Orvosi Hetilap, 1899. március (43. évfolyam, 10-13. szám)

1899-03-05 / 10. szám

1899. 10. sz. ORVOSI HETILAP halt meg. Nagyanyáit nem ismerte. Anyja tüdőbeteg, atyja és 7 testvére egészséges, egy két éves nővére torokgyuladásban halt meg. A beteg következő sérüléseket szenvedett: egy könnyebbet, midőn 7 éves korában egy teh­én szarvával megütötte, a mi nyom nélkül meggyógyult, és egy súlyosabbat, midőn mint 10 éves fiú homlokára kapott egy lórúgást, minek nyoma gyanánt egy 3­5 cm. hosszú, vízszintes irányú heg látható. Nyolczadik életéve óta nya­ranta délelőtt 8 órakor kezdődő és délután 2-ig tartó baloldali hemicraniában szenved. 1894-dik év végén kankót szerzett, következményes bal­oldali, 4 hétig tartó heregyuladással. Ezen idő óta állandóan fáj­dalmakat érez bal heréjében, ezen fájdalmak az ondózsinór mentén a bal alhasi tájékba sugároznak ki. Bujakóros fekélye állítólag sohasem volt. A legkülönbözőbb szerek, mint sántás Midi, jod­­tinctura, ichthyol, massage, suspensorium viselése és oly kevéssé változtattak ezen kínos állapoton, mint a hideg borítások, melyek a klinikán egy hónapon keresztül consequensül alkalmaztattak a herére, vagy végre egy sérvkötő viselése, melynek pelettája az ondózsinórt nyomta. Folyó év április 15-dikén jelentkezett egyikünk­nél a beteg és kijelentette, hogy fájdalmai elviselhetetlenek, hogy őt a huzamosabb munkálkodásban gátolják, álmát elrabolják, úgy hogy csak későn szokott lefeküdni és bevallotta, hogy ő most már az öngyilkosság eszméjével kezd foglalkozni. Követelte, hogy heréje műtéttel távolíttassék el. Miután az állandó áram, a here- és ondózsinórtól a gerinczagy felé vezetve, észrevehetőig nem változtatott a beteg állapotán, Navratil tanár úr osztályára vetette fel magát. A június elején felvett „jelen állapot“ következő: A magasra nőtt egyén gyengén fejlett csontrendszerrel bír, mérsékelten táplált és meglehetősen vérszegény. A különben jól fejlett nemi szerveken a bal mellékhere feje körülbelül epermekkoraságú és tömöttebb tapintata, a­mi mellett még az ondózsinór visszerei is kissé tágul­tak. Sem a jobb, sem a bal here és a bal lágyéktáj nem fájdal­mas mérsékelt nyomásra, de a bal heréből önként fellépő fájda­lom húzódik a bal crista ossis ilei felé. Ezen fájdalom főszék­helye a bal hypogastrium középvonalában van, körülbelül a spina anter. sup. ossis ilei magasságában. A fájdalom a beteg helyzet­változtatásától független, legkínzóbbá éhség érzete mellett válik, a­midőn egyúttal a beteg nagyfokban elerőtlenedik. Nyomás a bal hypogastriumra ott helyben inkább csökkenti a fájdalmat, de ekkor a bal here fájdalmai növekednek. A tapintó és fájdalom­­érzet egyébiránt mindenütt normális, ép úgy mindkét oldalon a nemi szerveken, mint a gáton és a farpofákon is. Az alhas nyo­másra nem fájdalmas, prostata a normálistól eltérést nem mutat, vizelet rendellenes alkatrészeket nem tartalmaz. Szérzék: A sós ízt a nyelv mindkét felén egyenlően jól, édeset és keserűt a baloldalon jobban érzi a beteg. Szaglás: Asa foetida mindkét oldalon kellemes szagot vált ki, oleum menthae kellemetlen. Hallás és látás teljesen rendes, hasonlóképen a többi agy­ideg sem mutat rendellenességet. Csak ha szemét becsukja, remeg­nek a szemhéjak. Szókiejtése tiszta, dermographia jól kivehető. Patellaris, cremaster és talpi reflex mindkét oldalon élénk. Triceps reflexet nem lehet kiváltani, a kézizület felett lévő inak reflexe kicsiny. Az izomerő csekély. A beteg a műtét előtt néhány nappal alaposan meglaxál­­tatott oleum ricini adagolása által. A műtét előtt való nap V* gm.-os bismuth, subnitr. porokat szedett két óránkint. A műtétet egyikünk (Haiti) június ha­­­dikán, Navratil tanár jelenlétében végezte. Chloroforma narcosis. A bal XI-dik borda végétől kezdődő, eleinte meredeken lefelé, majd két haránt­ujjnyira a spina ant. sup. ossis ileitől medialisan befelé forduló és a Poupart-szalag közepe felett 2 ujjnyira végződő ívelt, 14 cm. hosszú metszéssel a hasfal összes rétegei, kivéve a peritoneumot, átmetszettek. A hashártyazsák tompán, megnyitás nélkül le lett választva, addig, míg az arteria iliaca communis, az ureter és az aorta tisztán előttünk feküdt. Egészen könnyen fel lehetett ismerni a genitocruralis két ágát, nevezetesen a n. lumboinguinalist és a medialisabban fekvő n. spermaticus externust, melyekből 6—7 cm. hosszú darab resecáltatott. (A kimetszett darabok Portik tanár úr intézetében megvizsgáltattak és a normalis idegektől eltérő képet nem adtak.) A peritoneum leválasztása vérzést nem okozott, úgy hogy a mélyben lekötések nem voltak szükségesek. A has­sebet 7 csomós, az összes rétegeket felölelő silkworm-öltéssel és egy felületes, a bőrszéleket illető selyem-szücsvarrattal egyesítet­tük. Kötés: Műtét tartama a narcosis kezdetétől 30 peret. Még pár szót a műtét kiviteléhez. Midőn a tervet csináltuk, Hainlein közleményét még nem ismertük, de ha ismertük volna is, nem igen változtattunk volna eljárásunkon. Meglehetősen mind­egy (ezen véleményünk számos hullakísérleten alapul), hogy mely extraperitoneális úton jutunk a nervus genito-eruralishoz, a fő az, hogy a sepsisünk biztos legyen és hogy nagy darabot távolít­­sunk el az idegekből. Mindenik út alkalmas, a­mely által az arteria iliaca communishoz vagy az aortához sebészi czélból jutni lehet. Mit tehetünk tehát Mott Valentin, Crampton, Murray Inc) Maas stb. által az art. iliaca comm., illetve az aorta, Abernethy, Cooper, stb. által az iliaca externa lekötése számára leírt módszerrel. Mi Kochera műtéttanához tartottuk magunkat és a műtét nagy könnyűséggel volt kivihető. Heinlein a Pirogroffi által az iliaca lekötésére adott met­szést használta fel, t. i. a spina ant. sup. ossis ileitől kezdődő, 2 harántujjnyira a Poupart felett és vele párhuzamosan haladó metszéssel vágta át a hasfalat. A peritoneum tompa lekészí-­ tése után, könnyen megtalálta a n. lumboinguinalist és a n. sper­­maticust, melyekből 5—6 cm.-nyi darabot metszett ki. Junius 9-dikén. Hőmérsék reggel 36'7, este 37'3. Pulsusa jó. Eltekintve, hogy a has sebe fáj, fájdalommentes. Narcosis utóhatásakép erősen hány. Igen levert, részvétlen, a hozzá inté­zett kérdésekre alig válaszol. Június 10-dikén, Hőmérsék reggel 36'8 este 37' 1. Kedély hangu­­latában váratlan változás állott be, ma igen jókedvű, azt mondja: „tel­jesen meggyógyultam“. A kötésbe befoglalt scrotum tájat a beteg megnyomja és dicsekedve említi, hogy nem fáj. A bal czomb mellső és medialis részén az erős megcsípést sem mondja fájdal­masnak. Június 18-dikán teljesen láztalan és zavartalan lefolyás. Fonalak a p. p. egyesült hassebbel eltávolíttattak. Junius 28-dikán megejtett vizsgálat a következő eredményt adta: A műtét óta teljesen megszűntek fájdalmai. A tapintó és fájdalomérzék a nemi szerveken, a gáton és farpofákon mindkét oldalon normális, csak a báb­zomb mellső felszínén, a felső és középső harmad érintkezési határán van egy 5­5 cm. hosszú és 8 cm. széles hypoesthetikus terület. A cromaster-reflex jobboldalt élénkebb, baloldalt gyengébb. A physiologikus here érzet mindkét oldalon egyenlő. Június 29-dikén elhagyja a kórodát. Julius 6-dikán bemutatja a rendelt Teufel-féle haskötőt. Fájdalmak nem jelentkeztek. Kérdésünkre előadja, hogy pompás erectióknak örvend. Vidékre akar utazni. Ezt neki megengedtük, de kikötöttük, hogy őszszel megint jelentkezzék, a­midőn prosta­­táját újból vizsgálni kívánjuk. Sajnos, a gyógyulás nem volt tartós, mert már augusztus 26-dikán jelenti a beteg, hogy körülbelül 1 hónapi szünet után a fájdalmak megint visszatértek a herébe, azon különbséggel azon­ban, hogy a fájdalmas kisugárzás a hypochondrium felé most kisebb. Étvágya kitűnő, székelése és vizelés rendes, a­mi annak­­előtte nem volt. Nagyon izgatott, a fájdalmak miatt nem tud nyugodtan maradni. A tapintó érzék a bal czomb felső harmadá­ban, nevezetesen mellül és kívül erősen csökkent, a nemi szer­veken azonban változatlan. A bal here gyenge nyomásra fájdal­mas. Újabban gyakran vannak erectiói, a libido sexualis most élénkebb, mint az operatio előtt volt, azonban közösülés után növekednek a fájdalmak a bal herében és néha 2 napig is el­tartanak. A beteg kisebbfokú vérszegénysége változatlanul fennáll, soványabb azonban nem lett. Szeptember 24-dikén, Coitus után csekélyebb fájdalmak. Állapota augusztus óta javult. Jobban bír ülni. Színházban, vagy egyéb szórakozásnál fájdalmat nem érez. Bal here nyomásra nem fájdalmas. 1 C. I. Langenbeck : Nosologie der chirurgischen Krankheiten 1840, Göttingen, V. kötet 515—528. lap. 2 Kocher: Operationslehre III. kiadás, 260—263. lap. 3 Pirogoff: Grundzüge der alig. Kriegschirurgie, Leipzig, 1864, 1096 lap. * 116

Next