Orvosi Hetilap, 1902. április (46. évfolyam, 14-17. szám)
1902-04-06 / 14. szám
1802. 14. sz. Egy új kopogtatási mód. Irta: Plesch János dr. Mióta Auenbrigger a kopogtatást feltalálta és művében „Inventum novum ex percussione thoracis humani ut signo abstrusos interni pectoris morbos detegendi“ 1761-ben nyilvánosságra hozta és mióta Corvisart 1808-ban a kopogtatást az általános gyakorlatba bevezette, ezen vizsgálati módszer — daczára hiányainak — csekély változattal mind e mai napig használatban van, mert megközelítő pontossága folytán mellette minden egyéb műszer feleslegessé válik. A plessimeterrel és kalapácsosal való kopogtatásnak hátránya, hogy a műszerek az orvost terhelik, hogy ezen módszer a tapintó kopogtatást kizárja, és hogy a kopogtatást sem tökéletesebbé, sem pedig kényelmesebbé nem teszi. A vonalas kopogtatásra szolgáló eszközök sem használtatnak terjedelmesebb körökben, mivel egyrészt kényelmetlenek, másrészt pedig az eddig elért eredményeket túl nem szárnyalták. A legújabban használatba vett auscultatiós percussio, bár eredményeiben az eddigi eljárásoknál pontosabb, mégis tekintve a körülményesebb kiviteli módot, az eszközök szükségét, továbbá, hogy inkább határmegállapításra szolgál, tökéletesnek ez sem mondható. Ha tekintetbe veszszük, hogy a mai vizsgálati módszerekkel, legyen az akár ujjal ujjra, akár kalapácscsal plessimeterre, nem vagyunk képesek a bal tüdő határát pontosan meghatározni, hogy képtelenek vagyunk a tüdőnek négy köbcentiméternél kisebb elváltozásait felismerni; hogy csak 400 köbcentiméternyi izzadmányt vagyunk képesek kimutatni; hogy csak meglehetős nagyságot elért cavernák felett kapunk dobos kopogtatási hangot; hogy a szívtompulat alakja még mindig vita tárgyát képezi ; hogy a lép, máj és egyéb hasi szervek pontos kikopogtatása „néha leküzdhetetlen akadályokba ütközik“, stb., úgy feltétlenül be kell látnunk azt, hogy kopogtatási technikánk mai állapotán még nagyon sokat kell tökéletesíteni és minden ez irányban történő javítás jogosult és közelebbi megfontolásra és gyakorlati alkalmazásra tarthat igényt. Az általam feltalált kopogtatási módszer egyszerűségénél és pontosságánál fogva hivatva van nagyobb körben való elterjedésre és használatra különösen ott, hol pontos klinikai feljegyzések szükségesek. A gyakorló orvos eljárásomat, mely minden eszközt nélkülözhetővé tesz, minden nehézség nélkül használhatja és ez által annak értékét könnyen megbírálhatja. Tökéletesen eljárásomat még ki nem tanulmányoztam és ezért még nem vagyok azon helyzetben, hogy mindazon előnyöknek, melyekkel eljárásom rendelkezik, teljes képet nyújtsam. Ha azonban mégis, mielőtt vizsgálataimat teljesen befejeztem, a módszer leírásával a nagy nyilvánosság elé lépek, úgy ez csak azon megtisztelő felszólítások folytán történik, melyekkel egyes külföldi egyetemi klinikák és kartársak, kiknek eljárásomat bemutatni alkalmam volt, megtiszteltek. A következő sorokban leírom kopogtatási eljárásomat, további vizsgálataim eredményeit más alkalommal fogom közölni. Amint a mellékelt ábra mutatja, eljárásom felette egyszerű: a második interphalangealis ízületben megfeszített ujj, az első interphalangealis ízületben derékszögben be van hajlítva, a többi ujj és a kéztenyér a megvizsgálandó felülettel párhuzamosan tartatik, hogy a kopogtatandó részszel csakis az illető, a fenti szabályok szerint tartott ujj hegye érintkezzék. A megvizsgálandó rész nagysága, alakja, domborulata stb. szerint bármely ujj használható. Az egymás mellett fekvő területek hangkülönbségének megállapításánál több ujjat állíthatunk fel egyszerre. A másik két középujjával a megfeszített második és harmadik ujjperc, tengelyében kopogtatunk, vagyis az első phalanx distalis epiphysisén. Ezen eljárásnál fontos, hogy a második ujjpercz közötti ízület erősen legyen megfeszítve, hogy az ujj, melyre kopogtatunk, teljesen szabadon álljon, hogy a többi ujj és kéztenyér a vizsgálandó területet ne érintse, és hogy a kéz és a kinyújtott első ujjpercz a megfeszített első és második ujjperczcel ne tompa, hanem derékszöget, képezzen. Az egész eljárás tehát felette egyszerű és azt hiszem senkinek sem okozhat elsajátítása különös nehézségeket. Most egynéhány oly körülményre akarok figyelmeztetni, mely eljárásomnak a régi felett előnyt biztosít. Mindenekelőtt pontosak azon eredmények, melyeket a mellkasi és hasi szervek körülhatárolásánál kapunk, így különösen sok esetben voltam képes az eddigi eljárással még ki nem mutatható zsugorodásait a tüdőnek kezdődő phthisis esetében pontosan kikopogtatni. Ugyanígy a tüdőhatárok légzés alatti változásait, valamint a szívhez, gyomorhoz, léphez, májhoz való viszonyát képesek vagyunk kimutatni. Egy esetben baloldali exsudatum pleuriticum által a jobb oldalra eltolódott, elsajtosodott bronchialis mirigyeket sikerült kikopogtatni ott, hol a klinikai vizsgálat eltérést nem bírt kimutatni. Nézetem szerint a mostan szokásban levő kopogtatási módnál a legnagyobb hibát az okozza, hogy a rezgésbe hozott felület egyrészt túlságosan nagy, másrészt a kézfelületnek a kopogtatandó részszel való érintkezése a hanghullámokat tompítja és ez által — ha így szabad magam kifejeznem — a rezgésbe hozott szövet minőségének és mennyiségének átlagos hangja fogja fülünket érni és a finom, locálisan keletkezett hangok, melyek az én eljárásommal szabaddá lesznek, elnyomatnak. Feltűnően igazolja állításomat azon kísérlet, ha a máj és tüdő határára függőlegesen fektetett ujjúnkra kopogtatunk. Ilyenkor a hiba 2—3 cm.-t tesz ki. Az én eljárásommal elérhető pontos eredményeket különösen az egy tengely irányában keltett és azon tovavezetett rezgéseknek tulajdonítom, melyek a hangkeltés forrását és vezetésének irányát tekintve, a felületen csak kevéssé terjednek széjjel és a mélybe hatolnak, miáltal a négy köbcentiméternél kisebb területű és a mélyebben fekvő elváltozások is felismerhetőkké lesznek. A vizsgálati eredmények pontossága Röntgen-keresztülvilágítás útján könynyen ellenőrizhető és demonstrálható. Maga azon tény, hogy ily pontos eredmények mellett a tüdő gyuladásos folyamatainak terjedése avagy felszívódása legpontosabban ellenőrizhető, mutatja eljárásom hasznát és prognoszics szempontból értékét. A szívtompulat, aneurysmák szintén a legnagyobb pontossággal kikopogtathatók, amennyiben még a tüdők respiratorikus eltolódása által létrehozott tompulatalakváltozások is kimutathatók. Ami a hasi szervek kikopogtatását illeti, eljárásom előnyei közé sorolom, hogy képesek vagyunk még mélyen fekvő részeket is kikopogtatni és körülhatárolni, amennyiben a kopogtatásra használt passiv ujjat a betegre nézve minden kellemetlenségnél- Jobb Bal J = 0'84 Na Cl°/o = 0-72 N = 0'4°/o (Ízűkor = 1 'OÖ°/o Higítási kísérlet 3/411 -kor: Jobb Bal Idő Mennyiség cm3-ekben J 8/411-1/412 40 0-57 1/412—8/412 Hígítás nem volt 214 036 8/412-1/41 300 0-12 1/41—8/41 észlelhető 246 Oll 8/41-1/42 366 0-11 Kórisme: Pyonephrosis lat. dextri. (Folytatása következik.) ORVOSI HETILAP 237