Orvosi Hetilap, 1902. február (46. évfolyam, 5-8. szám)

1902-02-02 / 5. szám

1902. 5. sz. ORVOSI HETILAP vizsgálati eljárás-e a kryoskopia vagy nem. Én annak tartom, ha Kiss más véleményben van, ez a vesediagnostica fejlődésének szem-­­­pontjából nem lényeges, mert azon mit sem változtat, hogy a kryo­skopia használható módszernek bizonyult. Ezzel Kissel való vitatkozásomat befejeztem. Annak folytatására csak az bírhatna, ha olyan tényekkel állana elő, a­melyeket maga derített ki. Addig pedig, ha neki úgy tetszik, legyen az utolsó szó az övé. Csak arra kérem, hogy olyan tényeket, a­melyeket nem ellenőrzött, hagyjon békében. Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. sebészeti klinikájáról. (Igazgató Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár.) Casuistikus adatok a pofarákok operálásához. Irta: Pólya, Jenő Sándor dr. mlítőnövendék. (Folytatás.) Az első „meloplastika“, mely az irodalomban szerepel, a Franc­o-é, ki egy tyúktojásnyi a szájba nyíló pofadefectust étetés­­sel s a sebszélek összehúzásával elzárt.1 Graefer meloplastikája, mely tudtommal először szerepel e néven, s mely az egyedüli, melyet Lumniczer dissertatioja 1 2 3 a meloplastika példájaként felhoz, tulajdonkép nem meló-, hanem rhinoplastika, a­mennyiben az ö esetében a defectus az orr oldalán foglalt helyet és a High­mor­­n­regbe nyílott, e hiányt ö egy a homlokból vett indiai lebeny­nyel fedte. Bieffenbach, Boux, Burggraeve, Nichel műtétei 4 5 * azok, melye­ket az irodalomban szereplők közül az első meloplastikáknak tekinthetünk. Nem lehet feladatunk ezen az akkori technikához képest valóban geniális leleményű, de jelenleg már elavult műté­teknek részletes ismertetése. Az ilynemű régibb műtétekről a Bruns5 és Emmertz műveiben foglalt igen gondos összeállítást véve tekintetbe, röviden annyit mondhatunk, hogy a perforáló pofadefectusok fedésére a szélek egyszerű felfrissítését, összehú­zását, esetleg fesztelenítő segédmetszések alkalmazása után, vagy a szomszédságból vett egy vagy két lebenynek tengelyfordítás útján való beültetését alkalmazták. Némely szerző távolabbi helyről, pl. Bieffenbach a másik arczsélről, Gensoul, Lallemand, Bieffenbach a nyakról, Blandin a halántékról vették a pótló lebenyt. Mindezen eljárások azonban csak a bőrdefectus ellátását czélozták. Hogy e börlebenyek, melyek sebes színe a szájba néz, rendkívül zsugorodnak s ép úgy, mint a szájbeli nagy sebfelszínek, a gyógyulás folyamán heges­­ szájzárhoz vezetnek, azt ők is tapasztalták. S ezért Bieffenbach i­t ajánlotta, hogy ankylostománál a hegkötegek átmetszése után egy hidszerti nyák­hártyalebenyt fektessenek a sebszin fölé s ezt ott varratokkal rögzítsék; 3—4 esetében ez eljárást sikerrel alkal­mazta ; nem mondja meg azonban, hogy az egészséges nyákhártya­­lebenyt a száj mely részéből vette. Weber,8 9 hogy pofacarcinomák kiirtása után a szájzárt elke­rülje, a nyákhártya pótlását a felső és alsó ajkakról vett nyeles nyákhártyalebenyek segítségével ajánlja, a lebenyt a felső vagy alsó foghús széléhez varrja, ha ez hiányzik, direct a kötőszövethez, perioszhoz. Három esetében sikerült ily módon a pofarák operatiója után tapasztalata szerint rendesen bekövetkező szájzárt elkerülnie. A pofacarcinomát a száj egyszerű kitátása után metszi ki, esetleg haránt pofametszést végez. Az újabb szerzők közül Oberst­ használja fel a szájnyak-­ t Az eset eredeti leírása in extenso közölve van Ammon és Baumgarten könyvében, Die plastische Chirurgie 1842. 237. 1. 2 Graefe-Walthers Journal. 1821. p. 14. 3 A képlö sebészetről. Pest, 1844. 4 L. Ammon: Baumgarten op. cit. 235. és köv. 1. és Dieffenbach : Operative Chirurgie. 1845. I. 429. és köv. 1. 5 Die chir. Path, und Therapie der Kau- und Geschmacksorgane. I. 1859. 207. és köv. 1. 0 Lehrbuch der Chirurg. 1854. I. 691. " Chirurgische Erfahrungen. 111. 07. 1. Czitálva Bruns 1. c. 201. 1. 8 Pitha-Billroth: Handbuch der alig. und spec. Chir. III. Bd. Abth. ] I. Abschn. III. 227. 1. 9 Zur Behandlung der Wangenschleimhautdefecte. Deutsche med. j Wochenschr. 1890. 86. 1. hártyát a nyákhártyadefectus pótlására. Ő a carcinomát haránt pofametszés útján irtja ki s azután a felső és alsó ajkról egy­­egy négyszögü lebenyt képez oly módon, hogy a lebenyek hasisa a foghús és a pofanyakhártya áthajtási helyén legyen. A 2 lebenyt oldalt eltolva, a pofa sebes felszínére néhány átöltő varrattal rögzíti s egymás felé néző sebszéleiket is varratokkal egyesíti; ily módon egy nagy sebfelszín helyett 2 kisebb félh­oldalakat kap az átültetett lebenyek 2 oldalán. Két esetében, melyek egyikében majdnem az egész jobboldali pofanyákhártya hiányzott, jó ered­ményt ért el, a pofa 17, illetőleg 20 nap alatt beh­ámosodott. Baraczi is egy esetében, egy az egész pofanyákhártyára ki­terjedő carcinoma kiirtása után létrejött defectust jó sikerrel gyó­gyított meg Oberst eljárása szerint; a gyógytartam 19 nap volt; a szájnyitás ekkor annyira sikerült, hogy a metszőfogak távolsága 1 l/1 cm. volt (mi nem valami fényes eredmény !). Bayern a kemény szájpadról vett nyeles lebenynyel zárta el egy noma után keletkezett, a felső ajk és szájzug táján székelő pofadefectus és szájzár esetében a nyákhártyahiányt, a lebeny nyelét a 11—17. napokon vágta lassanként át. A bőrdefectust egy az állalatti tájról vett lebenynyel fedte be. Biondi,3 a nyelvről vett nyákhártyaizomlebenynyel fedte be a pofanyákhártya defectusát, a lebeny megtapadásáig össze­függésben maradt a nyelvvel. Azonban a nyákhártyadefectusoknak ezen nyákhártyával való pótlásai mindig csak kisebbszerű hiányok fedésére alkal­masak, nagyobb defectusok a dolog természete szerint így nem fedhetők be. Thiersche a pofadefectus befedésére szolgáló börlebenynek előzetes nyeletlen börlebenykékkel való transplantálását ajánlja s csak aztán ülteti be azt a szájba; a német sebésztársaság XV. congressusán be is mutatott egy ilyen beteget, a­hol a halánték­tájról vett, sebes felszínén transplantált lebenyt akart beültetni, a szájba; a lebeny ez esetben igen zsugorodott volt. Israel,'' Czernyk is azt mondják, hogy az ily lebenyek rendkívül zsugorod­nak. Wölfler a nyeletlen nyálkahártyalebenyek átültetését kísérelte meg sikerrel egy meloplastica esetében; az eset bővebb leírása hiányzik. Estländer a perforáló pofadefectusok fedésére, úgy mint az ajakdefectusok pótlására, oly a felső vagy alsó ajakból készített háromszögű lebenyeket ajánl, melyek csak az ajkpíron ülnek s az arteria coronaria által tápláltatnak ; két ízben sikerrel alkal­mazta ezt az eljárást. Haordha is kétszer használta fel az Estländer-féle eljárást meloplasticára ; a pótló lebenyt egyszer az alsó, egyszer a felső ajakból készítette; a defectus mindkét esetben jókora volt. A lebeny készítésénél abban különbözik Haordh eljárása Esti­ander­étól, hogy míg emennek lebenye háromszögű, Haordh a metszést a lebeny külső szélén ívelten viszi, a­mi által a lebeny inkább négyszögű, nagyobb és plasticusabb lesz. Sokkal kiterjedtebben alkalmazhatók ezen eljárásoknál azok, melyeknél a nyákhártyadefectus pótlására nyeles börlebenyek szolgálnak. Jaesch­e 10 tette meg az első lépést ez irányban. Egy heges szájzár esetében ugyanis a foghús pótlására a pofa bőrét oly módon használta fel, hogy haránt pofametszést végzett a száj­­zugtól a masseterig s ezután kitátotta a száját, a pofametszes 1 Plastik der Wangenschleimhaut nach Oberst. Arch. f. klin. Chir. Bd. 46. 347. 1. 2 Ref. Centralbl. f. Chir. 1888. 933. Eredeti Prag. med. Woch. 1888. 34. sz. Nem volt megszerezhető. 3 Plastica della mucosa orale. X. Congr. Soc. di Chir. 1895. Ref. Hildebrand Jahresberichte 1895. 496. 1. 4 Verhandl. des XV. Congr. der deutsch. Ges. für Chir. Cer.trbl. f. Chir. melléklete. 1886. 17. 1. 5 Eine neue Methode der Wangcnplastik. Arch. f. klin. Chir. 36. k. 376. 1. 0 Ein Beitrag zur Wangenplastik mit gedoppelten Hautlappen. Beitr. zur klin. Chir. IV. 621. 1. ■7 Verhandl. des ХШ. Congr. der deutsch. Ges. f. Chir. Centralbl. für Chir. 1888. mell. 17. 1. 8 Methode aus der einen Lippe Subtsanzverluste der anderen zu ersetzen. Arch. f. klin. Chir. XIV. 1872. 622. 1. 9 I ber die Verwendung der Methode Estländers bei Defecten der Wangen und Lippen. Deutsche Zeitschr. f. Chir. Bd. XVI. 376. 1. 10 Zur op. Behandl. der narbigen Kieferklemme. Arch. f. klin. Chir. IX. 226.* 71

Next