Orvosi Hetilap, 1901. szeptember (45. évfolyam, 35-39. szám)
1901-09-01 / 35. szám
1901. 35. sz. ORVOSI HETILAP három nem is a szegényebb népből, hanem a középosztályból való. Ritka azonban az echinococcus Németországban is. Nagy gyakorlatú operálóknak is alig van egy-két esetük. Csupán idősb Freund, most strassburgi, azelőtt boroszlói tanár észlelt maga 19 echinococcus-esetet s ezek között hét typikus medenczebeli echinococcust. Ezeknek mesteri feldolgozásával ő alkotta meg az élősdie localisatiojának mint gynaekologikus bántalomnak kórboncztani és klinikai kórképét, melyre az újabb szerzők rendesen hivatkoznak. Rajta kivül Schröder operált több esetet, melyeket azonban összegyűjtve nem közöltek. Újabban orosz szerzőktől (Bobroiv, Alexinsky stb.) jelent meg több tanulmány az echinococcusról, melyek új világot vetnek épen a medenczebeli echinococcus egyes sajátszerűségeire is. A medenczebeli echinococcusnak vannak ugyanis olyan sajátszerű jellemvonásai, melyekkel az szinte mint önálló betegség, morbus sui generis jelentkezik, mely külön fejezetet követel a gynaekologikus bántalmak között. Az alábbiakban megkísértem összeállítani e jellemző vonásokat, hogy kikerekítsem ama kórképet, melyet nagyban Freund megrajzolt. Mint látni fogjuk, értékes kiegészítést nyer ezzel az élősdi biológiája általában is. A medenczebeli echinococcus kórboncztani viszonyai. Freund szerint az echinococcus a medencéében kiválóan a kötőszövet betegsége ; ritkábban fordul elő a medenczecsontokban s még ritkább a medencze szerveiben. Az ő esetei közül hétszer volt a tömlő a medencze kötőszövetében, kétszer a medenczecsontokban. A medencze szerveiben pedig egyszer sem észlelt echinococcust s kétségesnek is tartja, hogy valamelyik szervben izoláltan előfordulna. Az ő munkája óta azonban Schnitze operált és közölt két esetet, melyekben a petefészekben volt. Doloris közölt szép esetet, melyben mind a két tubában fejlődött ki az echinococcus s a tubákat a vastagbélhez hasonló daganatokká alakította. Ezzel kétségtelenné vált, hogy a medence szerveiben is előfordul, bár igen ritkán. Fentebb leírt 6 esetünk közül ötször szintén a medence kötőszövetében ült az echinococcustömlő, csak a második esetben nem volt ez megállapítható még a sectional sem. Az élősdi nagy elterjedése folytán itt különben is csak mellékesen jutottak fiókhólyagok a medenczébe is. Tehát a mi eseteink alapján is megerősíthetjük azt a tényt, melyet Freund ismert fel először, hogy a medenczében az echinococcus kedvencz helye a kötőszövet. Már ez feltűnő jelenség, hogy ily saját fallal ellátott és gömbölyű tömlőket alkotó daganat a szervek közti szabálytalan és keskeny hézagokat kitöltő kötőszövetben szeret fejlődni. Találjuk pedig a kifejtett tömlőt legtöbbször hátul a keresztcsont vásulatában, a végbél körüli kötőszövetben, így volt Freund több esetében, így fentebbi 6 esetünkből négyben. (III. és IV. eset, Elischer és Tóth esete.) Máskor azonban elöl foglal helyet a méh és hólyag közötti szövetben (I. eset), mindig subperitoneálisan. Ismét sajátszerű jelenség, hogy mint látszik ritkán vagy épen nem is fordul elő a méh mellett oldalt a széles szalagban, mely pedig egyéb daganatoknak kedvencz helye. Hegar említi ugyan egyetlen esetéről, hogy intraligamentosus volt a daganat s a medenczéből kinőtt a Poupart-szalag alatt a czomb elülső felszínére. S ép ez utóbbi körülmény itt is arra utal, hogy az intraligamentosus elhelyezkedés nem volt olyan typikus , inkább praeperitonealis volt a daganat, mely növekedése folytán terjedt a medencze oldalsó részébe s a medenczéből ki a czombra. Megemlítendő itt, hogy bár ritkán, de találtak már a medencében echinococcustömlőt intraperitonealisan is, tehát nem a kötőszövetben, hanem a szervek között adhaesiokba temetve. Ezek azonban mindig elhalt tömlők voltak, friss fehér hólyagok és tiszta savós tartalom nélkül ; e helyett vagy sárga, összeesett elmálló fiókhólyagokkal, vagy épen sűrű sárga kenőcsszerű tartalommal. Ez esetekben nyilván a has felsőbb részében fejlődött eredetileg a tömlő s csak később, már kifejlett korában sülyedt le a medenczébe, a hol nem talált kedvező talajra és elhalt. (Freund 4. esete, hol a medenczében talált gyermekfejnyi elhalt tömlőtől még egy lábnyi hosszú zsinórvastagságú szál haladt a máj alsó felszínéhez.) Ezek tehát épúgy nem tartoznak a medenczebeli echinococcus typusához, mint a lesülyedt vándorvese nem tartozik a voltaképi medenczedaganatokhoz. Az elhelyezkedésnél azonban még feltűnőbb a növekedésnek az az iránya, melyet a medenczebeli echinococcus követ. Más medenczedaganata szerint a typus szerint nő, melyet a terhes méhen látunk, t. i. felemelkedik a hasba akár a diaphragmáig is. Még a medencze kötőszövetében ülő intraligamentosus tumorok növekedésének is ez a tendentiája. Ezzel szemben az echinococcus általában nem szeret felfelé nőni, hanem előszeretettel nő lefelé. Ha hátul ül, a hüvely mögött annyira leterjed, hogy eléri a gát képleteit. Elül szintén mélyen nyomul le a hólyag és hüvely között. Sőt, ha már nem fér el a medencében, elhagyja azt és kinő belőle lefelé. Az mindenesetre feltűnő, hogy míg eddig egy esetben sem érte el felfelé a köldök magasságát, több eset van leírva olyan, melyben kinőtt elül a Poupart-szalag alatt a nagy erek mentén a comb elülső felszínére, hátul az incisura ischiadicán át a fartájékra a farizmok alá! Szép példákat találunk erre a Freund esetei között s ilyen volt Hegar esete is. A növekedésnek e sajátságos iránya nemcsak nem véletlen, hanem egyenesen jellemző vonása a medenczében fejlődött echinococcusnak. S ha kérdezzük, honnan van akár a szokatlan elhelyezkedés, akár a feltűnő növekedési irány, találunk reá némi magyarázatot az echinococcustömlő sajátszerű táplálkozási viszonyaiban. Petefészektömlök a szervezet szöveteinek egy részét alkotván, táplálkozásukhoz el vannak látva saját vérkeringéssel, saját érhálózattal, mely a kocsány erein át kapja vérét s eljuttatja azt a daganat legtávolabbi pontjaira is, így e daganatok egész felületüknek csak egy vagy egynéhány pontjáról, mindössze kevés számú forrásból táplálkoznak s a táplálkozástól függetlenül növekednek az adott mechanikai és dynamikai feltételek szerint; ha a medenczében már nem férnek el, kiemelkednek a hasba. Nem így van ez az echinococcus tömlővel, melynek saját vérkeringése nincs s a mely ezért táplálékát nem is egyenesen a gazda véréből kapja, hanem szövetnedvességből táplálkozik diffusio útján. Épen mert saját vérkeringése nincs, ez a tömlő mindig idegen test a szervezet szövetei között. Mint ilyen, chronikus gyuladást kelt maga körül, így vastag kötőszüveti tok képződik körülötte s ez közvetíti táplálkozását osmosis útján. Ez a táplálkozás sovány, ezért nő olyan lassan. De ép ezért szükséges, hogy a tömlő egész felületén, ennek minden pontján lehetőleg élénk legyen a diffusio. Itt rejlenek az okai annak, hogy ez az idegen test, mely egyszersmind eleven állat, mely nemcsak táplálkozik, hanem növekszik és szaporodik is, olyan válogatás a megtelepedésben is, növekedésében is. Mik közelebbről ezek az okok, ma még csak gyaníthatjuk. De ha számbaveszszük, hogy élő echinococcushólyagot a hasban is mindig subperitonealisan, a subserosus kötőszövetben találunk, azt kell felvennünk, hogy a hashártya általában nem nyújt elég táplálékot az állatnak. Talán nagy felszívó erejénél fogva maga resorbeálja a szabad nedvességet s hátráltatja a diffusiot a tömlő belseje felé. Ez csak feltevés ugyan, melynek bizonyítása későbbi tapasztalatoknak van fentartva, de megmagyarázza, hogy miért nem nő az echinococcus tömlő úgy, mint más daganat, a szabad hasüreg felé; miért nő inkább a kötőszövetben olyan helyek felé, honnan bővebben kap táplálékot. A szokatlan megtelepedésnek pedig egyik valószínű oka lehet az is, hogy az állat a nyugalmasabb helyeket szereti választani, mint kényesebb szervezetek a szabad természetben is. Ezért is nem tenyészik a hashártyán, a zsigerek között, hol a savós felszínek már csak a lélegzés és bélperistaltiea miatt is szinte folyton súrlódnak. Nem élvez ugyan teljes nyugalmat a medenczebeli kötőszövetben sem, de itt mégis jóval nyugalmasabb helye van. Egyébiránt a hashártya szerepét az echinococcus terjedésében alább még látni fogjuk. Kidomborodik azonban az eddigiekből az a két jellemző sajátság, hogy a medenczében az echinococcus többnyire a kötőszövetben tenyészik s ekkor előszeretettel nő nem a szabad hasüreg felé, hanem a kötőszövetpályák mentén lefelé. Két olyan kórboncztani tény, melyeknek felderítése az idősbb Freund érdeme. A kórboncztani viszonyok tárgyalásánál hátra van még, hogy szóljunk azokról a változásokról, melyeket a medenczebeli szervek és maga a tömlő is kölcsönösen szenvednek. Ezeket is lényegükben megírta Freund a következőkben: 565