Orvosi Hetilap, 1901. október (45. évfolyam, 40-43. szám)
1901-10-06 / 40. szám
1901. 40. sz. ORVOSI HETILAP BUPILN UPKWU’J®*TM II. sz. Sebészeti Kliitka Könyvtára ~Budapest, vill.rtarvasi i. 23-25 645 Gyakorlati jelentősége abban áll, hogy eddig a carcinomával szemben hangsúlyozták a kifekélyesedés és a metastatikus táji mirigyduzzanat hiányát a rhinosclerománál; ezen differentialis diagnostikai momentumoknak ezentúl háttérbe kell szorulniok egyéb klinikai charakterek és a histologiai és tenyésztési eredmények mögött. Közlemény az elme- és idegkórtani klinikából. (Helyettes igazgató: Moravcsik E. Emil dr. egyet. ny. rk. tanár.) Adat a syringomyeliás arthropathiák keletkezéséhez. Közli: Hudovernig Károly dr. II. tanársegéd. Minthogy az arthropathiák elég gyakran lépnek fel a syringomyelia lefolyása alatt s minthogy erre vonatkozó leírások meglehetős számmal fordulnak elő az irodalomban, egy ily esetnek egyszerű leírása alig bírna casuistikus értékkel ; miután azonban a leírandó esetben a syringomyeliás arthropathiák keletkezése elég világos, gondolom, hogy közlése nem lesz minden érdek nélküli, annyival is inkább, mert a Röntgen-képek elemzése egy újabban felmerült vita folytán időszerűnek ígérkezik. N. Gyula 21 éves bognár, nem terhelt családból származik ; atyja él és egészséges, anyja 16 év előtt halt meg egy heveny fertőző betegség folytán, amelynek természete ki nem deríthető; testvérei nem voltak soha. Tizenkettedik életévéig több ízben szenvedett tüdőgyuladásban s váltólázban, ezentúl 7 évig egészséges volt. Már két év előtt, tehát tizenkilencz éves korában észrevette, hogy jobb keze állandóan, fokozatosan gyengébb lesz s már néhány hónap múlva képtelen lett jobb kezében súlyosabb szerszámokat tartani ; eme gyengülés eltartott körülbelül egy évig, ezóta a kéz erejében nem talált fogyatkozást. Másfél év óta úgy találja, hogy a jobb kéz soványabb is lesz, míg a jobb karban s a bal felső végtagban sem soványodást, sem gyengülést nem nem észlelt. 1900 tavaszán munka közben egy kocsikereket hajtott, s hogy ez gyorsabban haladjon, a keréknek a bal kézzel (ezzel dolgozott, mert gyenge jobb kezét kímélte) egy pár erősebb lökést adott. Ekkor a bal könyökizületben hirtelen erős roppanást s heves hasogató fájdalmakat érzett; másnap az izület erősen duzzadt volt. Három hétig állott orvosi kezelés alatt s ez alatt a duzzanat némileg lelohadt, fájdalmai megszűntek s csupán egy kellemetlen, de nem fájdalmas bizsergés érzete maradt vissza. Az izületnagyobbodás alig változott s jelenleg is fennál. Egy ideig még könnyű helybeli fájdalmai voltak, ha beteg könyökét hideg vizzel érintette s hevesebb mozdulatoknál még érezte ama bizonyos roppanást, mint a baj keletkezésekor ; néhány hónap óta azonban teljesen fájdalomnélküli a beteg könyökizület. 1901. január 15-dikén beteg elesett, a midőn bal kezét a csípőre támasztva, s könyökét kifelé fordítva tartotta; közvetlenül az esés után heves fájdalmai voltak a bal kézteszületben, mely másnapra ép úgy megduzzadt, mint annak idején a könyökizület; két hét múlva a duzzanat némileg lelohadt s ezóta változatlan. Az elmúlt télen észrevette, hogy kezein hebehatásokat alig érez; egy ízben fűtés közben mélyen belenyúlt a kályhába, de csak enyhe meleget érzett másnapra kiterjedt égési sebek voltak a kezén, melyeknek keletkezését kezdetben meg sem tudta magyarázni. A meleget egyáltalában alig érzi s még túlfűtött szobában sem szokott izzadni, ellenbennehezen tűri a nagyobb hideget. Jelen állapot: A középtermetű, jól fejlett egyén koponyáján kifejezett fali dudorok észlelhetők; arcza asymmetriás, bal fele fejlettebb, leginkább a járomivek magasságában. Hal látája tágabb 6 mm., a jobb 4 mm. átmérőjű ; ezen különbség állandónak találtatott hónapokon keresztül; mindkét láta fényre s alkalmazkodásra jól reagál. Szemmozgások szabadon történnek minden irányban, a szemtekék oldalállásában kifejezett nystagmus. A többi agyideg területén eltérés nincsen, eltekintve a jobb középső facialis ágnak némi gyengeségétől. Szemfenekek épek. A lemeztelenített felső test megtekintésénél feltűnnek egyrészt az ízületek deformatiói, másrészt az alkarizmok atrophiája. Deformatiok a bal könyök- és kézteszületen láthatók. A bal könyökizület tetemesen duzzadt, mely duzzanat nem terjed a lágyrészekre, hanem kizárólag a csontokra; ezeknek consistentiája változást nem muta. Beható vizsgálatnál főleg az ulna felső epiphysise s a condylus internus humeri érezhetők vastagodottaknak. Az izületi nagyobbodás nem bir éles határokkal sem fel-, sem lefelé, hanem fokozatosan megy át a csontok rendes térfogatába ; ezen átmenet a felkaron 6, az alkaron kb. 4 cm.-re terjed, az ízület közepétől számítva. Az ízület feszítői oldalán egy diónyi, igen kisfokban elmozdítható csontrész tapintható, mely csontrész alakban, nagyságban s helyzetben megfelel az olecranonnak. Hasonló, de kisebbfokú vastagodást mutat a bal kézteszület is. Itt is csak a csontokra szorítkozik a vastagodás, s főleg a radiusnak alsó epiphysisén tapintható anélkül, hogy a consistentiában változás lenne érezhető. A bőr a megbetegedett ízületek felett változást nem mutat. A vizsgálat Röntgen-sugarakkal a már jelzett változások bizonyítékát adta. A könyökizület képén a humerus alsó végén nagyfokú deformáló ostitis látható, valamint az ulna felső részén is, továbbá a tokszalag hátsó és oldalsó részének elcsontosodása ; látható továbbá az ulna felső vége s az olecranon között egy a Röntgen-sugarak által teljesen átvilágított hasadék, vagyis az imént leírt némileg eltolható csontrész a Röntgen-képen is levált olecranonnak bizonyult. A kézteszület radiographiáján csak erős periostalis megvastagodások (főleg a radius alsó végén) s kezdő elcsontosodása a ligamentura interosseumnak látszanak. Mindkét arthropathia tehát lényegében ugyanazon charakterű képet mutatja: úgy a könyökizületi arthropathia, mely már egy év óta áll fenn, mint a köztő-arthropathia, mely fennállásának második havában lett vizsgálva; mindkét ízület csontos képződést mutat, vagy legalább is elmeszesedést (csontosodó jellegű periostalis megvastagodások, és a szalagok részleges elcsontosodása), de a mészsók csökkenésének, rareficationak képét nem találjuk ; oly körülmény ez, melyre már e helyütt is akarok ráutalni. Mint említem, az arthropathiák mellett az izomsorvadások képezik ama tünetet, mely már első megtekintésre is szembeötlik. Mindkét alkaron Aran-Duehenne típusú izomsorvadás látható, kifejezettebben a jobb oldalon. Eme különbség egyik oka abban rejlik, hogy a jobb karon az atrophia sokkal régibb keletű, hiszen maga a beteg csak a jobb kéz soványodását észleli egy év óta, míg a bal alkarnak objective constatálható atrophiáját nem vette észre ; a különbség másik oka abban rejlik, hogy baloldali izületi deformatiók részben elfedik az izmok sorvadása által feltételezett térfogatcsökkenést. Az atrophiák mindkét oldalon az alkar közepén kezdődnek, innen lefelé az összes distalisan fekvő izmokra, hajlítókra s feszítőkre, egyaránt terjednek ki. Legkifejezettebb az atrophia a kézizmokon, jelesen a hüvelykes kisujjpárnán, valamint a kézhát apró izmain. thenar és hypothenar különösen jobb oldalt teljesen sorvadtak s az egyes metacarpalis csontok között mély besüppedések láthatók. A villamos vizsgálat csak a sorvadt izmok ingerlékenységének csökkenését, elfajulási reactionak legkisebb nyoma nélkül mutatta. A köztakaró a sorvadt izmok felett kissé kékesbarnásan elszíneződött, legfeltűnőbben a hüvelykpárnákon ; a jobb tenyér bőre kérges, repedezett. Jobb kéz nyomó ereje 0, a balé 9 kg. A felkarok és a vállöv durva izomereje jól conservált, az izmok rendes térfogatúak ; a jobb felkar izmai fejlettebbek, minek magyarázata abban kereshető, hogy beteg ifjúkora óta munkánál a jobb karját használta. A következő méretek szembeállítása alkalmas arra, hogy kifejezze ama különbségeket, melyek részben az arthropathiák, részben az atrophiák folytán a felső végtagokon észlelhetők: Jobb oldal Bal oldal Felkar közepének kerülete.............................25‘1 cm. 24’0 cm. Könyökizület, 3 cm.-rel az izület közepe felett 24'9 „ 24‘7 „ „ az izület közepén .... 24'5 „ 29'6 „ „ 3 cm.-rel az izület közepe alatt 24'0 „ 25‘8 „ Alkar közepének kerülete......................15'9 „ 17*6 „ Kézteitület kerülete ..................................16'7 „ 19’0 „ Rendkívül érdekeseknek mutatkoztak a börérzési viszonyok. Csak két bőrterületen jelentkezett tisztán a jellemző részleges börérzési zavar; az első egy hosszúkás, fekvő rhombus az első 1 A következőkben szó szerint idézem Benedict Henrik dr. I. belklinikai tanársegéd jegyzeteit, melyeknek szíves átengedéséért neki e helyütt is hálás köszönetet mondok.