájadzása alatt. Ezen helyen erős­­ V. O. Emile Boix, Myopathie primitive progressive Charcot-Bou­­chard-Brissaud, Traité de médicine. T. VI. 953. old. Paris 1894. 2 Bemutattatott a budapesti kir. orvosegyesület 1898. márczius hó 5-diki szakülésén. n Cm tt.Rángás M. A.Rángás M.semitendinosus I. 0 0 gyenge 21 gyenge Ka ZR­­An ZR B. 0 0 21 Ka ZR An ZR M.semimembranosus I. 0 0 1-2 An ZR ‡Ka ZR B. 0 0 1-2V M.tibialis posticus I. 7-0 jó 0-4n W ;» B. 8-0 r> OGn 1 G. Keferstein. Über die progressive Muskelatrophie. Inaug. Diss. Göttingen 1894. Referálva Virchow’s Jahrbücher II. k. 129. oldal. 2 Wiersma, Dystrophia muse, progr. met ontardingsreactie. Ref. Schmidt’s Jahrb. 241. köt. 245, oldal. 8 H. Hoppe, Zwei Fälle von Dystrophia musc. progr. mit Ent­­artungsreaction (Centralbl. f. Nervenheilkunde und Psyeh. XV. 433. old. október 1892. Ref. Schmidt’s Jahrb. 237. köt. 21. oldal.)

Next