Orvosi Hetilap, 1902. május (46. évfolyam, 18-21. szám)
1902-05-04 / 18. szám
1902. 18. sz. ORVOSI HETILAP lásra legezélszerübb a bordaívvel párhuzamos ferde metszés, a mely az egyenes hasizom külső szélénél kezdődik és innen annyira vonul hátrafelé, a mennyire azt a daganat nagysága szükségessé teszi. Ha e metszés mellett a beteget a műtőasztal alsó végén akként helyezzük el, hogy felső teste körülbelül a második ágyéki csigolyáig az asztalon feküdjék, medencéje és alsó végtagjai pedig az asztalról lefüggenek (Kelling-féle elhelyezés), akkor a belek a hasüreg alsó részében foglalnak helyet, a hasseb maga pedig igen jól széjjelnyílik és a betekintésre és a lép kocsánya körül való manipulatiókra elég tág helyet ad. Az összenövések különben az anaemia splenicánál nem szoktak jelentékenyek lenni, az én két esetemben összenövések nem voltak. Mihelyt a lép a hasüregből ki van emelve, le kell kötni a ligamentum gastrolienaleban fekvő arteria és vena lienalist. Én azokat mindkét esetemben együtt kötöttem le és pedig miután az első esetemben az ütőér a kocsány rongálása közben a ligaturából kicsúszott, ami a ligamentum két lemeze között némi vérzésre adott okot, a mi miatt a véredényt külön ki kellett keresni és lekötni, a második esetben a kocsányi átmetszése előtt két helyen kötöttem le. A lekötésre erős selyemfonalat használttam. A lép többi felfüggesztő készülékét en masse, egynéhány tömegben kötöttem alá. A hasfal elzárása szokás szerint selyemmel, réteges varrattal történt. Az egyik esetben a ligamentum gastrohienaleben egy diónyi melléklép feküdt. Miután a melléklépek a lép megbetegedéseiben részt szoktak venni, ezt is eltávolítottam. Eseteim a következők : 1. M. V.-né, 30 éves, czipészsegéd neje. 1901. év május 20-dikán vétetett fel a klinikára. Előadja, hogy két esztendő előtt az első szülése után hasa bal felében egy almamekkoraságú daganatot vett észre, amely azóta folyton, de fájdalom nélkül nőtt, időközben még egyszer szült. Felvételkor a daganat nehézsége gátolta dolgai elvégzésében. Fájdalmat a hasában csak néha, többnyire étkezés után érzett. Étvágya folyton jó, daczára annak soványodik és rosszul néz ki. Váltóláza, luese nem volt. A beteg felvételkor halavány, kissé iterikus árnyalattal, nagyon sovány. A léptompulat a hónaljvonalban a 9. bordánál kezdődik és lefelé a daganatba megy át, amely a középvonalban mintegy három ujjnyira ér a köldök alá, oldalt pedig a spina anterior superiort éri el. A beteg oldalfekvésekor egy kissé az alulra jutó oldal felé sülyed. A belek felfúváskor a daganat elé fekszenek, a gyomor azt kissé balfelé tolja. A megejtett vérvizsgálat azt mutatja, hogy a betegnek leucaemiája nincsen. Felvételkor a beteg izületi fájdalmakról panaszkodik, amelyek azonban 2—3 nap alatt elmúlnak. A műtét 1901. június 15-dikén történt a fentebb leírt módon. A ligamentum gastrohenaleben egy diónyi melléklépet találtam, amelyet szintén eltávolítottam. Műtét után a laparotomia sebe minden complicatio nélkül simán gyógyult, mégis a beteg estek hőmérséke három héten keresztül 37'2—37'6, sőt 38 0 és 38'4 volt. Amikor a laparotomiáknál szokott három heti fekvés után az ágyat elhagyta, az esteli hőemelkedések megszűntek. Az eltávolított lép súlya 2100 gm., hossza 25, szélessége 18, vastagsága 7 cm. A lépburok kissé vastagabb, kissé feszes. (Folytatása következik.) Bélelzáródások. Irta: Lévai József ,. műtőorvos, az „általános munkás-betegsegélyző pénztár“ kórházának főorvosa. (Vége.) A műtéti sebzés egy kötés alatt zavartalanul egyesült, a beteg szeptember 19-dikén gyógyultan elbocsáttatott. 1901. deczember 20-dikán alkalmam volt látni a beteget, a heg vonalas, szilárd. A volvulus valószínűleg olyan alkalommal keletkezett, amidőn a beteg nagy lágyéksérvét, amely rendesen több vékonybélkacsát tartalmazott, saját maga nyomta be a hasüregbe. Ileus Littre-féle sérv következtében, botulismus. S. F. 38 éves, kereskedő, 1901. október 3-dikán délután keresett fel. Elpanaszolta, hogy október 1-jéről 2-dikára virradó éjjel nyugtalanul aludt, 2-dikán egész napon át szédült, gyomra émelygett, étvágytalan volt. Éjjel széke volt, 3-dikán reggel sok bűzös ételt hányt, melyben az október 1-sején elköltött vacsora maradékát ismerte fel. Azóta még rosszabbul van, szédül, hascsikarása, köldöke táján görcsei vannak, hasa puffadt, sem szék, sem szél nem megy tőle. Azt hiszi, ugyanazon baja van mint atyjának volt, akit 3 évvel ezelőtt kizárt sérv miatt operáltam. Neki is van ugyanis jobboldali lágyéksérve, amely a sérvkötő alatt gyakran kicsúszik, és ilyenkor maga szokta visszahelyezni. Az elég jól fejlett és elég jól táplált, különben ép szervezetű egyén arcza feltűnően halvány, beesett. Hasának felső része és gyomor tájéka puffadt, nyelve fehér lepedőkkel bevont, érvelése szapora. A jobboldali lágyékcsatorna ujjal átjárható szabad, a herezacskó jobb felében az ondózsinór mellett az üres sérvtömlő átérezhető. A beteget hazaküldtem azzal az utasítással, hogy feküdjék le és este meglátogattam. Közben kétszer hányt, hasa még jobban megpuffadt, sem szék, sem szél nem távozott tőle, hőmérséke 368, érvelése 90. Belső bélelzáródásra tettem a diagnosist és azon esetre, ha reggelig nem javulna állapota, a műtétet is szóba hoztam. Reggel odajővén, a beteg a szobában járkált. Sokkal frissebbnek érezte magát, miután az éj folyamán széke volt és fiatal távozott tőle. Így természetesen a műtét szóba sem került, a bajt megszűntnek tekintettem. Délig fenjárt a beteg. Ekkor újra előállott a hasgörcs, kétszer hányt, estefelé csuklás jelentkezett. Elhivatván sokkal rosszabb állapotban találtam a beteget, mint előző napon. Hőmérsék 367, érverés 94, arca igen halvány, beesett, a has különösen felső részében igen puffadt. Sem szék, sem szél. A has felett mindenütt dobos a kopogtatás- hang, kivéve a bal csipőárok tájékát, ahol tompa volt. A has azonban sem ezen a helyen, sem egyebütt nyomásra nem volt érzékeny. Csupán egy a jobb belső lágyékgyűrűtől felfelé és kissé befelé eső pont volt nyomásra fájdalmas. Ugyanitt gyermektenyérnyi terjedelemben tompult kopogtatási hangot kaptam és némi ellentállást éreztem tapintásnál. A végbélen át való vizsgálatnál az appendix épnek bizonyult, általános hashártyaláb kizárható volt és így mindent fontolóra véve belső bélelzáródásra tettem a diagnosist, amelyet abból a körülményből, hogy reggel szék és szél távozott a betegtől, annyira praecizírozhattam, hogy a bél lumene nincs teljesen elzárva. Mivel már az én észlelésem óta is eltelt másfél nap, a műtét sürgősségére való tekintettel az „általános munkás-betegsegélyző pénztár“ kórházába szállíttattam a beteget,, ahol még az éj folyamán megcsináltam a műtétet. A chloroform narcosisban megejtett vizsgálat a bélelzáródás helyére semmi más támpontot nem nyújtott, mint a belső lágyékgyűrűtől felfelé és befelé mintegy 3 ujjnyira tapintható resistentiát. Azt is fontolóra vettem, hogy a betegnek ezen oldalán lágyéksérve van, amelynek beméke máskor könnyen kicsúszott, jelenlegi megbetegedése alatt pedig sem köhögésre, sem erőlködésre nem csúszott ki, sőt a csatornába mélyen bevezetett ujjhoz sem ütődött és így azt kellett feltételeznem, hogy a tapintható resistentia állja útját a belek kicsúszásának. Ez is támogatta azon feltevésemet, hogy ezen a helyen van a bélelzáródás. E helyen ejtettem meg tehát a metszést, úgy mint az előző esetekben. Most is jól bevált a behatolásnak ezen módja. A hashártya megnyitása után előtóduló, igen puffadt, szederjes vörös bélkocs mentén haladva hamar ráakadtam az elzáródás helyére. 3 harántujjnyira a lágyékcsatorna belső nyílásától egy vékonybélkacsa hashártya megvastagodott részlete által úgy volt becsípve, hogy a mesenterium felé eső részlete lúdtoll számára átjárható maradt. A lefrződés megoldása után a lefüződés feletti igen puffadt bélkacsok rögtön összeestek. Az éles szélű, sötétvörösen belövelt, vérömlenyes, kissé fénytelen lefüződési barázda is néhány nedves meleg mulicompress alkalmazása után elhalványodott és fényét visszanyerte, úgy hogy a beleket nyugodt lelkiismerettel imponálhattam. A borokban levő sérvtömlöt a hashártyának azon kérges részletével együtt, amely a lefürödést okozta, kiirtottam, a lágyrészeket Bassini szerint egyesítettem. A Littre-féle sérv létrejöttét ez esetben is a jelenvolt lágyéksérvvel kell összefüggésbe hozni. A gyakori,visszahelyezések alkal 302