Orvosi Hetilap, 1899. július (43. évfolyam, 27-31. szám)
1899-07-02 / 27. szám
322 ORVOSI HETILAP 1899. 27. sz. legalább javulás észlelhető. Később maga Möbius s mások az alsó végtagokon is észleltek hasonló megjelenésű és jelentőségű hüdést . Tuilant 11 1891-ben már kétféle hüdési typust állít fel: a kartypust, mely a Möbiuséval megegyezik és a lábtypust, hol a folyamat főleg a peroneus ágaiban lokalizálódik. A később ismertetett esetekben azonban másféle localisatiokat is látunk, így Magnaid12 egy esetében koraszülés után az alsó végtagok hüdésén kívül hólyag- és bélhüdés, Danzinger13 esetében garat- és gégehüdés, Korsatcofféban 14 nyelési nehézségek stb fordultak elő. S vannak végre esetek — kérdés természetesen, hogy tiszta s joggal ide sorolható esetek-e —, hol általános puerperalis polyneuritis állott fenn. Eulenburg16 különben ezen az alapon kétféle puerperalis neuritist különböztet meg: 1. lokalizált alakot, hol a kar- és lábtypus foglal helyet és 2. generalizált alakot, mely néha a Landry-féle paralysishez hasonlít s rosszabb prognosisú. Hasonló beosztást fogad el Windscheid is. Meg akarom még említeni, hogy a puerperalis neuritis gyakran egyszerűen folytatását képezi egy a terhesség folyamata alatt fellépett neuritisnek . Eulenburg szerint ez az összefüggés sokkal gyakoribb, mint azt az irodalomban felhozott esetekből következtethetnék. Hogy a puerperalis neuritis a terhességi ideges elváltozásokkal valamelyes viszonyban áll, azt talán abból is következtethetjük, hogy az illetőknél, kiknél a puerperium után a neuritist észlelték, a terhesség alatt az esetek nagy számában csillapíthatatlan hányás volt jelen. Nagy vonásokban körülbelül ennyi az, amit a neuritisek azon fajáról érdemlegeset tudunk, melyeknél netiologikus alapul csak a puerperium található fel. És bár eseteim, melyek közlésére rögtön rátérek, nem neuritisek, elmondtam ezeket egész röviden, hogy miután eseteimben is a puerperium a látszólagos oka a megbetegésnek, szemünk előtt legyen mindaz, amit a puerperiumról, mint organikus idegbajok netiologikus momentumáról tudunk. Egyéb puerperalis organikus s különösen központi idegrendszeri megbetegedésről a fent tárgyaltakhoz hasonló értelmezéssel és korlátozással az irodalomban említést alig találunk. Mills megemlékezik ugyan puerperalis myelitisről, esete azonban anynyira nem tiszta, hogy számba alig vehető. Kézi könyvekben is találunk említést hasonló megbetegedésekről, így Strumpell10 megemlíti, hogy asszonyoknál néha a myelitis első symptomái egy gyermekágy után lépnek fel. Oppenheim 1, szavai ezek : „Auch im Puerperium auftrefende Form der Myelitis scheint infectiöser Natur zu sein.“ Más kézikönyvek, mint pl. Leyden-Goldscheider-éls, csak terhességi myelitisről tesznek említést, puerperalisról nem s azt is az infectiosus betegségek után fellépő myelitisekkel hozzák analógiába. Nem lesz tehát talán érdektelen az általam észlelt két eset megbeszélése, melyeknél a puerperium mint aetiologikus momentum sokkal fontosabb s jelentősebb beszámítás alá esik. Az esetek a következők: I. Eset. P. Gy.-né, 29 éves, róm. kath. asztalos neje. Szülei és 9 testvére élnek és egészségesek. Négy testvére kis korban, előtte ismeretlen bajban halt meg. Havihaját 11 éves korában kapta meg, mely azután 8 hónapra kimaradt, de azóta mindig rendes időben, minő és mennyiségben, fájdalmak nélkül jelentkezett. Gyermekkorában s leánykorában teljesen egészséges volt. Négyszer volt teherben. Első terhessége két hónap után abortussal végződött, a többi három rendes időre, rendes szüléssel. Gyermekágyai teljesen normálisak voltak, láza egyik alkalommal sem volt. Első szülése, illetőleg abortusa után, midőn ágyából felkelt, bal lábában nagyfokú gyengeséget érzett; járás közben húzta maga után annyira, hogy munkáját sem volt képes végezni. Fél év alatt járása valamit javult, úgy hogy már hosszabb ideig is tudott járni. Második szülése után jobb kezében észlelte a gyöngeséget, mely szintén nagyon zavarta házi teendőiben; ekkor lábának bénultsága már annyira javult, hogy hosszú sétákat is képes vol megtenni. Kezének bénultsága hónapok után szintén javulni kezdett, de teljes erejét sohasem nyerte vissza. Harmadik szülése után ismét bal lába lett gyenge s kissé feszes, ekkor azonban már jobb lába sem volt olyan erős, mint azelőtt. Ekkor orvoshoz fordult bajával s a gyógykezelésre be is állott némi javulás annyira, hogy házi munkáját végezhette. 14 héttel azelőtt szült negyedszer. A szülés, valamint gyermekágy ismét rendesen folyt le, láza nem volt. Mikor azonban felkelt, azt észlelte, hogy lábain alig tud állani. Járni csak igen nehezen tudott, mindkét lábát húzta maga után, a balt azonkívül igen feszesnek érezte. Kezei, különösen a jobb, szintén nagyon meggyöngültek. Állapota azóta nem javult s körülbelül két hete még az is járult hozzá, hogy vizeletét soká tartani nem tudja, sőt néha magától is elfolyik. Fájdalmai sohasem voltak. Az utolsó héten lábai annyira gyöngék lettek, hogy már nem is tud rájuk állani s így hozták be a kórodánkra 1898. november 25-dikén következő jelen állapottal: Középtermetű, erősen lesoványodott nőbeteg. Ép csontrendszer. Halvány bőr és nyálkahártyák. Bevont nyelv, renyhe székletét, szervek felett semmi eltérés, szívműködés elég jó. Láz nincs. Pupillák tágak, egyenlők, fényre és accomodatiora jól reagálnak. Az agyidegek területén eltérés nincsen. Nystagmus nincs. Felső végtagok durva izomereje, különösen a jobbé lényegesen gyöngült. Active a mozgások minden irányban rendkívül korlátozottak, passiv mozgatásnál spasmus nem észlelhető. Triceps reflexek kiválthatók. Ataxia, tremor a felső végtagokon nincs. A jobb alkar izomzata a balénál sokkal kisebb térfogatú, a jobb thenar egészen lelapult. A sorvadt izomzat faradikus ingerlékenysége úgy az ideg, mint az izmok részéről erősen lefokozott. A galvanikus ingerlékenység az idegek részéről szintén erősen csökkent, az izmok részéről ellenben némileg fokozott. KZR AZR: Összehúzódások renyhék. Az alsó végtagok közül a jobbat kevéssé tudja mozgatni, felemelni azonban csak igen kicsiny magasságra; a ballal teljesen tehetetlen. Baloldalt passiv hajlításnál spasmus észlelhető, térdrellex baloldalt spastikus, jobboldalt kiváltható. Baloldalt clonus váltható ki. Bal szomb és alszár izomzata a jobbhoz, hasonlítva térfogatban erősen megcsökkent. A sorvadt izmok villamos vizsgálatának eredménye a jobb felső végtag izmaiéval megegyezik. Hasi és talpi reflex kiváltható. Érintést mindenütt promptan jelez. Az alsó végtagokon a szúrást gyakran csak érintésnek mondja be. Hő- és helyérzés intadt. Vizeletét maga alá bocsátja. Székletére rendes. Szemtükri lelet negatív. November 28-dikán. Jobb lába ismét lényegesen gyöngült, különben a status ugyanaz. November 31-dikén. Baloldali facialis paresis, mely csak az arczi ágakra szorítkozik. Deczember 2-dikán. Már jobb lábát is alig mozgatja. Alsó végtagjain a fájdalmat alig érzi. Deczember 4-dikén. Beteg úgy vizeletét, mint székletétét maga alá bocsátja. Deczember 6-dikán. A jobb trochanteren az éjjelen át tenyérnyi teljesen felületes decubitus fejlődött. Láz nincs. Deczember 7-dikén. A decubitus a mélységbe terjed, s sötét lividkék szél veszi körül. Beteg soporosus. Deczember 9-dikén. A decubitus változatlan, bár a mélybe való terjedésre mutat intentiót. Hőmérsék 39°. Élénk deliriumok. Tüdők felett hátul erős hurut. Deczember 10-dikén. Beteg láztalan, azonban teljesen apathikus. Deculbitus változatlan. Deczember 12-dikén. Ismét 37'9°-os hőemelkedés. Beteg ételt alig vesz magához. Deczember 13-dikán. Az elesettség egyre növekszik. Beteg nem tud magáról semmit, tüdő felett kis oedema. 14-dikén. A tüdőoedema növekedett. Agonia. Halál. A másnap Portik tanár intézetében megejtett bonczolás a következőket derítette fel: Bonczjegyzőkönyv. P. Gy.-né. Erősen lesoványodott, ép csontrendszerrel biró halvány női hulla, kevéssé puffadt hassal. Agyburkok mérsékelten feszültek, a lágy agyburok visszerei sötétkékes vörös folyós vérrel teltek, elég könnyen levonható, szakadékony. A gerinczagyban, ha harántmetszetekkel a cervicalis résztől a filum terminale felé haladunk, a metszlap legkülönbözőbb helyein a legváltozatosabb képeket találjuk. Nevezetesen teljesen szürke, a metszlapon a felszín alá eső, halványrózsaszín, a felszín felé kiemelkedő, szürkésrózsaszín, a metszlap niveaujában fekvő, tömött tapintatú szigetek vannak elszórva. A cervicalis részen a Goll- és Burdach-köteg helyét és a szürke állomány elülső szarvait, valamivel lejebb az oldalsó pyramisok helyét, a dorsalis részben az elülső pyramisokat, majd az egész antero-lateralis köteget foglalják el, hogy lejebb ismét a hátsó pályákban jelenjenek meg. Körülírt systema megbetegedés ki nem mutatható. Az agyvelő pedunculusaiban, a zóna radiatában, a centrum semiovale Vieusseniben s a szürke állomány parietalis részeiben, a gerinczvelő góczaihoz teljesen hasonló, többnyire kötőszövetesen indurált érdes szigetek vannak elszórva. Szívburok sima, fénylő, űrében néhány cm 3 tiszta sárga savó. Szív normális nagyságú, a bal systoleban, a jobb diastoleban. Űreiben nagy mennyiségű, lazán alvadt vér. Belhártya mindenütt sima tükröző, billentyűk normális vastagságúak; izomzat halavány, kissé petyhüdt, törékeny. Nagy edények intimája mindenütt sima, fénylő. Pleura mindkét lemeze sima, fénylő, a csúcsokon kevés kötőszöveti hártya útján egymással összenőttek. Légcső nyálkahártyája halvány, kevés nyákkal fedett. Tüdő egész terjedelmében lószőrpárnatapintatú, metszlapja sima, vérbő, belőle kevés sűrű nyák és nagymennyiségű léghólyaggal kevert savó szorítható. Ugyanez áll a tüdő felső lebenyeire, míg az alsó tömör tapintatú, metszlapja dudorzatos, egyenetlen, levegőt nem tartalmaz. Léptokja kissé ránczes, helyenként a rekeszhez nőtt. Pulpája rendes vérbőségű, elég nehezen kikaparható, trabecularis rajzolat elég jól kifejezett. Más normális tömöttségű, kissé vérszegény. Gyomor nyálkahártyája halvány, kevés nyúlós nyákkal fedett. Némely helyen postmortalis inhibitio.