Orvosi Hetilap, 1901. november (45. évfolyam, 44-47. szám)
1901-11-03 / 44. szám
1901. 44. sz. ORVOSI HETILAP «0»,11 Borbély.2 Ivanchichneik 13 300 esetről szóló statistikájában, mely magángyakorlatából kerülve ki, a vagyonosabb osztály tagjait foglalja magában, összesen nyolcz 18 éves, egy 19 éves beteget találtunk, a mint hogy mindenütt constatált tapasztalat, hogy amily nagy hányadát képezi a gyermekkori lithiasis a kórházi gyakorlatnak, oly ritka a magángyakorlatban, tehát a tehetősebb, gyermekeik táplálására nagyobb gondot fordító családoknál. Nagyjában közkórházi beteganyagnak felelnek meg, csak a szegényebb néposztályból kerülnek ki a klinikám betegei is, de még ezen szűk határon belül is a fent említett szabályszerűség érvényesül, amennyiben a 30 éven aluli 24 eset kivétel nélkül a legszegényebb napszámos-osztályból és annak végsőig elcsenevészesedett gyermekeiből származott; ellenben a 60 éven túli 17 eset között találunk lelkészt, árvaszéki ülnököt, törvényszéki írnokot, bérlőt, kereskedőt, önálló iparos mestert, tehát hazai viszonyaink szerint jól élő embereket. Ezen tapasztalatokkal ellentétben Gmale 14 5383 esetet tárgyaló statistikája alapján azt mondja, hogy a társadalmi állás és így a táplálkozás vagy életszokások befolyása ki nem mutatható. A kérdés nehezen dönthető el, mert ha még ténynek fogadjuk is el azon említett tapasztalatot, mely szerint a szegényebb néposztály gyermekeivel a jómódúak agyjai állanak szemben, tehát a hiányosan táplálkozókkal a túlságosan táplálkozók, a dúsan evők, a sok légenytartalmú tápanyagot fogyasztók, kik ezen táplálkozási többlettel szemben testi fejlődésükben már régen megállapodva, megfelelő testi vagy szellemi munkát már nem végeznek, úgy azt következtethetnék, hogy ép ezen korban találjuk majd a légenytartalmú tápanyagok oxydatiós termékeiből alkotott köveket, a húgysavból, húgysavas sókból vagy oxálsavas mészből állókat. A valóságban azonban, ha a kő magja aratokból áll is, többnyire a secundaer képződést, phosphatkövek a gyakoriak. A kő minőségét tekintve eseteinkben, amennyiben vizsgálat tárgyát képezhették, 9 phosphat, 4 phospat-urat, 6 oxalsav, 6 urat és két oxalsav-uratkő találtatván, azok a korra és táplálkozási viszonyokra való következtetést nem engedtek meg. A sok megmagyarázhatlan ellenmondás tehát (kőképződés elmaradása a húgysav és húgysavas sók abnormis felszaporodása mellett) ép oly kockázattá teszik a táplálkozásnak mint kóroki momentumnak túlbecsülését (Roy d’ Etiolles), mint teljes tagadását. Régibb szerzők (valamint a néphit hazánkban is) az alkohol hosszas vagy túlságos élvezetének is tulajdonítottak kiképző hatást; ezt mások (Civile) tagadják. Az orosz íróknak, különösen Begoloivnak és Ilodsewitsch-nek 15 tapasztalata az orosz népség hüvelyes veteményekkel való táplálkozása és „Javas“ nevű, erjesztett, alkoholos ital élvezete által endemikusan fellépő hőmegbetegedésekre vonatkozólag analógiát hazai viszonyainkban, a hasonló silány táplálkozásig és sok alkoholt fogyasztó nemzetiségi lakosaink sorában nem talál. A sörnek, mint erjesztő tartalmú italnak, nagy kőoldó hatást tulajdonítottak, ezzel ellentétben áll előfordulási gyakorisága Csehországban (Kukulnn). Ami a név szerinti különbségeket illeti, úgy az anatómiai viszonyokból könnyen magyarázhatóan férfiaknál sokkal gyakoribb a kő, mint a nőknél. Béczey 409 férfival szemben 13 nőt talált, tehát 3'17%, Neupauernél és Bókaynál 3'6°/o nő volt. 56 esetünkből kettő volt nő. Béczey tapasztalata szerint a hólyag-lithiasis előfordulása 30'46-szor oly gyakori férfiaknál, mint nőknél. A kor szerinti elosztódás tekintetében az összes statistikák a gyermekkorra eső óriási hányadot mutatnak, nevezetesen az 1—15 évig, majd ismét a kő gyakoriságának növekedését az 50. életéven túl. Réczey által vizsgált esetekben 409 közül 171 volt a 16. életéven alul; a gyermekkórházi adatokat ehhez hozzászámítva 50'38°/o jut a gyermekkorra. Ezen szám felel meg a kor szerinti hányadnak a mi eseteinkben is: 10 év alatt volt 81, 10—30 év között 21 - 30—60 „ „ 10 60 éven túl 17 összesen: 56. Tehát a gyermek- és ifjúkorra eseteinknek majdnem fele, az aggkorra körülbelül egy harmada esik. A 10—30. életév közötti számokat a gyermekkoriakkal egybefoglalhatjuk tekintettel arra, hogy a lithiasis tünetei sokáig maradhatnak észrevétlenek, hogy a húgyhólyagba vándorolt vesekövecske igen sokáig nem változtatja nagyságát vagy csak igen lassan nő, míg végre a betegnek az általa okozott vizelési nehézségek által elárulja jelenlétét. Míg a gyermekkori húgykőképződést némi jogosultsággal a táplálkozási egyensúly megzavarásából magyarázzuk, addig az aggkorban ezen tényezőn kívül az uropoetikus szervek abnormis működése vagy állapota (nephrolithiasis, prostatahypertrophia, strictura) szerepel, mint a concretiok képződésére praedisponáló feltétel. Tekintettel mindkét tényezőnek relatív ritkaságára az élet delén, a lithiasis is legritkább ezen korban. (Összeállításunkban 56 közül 10 eset.) Az aggkori lithiasis keletkezésének egyik főtényezője Ultzmann17 szerint a hólyag működésének elégtelensége, származzék ez központi idegrendszerbeli megbetegedésből, vagy a levezető utaknakanatómiai elváltozásaiból (strictura, prostatahypertrophia stb.). Kortörténeteink ugyancsak öt esetben tesznek ezen elváltozásokról említést és úgy a hazai, mint a külföldi összeállításokban is igen kevés nyoma van a hólyag functionális zavarairól, valamint a húgycső és mirigyei kóros elváltozásairól szóló feljegyzéseknek. Azt hiszszük azonban, ha minden egyes esetben végeztettek volna oly irányban vizsgálatok, az így nyert szám sokkal nagyobb volna. De így sem vonható kétségbe a húgy ivarszervek kórtani elváltozásainak nagy jelentősége a húgykövek képződésére. Civile ez elváltozásokat feltétlenül szükségeseknek tartotta, Thompson igen fontosaknak. Guyorin a hólyag lobosodását mindig másodlagos műterméknek és egyáltalán nem a bántalommal oki vagy következményi összefüggésben levőnek tartja, a hólyagbeli elsődleges kőképződést tartva szem előtt. Kedvező körülmények befolyása alatt a másodlagos kiképződés fertőzött hólyagban igen gyors. Itt három körülmény jó tekintetbe : 1. a hólyag tökéletlen kiürülése, 2. régi és mélyreható hólyagfertőzöttség, 3. a vizelet alkalikus vegyhatása; a két utóbbi az elsőnek következménye. A normaliter savi vegyhatású vizeletnek alkalikussá változása a phoshpatkövek képződését közvetlenül is előidézi. A hugyang bonlása folytán létrejövő szénsavas ammónium által a savi vegyhatású vizeletben oldva levő sók kicsapatnak, a szüntelen epithelhámlás, a geny és retentio elősegítve az ammoniakalis erjedést, elősegíti a kőképződést is. Kórtörténeteinkben a hólyag súlyos lobos megbetegedését majdnem minden egyes esetben megtaláljuk. Az eseteknek közel egyharmada a húgyképző szerveknek izgalmát vagy megbetegedését mutatta (vesekehelylob, veselob). E tény a kő tünettanából magyarázható. A kő, ha nincsen cystitissel combinálva, nem fájdalmas betegség, a primaer kőnél a hólyag a legnagyobb közönynyel tűri el egy, sőt több kő jelenlétét, mert az egészséges hólyag csak teltségre reagál, contactus iránt azonban Guyon szerint érzéketlen. A kő jelenlétét azonban a betegek csak helyzetváltoztatásoknál érzik vagy ha a hólyagnyakba ékelődik. Az így létrejövő érzések sokszor igen enyhék és így nem csoda, hogy oly embereknél, kik nem figyelik meg testük minden sensatioját, észre alig vétetnek vagy gyorsan felejtetnek. A kő növekedésében azonban a hólyag nyakhártyáját örökös insultusnak, majd sérüléseknek teszi ki, lassanként a hólyag működésében is zavarokat idézve elő a cystitis létrejöttének mai felfogásunk szerint két legfontosabb tényezőjét, a traumát és retentiót hozva létre. A baktériumok invasioja, akár kívülről esetleges vizsgálás ajándékaként, akár a véráramon, nyirokpályákon vagy szövetürökön, prostata szövetén át a béltractusból, már csak idő kérdése. Az egyszer kifejlődött cystitis megmaradása, súlyosbodása mindaddig, míg az előidéző ok el nem távolíttatik, természetes; és természetes az is, hogy a vegyhatásában megváltoztatott, sokat koncentráltan tartalmazó, lábtermékekkel telített, magas fajsúlyú vizelet a kő nagyobbodásához, folytonos növekedéséhez újabb lökést és állandó okot szolgáltat. (Az így fejlődő circulus vitiosusból való menekülés első feltételét csak a kő eltávolítása adja meg.) (Folytatása következik.) * 711