Orvosi Hetilap, 1901. augusztus (45. évfolyam, 31-34. szám)

1901-08-04 / 31. szám

502 ORVOSI HETILAP 1901. 31. sz. A legritkább esetek közé sorolható, ha a csecsnyújtványból a geny a kü­lső hangvezető hátsó alsó falába abscedál, vagyis, hogy a geny a csecsnyujtvány mellső falának legalsó részén, a csontos és porozos hangvezető határ irányában törjön át. Egyáltalán nem gyakori eset az sem, hogy a külső csontos hangvezető hátsó falán át tör magának utat a geny, és pedig azért, mivel itt a terminalis csecssejteket nemcsak a csecsnyújtvány corticalisa, hanem még a kü­lső hangvezető fala is jórészt határolja. Ha a körülményeket, melyeknél fogva a geny a csecsnyújt­ványból a külső hangvezető hátsó alsó falába is abscedálhat, kutatjuk, a csecsnyujtvány fejlődésének menetét kell tekintetbe vennünk. A csecsemő- és zsenge gyermekkorban alig van csecs­­nyújtvány. A későbbi gyermekkorban a csecsnyujtvány rohamos fejlődésének indul különösen kifelé, úgy hogy a kü­lső hangvezető csontos fala nem képes vele ezen irányban lépést tartani és így ezen időszakban a proc. mastoideus mellső falának egy részét a kü­lső hangvezető lágyrészei közvetlenül fedik. Későbbi korban pedig a külső hangvezető hátsó csontfala majdnem teljesen eléri a csecsnyújtvány mellső falát. Ezekből láthatjuk most már, hogy a csecsnyújtvány mellső falán át a geny a külső hangvezetőbe csaknem kizárólag a későbbi gyermekévekben fog áttörhetni, míg úgy a csecsemő-, illetőleg zsenge gyermekkorban, mint a pubertáson túl eső korban ez már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, mivel ezen utóbbi életkorban a csecsnyújtvány mellső falát borítja a külső hangvezető csontos fala, a csecsemőkorban meg alig lehet csecsnyújtványról szó és csak a későbbi gyermekkorban nem borítja a proc. mastoideus mellső falát a külső hangvezető hátsó csontos fala és így a genynek ezen életkorban legkönnyebb az útja a proc. mastoideus ezen falán át. A mondottak figyelembe vételével könnyen megérthető, hogyan jöhet létre a csecsnyújtvány-abscessus a külső hangvezető hátsó alsó falában. Mert ha a csontsipoly a csecsnyújtvány mellső oldalának legalsó pontján képződik, innen a geny a hangvezető hátsó falának az alsóba való kanyarulatához vezet, itt abscedál és így a hátsó alsó falat tolja maga előtt. Ezen viszonyokról bonettani készítményeken igen jól meg­győződhetünk. És ha összehasonlítjuk a különböző életkorú egyének halántékcsontját, láthatjuk, hogy a későbbi, a pubertáson túl levő életkorban a külső hangvezető fala majdnem egészen ráhúzódott a csecsnyújtvány mellső falára és csak egy kis részt hagy szabadon, míg fiatalabb egyéneknél a proc. mastoideus a lateralis oldal felé oly rohamos fejlődésnek indult, hogy a csontos kü­lső hangvezető nem képes vele lépést tartani és csak akkor éri utol, midőn az már nem annyira kifelé, mint inkább szélességében növekedik. Élőkön szintén constatálható ezen állapot, a­mennyiben az előrehaladottabb gyermekkorban a csecsnyújtvány igen jól körül­tapintható, és kivehető, hogy a csecsnyújtvány mellső falának jó részét csak a porozos kü­lső hangvezető fedi. Annak határozott okát adni, hogy a csecsnyújtvány genyje miért törik át annak egyszer a lateralis, másszor a medialis vagy a mellső vagy a felső oldalán, nem igen lehetséges. Befolyással lehet erre főleg a csecssejtek helyzete, a határoló csonttal vas­tagsága, a fissurák, a csontedénycsatornák, a geny eltákoló­­dása stb. Ha már általában is a külső hangvezetőbe abscedáló csecs­­nyújtványgengedések diagnostikai tévedésre vezethetnek, ennek még inkább ki lehet téve az orvos, ha elkerüli a figyelmét azon ritkán előforduló eset, hogy a csecsnyújtványabscessus a kü­lső hangvezető hátsó alsó falából emelkedhetik ki. A figyelmet erre felhívni a czélom, nemcsak azért, mivel könnyen megeshetik a bántalom félreismerése, hanem főleg azon szempontból, hogy a művi be­avatkozást a kellő időben és módon eszközöljük. A csecsnyújtványnak abscessusa a külső hangvezetőben összetéveszthető polypussal vagy a kü­lső hangvezető körülírt láb­jával. A polypussal való összetévesztés ugyan alig jöhet szóba kellő körültekintés mellett, az anamnesis maga is elég az útba­igazításhoz, de ha ehhez nem juthatnánk , kutatóval vagy végső esetben próbaszúrással biztosan eldönthető, vájjon polypus-e vagy nem. Sokkal nehezebb a tévedések elkerülése a csecsnyújtvány­tályog és az otitis ext. circumscripta között. Ámbár az a felső hátsó falára a külső hangvezetőnek nem igen vonatkozhatik, már csak azért sem, mivel legtöbb esetben a mellett, hogy dobüri genyedés van jelen, a proc. mastoideus külső felületén is oly el­változások vannak, melyek a subjectiv tünetekkel egyetemben a kü­lső hangvezető daganatának abscessus voltára figyelmeztetnek. Azon csecsnyújtványabscessusnál azonban, mely a külső hangvezető hátsó alsó falában székel, nehéz lehet a megkülönböztető kor­megismerés az által, hogy a proc. mastoideus külső felületén elváltozások nincsenek. Még nehezebb a differentiatis diagnosis akkor, ha az ezen helyen székelő abscessus egészen elzárja a kü­lső hang­­vezetőt, mivel ekkor még a doboz állapotáról sem szerezhetünk meggyőződést, melyben, ha genyedő bántalmat találunk, ez tám­pont lehet arra nézve, hogy a szóban forgó ter­menagyobbodás abscessus is lehet. És pedig azért csak lehet, mivel sok esetben látunk otitis media purulentához circumscript­otitis externát tár­sulni, de nemcsak, mint Körner mondja, czélszerűtlen kezelés foly­tán, hanem a legczélszerű­bb kezelés daczára is, mint ezt Kirchner, Szenes stb. is állítják. (Folytatása következik.) Néhány újabb gyógyító eljárás értékéről a fül­gyógyászatban. Pneumomassage, hydropneumomassage, Lucae-féle pneu­matikus sonda. Halász Henrik dr. orr-, gége-, fül- és szájorvostól Ilódmező-Vásár­helyen. (Vége.) Lucae azt tapasztalta, hogy ha a massage befejezése után fellépő csengés vagy zúgás különösen zeneértő betegek által magas hangúnak jeleztetett, ezt a körülményt nem ritkán kedvező jelnek tekinthette a hallás javulására. Objective a massage rövidebb vagy hosszabb tartamának megfelelően a hallójáratnak és dobhártyának a folyadék mozgás által előidézett kisebb-nagyobb fokú fellazulása vehető észre. A legtöbb esetben a dobhártyának különböző intensiv injectioja lép fel, mely különösen élénk a kalapácsmarkolat mentén és a dob­hártya széli részein a hallójárat felső falára áthúzódva, de a mely reactionak másnap már nyoma sincs, noha az határozottan erősebb a hydropneumomassage-nál, mint a ventilnyílás alkalma­zása mellett végzett pneumomassage-nál. A massage tartama Lucac szerint 1—3, ritka esetben 4—5 perez is lehet, a gyorsaság pedig lassan fokozódik és lassan szűnik meg, a legtöbb esetben 4 mm­-nyi dugattyúeltolás mellett. Lucae eddigi eredményei után a hydropneumomassaget olyan alkalmas, hasznos eljárásnak állítja, a­melynek segélyével olyan esetekben is határozott javulását látta a nehézhallásnak, midőn sem pneumomassage-zsad, sem az ő nyomósondájával sikert nem tudott felmutatni. Kiemeli Lucac, hogy prognostikai tekintet­ben legjobb kilátással kecsegtetnek a heveny sclerosis-esetek, melyek után az el­haladottabb sclerosis azon feleségei következ­nek, hol az összes zenei hangok még elég jól percipiáltatnak és a mély hangok a légvezetés útján jobban, illetve hosszasabban hallhatók, mint a csecsnyújtványról (+ Hinné). Nincs azonban kizár­va a javulás lehetősége azon esetekben sem, midőn a Rinné­­féle vizsgálat negatív eredménynyel jár. Lucae, az általa hydro­pneumomassage útján elért javulást, mely főleg a hallás functio­nális zavaraira vonatkozik, úgy a hangvillával, mint a suttogó beszéddel és zsebórával végzett vizsgálatainál kimutathatta. A fültörejekre való kedvező hatásában több hasznot vár a hydro­­pneumomassage-\,\\, mint a pneumomassagetól. A hydropneumomassage-nál érvényesülő mechanikai elvek alapján alakította át Lucae nyomósondáját azon módon, hogy a folyadék helyett a nyomósondát egy kis fémlap segélyével a lég­nyomásingadozások felfogására alkalmas gummihártyával hozta összeköttetésbe. Az ilyen módon átalakított nyomósonda kallcsuk­ból készült, felső végén vékonyodó csőből áll, vékonyabb végére erősített bajonettalakú fémsondával, mely tányér alakú pelettával végződik. A kaucsukcső alsó végéhez közel öblösen tágult, mely tágulatban van a gummihártya elhelyezve a cső légmentes elzárá-

Next