Orvosi Hetilap, 1900. szeptember (44. évfolyam, 35-39. szám)

1900-09-02 / 35. szám

541 ORVOSI HETILAP 1900. 35. sz. gyorsan el nem ég. Räuber szerint a zsírfölösleg eleinte a zsíros tej készítésére használtaik fel olyképen, hogy a fehér vértestek a zsírt magukhoz ragadják s a tejben mint colostrum jelennek meg. Mellette szól Wagner­nek azon tapasztalata, hogy gyakoriak a gyermekágyasok tüdejében előforduló zsírembóliák, melyek rendszerint tünet nélkül múlnak el. Nasser már a terhesek véré­ben talált feltűnően sok zsírt, bár lassúbb pulsust azoknál soha­sem észlelt. Azt is találta továbbá, hogy állatoknál a szopás ideje alatt gyorsan fogy a vér zsírtartalma, 5 nap alatt l'4°/o-kal. Nem következés azonban, hogy ezen gyors s hirtelen apadás az embereknél is meglegyen, hol a tejképződés sokkal lassúbb. Lehmann 7 nem szoptató, 8-ad napos gyermekágyas vizeletében vaj­savat talált. Olshausen theóriájának bizonyítására kutyákon s békákon zsíremulsio befecskendezésével kísérletezett, de negativ eredménynyel. Rassmann a két kutya carotisába manometercanulet helyezett s a vena cruralisba vagy jugularisba csukamájolajemulsiot fecsken­dett be. Ő ezen kísérleteinél hirtelen pulsuslassudást észlelt, a mano­meter pulsushullámai feltűnő lassúk voltak s csak idővel lettek ismét erőteljesebbekké. A fokozatos injectiók mellett a pulsus­­frequentia állandóan kisebb lett, míg végre egy újabb injectióval a szívműködés megszűnt. Halene említ egy esetet, midőn csont­törés után zsír vegyült a vérbe s a pulsus lassúbb lett. Gluge és Thierness 10­8 kutyakisérlet között, melyet oleum olivarum injectiokkal végeztek, egy esetben észleltek pulsuslassudást. Fritsch11 olyképen magyarázza a bradycardia okát, hogy a normalis gyermekágyban az izommunka minimumra száll le. Ennek megfelelően csekély a test élenyszü­kséglete, valamint kevesebb lesz a kilégzett szénsavmennyiség, mint fennjáró ember­nél. Az élenyhiány s szénsavfelhalmozódás közötti aránytalanság kisebb lévén, a légzőközpont ritkábban lesz ingerelve. A respira­tio lassúbb lesz, úgyszintén az érvelés is, mint ezt alvásnál vagy az állatok téli álmánál észlelhetjük, így pl. azt találjuk, hogy perczen­­kint 19—20 légzést véve a rendesnek, a gyermekágyasoknál a respiratio 3—5 légzésvétellel kevesebb. Ép embernél a pulsus fekvés, állás és járás közben 10—20 veréssel és beteg­nél még 50 veréssel is változik perczenként. Ilyen például a lassúbb pulsus a lázas betegség utáni üdülési időszakban. Azonkívül testi jólérzés, teljes fájdalomhiány, lelki nyugalom, a rendes szülés után észlelhető elégedett tétlenség is lefokoz­hatja a szívműködést s így a pulsust meglassíthatja. Egyénileg igen gyors pulsus ezen tünemény létrejöttét megakadályoz­hatja, valamint nagy vérvesztés után fellépő anaemiás jellegű vérkeringés is, bár ilyenkor is a vörös vértestecsek kellő pótlása után 5—6-od napra észlelhetjük még a pulsus számának csökke­nését. Lázas, fájdalmas állapot, testi s lelki izgalmak a fennálló lassudást megszüntethetik. Löhlein 12 csatlakozik Fritsch nézetéhez, de nem találja ezt elegendő magyarázatnak a tünemény megértésére, hanem valamely — a méh visszafejlődése alkalmával keletkezett — beidegzési rendellenességnek tulajdonítja, a mi mellett szól a gyakori arythmi­­kus pulsus s azon tény, hogy a bőséges kiválasztások napján a pulsus leglassi­bb. Schroeder13 ezen tüneményt olyképen véli megmagyarázni, hogy a szülés után a magzati vérkeringés kirekesztése által a szív munkája tetemesen csökken, minek folytán a szív kevesebb számú veréssel végezheti functioját. Vejas14 kísérleteit a terhesek érverésén kezdte, melynél különös eltérést nem észlelt s melyet középszámban 72—78-ban állapított meg perczenként. Ezen szám — szerinte — a szülés első szakában emelkedik s a harmadik szakaszban csökken. A nyert pulsusgörbék feszülést mutatnak az ütérfalban, ha a fájás szünetel, mely feszülés fokozatosan nő a fájás tetőpontjáig. A méh kiürülése után a pulsus puhább lesz. A pulsus lassudása összefügg Vejas szerint a tüdő capacitásának általa kimutatott emelkedésével. A gyermekágy első két napjában fogy ezen capacitás s a 3-dik naptól ismét emelkedik. Temesváry és Bäcker15 a lassudást Olshausen elmélete sze­rint magyarázzák, ha nem is a zsír, de valamely más anyag fel­szívódása s a vérnek ilyképeni átalakulása okozhatja a brady­­cardiát. Ezt némileg megerősítik Thomas és Wagner-nek a Brigth­kórnál tett azon észleletei, hogy az uraemiás roham előtt néhány nappal — a húgyalkatrészeknek a vérbe jutása folytán — a pulsus 60—40-re leszáll. Pneumoniánál a láz deservescálásánál hasonlóképen 40—50 közötti pulsusok észleltetnek, a­mi szintén különböző anyagok felszívódására enged következtetni. Riegel16 a lassudást a Trailbe-Ше kifáradási elméletből véli m­egm­ag­y­a­r­á­z­h­a­tn­i. Ezen esetben is, úgy mint a másikban, egy rég­óta megszokott ingernek a hirtelen kimaradása okozza a szívverés lassudását, sőt arythmikussá változását is. Meyburgiz, hasonlóan mint Löhlein, a pulsuslassudást a nagyfokú kiválasztás (lochia, tej, izzadás, vizelet) folytán létrejövő beidegzési zavarnak tartja, mihez még hozzájárul némileg a meg­változott táplálkozás is. A lassudást majd minden pluriparánál észlelte, hol complicatio nem zavarta a gyermekágyat. Valószínű oknak tartja a vagus ingerlését az idegdús méh állandó s lassú visszafejlődése folytán s Fritsch-nek azon ellenvetésére, hogy „vagy singer nem lehet az ok, mert állandóan s szabályosan lassú­­dik a pulsus“, a gyakori arythmikus pulsusokat említi fel, melyek Fritsch érvét megdöntik. Úgyszintén az ágyban való fel­ülésnél gyorsuló pulsus sem szól a vagus izgalom ellen, mert hiszen egészséges embernél is, ha fektéből felül, 10—15-tel , szaporodik a pulsus perczenként, hát még inkább a gyenge puer­­­­peránál, ki a felülés munkáját végzi. Neumann18-nak ezen kérdés vizsgálatánál a szívműködésnek többektől (Hemey, Löhlein, Carl és mások) megemlített rendellenes­sége tűnt fel. Lassúdást akkor konstatált, ha a pulsus perczen­ként 60 verésnél kevesebb volt. Ilyenkor szerinte gyakori az allorhytmia és bigeminia. Oly typikusnak tartja ezen esetek­ben az arythmiát a gyermekágyban, hogy gyakran már belőle következtet a pulsuslassúdásra. Miután az eddigi elméletek egyike sem vált be, Behrow kísérleteinek segélyével törekedett a kérdés tisztázására. Dehio szerint atropin adagolása által pulsuslassudás­­nál eldönthető, váljon a szív mozgató készülékének sérülése, vagy pedig a vagus cardialis gátlórostjainak ingerlése van-e jelen; vájjon tehát cardialis vagy extracardialis lassúdással van-e dolgunk ? Az atropin a szívbeli vagusrostokra hódítőleg hat; ha tehát atropin-injectióval szaporább pulsust érünk el, a lassúdás­­nak a szívműködéstől függetlennek kell lennie, ellenkező esetben pedig cardialis eredetre vall. Neumann tehát O'Dll­atropint fecskendezett oly gyermekágyasok bőre alá, kiknél pulsuslassúdás észlelhető volt s azt találta, hogy 1/7—4 óra múlva az előbb nagy, feszes pulsus kisebb lett. A pulsusszaporulat igen tetemes volt. Arythmiás pulsus szabályos lett. A tünetek körülbelül 2 óra hosszat tartottak. Ezen kísérletek szerint a lassulás a vagus cardialis gátlórostjainak az ingerlésén alapszik, bár látszólag nem az összes rostkötegek ingereltetnek, mint azt a légzőtractus is mutatja, úgy látszik, hogy ezen inger a vagus-centrumban jön létre és már a szülés alatt veszi kezdetét. Hell20 mindezek után kétségbe vonja, vájjon tényleg van-e pulsuslassudás a gyermekágyban. Egy lassudás, mely az esetek­nek 36­5 {Biot), 16114 {Homey), 47 {Olshausen), 60 {Vejas) száza­lékában találtatik csupán, szerinte nem szabály, hanem kivétel. Vizsgálatai szerint az alacsony pulsus (65 alatt) gyakoribb a terhességben, mint bármely gyermekágyban s egyáltalán lassudást csak ott tart felvehetőnek, a­hol a perczenkénti pulsusszám a gyermekágyban legalább 10-zel kevesebb, mint a terhesség alatt volt. * * * Nézzük már mostan, vájjon sikerült-e a különböző elméletek alapján a gyermekágyi pulsus-lassulásnak okát véglegesen s megdönthetlenül meghatározni. Bármily szellemes és valószínű is ezen megfejtésnek legtöbbje, a dolog lényegét teljesen még sem deríti fel egyik sem. Biot, Hemrey s Mareg a vérnyomás emelkedéséből magya­rázzák a lassulást. Ezt megc­áfolják Bernstein21 erre vonatkozó kísérletei, melyek látszólag ezen elmélet mellett bizonyítanak. Ő tudniillik egynéhány pillanatig tartó pulsuslassudást idézett elő az által, hogy egy li­eret átvágva, annak centrális végébe vért fecskendett be, ugyanakkor a vérnyomás is emelkedett. Csakhogy mások

Next