Orvosi Hetilap, 1901. április (45. évfolyam, 14-17. szám)

1901-04-07 / 14. szám

1901. 14. sz. ORVOSI HETILA1 rács igen sok, részben borostyánköszerít, részben csomós alvadékkal telt, a minő a vena cava superiorba is folytatódik. Kevesebb alvadék a bal pitvarban. Borostyánköszeríi alvadék az aortában. Ezen alvadékokon kivül­ csak igen kevés, híg folyós vér a szívben. Jobb tüdő hasisa odanőtt. A szív myocardiuma igen halavány, mérsékelten tömött, nagyon homályos. Billentyűk vékonyak és áttünők. Garat, gége, légcső nyálkahártyája halvány, nyelvgyökbeli solitaer tüszők igen kicsik, garatban evidens fekélyek nyomai nem láthatók. Aorta belső színe tükröző, carotis belső színén itt ott egész felületes kénsárga elzsírosodási rajzolat. Jobb tüdő csúcsában diómekkoraságú, szétkenhető, sajtos massával fedett, sajtos falzatú csúcscaverna. Különben a tüdő rend­kívül vizenyős, mindenütt legfinomabban habzó savót bőségesen ürítő. Az alsó lebeny hátul alul vérdús, barnapiros, a széleken és a hasison egy atelectasiás öv. A bal tüdő felső lebenye mellől duzzadt, vérszegény, hátul vérdúsabb és finoman habzó savót ürítő, a bal alsó lebeny szívós, súlyosabb, nyomásra a kis h­örgöcsökből szürkéssárga, nyákos genyes csapok ürülnek. Az alsó lebeny egy a legfelső, a lebeny szélével párhuzamosan haladó, ujjnyi széles csík kivételével hátul légtelen, zavaros, nyúlós, szürkés-pirosas savat ürít, de a metsz­­lap lekaparása után evidens, kiemelkedő, lobularis góczocskák ki nem mutathatók. A gyomor nyálkahártyája sűrű tapadó nyákkal fedett, kissé szürkésen elszínesedett, a nyálkahártya léczek élei belöveltek, a nyálkahártya vékony. A duodenum nyálkahártyája befüvelt, kissé icterikusan beivódott. Az epehólyagban kevés sárga, híg­­epe, epelefolyás szabad. Már középnagy, sima felszínű, burka fénylő, feszült, metsz­­lapja halvány, igen vérszegény, sima, az acinosus rajz kicsiny, alig látható. A lép valamivel nagyobb, burka vékony, feszült, méretei 13,10,4 cm. Metszlapja barna-piros, kissé sötétebb foltokkal tarkázott, melyek peripherikus fekvésüek, tömöttebbek, de nem ikalakúak, nem infarci­ozottak. Ha ennek megfelelőleg a metsz­­lapot végig tapintjuk, akkor a hilus felé tekintő részlet puhá­nak, a domborúság felé tekintő részlet keménynek, száraznak, tömöttnek mutatkozik. Mindkét vese majdnem két akkora, burok könnyen levon­ható, a vese felszínén hyperaemiás szigetek közepette sárga, genyes pontok, melyek a metszlapon radicálisan folytatódnak a kéregállományba, sőt be a vesőállományba is. A metszlapon némely vesőrészlet, legtöbbször azonban a kéreg hat nagyobb krajczárnyi területe nagyszámú gombostíjfejnyi, sárga, genyes petynek szigetei­től áthatott, a­melyek közt a szövet belövelt és apró haemorrhagiák­­tól is áthatott. A vesemedencze nyálkahártyája belövelt, különösen a papillák körüli vaktasakok tájékán. A hólyag összehúzódott, üregében sedimentum lateritium és maceráti hólyaghám által zavaros vizelet. A hólyag nyálka­hártyája különben megvastagodott, csak kevéssé vastagodottak meg a hólyag trabeenták. A herék középnagyok, a corpus Highmornból a here állo­mányába alig észrevehetően megvastagodott gerendák indulnak ki, evidens orchitis interstitialis tünetei nélkül. A retroperitonealis nyirokmirigyek valamivel duzzadtabbak. A bal térdizü­let híg sárgás-zöldes genynyel telt, épúgy a m. quadriceps­ina alatti bursa. Innen a genyedés a bal c­omb subcutan intermuscularis szövetére is átterjed. Magán a térdizület­­ tokszalagán csak a femur külső condylusa mellett látszik körül­­irottabb belöveltség és kissé sárgás-zöldes elszínesedés. Izületi porczok fénylők, sírnák, a­lig. cruciatum, különösen az alarc kevéssé belövelt. Diagnosis : Myelitis a háti szelvényben, multiplex decubitus, részben gangraenus és ichorosus jelleggel, cystitis, pyelonephritis bilateralis apostematosa, gastritis chronica, arthritis purulenta articulationis genu lat. sin. Anaemia universalis, oedema pulmonum partialis splenisatioval az alsó lebenyekben. A gerinczvelő közelebbi vizsgálata a következőket mutatta. A VII. házi gyöknek megfelelő rész késsel egyáltalán nem vágható, mert szétfolyik. E lágyult részből vett friss készítmény­ben rendkívül sok szemcsesejt látható. A gerinczvelő azután részint Mü­ller-féle folyadékba, részint alkoholba került s kellő praeparálás után Marcid, Weigert- Wolters, Kissi, Azoulay módszerei szerint, továbbá haematoxylin­­eosin-festéssel vizsgáltatott. Nézzük e különböző képeket egymásután. Marche-készítmé­nyeken közvetlenül a lágyult rész alatt és felett az egész kereszt­­metszet feketén festődött nyelvirögökkel van tele. A IV. gyök magasságainak megfelelőleg már csak a szokásos secundaer fel­­h­ágóan degenerált részeken találhatók e rögök és pedig a hátsó kötelekben a Goll-féle kötegben és az oldalsó kötelekben a direct kisagypálya területén. Lefelé a gócztól a XI. gyöknek megfelelő helyen a hátsó kötelek teljesen épek, az oldalsó kötelekben ellen­ben a piramisoknak meg­felelő helyen sűrűn láthatók a fekete myelvi rögök és éles fekete contourral bíró szürkés színezetű zsírcseppek. A pyramis e degeneratioja követhető le a sacralis velőbe is. A lumbalis velő gyökeiben szintén található elváltozás. A hátsó gyökök keresztmetszetei közül azokon, melyek a belépő gyökrészlettel vannak összeköttetésben, kiterjedt degeneratio nyomai láthatók. Az egész keresztmetszet fekete myelin-rögökkel van behintve, mely rögök helyenként nagyobb kiterjedésű töme­gekké olvadnak össze. Egyes metszeteken igen tisztán látható, hogy e myelin-rögök, tehát a degeneratio a belépő gyök rostjain is jelen van s ismét más metszeteken e degeneratio követhető a gyökrostok mentén a hátsó kötél állományába, sőt a hátsó szarvba is. E degeneratiok legkifejezettebbek az I. és II. lumbalis gyök táján, kevésbbé, de világosan meg van az alsóbb lumbalis és a két felső sacralis gyöknek megfelelőleg is. Az elülső gyökön e készítmények nem metszettek, azonban a gerinczvelő szélén, az elülső gyökrostok kilépésének megfelelőleg szintén sűrűn fel­halmozva találjuk a fekete myelvi­ rögöket. (Folytatása következik.) Közlemény a székesfővárosi szt. István-közkórház bőrbeteg- és bujakóros osztályáról. (Főorvos Róna S. egyet. rk. tanár.) Statistikai adatok a favusnak Magyarországon elterjedt­­ségi viszonyaihoz. Irta: Elek Sándor dr. alorvos. A favusnak Magyarországon elterjedtségi viszonyairól még csak hozzávetőleges adataink sincsenek. 1873-ban Schwimmer Ernő tankönyvében a következőket írja a favusnak előfordulásáról Magyar­­országon : „Hazánkban a kór — úgy látszik — igen ritkán előforduló bántalom; magángyakorlatomban több mint 2000 bőrbeteg között eddigien csak 4-szer volt alkalmam ezen bántalmat látni és ezek közül két esetben lengyel nemzetségű egyéneknél, kik között a kór általában nem ritkán előforduló kóralakot képez. Ezeknél talán a vastag föveg viselése segíti elő azon körülményt, hogy a kór náluk sokkal gyakrabban fordul elő.“ „A fővárosban a számos fürdő, melyeket, mint tudjuk, a szegényebb sorsú néposztály is nagy mérvben használ, talán bi­zonyos fokban elősegíti a bőrnek ápolását és megakadályozza a növényi élősdiek nagyobb elterjedését.“ Nékám (A belgyógyászat kézikönyve V. köt. 1017. oldal) ezeket írja a favusnak előfordulásáról: „Ritka Párisban, Német­országban, Ausztriában és Magyarország nagy részén, ellenben igen közönséges Galicziában, Oroszországban és Francziaország néhány hegyes vidékén.“ A belügyministeri jelentésekben is csak három nagyobb kórházból (pozsonyi, kolozsvári, marosvásárhelyi) vannak a meg­fordult esetek számbelileg feltüntetve. Ezért érdemesnek tartottuk az osztályon 1885 óta meg­fordult favus-betegek statistikáját közölni, hogy legalább némileg hozzájáruljunk annak hazánkban elterjedtségi viszonyainak isme­retéhez. Teljes átnézetet mi sem adhatunk, tekintve azon körül­ményt, hogy kórházi kezelést igénylő kézbetegeink egy része Bécsben, egy része Kolozsvárott és más vidéki városokban és egy része itt Budapesten is más intézetekben és ambulatóriumok­­ban kezeltetik, mégis kezdetnek már ezt is elegendőnek tartottuk. * 230

Next