Orvosi Hetilap, 1901. november (45. évfolyam, 44-47. szám)

1901-11-03 / 44. szám

1901. 44. sz. ORVOSI HETILAP «0»,11 Borbély.­2 Ivanchich­neik 13 300 esetről szóló statistikájában, mely magángyakorlatából kerülve ki, a vagyonosabb osztály tag­jait foglalja magában, összesen nyolcz 18 éves, egy 19 éves beteget találtunk, a mint hogy mindenütt constatált tapasztalat, hogy a­mily nagy hányadát képezi a gyermekkori lithiasis a kórházi gyakorlatnak, oly ritka a magángyakorlatban, tehát a tehetősebb, gyermekeik táplálására nagyobb gondot fordító csalá­doknál. Nagyjában közkórházi beteganyagnak felelnek meg, csak a szegényebb néposztályból kerülnek ki a klinikám betegei is, de még ezen szűk határon belü­l is a fent említett szabályszerűség érvényesül, a­mennyiben a 30 éven aluli 24 eset kivétel nélkül a legszegényebb napszámos-osztályból és annak végsőig elcsene­vészesedett gyermekeiből származott; ellenben a 60 éven túli 17 eset között találunk lelkészt, árvaszéki ülnököt, törvényszéki írnokot, bérlőt, kereskedőt, önálló iparos mestert, tehát hazai viszonyaink szerint jól élő embereket. Ezen tapasztalatokkal ellentétben Gm­­ale 14 5383 esetet tárgyaló statistikája alapján azt mondja, hogy a társadalmi állás és így a táplálkozás vagy életszokások befolyása ki nem mutatható. A kérdés nehezen dönthető el, mert ha még ténynek fogadjuk is el azon említett tapasztalatot, mely szerint a szegé­nyebb néposztály gyermekeivel a jómódúak agyjai állanak szem­ben, tehát a hiányosan táplálkozókkal a túlságosan táplálkozók, a dúsan evők, a sok légenytartalmú tápanyagot fogyasztók, kik ezen táplálkozási többlettel szemben testi fejlődésükben már régen megállapodva, megfelelő testi vagy szellemi munkát már nem végeznek, úgy azt következtethetnék, hogy ép ezen korban talál­juk majd a légenytartalmú tápanyagok oxydatiós termékeiből alko­tott köveket, a húgysavból, húgysavas sókból vagy oxálsavas mészből állókat. A valóságban azonban, ha a kő magja aratokból áll is, többnyire a secundaer képződést, phosphatkövek a gyakoriak. A kő minőségét tekintve eseteinkben, a­mennyiben vizs­gálat tárgyát képezhették, 9 phosphat, 4 phospat-urat, 6 oxal­­sav, 6 urat és két oxalsav-uratkő találtatván, azok a korra és táplálkozási viszonyokra való következtetést nem engedtek meg. A sok megmagyarázhatlan ellenmondás tehát (kőképződés elmara­dása a húgysav és húgysavas sók abnormis felszaporodása mel­lett) ép oly koc­kázattá teszik a táplálkozásnak mint kóroki momentumnak túlbecsülését (Roy d’ Etiolles), mint teljes tagadását. Régibb szerzők (valamint a néphit hazánkban is) az alkohol hosszas vagy túlságos élvezetének is tulajdonítottak kiképző hatást; ezt mások (Civi­le) tagadják. Az orosz íróknak, különösen Begoloiv­­nak és Ilodsewitsch-nek 15 tapasztalata az orosz népség hüvelyes vete­­ményekkel való táplálkozása és „Javas“ nevű, erjesztett, alkoholos ital élvezete által endemikusan fellépő hőmegbetegedésekre vonat­kozólag analógiát hazai viszonyainkban, a hasonló silány táplál­kozásig és sok alkoholt fogyasztó nemzetiségi lakosaink sorában nem talál. A sörnek, mint erjesztő tartalmú italnak, nagy kő­oldó hatást tulajdonítottak, ezzel ellentétben áll előfordulási gya­korisága Csehországban (Kukulnn). A­mi a név szerinti különbségeket illeti, úgy az anatómiai viszonyokból könnyen magyarázhatóan férfiaknál sokkal gyakoribb a kő, mint a nőknél. Béczey 409 férfival szemben 13 nőt talált, tehát 3'17%, Neupauernél és Bókaynál 3'6°/o nő volt. 56 esetünkből kettő volt nő. Béczey tapasztalata szerint a hólyag-lithiasis előfordulása 30'46-szor oly gyakori férfiaknál, mint nőknél. A kor szerinti elosztódás tekintetében az összes statistikák a gyermekkorra eső óriási hányadot mutatnak, nevezetesen az 1—15 évig, majd ismét a kő gyakoriságának növekedését az 50. életéven túl. Réczey által vizsgált esetekben 409 közül 171 volt a 16. életéven alul; a gyermekkórházi adatokat ehhez hozzászámítva 50'38°/o jut a gyermekkorra. Ezen szám felel­­ meg a kor szerinti hányadnak a mi ese­teinkben is: 10 év alatt volt 8­1, 10—30 év között 21­­ -­­ 30—60 „ „ 10 60 éven túl 17 összesen: 56. Tehát a gyermek- és ifjúkorra eseteinknek majdnem fele, az aggkorra körülbelül egy harmada esik. A 10—30. életév közötti számokat a gyermekkoriakkal egybefoglalhatjuk tekintet­tel arra, hogy a lithiasis tünetei sokáig maradhatnak észrevétlenek, hogy a húgyhólyagba vándorolt vesekövecske igen sokáig nem változtatja nagyságát vagy csak igen lassan nő, míg végre a beteg­nek az általa okozott vizelési nehézségek által elárulja jelenlétét. Míg a gyermekkori húgykőképződést némi jogosultsággal a táplálkozási egyensúly megzavarásából magyarázzuk, addig az agg­­korban ezen tényezőn kívül az uropoetikus szervek abnormis működése vagy állapota (nephrolithiasis, prostatahypertrophia, strictura) szerepel, mint a concretiok képződésére praedisponáló feltétel. Tekintettel mindkét tényezőnek relatív ritkaságára az élet delén, a lithiasis is legritkább ezen korban. (Összeállításunk­ban 56 közül 10 eset.) Az aggkori lithiasis keletkezésének egyik főtényezője Ultz­­mann17 szerint a hólyag működésének elégtelensége, származzék ez központi idegrendszerbeli megbetegedésből, vagy a levezető utaknak­­anatómiai elváltozásaiból (strictura, prostatahypertro­phia stb.). Kortörténeteink ugyancsak öt esetben tesznek ezen elváltozásokról említést és úgy a hazai, mint a külföldi össze­állításokban is igen kevés nyoma van a hólyag functionális zava­rairól, valamint a húgycső és mirigyei kóros elváltozásairól szóló feljegyzéseknek. Azt hiszszük azonban, ha minden egyes esetben végeztettek volna oly irányban vizsgálatok, az így nyert szám sokkal nagyobb volna. De így sem vonható kétségbe a h­úgy ivarszer­vek kórtani elváltozásainak nagy jelentősége a húgy­­kövek képződésére. Civi­le ez elváltozásokat feltétlenül szükségesek­nek tartotta, Thompson igen fontosaknak. Guyorin a hólyag lobosodását mindig másodlagos műterméknek és egyáltalán nem a bántalommal oki vagy következményi összefüggésben levőnek tartja, a hólyagbeli elsődleges kőképződést tartva szem előtt. Kedvező körülmények befolyása alatt a másodlagos kiképződés fertőzött hólyagban igen gyors. Itt három körülmény jó tekintetbe : 1. a hólyag tökéletlen kiürülése, 2. régi és mélyreható hólyagfertőzött­­ség, 3. a vizelet alkalikus vegyhatása; a két utóbbi az elsőnek következménye. A normaliter savi vegyhatású vizeletnek alkali­­kussá változása a phoshpatkövek képződését közvetlenül is elő­idézi. A hugyang b­onlása folytán létrejövő szénsavas ammónium által a savi vegyhatású vizeletben oldva levő sók kicsapatnak, a szüntelen epithelhámlás, a geny és retentio elősegítve az ammo­­niakalis erjedést, elősegíti a kőképződést is. Kórtörténeteinkben a hólyag súlyos lobos megbetegedését majdnem minden egyes esetben megtaláljuk. Az eseteknek közel egy­harmada a húgyképző szerveknek izgalmát vagy megbetege­dését mutatta (vesekehelylob, veselob). E tény a kő tünettanából magyarázható. A kő, ha nincsen cystitissel combinálva, nem fáj­dalmas betegség, a primaer kőnél a hólyag a legnagyobb közöny­nyel tűri el egy, sőt több kő jelenlétét, mert az egészséges hólyag csak teltségre reagál, contactus iránt azonban Guyon szerint érzéketlen. A kő jelenlétét azonban a betegek csak helyzetváltoz­tatásoknál érzik vagy ha a hólyagnyakba ékelődik. Az így létre­jövő érzések sokszor igen enyhék és így nem csoda, hogy oly embereknél, kik nem figyelik meg testük minden sensatioját, észre alig vétetnek vagy gyorsan felejtetnek. A kő növekedésében azonban a hólyag nyakhártyáját örökös insultusnak, majd sérülé­seknek teszi ki, lassanként a hólyag működésében is zavarokat idézve elő a cystitis létrejöttének mai felfogásunk szerint két legfontosabb tényezőjét, a traumát és retentiót hozva létre. A baktériumok invasioja, akár kívülről esetleges vizsgálás ajándéka­ként, akár a véráramon, nyirokpályákon vagy szövetürökön, pros­tata szövetén át a béltractusból, már csak idő kérdése. Az egy­szer kifejlődött cystitis megmaradása, súlyosbodása mindaddig, míg az előidéző ok el nem távolíttatik, természetes; és természe­tes az is, hogy a vegyhatásában megváltoztatott, sokat koncentrál­­tan tartalmazó, lábtermékekkel telített, magas fajsúlyú vizelet a kő nagyobbodásához, folytonos növekedéséhez újabb lökést és állandó okot szolgáltat. (Az így fejlődő circulus vitiosusból való menekülés első feltételét csak a kő eltávolítása adja meg.) (Folytatása következik.) * 711

Next