Orvosi Hetilap, 1901. május (45. évfolyam, 18-21. szám)

1901-05-05 / 18. szám

1­901. 18. sz. ORVOSI HETILAP vitelével végeztetik, n. 96,540 voltcoulomb, vagy egy gramm-ion (egy gramm-molecula) átvitelénél n. n. 96,540, ha n az ion vegy­értéke. Ezt a fentebbiek alapján az osmotikus munkával egyen­lővé téve, nyerjük az Cl 2, n. n. 96,540 = 11 T log. nat. C2 egyenletet. A voltcoulombokat (1 voltcoul. = 0-2'394 cal.) caloriákra, a természetes logarithmusokat Brigg-félékre (log.10 x = 0'4343 log. nat. x) átszámítva, a gáz állandó értékét caloriákban fejezve ki (R = 1'991 cal.) s T helyét 293-at ('20° C.) helyettesítve kapjuk az egyenlet végleges, direct számításra alkalmas alakját, mely szerint „ 0,0581 d­ 3. n ”---------- log.10 n C2 Ha tehát a két oldatot a vázolt módon egy ú. n. concen­­tratios elemmé összekapcsoljuk, akkor az elektródok közt mutat­kozó potential-különbségből (helyesebben az elem elektromotoros erejéből) a concentratiok viszonya kiszámítható. (Folytatása következik.) Közlemény a szt. Rókus-kórház idegbeteg ambula­­toriumából. (Főorvos: Donáth Gyula dr. egyetemi magántanár.) Enkephalopathia infantilis esete.­ Irta : Lukács Hungó dr. Eltekintve attól, hogy a közlendő eset némely ritkább és érdekesebb tünetet mutat, főleg az indít közlésére, mert ez eset kapcsán remélem sikerül a czímű­t szolgáló elnevezés helyességét és szükségességét bizonyítanom. Az eset a következő : D. Mór, 26 éves. Anyja családjában két imbecillis rokon, más terheltség ki nem­ mutatható. Egy egészséges nővére van. Anyja a terhesség ideje alatt beteg nem volt, szülés normálisan folyt le. Fogzáskor egy hányással kezdődő, lázas betegségbe esett, mely alatt gyakori ecelampsiás rohamok mutatkoztak. A betegség elmúltával vették észre, hogy jobboldali végtagjai büdöttek. Egy hó múlva hasonló tünetek ismétlődtek nála. A gyermek járni csak 2 éves korában, beszélni 2­/з éves korában tanult meg. Mindig rossz, makacs, szófogadatlan és hirtelen haragú volt. Szüleihez, testvéréhez sohasem vonzódott, irántuk mindig durva, goromba, engedetlen viselkedést tanúsított. Rendkívül nehezen tanult, az írást és olvasást 8 év alatt sajátította el. Figyelmét hosszabb időre lekötni, őt kitartó munkára fogni soha­sem sikerült. A mellett önbizalma nagyfokú, magát mindig mel­lőzve, sértve érzi. Állatkínzó. Szívesen csavarog, nyalánk. Ha hozzáférhet, atyját meg is lopja Tizenhárom éves koráig ágybavizelt. 16 éves koráig 2—3 hónaponként absence-ok jelentkeztek; ezeket makacs hányás előzte meg és közben zavartan viselkedett. A roham 10—12 óráig tartott. Beteg arra, a­­mi a rohamok alatt történt, nem emlékezett. E rohamok 16 éves korában brom­kezelésre megszűntek. Három hó óta zavart, ü­ldöztetve érzi magát, azt állítja, hogy szülei halálra verik. Anyjáról a legaljasabb jelzőkkel beszél. Szerelmes egy színész­nőbe, kinek anyja József nádor maitresse volt, most Zichy gróf neje. A leányt hozzá adnák, de anyja nem engedi megnősülni. Ilyen is hasonló együgyű nagyzási és ü­ldöztetési téveszméi vannak. Hely­­zetébe kellő belátással nem bir, fel nem világosítható. Strabismus convergens mindkét szemen. Visus mindkét szemen csökkent. A látóidegek részleges atrophiája. Degenerált koponya, fogazat, fülek. A jobb facialis nagy fokban paretikus,­­le nevetésnél és sírásnál az arczizmok a normálisnak megfelelő mozgásokat végeznek. Jobb végtagok az infantilis spastikus hirdés typusos képét mutatják. Jobb kéz derékszögben kontrahált, felette­­ bőr cyanotikus, hűvös. A kar körméretei a balhoz képest 3—4 ■ni.-nyi, az ujjak hosszmérete pedig 1—2 cm.-nyi különbséget . Bemutattatott a kir. orvosegyes­ület 1901. február 9-diki ülésén­ mutatnak. A jobb alsó végtag 5 cm.-rel rövidebb, körméretei a balhoz képest 2—3 cm.-rel kisebbek. Triceps reflex jobboldalt ki nem váltható, térdtünet fokozott, jobb oldalon lábcsonás váltható ki. Biczegő járás. A jobb pectoralis és a váll izmai szintén atro­­phizáltak. A villamos ingerlékenység normális. Feltűnő tünet az ép oldal izomzatainak nagy mérvben fokozott mechanikus inger­lékenysége A vérnyomás a hütött oldalon (a radiálison Hawskley­­féle sphygmodynamometerrel mérve) felényi mind az ép oldalon. A közölt esetben a tünetek 3 nagy csoportba oszlanak; ezek a mozgászavarokat képviselt hemiplegia és kísérő tünetei, a szellemi tompultság és epilepsiás jelenségei. A mozgás­zavarok nem­csak a féloldalú hüdésben nyilvánulnak, hanem a facialis és a szemmozgató idegek zavaraiban is. Az imbecillitásnak főleg az a neme van jelen, melyet az azelőtt külön kóralaknak vett moral insanity kísér. Az epilepsia esetünkben absence-ok alakjában mutatkozik. Azonkívül betegünk Charaktere sok epilepsiás vonást mutat. E három tünetcsoport mindegyike önállóan mint külön kór­forma is előfordulhat, de azon betegség, melynek egy úgyszólván iskolai esetét közöltük fent, s melyre e három tünetcsoport együ­tt­­léte jellegzetes, igen gyakori. Hogy daczára ennek mindez ideig közösen elismert klinikai elnevezése nincsen, annak több oka van. Klinikai szempontból fő ok­a abban rejlik, hogy mind a három tünetcsoport igen változó és különböző alakot ölthet. Látjuk pl. esetünkben, hogy az epilepsia motorikus tüneteket (görcsök) soha­sem okozott, hanem csak tisztán sensorikus zavarokat, bár e kór­alaknál a nehézkóros görcsök nem képeznek ritka tünetet. Leggyakoriabb a Jackson-féle epilepsia, mely sokszor foko­zatosan átmegy a nehézkóros roham tipikus eszméletlenséggel és cronkco-tonikus görcsökkel járó alakjába. Szóval elmondhatjuk, hogy az epilepsia egész nagy változatosságú scalájának bármely foka előfordulhat. Akárhányszor csak néhány jellemvonás (vándor­ösztön, impulsivitás) utal nehéz kórra. A­mi a szellemi tompultságot illeti, a viszonyok hasonlóak : az idiotizmus legmélyebb fokától egész oly fokú imbecillitásig, melyet csupán az altruistikus érzelmek hiányos fejlettsége jel­lemez, minden fokú butulás előfordulhat. De valamint a nehéz­kóros tünetek között a leggyakoriabbak a Jackson-féle epilepsiára emlékeztető jelenségek, úgy jellegző betegeinkre a moral insanityvel járó imbecillitás. A­mi végül a mozgási zavarokat illeti, a kérdések fokai igen különbözők, és ha legtöbb esetben féloldaliak is, gyakran látunk monoplegiákat és bár igen ritkán paraplegiát. Tegyük hozzá, hogy e kérdések nem mindig állandósulnak, hanem gyakran rövidebb vagy hosszabb idő múlva többé-kevésbbé teljesen visszafejlődhetnek, így van ez a kísérő tünetekkel is. A hemiplegiával legtöbbször társulnak trophikus zavarok és incoordinált mozgások. A trophikus zavarok foka szintén változó, a kóros mozgások különbözők lehet­nek, mint athetosis, chorea, tremor. Megtörténhetik, hogy a kírdés egy ily athetosis vagy chorea hátrahagyásával fejlődik vissza és ilyenkor a végtagon a trophikus zavarok kimutathatók, de hiányoz­hatnak is. Vagy pedig normális mozgásképességi­ végtagon mutat­ható ki a fejlődésben való visszamaradottság. Végül csupán a fent jelzett mozgászavarok vagy akár csak az illető végtag feltűnő ügyetlensége fog a mozgató idegrendszer kóros elváltozására utalni. Fontos tünetcsoportot képez az agyidegek bántalmazottsága, még­pedig nem csupán a mozgató, hanem az érző idegeké is. Láttuk esetünkben mindkét látóideg részleges atrophiáját. Ennél azonban sokkal gyakoribb a hallóidegek megbetegedése. Az elmondottakból könnyen megérthető, hogy a betegség klinikai képe igen változó, hogy egyik-másik tünetcsoport könnyen háttérbe szorulhat, és innen származik, hogy bár figyelmes vizs­gálat az esetek legnagyobb számában mind a három tünetcsoport jelenlétét deríti ki, még sincsen a kórformának egységes klinikai elnevezése, hanem megjelölésére a praevaleáló tünetcsoport szolgál, így beszélnek infantilis hemiplegiáról, epilepsia posthemiplegicáról, imbecillitas cum epilepsiáról stb. Könnyen megérthető, hogy e különböző elnevezések mellett e sok tekintetben fontos és érdekes kórkép nem eléggé ismeretes és így a kellő méltatásban nem részesült. Daczára, hogy az idevágó irodalom igen nagy és gazdag, ezen egységes szempont hiánya 800

Next