Orvosi Hetilap, 1903. április (47. évfolyam, 14-17. szám)
1903-04-05 / 14. szám
219 ORVOSI HETILAP 1903. 14. sz ilyenek pl. a chlor, brom és általában a „szúrós szagú“ anyagok. Ha a szagos anyagot folyadék alakjában közvetlenül alkalmazzuk, a hatás összetettsége még kifejezettebb lesz , és a n. trigeminus idegkészülékeinek izgatása oly anyagok részéről is észrevehetővé válik, melyek gáznemű halmazállapotban tisztán csak a rolfactoriát szokták ingerelni. Azon anyagokat, melyekre nézve jellemző az, hogy gázalakban is vegyes érzéseket gerjesztenek (menthaolaj), közvetlen behatás révén felismerni könnyebben megtanuljuk, mint pl. a finom illatszereket, mert amazok összetett hatásmódját már a levegőn szaglás révén ismerjük, míg illatszerek a közvetlen behatás közben új, eddig ismeretlen tulajdonságokat vesznek fel. A folyadék közvetlen behatása révén a n. trigeminus közvetítette érzéseken kívül kétségtelenül a szaglószerv részéről is jelentkezik bizonyos izgalmi állapot. Ezt azon kísérleti tapasztalat is bizonyítja, hogy, ha pl. kölni vízzel sikeres kísérletet végeztünk, a kísérlet után közvetlenül, levegőn szaglásnál a szaglási észrevevés élessége ugyanezen anyag iránt erősen megcsökken, míg más osztályba tartozó szagos anyag, pl. menthaolaj vagy szegfűolaj iránt csorbítatlanul fenmarad. E jelenség magyarázatát abban találhatjuk, hogy a folyadék közvetlen behatása alatt a szaglósejtek igen hamar kifáradnak. A szaglószerv izgalma azonban nem oly éles és határozott, hogy szagérzésnek lehetne tekinteni. E fajlagos izgalom a szagérzés tiszta fogalmával nem jelölhető meg, mert érzékszervi jellege tompa és ezért nehéz is azt helyre vonatkoztatni. Színezetét bizonyos mértékig a környezet egyidejű izgalma révén nyeri, amennyiben a tapintásérzések szétsugárzanak és társításokra adhatnak alkalmat. Lehetséges, hogy ezen társítások, tekintettel arra, hogy ezek a szaglási érzékműködés terén különös előszeretettel mennek végbe, a folyadék kiváltotta vegyes érzés összetevésénél szintén szerepelnek. A szaglószerv izgalma ily esetekben az olyan ízérzéshez hasonlítható, melyhez nem társulhat szagérzés. Ismeretes, hogy ételeink és italaink ízlelésénél a szaglás igen nagy szerepet játszik, úgy, hogy a táplálékfelvétel változatos élvezeteit nagyrészt a szaglás teszi lehetővé. Ezért, ha bármely étel vagy ital ízlelése közben orrunkat befogjuk, azelőtt igen összetett, vegyes érzésünk egyszerre igen egyhangúvá lesz. Ilyen tompa színezettel bír a szagos folyadék közvetlen behatása révén keletkezett szaglószervi izgalom is. Ezen nem is ütközhetünk meg, ha meggondoljuk, hogy a szagos anyagi részecske a folyadékban mintegy eltemetve, fajlagos tulajdonságaiban csorbát szenved. A szagos anyagi részecskéknek a távolságokat áthatoló ereje már a vízgőzökben és a látható vízpárákban is megcsökken, mivel a részecskék mozgása folyton akadályokba ütközik. Vízben pedig a szagos anyagi részecskék egyáltalában nem bírnak azzal az eleven erővel, mint a gáznemű halmazállapotú részecskék, melyek a folyadék felszínéről elpárolognak. A szagos anyag, a folyadékba elsüllyesztve, a szaglószervre vonatkozólag csak helyzeti erőtehetséggel rendelkezik. Ha camphora-szemcséket vízbe dobunk, ezek jellemző forgó mozgásaikat csak a víz felületén végezhetik, a folyadék belsejében nem. A vízben oldott szagos anyag tehát, ha azt a szaglószervvel közvetlen érintkezésbe hozzuk, a szaglószervek csak különnemű ingere gyanánt szerepelhet. A különnemű ingerek hatása alatt keletkezett izgalmakat valamely érzékszerv működésének magyarázatára czélszerűen felhasználni nem lévén lehetséges, Weber E. H. tételéhez, mivel az a szagérzés tiszta fogalmának jellemzésére szolgál, feltétlenül ragaszkodnunk kell. A Jackson-féle traumatikus epilepsia operálásáról. Agysebészeti tanulmány. Közli: Navratil Imre dr. egyetemi ny. r. tanár, főorvos. (Vége.) 2. W. J. 32 éves földmíves, 1887 julius hóban fokossal fejbe üttetett a bal halánték táján. Eszméletét elvesztve összerogyott, felocsudása után beszélni nem tudott. Nagy nehezen vánszorgott haza és itt hat hétig volt ágyban fekvő beteg. Ez idő alatt állítólag gyakran volt eszméletnél. Jobb végtagjai bénák voltak, a beszédet pedig újra kellett tanulnia. November havában epileptikus rohamok mutatkoztak nála, melyek miatt 1889 szeptember elején felkereste osztályomat. A jól fejlett, de lefogyott betegbal falcsontján 4 cm. hosszú, keskeny, rózsaszínű heg volt jelen, mely 3 cm. távolságban a nyílvarrattól a koronavarrat felett kiindulva húzódott hátra. A heg a csonttal összetapadt, behorpadása ezüstforint kiterjedésű. Lázák rendesek, arczideg ép, de a jobb végtagok gyengék, hamar elfáradnak, jobb kezének közép, gyűrűs és kisujja be van hajolva és csak másik keze segítségével képes azokat kinyújtani, a tenyér ulnáris oldalán és a nevezett ujjakon az érzékenység csökkent és azokban folytonos zsibbadást érez. Ferében tompa, nyomó érzése van, szótlan, beszédre vontatott. A rohamok hetenként többször jelentkeznek, melyeket mindig előbb megérez, a prodromalis stádiumban izgatott és erősebb szívdobogása van. A görcsök Jackson-féle típussal bírnak, az öntudatlan állapot a görcsök szintével egy negyed óráig tart. A folyton fennálló hüdési tünetek kétségtelenné teszik, hogy azok szoros összefüggésben vannak az előrement koponya- és agysértéssel, melyek nyomait a beteg magán viseli. A trepanatiót 1888 október 7-dikén végeztem, a Mathieuféle trepannal felhasítván a megkeményedett durát, a gyrus centralis anterioron kis dió mekkoraságú, vörösbarna, szemcsés felületű, kemény tapintatú képződményt találtam. Ezen vérömlenyes hegek közül a szürke állomány jelentékenyen össze volt nyomva. A képződményeknek 2 cm. kiterjedésben való kiirtása után csillapítottam a vérzést törlőkkel és a durát összevarrtam. Jodoform-kötés, nyílt kezelés. A chloroformkábulás után felébredve, beteg tiszta öntudatnál van, jobb kéz nyomó ereje 30, a balé 40 kgm. Esti hőemelkedés 385. Másnap az említett három ujjban nagyobb zsibbadást érez. Kötésváltozás után görcs, mely azonban, valamint az utána következő sopor is rövidebb ideig tart. Október 14-dikéig mindennap egy ilyen roham. Műtét után tizednapra a lebenyek majdnem egészen összetapadtak és a osteoplastikus műtétet másnapra határoztam el. A betegnél azonban eleinte látszólag csorvából keletkezett láza miatt a műtétet elhalasztottam, a láz azonban álló hat hétig tartott és az alhasi hagymáznak minden praegnans tünetével folyt le. Fejsebe ezalatt teljesen behegedt. Ezután a beteg, bár lassan, de szemlátomást erősödött. Innen számítva a betegnek két hónapig nem volt semmi rohama, de már december elején, majd 29-dikén, január 24-dikén és február 4-dikén volt egy-egy rohama, tehát négy hónap alatt négy roham. Rohammentes idejében a beteg öntudata tiszta, kedélyhangulata kielégítő, a jobb kéz ujjaiban azonban a zsibbadás fennáll s a csonthiányt fedő bőr mindinkább besüpped. Beteg sürgetésére egy második műtétre határoztam el magamat, mert tekintettel az ismét jelentkezett görcsökre azon feltevésből indultam ki, hogy a vérömlenyes heg alatt lévő összenyomás által degenerált agy oka a még néha jelentkező görcsös rohamnak. Második műtét február 8-dikán. A műtéti tér teljes hozzáférhetővé tevése miatt, hogy a besüppedt agyrészletet környezetével együtt áttekinthessem, szükséges volt még 3 cm. hosszú, 1 cm. széles csontlécet a felső szélből levésni. A sulcus Rolando környékéig jutottam. Kisebb-nagyobb sárga elszínesedéseket találtam a szürke agyállományban a dura felhasítása után. Dubois-Reymond készülékéből indukált gyenge árammal izgattam az agyat. Az elektródok alkalmazására a jobb kéz 3.—5. ujjának gyenge rángása következett erre. Ezen helyek megkeményedve találtattak és azokat a fehér állományig kiirtottam, a duraseb azon részletét, mely összehúzható volt, összevarrtam, a vérzést tamponokkal csillapítottam. Csontplastikát nem alkalmaztam, hanem a sebet nyíltan kezeltem jodoform gaze-zal. A seblefolyás naponként kötés változtatással hőemelkedés nélkül sima volt. Hüdes a végtagokon nem mutatkozott, a zsibbadás érzése megszűnt az ujjakon, roham mindössze négy volt, rövid intervallumokban. Február 10 dikén a börlebenyt csomós varratokkal secundaer egyesítettem. Seb alsó szélén csekély hézag maradt meg, dő este 38. Február 11-dikén a jobb felső végtag és arczideg paresise van jelen. 15-dikén a tünetek visszafejlődtek, a beteg jól érzi