Orvosi Hetilap, 1898. szeptember (42. évfolyam, 36-39. szám)
1898-09-04 / 36. szám
436 ORVOSI HETILAP 1898. 36. sz. jobb végtagját a bal alá dobja, bal kezével a bal czombra támaszkodik és a jobb kezével előbb a földön és azután valamely tárgyba kapaszkodva mászik fel. Ha ülőhelyzetből kel fel, akkor bal kezével vagy az ülőhelyre vagy mindkét kezével a czombokra támaszkodik. A farád- és galváningerlékenység az alsó végtagok legtöbb izmában erősen alább szállott, de a reactióhoz szükséges áramerősség minimuma a betegnek a villamos, különösen galvánárammal szemben tanúsított érzékenysége miatt gyakran meghatározható nem volt. 72 cm2 és 5 cm2 electrodok alkalmazása mellett a mm. sartorius, extensor cruris quadriceps, glutaeus maximus, extensor digitorum communis, extensor hallucis longus mindkét oldalon úgy a farád (0 cm. tt.), mint a galvánáramra (0,5—2'3 M. A.) egyáltalában nem vagy csak gyengén reagáltak ; a mm. tibialis, peroneus longus, biceps femoris (caput breve), soleus (caput internum) flexor digit, comm. longus erős farádáramra (0 cm. tt.) egyáltalában nem vagy gyengén, a galvánáramra (0 5—2’6 M. A.) különféleképen, t. i. gyengén vagy jól; a mm. interossei dorsales a farádáramra (1*0—45 cm. tt.) gyengén vagy eléggé jól, a galvánáramra (1*5—21 M. A.) nem reagáltak. Némely esetben elfajulásos reactio, illetve abba való átmenet volt kimutatható, így a felső végtagok izmainak farád és galván ingerlékenysége rendes. Látó élesség, láták, szemfenék, látóterek fehér és egyéb színekre nézve mindkét oldalt rendesek; hallás, szaglás, ízlés és tapintás szintén épek. Beteg kezelése három hónapi kórházi tartózkodása alatt az összizomzat, különösen az alsó végtagokénak faradizálásából állott. Némi javulás constatálható volt. Az előbb kemény ikraizomzat simulékonyabb, a járás kevésbbé merev lett és beteg általában erősebbnek érzi magát. Ez esetben is látjuk, hogy a pseudohypertrophia a család egy tagjánál lépett fel, melyre nézve öröklékenységi terheltség nem mutatható ki. Már Eric és Charcot kiemelték, hogy minél korábban lép fel az izomdystrophia, annál gyorsabban terjed is az és annál előbb combinálódik az elzsírosodással, mely úgy látszik a szervezet koraifjúsági visszahatása a sorvadási folyamattal szemben. Keferstein, aki izomdystrophia 14 esetét állította össze a göttingeni klinika anyagából, szintén bebizonyítottnak találta a szabályt, hogy a korán fejlődő izomdystrophiák inkább a pseudohypertrophia, a későbbiek inkább a juvenilis alak képét mutatták. E jelenség közelebbi magyarázatát ép oly kevéssé ismerjük, mint azét, hogy hepatitis interstitialisnál miért fejlődik egyik esetben atrophiás, a másikban hypertrophiás alak. Erbnek ama nézete, miszerint izomdystrophiáknál az elfajulásos reactio állandóan hiányzik, mely körülmény a gerinczagyi izomsorvadással szemben megkülönbözteti, kórismészeti jelt képez, manapság már nem tekinthető kizárólagos ismérvül. Úgy amint nekem volt alkalmam a beteg izmok villamos ingerlékenységének egyszerű mennyileges csökkenését, egyesekben elfajulásos reactiót, illetve elfajulásos reactióhoz való átmeneti alakokat találni, úgy Wiersma 1 is észlelte azokat pseudohypertrophia egy esetében, ahol a mm. deltoideus, supinator longus és quadriceps kifejezett renyhe galván összehúzódásokat mutattak. Hoppel Oppenheim klinikáján két facio- 12 scapulo-kumeralis typusú eset közül egyet látott elfajulásos reactióval. A térdínreflexek hiánya elsősorban ugyan a quadriceps izomállománya erős sorvadásának tulajdonítható, de lehet abban a gerinczagynak is része. Az erős lordosis mellett kifejezett scoliosis is állott fenn, mint az izomelfajulás egyenlőtlen elosztódásának eredménye. Lacazel is észlelt kifejezett scoliosist egy 16 éves fiúnál, aki családi, előrehaladó Leyden-Moebius típusú izomsorvadásban szenvedett. Hogy a faradizálás némi javulást eredményezett, azt más szerzők is észlelték. Közlemény Herczel Manó dr. egyetemi magántanár szt. István kórházi sebészi osztályáról. Hólyagkitüremlés (Ektopia vesicae) gyökeres műtéte az urétereknek a vastagbélbe való beültetésével. Két eset kapcsán közli: Herczel Manó dr. (Vége.) A II. eset: Szmicsek Mihály, 25 éves asztalost illeti Somorjáról. Atyja él, egészséges, anyja köszvényes. Egy fivére van, teljesen egészséges, fejlődési rendellenességek családjában soha sem fordultak elő. Ezelőtt 5 évvel 2 hétig hal veséjében fájdalmakat érzett, melyek azonban néhány nap múlva nyom nélkül megszűntek. Erectiói ezelőtt 6 évvel kezdődtek, éjjeli magömlései ez időtől fogva vannak kéjérzettel párosulva. A magömlés a penis tövéből indul. Közösülési kísérleteket nem tett. Status praesens: Beteg középtermetű, mérsékelten táplált, halvány színű, meglehetős jól kifejlett izomzattal. Erős, vizeletszagú bűzt terjeszt, daczára, hogy recipienst visel, amely rosszul működik. Az állandó vizeletcsurgás oka veleszületett képződési anomália a mesogastrium legalsó felében. A köldök hiányzik. A hólyag táját kis ökölnyi, kerekded alakú, 6 cm. széles, 5 cm. hosszú s majdnem ugyanoly magasan kidomborodó, élénkpiros, nyakhártyával fedett, rugalmas, légpárna tapintatú, köhögéskor erősen megduzzadó termenagyobbodás foglalja el, mely a hasüreg felé gyakorlott nyomásra teljesen lelapítható. Az evertált hólyag nyákhártyájának felső részletei halványabb pirosak, mert epidermizált hámtól fedettek, mely hámréteg az atrophizált hólyag szélén éles határ nélkül megy át a hasfalnak sugaras hegeket mutató bőrébe. Az alsó részletek élénkpiros, fénylő nyákhártyától borítottak, sok helyen felületes, könnyen vérző erosióktól fedettek. Ugyanitt emelkednek ki a középvonaltól kis távolságban egymástól 1 cm. széles völgy által elválasztva, az 1 és IVa cm. magas s V2 cm. átmérőjű ormányszerű dombok, melyek az ureterek szájadzásának felelnek meg. A baloldali valamivel voluminosusabb, szélesebb alapon ül, tetején 4 mm. széles hasadék foglal helyet, amelyben 3 kölesszem nagyságú polypus ül. Az uréterek olykér működnek, hogy a baloldali sokkal gyakrabban, 20—40 mp.-nyi időközben működik, míg a jobboldali uréterből sokkal ritkábban, 1—2 p.-nyi időközben meglehetős erővel szökell elő sondavastagságú vizeletsugár. A trigon Lieuteaudi rajzolata jól kivehető, normálisnál kisebb, alsó csúcsánál a hólyag s húgycső nyakhártyájának határa kiemelkedő éles szél alakjában mutatkozik. A teljesen epispadiatikus penis urethrájának nyakhártyája halvány, a húgycső 4 cm. hosszú, az orificium int. s ext.-nál 3/4—1 cm. széles, a kettő között 3 cm. széles nyelvalakú, közepén hosszirányú barázdával. E barázda a gyöki részen 1V2 cm. magas gerinczczel emelkedik ki, melynek közvetlen két oldalán a ducti ejacus nyílnak. A glans felül nyitott, elég jól fejlett, 2 cm. hosszú, 4 cm. átmérőjű. A sulcus coronis a frenulum jól fejlettek. Praeputium durványos, raphe ép. Scrotum jól fejlett, mindkét felében here kitapintható ; a baloldali here normalis nagyságú, a jobboldali jóval kisebb, alig galambtojásnyi. Funiculus spermaticus a vas deferenssel együtt, különösen baloldali, jól kitapintható. A symphisis diastasisa 9 cm.-nyi, az os pubisok szabad végei erősen prominálnak, jól kitapinthatók. A műtét 1897. deczember 20-dikán végeztetett, előbb ’chloros, azután aether narcosisban. Legelőbb a kifordult hólyag felső segmentuma lett íves metszéssel körülírva, s e metszés a vastagfalú hólyag széleinek teljes felszabadításáig, a hasür megnyitásáig lett mélyítve. Ezután a hasüregbe bevezetett bal mutatóujj ellennyomása segélyével a hólyag alsó segmentuma választatott le a prostatikus résztől, mégpedig olykép, hogy a metszés legalsóbb része körülbelül 1—l*/s cm. távolságban haladt az ureterek szájadzása alatt. Ezen helyen erős V. O. Emile Boix, Myopathie primitive progressive Charcot-Bouchard-Brissaud, Traité de médicine. T. VI. 953. old. Paris 1894. 2 Bemutattatott a budapesti kir. orvosegyesület 1898. márczius hó 5-diki szakülésén. n Cm tt.Rángás M. A.Rángás M.semitendinosus I. 0 0 gyenge 21 gyenge Ka ZRAn ZR B. 0 0 21 Ka ZR An ZR M.semimembranosus I. 0 0 1-2 An ZR ‡Ka ZR B. 0 0 1-2V M.tibialis posticus I. 7-0 jó 0-4n W ;» B. 8-0 r> OGn 1 G. Keferstein. Über die progressive Muskelatrophie. Inaug. Diss. Göttingen 1894. Referálva Virchow’s Jahrbücher II. k. 129. oldal. 2 Wiersma, Dystrophia muse, progr. met ontardingsreactie. Ref. Schmidt’s Jahrb. 241. köt. 245, oldal. 8 H. Hoppe, Zwei Fälle von Dystrophia musc. progr. mit Entartungsreaction (Centralbl. f. Nervenheilkunde und Psyeh. XV. 433. old. október 1892. Ref. Schmidt’s Jahrb. 237. köt. 21. oldal.)