Orvosi Hetilap, 1900. október (44. évfolyam, 40-43. szám)

1900-10-07 / 40. szám

1900. 40. sz. ORVOSI HETILAP akadályokkal szemben. Jendrassik a klinikai gyakorlati szempont­ból adott egy jól alkalmazható felosztást. Teljes compensatio szerinte akkor van, ha az aorta vérnyomása és a vér áramlási sebessége olyan fokra emelkedett, a­melyen a betegség előtt volt. Az ilyen beteg testi fáradalmakat és oly jól áll ki, mint egészséges korában. Relativ compensatio alatt azon állapotot érti, midőn nyugodt magatartás mellett még a beteg jól érzi magát és csupán megerőltetéseket nem bír elviselni. Az incompensatio szakában a vérnyomás és a vér áramlási sebessége csökkent. Ezen vérnyomáscsökkenés legnagyobb a hajszáledények terüle­tén, míg az artériákban és vénákban igen csekély. Lewy szerint az incompensatio állapota úgy magyarázható, hogy a normális szív óránkénti 815 kgm.­m. munkaképessége nem elegendő 1 perez alatt a normális vérmennyiséget (4200 kcm.) normális nyomás alatt a capillarisokon áthajtani. Ha ez megtörténik, a szív compen­­zált állapotban van. Közelfekvő, hogy a szív izommunkájának kiszámítása fel­világosítást ad a compensatio állapotának felismerésére. Fent jel­zett elméleti feltevésekre támaszkodva, Mosso próbálkozott e kérdés gyakorlati megoldásával. A kérdés fontossága miatt szabad­jon egy idevágó kísérletet röviden közölni: Egy 23 éves, 66 kgra. súlyú férfinál meghatároztatott a vér­nyomás, szérlökés, légzés és testhőmérsék. Közvetlenül erre a laboratórium lépcsőjén 10-szer fel- és lement, miközben mind­egyik kezében 5 kgm. súlyt tartott. Ezen lépcső 64 fokot számlált. Szuszogva és verejtéktől fedve tér vissza, mire rögtön a vér­nyomás, légzés, ütérlökés és n­őmérsék újból lett meghatározva. A lépcsőjárás alkalmával a vérnyomás 25 mm. higanynyal emelkedett. További 20 perc­ múltán a vérnyomás a kiindulási értékre visszatért. Ezen adatok képét nyújtják azon rendellenes munká­nak, melyet a szív a lépcsőjárás alkalmával kifejteni kénytelen. Az ujjak kis üterein nyert vérnyomásértékek bizonyára kisebbek, mint a­melyeket a szívben találnánk, de ez idő szerint nem rendelkezünk eszközzel, mely a vérnyomás meghatározását ember­nél nagyobb pontossággal engedné eszközölni, mint a sphygmomano­meter. A szív munkája könnyen kiszámítható. A bal gyomrács tartalma 180 kcm. vér, mely minden szívösszehúzódás alkalmával nyugalmi állapotban 85 mm. higany, lépcsőjárás után 105 mm. higany magasságára lesz felhajtva. Ha a vér súlya a víz súlyá­val egyenlőnek vétetik, a szív normális állapotban 1 percz alatt: 0-085 x 14= 1190; 1190 X 0­180 = 0’2142 X 65= 15­92 kgm.­­m. munkát, lépcsőjárás után 105 X 14= 1,470 ; 1,470 X 0180 = 2646 X 108 = 28­ 57 kgm.­m. munkát végez. Mosso maga azt mondja, hogy ezen számítás ellenőrzésére ez idő szerint mód­szerünk nincsen. És mi részünkről is hangsúlyozzuk, hogy a számítás elvi jogosultságának teljes épségben tartása mellett ilyen számítás adott esetben, és ez igazolja Korányi Sándor fent idézett nézetét, a szív munkájáról tényleg felvilágosítást nem ad. Egyéb kifogások mellett fő ok, hogy a bal gyomrocs vértartalma nem tekinthető állandónak és épen ingadozása a szívműködés fentartására munkával és általában akadályokkal szemben egyik sarkalatos pont és hogy a sphygmomanometerrel nyert vér­nyomási érték a bal gyomrocs vagy az aorta kezdeti szakában uralkodó vérnyomásról még megközelítő felvilágosítást sem ad. Ezzel a szívmunka kiszámításának lehetősége esetről esetre meg­hiúsult. Gyakorlatilag nem is oly fontosságú, hogy kgm.-m.-ekben mennyit tesz ki a szív munkája. A lényeg az, hogy a táplálék­ból nyert energia oly módon osztassák meg a szív és az akaratlagos izom munkája között, hogy az előbbi által teljesített munka elegendő legyen a szívben és peripherián felmerülő akadályok leküzdésére. Rendes körülmények között megközelítőleg elegendő erre 20,000 kgm­­ m. A szív ekkor compenzált állapotban van. De compenzált állapotban lehet a szív akkor is, ha annak munkája ennél jóval nagyobb, az akaratlagos izomzat munkájának rovására. Nagyobb fokú aránytalanság a szívizom munkaképessége és a vérkerin­gési akadály között igen rövid idő alatt halálhoz vezet. Az egész­séges szív működése olyan, hogy az bizonyos határig még fokoz­ható és így még nagyobb munkát is megbír, semmint az rendes feladata (Jendrassik). Bizonyos vérkeringési akadályoknál a szív­működés elegendő, hogy testi nyugalomnál a vérkeringést fen­­tartsa, míg ilyen esetekben már a legcsekélyebb testi munkánál arra többé nem képes, vagyis az olyan szív, a­mely a testi munka okozta nagyobb akadály miatt a rendesnél nagyobb izom­munkát kénytelen kifejteni, hogy a kompenzált állapotban marad­jon, incompenzált állapotba jön, ha a teljesítendő testi munka miatt a szívtől a rendelkezésre álló energiából egy részlet el­­vonatik. Könnyen képzelhető azon eset is, midőn az elméletileg maximális izommunkát teljesítő szívműködés az incompensatio szakába jut. Tehát a compensatio fogalmát úgyis értelmezhet­jük, hogy ekkor a szívmunka — legyen az kgm.-m.-ekben bár­mennyi — az akadályok leküzdésére képes és incompenzált akkor, midőn a szívmunka — legyen az esetleg a rendesnél bármennyivel nagyobb — nem képes a normális vérmennyi­ségét időegység alatt normális nyomás alatt a capillarisokon áthajtani. A szív munkájának megítélésére tehát gyakorlatilag nem a kiszámítható kgm.-m.-ek fontosak, hanem a szív compen­zált vagy incompenzált állapotának felismerése. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti II. számú belklinikáról. (Igazgató: Kétly Károly dr. ny. r. t­r.) A bromalinról. Irta: Kollarits Jenő dr. klinikai gyakornok. Tekintettel arra, hogy a bromkészítmények az epilepsia kezelésében minden más szer hatását felülmúlják és tekintettel azon körülményre, hogy hosszabb időn át történt használatuk gyakran kellemetlen tüneteket okoz, érthető módon szükség volna olyan bromkészítményre, mely e szer hatását magában foglalja a­nélkül, hogy káros mellékhatásokat hozna létre. Férer szerint azon betegek, a­kik hosszú időn át bromkezelésben részesültek, szék­rekedésben és bélfelfúvódásokban szenvednek, a­mi onnan szár­maznék, hogy a brom­ a bélizmokat bénítja. Ezen bénulás a mérges anyagok felszívódását a bélrendszeren elősegíti s innét magya­rázhatók szerinte az emésztési zavarok bekövetkezése és a bi­omismus valamennyi tünete, a mennyiben az így meggyengült szövetek minden fertőzésre könnyebben hajlanak, innen támadnának az annyira kellemetlen furunculusok is. . Ezen fer­tőzések meggátlása czéljából a br­omsókat antisepti­­cumokkal, naphthollal vagy bismuthum salicylicummal kötötte össze. Bardett e czélra a formaldehydot használta fel és így keletkezett a bromaethylformin, melyet a Merck-féle gyár bromalin néven hoz forgalomba. Laquer­ adatai szerint a bromkalium 67"2°/o, a bromnatrium 77"67°/o, a bromammonium 81-62°/o, a bromaethylformin 32T3°/o bromot tartalmaz, ezért szükséges ez utóbbit nagyobb adagban adni, mint a többi készítményt. Az első kísérleteket Féré tette ez új szerrel négy epilepsiás betegen és arra az eredményre jutott, hogy belőle 9—12 gm.-ot is lehet adni a betegnek naponként, a nélkül, hogy furunculusok támadnának. Laquer hét epilepsiáson tett próbát és azon tapasz­talatot tette, hogy a bromalinból épen kétszer annyit kell adni, mint a bi­omkaliumból, hogy egyenlő hatást érjünk el vele. Előny­­képen tudja be a bi­omalinnak, hogy sem furunculusokat, sem étvágytalanságot, sem egyéb kellemetlenséget nem okoz és hogy íze is kevésbbé éles. Rohrmann­ közlése szerint ι Мегск-Ше gyárat több kísér­letező értesítette kedvező eredményről, a­nélkül, hogy észleleteiket közzé tették volna. Ugyancsak ő említi, hogy Bohhmer két brom­­exanthemás epilepsiás betegnek adta a bi­omalint és úgy tapasz­talta, hogy az exanthemák, ha nem is szűntek meg, de legalább idő Vér­nyomás Ütérlökés Légzés Hőmérsék Mozgás előtt 3-45 80 mm. 65 20 37­0 Mozgás után 4-25 105 mm. 108 37 37- 1 Nouv. Iconogr. de laalp Setriére III. 2 Les nouveaux rémédes. VIII. 3 Neurolog. Centralblatt. 1895. 15. 1. 4 Monatschrift f. Psych, u. Neurol. 4. к. 443. 1. 5 Therap. Monatshefte 1897. 3. sz. 623

Next