Orvosi Hetilap, 1899. szeptember (43. évfolyam, 36-39. szám)

1899-09-03 / 36. szám

1899. 36. sz. ORVOSI HETILAP Steril vizeletbe oltva 24 óra múlva zavarodás, pelyhes ü­lledék, vh. savi, 48 óra múlva vh. közönbös. Gelatinán azt el nem folyósító, apró, élesen körülírt, szemcsés idomú, tiszta cultura. A bacterium azon tulajdonságától eltekintve, hogy a gelatínát el nem folyósítja, a bacterium ureae pyogenesnek felel meg. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti egyetem ált. kór- és gyógy­­tani intézetéből.. A házinyulak lépemulsio-injectiókkal előidézett anthrax­­immunitásáról és a normalis szervrészekkel való immuni­zálásról. Aujeszk­y Aladár dr. egyet, tanársegédtől. (Vége.) A felsorolt experimentális tapasztalatoknak megemlítése után most már áttérhetek azoknak a vizsgálataimnak ismertetésére, melyek azt a kérdést óhajtották eldönteni, vájjon a normális lép­­állománynak bőr alá fecskendezésével nem leh­etne-e a lépfenére fogékony állatoknál a halálos lépfene-fertőzés ellen mentességet előidézni ? Vájjon az ép lép sejtjei tartalmazzák-e azokat a chemiai anyagokat, a­melyek az anthrax-bacillusok ellen való védelmet megadják ? Mert ha azokat a nagyfokú változásokat (megnagyob­bodás, vérbőség, szakadékonyság, bacillusok felhalmozódása), a­melyeket anthraxos állatok lépén észlelhetni, abból magyarázzuk is, hogy a lép — miként a máj és csontvelő is — nagy mennyi­ségben visszatartja a bacillusokat: a priori nem volt kizárható, hogy a fertőző betegségek legtöbbjénél erősen megváltozott lép az anthrax-méreg iránt specifikus affinitással bírjon és a lépfene ellenében „oldalláncz-immunitás“ létrehozására alkalmas legyen. A lépnek a fertőző baktériumokra, illetőleg az ezek által produkált mérgekre gyakorolt hatását és azt, hogy e szerv az állati testnek a fertőzések ellenében védelmet nyújt-e: splenecto­­mizált állatokon már sokan vizsgálták, de a kutatások eredményei meglehetősen eltérők. A kísérletezők egy része határozottan tagadja, hogy a lép a fertőző baktériumok vagy azok mérgei ellen az orga-­­ nismusnak védőszerve volna. A lépüktől megfosztott állatokra a fertőző baktériumok nem gyakorolnak gyorsabban lefolyó, pusztí­­tóbb fertőzést, mint azokra az állatokra, a­melyeknek lépük van, így tapasztalták ezt Kurloiv,­ Martinotti és Barbaccii 2 Blumreich és Jacoby,3 valamint Melnikow-Raswedenkow, 5 * az anthraxra, Kant­­hadfi a pyocyaneus-infectiora, Orlandfi a veszettségre, Chimiciz pedig a diphtheritisre, tuberculosisra és tetanusra vonatkozólag. Righis szerint a tengeri malaczok a splenectomia után a typhus és cholera ellen épen olyan jól ellentállókká tehetők, mint a léppel bírók, és az immunizáltak a lépkiirtás után is megtartják immunitásukat. Lépüktől megfosztott nyulak, melyek Gram-féle folyadékkal gyengített tetanusméreg-oldattal vaccináltattak, e toxin iránt ellenállók voltak, míg a léppel bíró controll-állatok súlyos tetanust kaptak. A mesterséges immunizálásnál tehát Rigid szerint a lépnek nem lehet nagy szerepe. Más szerzők azonban ellenkezőleg a lépet a szervezet olyan részének tekintik, mint a­mely a fertőzés ellen erős védelmet nyújt a testnek. Ptesse a baktériumokat főleg a lép­és máj fix sejtjeiben látta elpusztulni. Bardach10­­ a splenectomizált nyulakat sokkal fogéko­nyabbaknak találta infectiók iránt, mint a léppel bírókat. Cour­­mont és Du­ffau11, valamint Blumreich és Jacoby12 szerint a lépük­től megfosztott állatok különféleképen viselkednek az infectiók iránt. Courmont és Duffau vizsgálatai szerint pl. a nyulak resis­­tentiája a lépkiirtás után következő 1—8. napon a bac. pyocyaneus és a staphylococcus pyogenes iránt csökkent, a streptococcus pyogenes iránt ellenben növekedett. 25 nappal a lépkiirtás után a nyulak resistentiája a bac. pyocyaneus-szal szemben olyan ma­radt, mint közvetlenül a splenectomia után, a staphylococcust illetőleg pedig a normális viszonyok állottak helyre. Gyengített streptococcus-méreg ellen a splenectomizált nyíllak 2—29 nap alatt voltak immunizálhatók, de nehezebben, mint a nem operáltak. Blumreich és Jacoby pedig azt tapasztalták, hogy a splenectomizált tengeri malaczok a diphtheritis- és anthrax-infectiót nem tűrték rosszabbul, mint a léppel bírók s a pyocyaneus- és cholera-infectio ellenében sokkal ellenállóbbak voltak ezeknél. Gépétől megfosz­tott 14 tengeri malacz közül a pyocyaneus-infectiot 13 kiáltotta, míg a nem splenectomizált 12 közül csak 4­ lépétől megfosztott más 18 malacz közül a­ cholera ellenében refractaernek bizo­nyult 14, a 15 nem operált közül pedig csak kettő. Szerzők tapasztalata szerint a lép lekötése épen úgy hat, mint a kiirtás. A vér a splenectomia után specifikus baktériumölő hatásra tesz szert, toxinokkal szemben azonban hatástalan. Tiznoni és Cuttanii egyik közleményükben azt állították, hogy a lépüktől megfosztott nyulak fogékonyabbak a tetanus iránt, mint azok, melyek léppel bírnak. További vizsgálataik alapján azonban egy másik közleményükben­ már kinyilatkoztatják, hogy a splenectomizált nyulaknak a tetanus iránt való látszólagos nagyobb fogékonysága csak onnan ered, hogy a lép kiirtása az általános táplálkozásra, az erőbeli állapotra kedvezőtlen befolyást gyakorol. A lép azonban az egész szervezetnek az infectio ellené­ben védelmet nem ad, az immunizáló folyamatokra direct s szük­séges befolyása nincs s ha az immunitás létrejöttekor az immunizáló anyag a szervezet productuma, úgy képződése nem a lépben, vagy legalább nem csupán a lépben keresendő. Melnitcoiv-Raswedenkoivi szerint is az, hogy némely szerző a splenectomizált állatokat a fertőzésekre fogékonyabbaknak találta, csak onnan magyarázható, hogy az operálás okozta vérvesztés, trauma és a lépkiirtás folytán az egész organismusban valószínűleg beálló, de eddig még eléggé nem ismert változások elgyengítik az állatot és ez által ellenálló képessége is gyengül. Magának a lép­nek azonban nem jut az infectioval szemben szerep. Ha az operált állatokat lehetőleg jól tartjuk, úgy az infectio iránt való fogé­konyságot illetőleg nem igen mutatható ki különbség a splenecto­mizált és a többi állatok között. De ha elfogadjuk a kísérletezők egy részének azt a véle­ményét, hogy a lép az állati szervezetnek a fertőzések ellenében védelmet nem ad; ha elfogadjuk is, hogy e szervnek az immuni­­zálódás folyamatához semmi köze, mégis épen nem látszott lehe­tetlennek, hogy a normális lép részei állatok szervezetébe fecskendeztetvén, az Ehrlich-féle theoria értelmében az anthrax ellen épen úgy hatásosaknak bizonyuljanak, mint az ideganyag a tetanus ellen. Az e kérdés eldöntését czélzó vizsgálataim röviden össze­foglalva a következők: A lepemulsio, melyet vizsgálataimnál használtam, a noeud vitai megsértése által megölt vagy splenectomizált egészséges házi­nyulak friss lépéből physiologiai konyhasó-oldattal készült és körülbelül 3°/6-os volt. A kísérletekre szolgáló házinyulaknak ebből a lépemulsioból naponta 2-szer (némelyeknek, mint alább következni fog, többször is) 3—3 kcm.-t insiciáltunk hátuk bőre alá. Az állatok igen jól tűrték ezeket a befecskendezéseket; nem lettek tölü­k lázasok, bőrreactio vagy tályog egy ízben sem kelet­kezett. Fertőző anyagul az anthrax egy napos agartenyészete szolgált, a­melyből egy platinkacsnyit 10 kcm. steril­ vízzel egyenletesen szétkevertem. E folyadékból 0­ 1 kcm.-t egészséges nyulak, a kontrol-állatok (összesen 8 volt) bőre alá fecskendezve, ezek 45—70 óra múlva mindannyian elhullottak lépfenében. A lépemulsiával összesen 25 nyulat kezeltem, még pedig úgy, hogy 16 közülök 3—6 napi praeventiv kezelés után inficiál­­tatván, a fertőzés után még 3—4 napig kapott lépemulsio­­befecskendezéseket; 3 csak az inficiálás napjáig (5—7 napig) 1 Archiv f. Hygiene, IX., 450. 1. 2 Rassegna di scienze mediche, 1890, 9. f. 3 „Bedeutung der Milz bei künstlichen und natürlichen Infectionen.“ Zeitschr. f. Hyg. XXIX., 3. f. 4 „Zur Frage über die Bedeutung der Milz bei Infectionskrank­­heiten.“ Zeitschr. f. Hyg. XXI. 5 Baumgarten’s Jahresberichte, 1892, 274. 1. 0 Riforma Medica 1893, 114. 1. 1 Gazz. degli osped. 1897, 142. sz. 8 Riforma Med. 1893, 170. lap. 9 Virchow’s Arch. Bd. CIX. 365. I. 10 Annál, de linst. Pasteur, 1891, Nr. 1. 11 Compt. Rend. de la Soc. de biol. 1896, Nr. 6. 42 Zeitschr. für Hyg. XXIX. k., 3 f. 1 Riforma medica, 1892, 149. 1. 2 Riforma medica, 1893, 193. 1. 432

Next