Orvosi Hetilap, 1901. július (45. évfolyam, 27-30. szám)

1901-07-07 / 27. szám

437­ ­­ ¹­а­k tekintik, hogy nem a gyógyulás, de annak reményében fognak a kezeléshez, hogy a legjobb esetben pár évre fejlődésében meg­akadályozzák. A gégegümőkór gyógyítását czélzó eljárások egyik legrégibb módja az insuflatio. Ez idő szerint már úgyszólván divatját múlta, és alkalmazása csupán ott van helyén, hol a nagyfokban elgyen­­­­gü­lt és az élet vége felé járó betegnek a gégéjében jóformán már egészséges részletet nem találunk, azaz a jelenlévő oedema, feké­lyek, avagy diffus infiltratio oly kiterjedést öltöttek, hogy el kell állnunk mindenféle erélyesebb beavatkozástól. Hogy a porbefúvások valami nagy haszonnal járni nem fognak, az önmagától is következik. Még a baj kezdeti stádiumában sem érünk el vele egyebet, mint esetlegesen a fekélyek tisztulá-­­­sát (Schnitter, M. Schmidt, Sch­ech, Hajek) ott pedig, a­hol nem fekélyek, de diffus infiltratumok, avagy épen gü­mőkóros daganatok forognak szóban, ez eljárás teljesen értéktelen, (M. Schmidt), sőt tegyük hozzá, veszélyes egy játék. Valósággal műhibának veendő, ha az oly betegeknél, kik még jó erőben, a gégegümökór kezdetleges stádiumban vannak, porbefúvásokkal igyekezünk gyógyulást elérni. Nem hogy gyó­gyulást, avagy számba vehető javulást érnénk el, de elkövetjük azt a soha helyre nem hozható vétket, hogy ott, hol a prognosis még aránylag a legjobbnak mondható, egy minden izében érték­telen eljárásra támaszkodva, elmulasztjuk azt az időt, midőn a beteget, egy megfelelő helyes kezeléssel, esetleg, sőt nagy való­színűséggel megmenthetnénk. Ezeknek az elmondása egyáltalán nem felesleges, mert még mindig akadnak itt-ott egyesek, kik makacsul tarják magukat a porbefúvásokhoz. Mint egy más eljáráshoz társuló, afféle segédeszközként szereplő methodus, igenis helyén lehet bizonyos esetekben, de akkor is inkább arra szolgál, hogy az erélyes beavatkozások közötti időt épen hogy tétlenül ne töltsük. Áll ez úgy a sokat emlegetett jodol, mint a jodoform, thiio- és xerophorra, nosophen és a többi porra nézve, valamint a Schnitzler által ajánlott és Heymann professortól pártolt plumbum aceticum és morphium keve­rékre nézve is. Más elbírálás alá esnek a porkeverékek, ha azokat érzés­telenítés czéljából alkalmazzuk, így a disphagiánál az orthoform behívásoktól láttam magam is jó eredményt, a­mely a cocaint nemcsak hogy a legtöbb esetben pótolni képes, hanem azzal az előnynyel is dicsekedhetik, hogy bár az anaesthesia nem annyira intensív mint a cocainnál, azonban jóval hosszabb ideig eltart, és e mellett desinficiens hatásánál fogva a fekélyek tisztulását kis fokban szintén előmozdíthatja. A Krause klinikáján is minden tej­­savecsetelést megelőzőleg az orthoform-porral érzéstelenítenek. Mindezek után pedig megkezdem az ecsetelésre szolgáló és általam is megvizsgált újabb szereknek a tárgyalását. Ezek egyikét a formatint két—tíz százalékos oldatokban Solis-Cohen ajánlotta, mint a­mely szer nemcsak a gége gümőkóros folyamatainak, de egyszersmind a nagyfokú köhögésnek is elejét veszi. E szert öt esetben próbáltam ki, de a hónapokra terjedő ecsetelések daczára mindössze is az esetleg fennálló duzzadás kisfokú­ csökkenését, és egy esetben a gégefájdalmak enyhülését tapasztaltam, azonban úgy a gége­destructiók gyógyulását, mint a köhögési rohamok csilla­pítását egyszer sem idézte elő, a­miért is részletesebb ismertetését mint teljesen feleslegest elhagyom. A következő szerről, az ortho­form olajról (25 , 150 pl. oliva­­rumra) mint a­melynek alkalmazásától Kassel látott prompte javulást, sem sok jót mondhatok. Dickermann szerint az orthoform-olaj minden fajta gégefekélyt gyorsan meggyógyít, valamint a dysphagiát négy-hat óra hosszáig is megszünteti. Fájdalomcsillapító hatását dicsérik még Einhorn és Heintse és ugyanazt mondják róla, mint a­mit már fentebb említettem, hogy az orthoform e tekintetben a cocainnál többet ér, miután sokkal maradandóbb érzéstelenséget hoz létre. Két esetemben, hol az interaryt­ tájékon tuberculotikus granu­­latiok állottak fenn, az orthoform-ecsetelések teljesen hatástalanok maradtak. Másik két betegnél, hol a gége nagyobb fokú elváltozást mutatott, nevezetesen kiterjedt perichondritis, fekélyesedés és granulatiok voltak jelen, másfél hónap folyamán mindössze a lobosodás kisfoki­ enyhülését, a fekélyek csekély tisztulását tudtam elérni. A nyelési fájdalmakra azonban mindig kitűnő hatással volt, a betegek már az ecsetelés négy-ötödik napján nagy könnyebbülést éreztek, úgy hogy a tápfelvétel, daczára a nagy destructionak, az ecsetelések ideje alatt egy kis karczoló érzéstől eltekintve, nagyobb kellemetlenséget nem okozott. A paramonochlorphenol-glycerint húsz százalékos oldatban Simanovszky után Hedderich, majd Seifert, Zinn és Spengler aján­lották. Leginkább Simanovsky volt elragadtatva a hatásától, mint­hogy szerinte e szer az összes a gégegümőkórnál ecsetelésre használt orvosságok között a legtöbbet ér. Spengler és Gleitsmann a tuberculotikus infiltrátumok gyors felszívódását tapasztalták, azonban ez utóbbi szerző szerint a fekélyes alakoknál mégis jobb eredményt szolgáltat a tejsav. Seifert nem annyira a gége, mint főleg az orr, száj és garat gümőkóros, avagy luposus elváltozásainál találta alkalmasnak. A többi vizsgálók már korántsem nyilatkoznak ily elragad­tatással, így Lublinskynek az a nézete, hogy e szer semmivel sem ér többet, mint a négy százalékos chlorzink. Hedderich pedig csupán a könnyebb esetekben tapasztalt némi objectív javulást, a­mennyiben a fekélyek tisztultak, az oedema lassan visszafejlődött, az infiltratum megkisebbedett. Ennél többet egy ízben sem tudott elérni; a súlyosabb elváltozásoknál nem hogy javulást hozott volna létre, de hatékonyságát sokszor igen kellemetlen irányban értéke­sítette, így három ízben, a­mint azt Lublinsky is tapasztalta, tartós émelygést, végül makacs hányást okozott. Richards a paramonochlorphenolt, tejsav-ecsetelésekkel com­­binálja. Huszonöt százalékos tejsav-ecsetelések után mindjárt négy százalékos paramonochlorphenolt alkalmaz, és miután ez eljárást két-három hétig így folytatta, utóbb csupán a tejsav-ecseteléseket végzi. Néhány esete így megjavult, sőt állítólag meg is gyógyult. Végül Donellan nemrég úgy nyilatkozott, hogy bár e szer a tuberculotikus fekélyek tisztulását létrehozza, gyógyulás egy esetében sem következett be. Miután a vélemények a paramonochlorphenol hatására nézve ily nagy számúak és elágazók, szükségesnek vélem vizs­gálataim részletesebb ismertetését. F. G. 26 éves pinczér az ambulantián első ízben jelentkezett 1899. szeptember 27-dikén. Beteg tizenegy hó óta, panaszait rekedtség, köhögési rohamok és nyelési fájdalmak képezik. Belgyógyászati lelet: Infiltratio apicis lat. utriusque. Köpetben: sok Koch-féle bacillus. Gégelelet: chorditis ulcerosa lat. utr. Perichondritis ary­tenoid. 1. sin. Kezelés: másodnaponként 20°/6-os paramonochlorphenol­­gly­cerin-ecsetelések. Október 16-dikáig a folyamat semmit nem változott, sőt a nyelési fájdalmak annyira fokozódtak, hogy négy nappal később a M. Schmidt által ajánlott alakban, morphium-port voltunk kény­telenek adagolni. November 15-dikén a szer kihagyatott, miután a jobboldali hangszalag csekély tisztulásban és az aryt.-porczok duzzanatának kisfoki­ csökkenésén kívül egyéb javulás bekövetkezni nem akar. S. Bertalan 28 éves asztalos, 1900. február 19. Beteg egy éve, nagyfokú rekedtségről panaszkodik. Belgyógyászati lelet: Infiltratio apic. 1. sin. Köpet: positiv. Gégelelet: chorditis ulcerosa 1. sin. granulation, inter, aryten. Egy hónapig tartó másodnaponkénti ecsetelés után a beteg állapota úgy subjective, mint objective rosszabbodott, a­miért is márczius 21-dikén a szer kihagyatott. St. Antónia, 23 éves varrónő. 1900. deczember 11. Beteg két hó óta. Panaszait rekedtség és három nap előtt előrement vér köhögése képezik. Belgyógyászati lelet: catar. apic. lat. utriusque. Köpet: positiv. Gégelelet: granulation, tubere, interarytenoideae. 1901. január 31-dikén az állapot teljesen változatlan volta miatt a szer kihagyatott. P. Sándor: 22 éves munkás 1899. szeptember 21-dikén. Beteg ORVOSI HETILAP 1901. 27. sz.

Next