Orvosi Hetilap, 1898. október (42. évfolyam, 40-44. szám)

1898-10-02 / 40. szám

483 ORVOSI HETILAP 1898. 40. sz. A szigorú húsdiaeta ezen hátrányait felismerve, a hús mellett egy másik tápláló anyagot kezdtek alkalmazni, a zsírt. Ma a fehérjéből és zsírból álló leoszt az, a­mely a czukor­­beteg ideális diaetáját képezi. Daczára annak, hogy Rollo már 100 év előtt ajánlotta a zsírt, az csak nagyon nehezen hó­dított tért az orvosok közt, azért, mert féltek adni olyan nagy zsírmennyiségeket, a­milyeneket a c­ukorbetegeknek el kell fogyasztani és mert a betegek is vonakodtak hosszabb időn át kizárólag húson és zsíron élni. A zsír a c­ukorbeteg legfontosabb tápláló anyaga, mert ez az egyedüli, a­melyből nem képződik ezukor a szervezetben, ehhez járul, hogy a zsír igen concentrált tápláló anyag, elégésekor több mint egyszer annyi melegegységet — caloriát — fejleszt, mint akár a fehérje, akár a szénhydrát. A naponként elfogyasztandó zsír­mennyiség a diabetes alakjai szerint 120—150—200—250 gm.-ra és még ennél többre, 3—400 gm.-ra is felmehet. A vizsgála­tok kimutatták, hogy a Hirschfeld által leírt egyes kivételektől eltekintve, a c­ukorbetegek nagymennyiségű zsírt is jól emész­tenek és kihasználnak. A 3—400 gm.-nyi napi zsírmennyiség elfogyasztása persze már nagy feladatot ró a bélcsatornára és nem ritkán emésztési zavarokat okoz. Ne mulaszszuk el a bélsár megtekintése és megvizsgálása által arról meggyőződni, vájjon a zsírok adott esetben javára válnak a beteg szerveze­tének és nem távoznak-e emésztetlenül a székürüléssel. A­milyen rendkívül fontos és szükséges az, hogy a diabeteses sok zsírt egyék, épen oly nehéz annak a gyakorlatban való kivitele. A nehézségek abban állanak, hogy szokva vagyunk a zsírt szénhydrátokkal együtt élvezni, a különböző főzelékek, tészták, a kenyér, kitűnő zsírvivő ételek, pedig tudjuk, hogy ezek a c­ukorbetegnek nincsenek feltétlenül és korlátlan mennyiség­ben megengedve. A könnyebb és középsúlyos alakoknál, a­hol bizonyos mennyiségű főzelék és kenyér meg van engedve, könnyebb lesz kivitele, de már a súlyos esetekben mind ke­­vésbbé vehetjük ezen zsírvivőket igénybe. A további nehézség az, hogy a beteg hamar megunja a sok zsírt, ha nem elég változatos az étlapja, könnyen undort kap. Ilyenkor az orvos és a konyha szerepe megbecsülhetetlen, az orvos kell hogy kitudja betege gyengéit, a konyha pedig az orvos felügyelete alatt gondoskodjék a megengedett határok közt a kellő vál­tozatosságról, a konyhaművészet fő feladata legyen, hogy az ételek jó ízük mellett annyi zsírt tartalmazzanak, a­mennyit csak elbír az illető étel a­nélkül, hogy jó íze szenvedne. A zsír lehet állati vagy növényi eredesű, élvezheti azt a beteg a tojássárgája, kövér hús, kövér sonka, zsíros halak, mayonnaise, csontvelő, vaj, disznózsír, libazsír, szalonna, édes és savanyú tejföl, kövér sajt, oliva és sesam-olaj stb- alakjá­ban. Fő dolog, hogy a zsír mindig friss legyen. A választék tehát igen nagy, mindenki fellelheti a kedvenezét, s a fel­sorolt táplálószerek némelyike valóban nagyon koncentrált zsírtartalmú. Az élettani intézetben végzett elemzéseim alapján azt találtam, hogy a kiolvasztott dizsnózsír 99*83%, a liba­zsír 99'73°/0, a halhoz való mayonnaise 87'1 % zsírt tartalmaz. A szalonna zsírtartalma is nagy. A meghatározás a három elsőnél a Soxhlet-féle készülékkel történt, a szalonnánál ezen­felül még emésztési folyamat közbevetésével is. Ki kell emel­nem a magyar szalonna kiváló zsírtartalmát, melyhez foghatót König és Noorden tabelláiban nem találtam, ott u. i. a szalonna átlagos zsírtartalma 76*75, legfeljebb 77-8°­0-nak van felvéve, csak egy magasabb adatot találtam Noordennél, 95,6%-ot. Egy fiatal, kukoriczán és tejen tartott, egyesztendős sertés kenyérhez való igen finom ízű pörkölt szalonnájában több meghatározás átlagaként 98*2—98*9% zsírt találtam. Ugyanezen szalonna puha részeit a bőrrel vegyesen meghatá­rozva 94°/0 összes zsírt, összes aetherkivonatot kaptam. A paprikás eres szalonna zsírtartalma 82*3 és 85*2% közt inga­dozott. A közönséges eladásban kapható besózott szalonna vizsgálataim szerint átlag 89*8% zsírt tartalmaz. Nehezebb az ellenőrzés akkor, ha a beteg számára nem főznek külön, ekkor nem ellenőrizhetjük, vájjon az ételek tar­talmaznak-e kellő mennyiségű zsírt. Ilyen körülmények közt és akkor is, a­midőn a konyha ki nem elégítő, főleg a közép­súlyos és súlyos esetekben nagyon érezhetővé válik egy jól be­rendezett diaetetik­us gyógyító intézet hiánya, a­mely nemcsak a diabetesesnek, hanem sok más betegre nézve valódi élet­szükségletet képez; a c­ukorbeteg, ha csak teheti, keresse fel az ilyen intézetet legalább az első szigorú diaeta-kúra idejére, ott azután megtanulja orvosi felügyelet és ellenőzés alatt azt, a­mire szüksége van. A hús-zsír-diaeta jelentősége a diabetes súlyos alakjánál a legnagyobb, a­míg azonban itt a hús mennyiségét inkább leszállítani ajánlatos, addig a zsír mennyiségét növelni kell a meddig csak lehet és itt még inkább meg kell kívánni, hogy a beteg a naponként előírt zsírmennyiséget csakugyan meg­egye, mert ezen alaknál már nemcsak a szénhydrátok, de a hús mennyiségét is korlátozni kell, ha azt akarjuk, hogy a c­ukorkiválasztás csökkenjen vagy megszűnjék. A helyes táp­lálás nehézségei ezen alaknál a legnagyobbak és csak ritkán leszünk azon helyzetben, hogy elkerüljük a fehérjeveszteséget; azért, ha a beteg ereje fogy, gyengül, óvatosan meg kell en­gedni bizonyos mennyiségű szénhydrátot, főleg kenyeret, annál inkább, mert ha nem teszsz­ik, a betegek kijátszanak, az orvos háta megett esznek, a­mi még rosszabb, mert az így megevett tilos ételek mennyiségét nincs módunkban ellen­őrizni , másfelől az inanitio veszélyének teszik ki magukat, ha a zsírtól megundorodva, keveset esznek. Vannak betegek, a­kik a szigorú diaetát jól tűrik és még a súlyos alakoknál is néha javulás áll be, növekedik a szénhydrátok iránti tole­rantia, ilyenkor semmi sem tartson vissza attól, hogy egy időre növeljük a megengedett szénhydratok, a főzelékek, a kenyér, tej, esetleg gyümölcs napi adagját. 3. Mikor van helyén a szénhydratok teljes elvonása, mikor csupán csökkentések és hogyan történjék az elvonás, gyorsan-e vagy lassan ? Számbaveendő, hogy a szénhydrátok nagy változatosságot képviselnek a kosztban, kitűnő zsírvivők, fehérjemegtakarítók és a teltség érzésére megadják a kosztnak a volument, végre az ember megszokta, hogy táplálékszükség­letének jó részét szénhydrátokkal, növényi eredesű tápláló­szerekkel fedezze. Ezért ha nem okvetlenül szükséges, nem szívesen mondunk le róluk. Fő dolog, hogy e tekintetben sem járjunk el sciablonosan, hanem mindig az adott esetekhez alkalmazzuk rendelkezéseinket, az egyént és az eset saját­ságait mérlegeljük, individualizáljunk. Ha így járunk el, nem fogjuk szükségtelenül elvonni a szénhydratok bizonyos mennyi­ségét ott, a­hol kitűnik, hogy a szervezet képes azokat az adott mennyiségben elbontani, értékesíteni és viszont nem fogjuk tömni szénhydrátokkal azt a beteget, a­kinél a szén­hydrátok nagy mennyiségben való fogyasztása nemcsak feles­leges munkát jelent, hanem egyenesen árt szervezetének. A gyakorlatban eddig az volt az eljárás, hogy a­mint fel lett ismerve a diabetes mellitus, rögtön bevezettetett az anti­­diabeteses kúra a szénhydrátok teljes kizárásával. A tapasz­talás azt mutatta, hogy ez nem helyes, a merész átmenet sokszor ártalmas, czélszerűbb az elvonást a szükséghez képest fokozatosan végrehajtani s így eltalálni azt a határt, a­mely az adott eset körülményeinek épen megfelelő. E tekintetben gyakran küzdeni kell a beteggel magával, a­ki hallomás és olvasás útján már tud valamit a szénhydratok elvonásáról. Észleltem egy beteget, a ki vonakodott szénhydrat-tartalmú ételeket enni olyankor, a­midőn a heteken át tartó animális diaeta folytán nagyfokú erőhanyatlás és lesoványodás jeleit mutatta s vizeletében bőséges aceteczetsav-reactio mutat­kozott, csak azért, mert félt, hogy több ezukor fog jelent­kezni vizeletében. Az eset tanulmányozása pedig kiderítette, hogy a diabetes könnyű alakjával volt dolgom és rábeszélé­semre a beteg végre elhatározta magát, hogy megfelelő mennyiségű kenyeret, főzeléket egyék, mire táplálkozási álla­pota javulásnak indult és a c­ukorkiválasztás oly csekély volt, hogy az nem válhatott kárára. Egy másik betegem, 57 éves, szellemi munkával foglalkozó férfi, kinél egy év előtt con­­statáltam a diabetes mellitust, a vizelet napi mennyisége akkor 3—4 liter volt 4*8% c­ukortartalommal, a­mely két napi szigorú diaetára 0,2°/C-ra szállott le. Ez idő óta mindig szigorú diaetán élt, diaetája volt: thea rummal, fekete kávé tejföllel, szalonna, vaj, sajt, tojás, aspick, sült hús, hal, bor.

Next