Orvosi Hetilap, 1903. április (47. évfolyam, 14-17. szám)

1903-04-05 / 14. szám

219 ORVOSI HETILAP 1903. 14. sz ilyenek pl. a chlor, brom és általában a „szúrós szagú“ anyagok. Ha a szagos anyagot folyadék alakjában közvetlenül alkalmazzuk, a hatás összetettsége még kifejezettebb lesz , és a n. trigeminus idegkészülékeinek izgatása oly anyagok részéről is észrevehetővé válik, melyek gáznemű halmazállapotban tisztán csak a r­­olfac­­toriát szokták ingerelni. Azon anyagokat, melyekre nézve jellemző az, hogy gázalakban is vegyes érzéseket gerjesztenek (menthaolaj), közvetlen behatás révén felismerni könnyebben megtanuljuk, mint pl. a finom illatszereket, mert amazok össze­tett hatásmódját már a levegőn szaglás révén ismerjük, míg illat­szerek a közvetlen behatás közben új, eddig ismeretlen tulajdon­ságokat vesznek fel. A folyadék közvetlen behatása révén a n. trigeminus köz­vetítette érzéseken kívül kétségtelenül a szaglószerv részéről is jelentkezik bizonyos izgalmi állapot. Ezt azon kísérleti tapasz­talat is bizonyítja, hogy, ha pl. kölni vízzel sikeres kísérletet végeztünk, a kísérlet után közvetlenül, levegőn szaglásnál a szaglási észrevevés élessége ugyanezen anyag iránt erősen meg­csökken, míg más osztályba tartozó szagos anyag, pl. menthaolaj vagy szegfűolaj iránt csorbítatlanul fenmarad. E jelenség magya­rázatát abban találhatjuk, hogy a folyadék közvetlen behatása alatt a szaglósejtek igen hamar kifáradnak. A szaglószerv izgalma azonban nem oly éles és határozott, hogy szagérzésnek lehetne tekinteni. E fajlagos izgalom a szagérzés tiszta fogal­mával nem jelölhető meg, mert érzékszervi jellege tompa és ezért nehéz is azt helyre vonatkoztatni. Színezetét bizonyos mértékig a környezet egyidejű izgalma révén nyeri, a­mennyiben a tapintásérzések szétsugárzanak és társításokra adhatnak alkalmat. Lehetséges, hogy ezen társítások, tekintettel arra, hogy ezek a szaglási érzékműködés terén különös előszeretettel mennek végbe, a folyadék kiváltotta vegyes érzés összetevésénél szintén sze­repelnek. A szaglószerv izgalma ily esetekben az olyan ízérzéshez hasonlítható, melyhez nem társulhat szagérzés. Ismeretes, hogy ételeink és italaink ízlelésénél a szaglás igen nagy szerepet játszik, úgy, hogy a táplálékfelvétel változatos élvezeteit nagy­részt a szaglás teszi lehetővé. Ezért, ha bármely étel vagy ital ízlelése közben orrunkat befogjuk, azelőtt igen összetett, vegyes érzésünk egyszerre igen egyhangúvá lesz. Ilyen tompa színezettel bír a szagos folyadék közvetlen behatása révén keletkezett szaglószervi izgalom is. Ezen nem is ütközhetünk meg, ha meggondoljuk, hogy a szagos anyagi részecske a folyadékban mintegy eltemetve, fajlagos tulajdonságaiban csorbát szenved. A szagos anyagi részecskéknek a távolságokat áthatoló ereje már a vízgőzökben és a látható vízpárákban is megcsökken, mivel a részecskék mozgása folyton akadályokba ütközik. Vízben pedig a szagos anyagi részecskék egyáltalában nem bírnak azzal az eleven erővel, mint a gáz­­nemű halmazállapotú részecskék, melyek a folyadék felszínéről elpárolognak. A szagos anyag, a folyadékba elsüllyesztve, a szagló­­szervre vonatkozólag csak helyzeti erőtehetséggel rendelkezik. Ha camphora-szemcséket vízbe dobunk, ezek jellemző forgó mozgásaikat csak a víz felületén végezhetik, a folyadék belsejé­ben nem. A vízben oldott szagos anyag tehát, ha azt a szaglószervvel közvetlen érintkezésbe hozzuk, a szaglószervek csak különnemű ingere gyanánt szerepelhet. A különnemű ingerek hatása alatt keletkezett izgalmakat valamely érzékszerv működésének magyarázatára czélszerűen fel­használni nem lévén lehetséges, Weber E. H. tételéhez, mivel az a szagérzés tiszta fogalmának jellemzésére szolgál, feltétlenül ragaszkodnunk kell. A Jackson-féle traumatikus epilepsia operálásáról. Agysebészeti tanulmány. Közli: Navratil Imre dr. egyetemi ny. r. tanár, főorvos. (Vége.) 2. W. J. 32 éves földmíves, 1887 julius hóban fokossal fejbe üttetett a bal halánték táján. Eszméletét elvesztve össze­rogyott, felocsudása után beszélni nem tudott. Nagy nehezen vánszorgott haza és itt hat hétig volt ágyban fekvő beteg. Ez idő alatt állítólag gyakran volt eszméletnél. Jobb végtagjai bénák voltak, a beszédet pedig újra kellett tanulnia. November havában epileptikus rohamok mutatkoztak nála, melyek miatt 1889 szep­tember elején felkereste osztályomat. A jól fejlett, de lefogyott beteg­­bal falcsontján 4 cm. hosszú, keskeny, rózsaszínű heg volt jelen, mely 3 cm. távolságban a nyílvarrattól a koronavarrat felett kiindulva húzódott hátra. A heg a csonttal összetapadt, be­­horpadása ezüstforint kiterjedésű. Lázák rendesek, arczideg ép, de a jobb végtagok gyengék, hamar elfáradnak, jobb kezének közép, gyűrűs és kisujja be van hajolva és csak másik keze segítségével képes azokat kinyújtani, a tenyér ulnáris oldalán és a nevezett ujjakon az érzékenység csökkent és azokban folytonos zsibbadást érez. Ferében tompa, nyomó érzése van, szótlan, be­szédre vontatott. A rohamok hetenként többször jelentkeznek, melyeket mindig előbb megérez, a prodromalis stádiumban izgatott és erő­sebb szívdobogása van. A görcsök Jackson-féle típussal bírnak, az öntudatlan állapot a görcsök szi­ntével egy negyed óráig tart. A folyton fennálló hüdési tünetek kétségtelenné teszik, hogy azok szoros összefüggésben vannak az előrement koponya- és agysértéssel, melyek nyomait a beteg magán viseli. A trepanatiót 1888 október 7-dikén végeztem, a Mathieu­­féle trepannal felhasítván a megkeményedett durát, a gyrus centralis anterioron kis dió mekkoraságú, vörösbarna, szemcsés felületű, kemény tapintatú képződményt találtam. Ezen véröm­­lenyes hegek közül a szürke állomány jelentékenyen össze volt nyomva. A képződményeknek 2 cm. kiterjedésben való kiirtása után csillapítottam a vérzést törlőkkel és a durát összevarrtam. Jodoform-kötés, nyílt kezelés. A chloroformkábulás után felébredve, beteg tiszta öntudatnál van, jobb kéz nyomó ereje 30, a balé 40 kgm. Esti hőemelkedés 38­5. Másnap az említett három ujjban nagyobb zsibbadást érez. Kötésváltozás után görcs, mely azonban, valamint az utána következő sopor is rövidebb ideig tart. Október 14-dikéig mindennap egy ilyen roham. Műtét után tizednapra a lebenyek majdnem egészen összetapadtak és a osteoplastikus műtétet más­napra határoztam el. A betegnél azonban eleinte látszólag csor­­vából keletkezett láza miatt a műtétet elhalasztottam, a láz azonban álló hat hétig tartott és az alh­asi hagymáznak minden praegnans tünetével folyt le. Fejsebe ezalatt teljesen behegedt. Ezután a beteg, bár lassan, de szemlátomást erősödött. Innen számítva a betegnek két hónapig nem volt semmi rohama, de már dec­em­­ber elején, majd 29-dikén, január 24-dikén és február 4-dikén volt egy-egy rohama, tehát négy hónap alatt négy roham. Rohammentes idejében a beteg öntudata tiszta, kedélyhangulata kielégítő, a jobb kéz ujjaiban azonban a zsibbadás fennáll s a csonthiányt fedő bőr mindinkább besü­pped. Beteg sürgetésére egy második műtétre határoztam el magamat, mert tekintettel az ismét jelentkezett görcsökre azon feltevésből indultam ki, hogy a vérömlenyes heg alatt lévő összenyomás által degenerált agy oka a még néha jelentkező görcsös rohamnak. Második műtét február 8-dikán. A műtéti tér teljes hozzáférhetővé tevése miatt, hogy a besüppedt agyrészletet környezetével együtt áttekinthessem, szükséges volt még 3 cm. hosszú, 1 cm. széles csontléc­et a felső szélből levésni. A sulcus Rolando környékéig jutottam. Kisebb-nagyobb sárga elszínesedéseket találtam a szürke agy­állományban a dura felhasítása után. Dubois-Reymond készüléké­ből indukált gyenge árammal izgattam az agyat. Az elektródok alkalmazására a jobb kéz 3.—5. ujjának gyenge rángása következett erre. Ezen helyek megkeményedve találtattak és azokat a fehér állományig kiirtottam, a duraseb azon részletét, mely összehúzható volt, összevarrtam, a vérzést tamponokkal csillapítottam. Csont­plastikát nem alkalmaztam, hanem a sebet nyíltan kezeltem jodoform gaze-zal. A seblefolyás naponként kötés változtatással hőemelkedés nélkül sima volt. Hüdes a vég­tagokon nem mutatkozott, a zsibbadás érzése megszűnt az ujjakon, roham mindössze négy volt, rövid intervallumokban. Február 10 dikén a börlebenyt csomós varratokkal secundaer egyesítettem. Seb alsó szélén csekély hézag maradt meg, dő este 38. Február 11-dikén a jobb felső végtag és arczideg paresise van jelen. 15-dikén a tünetek visszafejlődtek, a beteg jól érzi

Next