Orvosi Hetilap, 1900. augusztus (44. évfolyam, 31-34. szám)

1900-08-05 / 31. szám

477 1900. 31. sz. ORVOSI HETILAP kellene pontosabb adatokat gyűjteni, különösen pedig nemcsak a járásra s a test összes Ízületeiben egyidejűleg létrejövő ataxiára, hanem a monarticularis ataxiákra is. (Ilyen kísérleteket Goldscheider csinált.) Állatkísérletek szintén kimutatták, hogy az egyes végtagok ataxiáját a test többi mozgásaitól különváltan vizsgálhatjuk. A klinikai megfigyelésnél minden esetre objectivebb az állatkiséiiet. Flourens, a legnagyobb idegphysiologus Írja le először a cerebellaris ataxiát: I. J’ai supprimé le cervelet par couches successives sur un pigeon , . . finalement la volition, les sensations, les perceptions persistaient, la possibilité d’exécuter des mouvements d’ensemble persistait aussi, mais la coordination de ces mouvements en mouvements de locomotion, réglés et déterminés était perdu“. , , . „Lorsque il marchait, ses pás chancelants et mai affermis lui donnaient tout á fait Fair d’un animal ivre; ses ailes étaient. obligées de venir au secours de ses jambes et malgré ce secours il lui arrivait souvent de tomber et de rouler sur lui mérne.“ „En disposant du cervelet, on dispose de tons les mouvements coordonnés de locomotion, comme en disposant des lobes cérébraux on dispose de toutes les perceptions.“ , Nem akarván bővebben kitérni e kérdés fejlődésére, még csupán Luciani-t említem meg, ki rendkívül gondos munkájában: „II. cervelleso“ kifogástalan kísérletekkel kimutatja, hogy a kis agyvelő féloldali sértése az azonos oldali testfél ataxiáját okozza. Féloldali kisagy kiirtása után a kutyák rendesnél magasabbra emelik azonos oldali végtagjaikat (Duchenne ellenkezőt ír az emberről!) s első lábukat a normálisnál jobban abdukálják. A végtagok ezen ataxiája fokozódik, ha az állat szemeit bekötik (Frenkell téved, midőn azt írja, hogy kisagysértéseknél a látás az ataxiára befolyással nincs). Érzési zavart Luciani kísérleteiben nem tudott kimutatni, ugyan ő szépen demonstrálja, hogy a cerebellaris hemiataxiát az átellenes agyfélteke mozgató mezői kompenzálják. Bisien Busset, később Luciani azt is leírják, hogy a kisagyfélteke kiirtása után az átellenes oldali agykéreg ingerlékenysége csökken. (Luciani szerint helyenként csökken, másutt fokozódik.) Mai agyszerkezeti ismereteinkkel a cerebellaris ataxiát világosan megérthetjük. A kisagy velő centripetalis rostokat vezet, melyek sejtek közbeiktatása útján (vagy talán directe is a Goll és Burdach-féle kötegekből) a (nyúltvelőn ?) hídon s felső kisagykarokon keresztül az átellenes agyféltekéhez érzési ingereket visznek, melyek a mozgási associatiokat szabályozzák; ha ezek a centripetalis ingerek elmaradnak, a mozgások atonásak, astheniásak s azaetikusak lesznek épen úgy, mint ha ugyanezen utak a gerinczvelőben fajulnak el. Hogy e változások a kisagysértéssel egy oldalon jönnek létre, az érthető, mert a kisagy hemisphaerával összefüggő keresztezett agy hemisphaera centrifugális rostjai a nyúltvelőben a kisagysértés oldalára jutnak. Érthetetlennek látszik, hogy annak daczára, miszerint összes megállapodott embryologiai s anatómiai ismereteink bizonyítják, hogy a kisagyvelő centripetalis ingereket, tehát érzéseket vezet az agykéreghez, primaer úton érzéshibákat kimutatni kisagybajoknál mégsem tudunk. Nézetem szerint ennek két oka van. Először is érzés vizsgáló módszereink s különösen azok, melyek az izom-, izületi s mozgási érzésre vonatkoznak, igen hiányosak, amit mi izomérzés, helyzetérzés czímén vizsgálunk, az rendesen csak tapintási s izületi érzés. Épen ezért még a betegágynál sem igen tudjuk a nehezebben hozzáférhető érzési elváltozásokat kimutatni, annál kevésbbé az állatkísérletben. Valószintűnek tartom azt is, hogy a centripetalis ingerek nagy, talán főként azon része, mely a kisagyon halad keresztül, nem is válik tudatos érzéssé, legalább nem világos érzéssé. Ezen öntudatlan, mondhatnám meg nem érzett érzések kiesését épen csak a combinált functiok zavarában látjuk. Igen tanulságosan mutatják ezen homályos, kifejezhetően nem érzett s mégis meglevő érzéseket Luciani operált állatjai. A majom járásnál, kapaszkodásnál mind a két kezét egyformán (?) használja, de ha 12 gyümölcsöt nyújtanak neki, sohasem nyúl utána a kézzel, amely oldalon a kisagyfélteke hiányzik. Épen úgy a kutya is, mintha nem érezné, nem tudná, hogy lába megvan, azzal sohasem nyúl a csípő után, ha azt azon fülére akasztják, amely oldalon kisagy féltekéjét kiirtották, pedig a fájdalmat világosan elárulja. Látni fogjuk, hogy ez a kép teljesen megfelel annak, melyet a gerinczvelő hátulsó köteleinek vagy a hátulsó gyökereknek átmetszése okoz ; teljes bénulás áll elő a mozgási utak sértése nélkül, mert az állat nem tudja, nem érzi azt, hogy subjective érzéstelen végtagjai birtokában vannak. Másik oka, hogy a cerebellaris anaesthesiát directe nem tudjuk kimutatni, talán az, hogy a centripetalis rostok úgy a Goll-, mint a Burdach-, továbbá Gowers- i kisagyoldalkötegből két úton haladnak az agykéreghez vagy a lemniskusokon át, vagy a kisagyon keresztül. Egyik út sértése esetén a másik úgy , hogy — de a vizsgáló tévedésbe ejtésére elég jól — pótolja a hiányt. Ne feledjük el Startinger kísérleteit, ki a nyúltvelői pyramispályák átmetszése után az akaratos mozgások kompenzált vezetését látta ; ugyanilyen szép kísérleteket Osawa és Tiegel, nálunk Korányi Sándor is végeztek. Mindezek igazolják, hogy a központi idegrendszerben a merre rost van, ott ingervezetés is lehet s a compensatioval szemközt jó, ha idegphysiologiai dogmák felállításánál óvatosak vagyunk, így végezve inkább a megértetés, semmint rendszeres tárgyalás czéljából a cerebellaris ataxiával, nézzük a nem corticalis ataxiának többi alakjait. Ilyen a spinalis ataxia. Ez úgy látszik két okból eredhet: a) az érzési utak sértéséből, b) a mozgás hiányos vezetéséből. Spinalis érzési ataxiát hozott létre Ferner a gerinczvelő féloldali sértésénél. Majom gerinczvelejét metszette át a 6—7—8 dorsalis ideg között a baloldalon. A jobb láb mozgása ataxiát nem mutatott, de ha az állat szemeit bekötötte, az nem tudta többé lábát a nyílt szemmel könnyen kikerült akadályokból kiszabadítani. A mozgás maga megvolt, csupán annak az akadályokhoz való alkalmazása veszett el, mondhatjuk úgy is : a mozgás czélszerűsége. Figyelemre méltó, hogy Luciani kisagysértések után a mozgásnak ugyanilyen megzavarását látta. Joggal mondja Ferrier, hogy ez a kísérlet igazolja, miszerint az állatnál az izom összehúzódási érzése hiányzott. Említettem, hogy ez a tünet a kisagy ataxiánál is igazolja a subjective ki nem mutatható, mégis meglevő érzési zavart. (Folytatása következik.) 1 Frenkel: Die Theorie des Ataxie. N. Cblatt. 1897. 736. 2 Archives italiennes de biologie. T. XXI. Érdekes chorea-szövődmény. Pálfffy István dr. járási tiszti orvostól. Még az 1899. év november 29-dikén a m. kir. hosszúháti uradalomhoz tartozó Zádony pusztára vittek Székely András nevű 7 éves beteghez. A fiúgyermek, kit mióta ez uradalmak orvosa vagyok, még nem gyógykezeltem, mégis ismerős volt előttem arról, hogy sietve szokott kocsim elöl négykézláb elmászni, mert 7 éves kora daczára járni nem tudott. Mindig azon benyomást tette rám, lábai asymmetrikus vonszolásával — mintegy ab invisis —, hogy gyermekdüdésben kellett szenvednie. Anyja előadja, hogy „gyermeke 4 éves korában hosszasan betegeskedett, akkor felejtett el járni, azóta kínlódik, sínylődik. Jelen betegségét, mely szünetlen rángatódzásokból áll, mintegy 10 napja vették elsőben észre. Azóta sem nem szólt, sem nem evett, sem nem pihent, szüntelen fuladozik. A kór orvosának is mutatta, Ladányba is vitte (Püspökladány) orvoshoz, azok a betegséget Vitus tánczának mondták, jóval biztatták, de az orvosságok daczára gyermeke állapota nem javult, hanem roszszabbodott“. A 7 évéhez képest igen kis termetű, rendkívül rosszul táplált gyermek teljesen meggörbülve fekszik ágyán és undorító bűzt terjeszt. Vizsgálatról szó alig lehetett, mert a görcsös, sűrű, szünet nélküli rángások ezt illusoriussá tették s megfogni, erőt alkalmazni a későbbiek folytán az esetnél lehetetlen volt. A rángások kiterjedtek ugyan az egész testre, de legkevesebbet vett azokban részt a fej (időnkint egyik vagy másik oldal felé doba-