Orvosi Hetilap, 1903. szeptember (47. évfolyam, 36-39. szám)

1903-09-06 / 36. szám

1903. 36. sz. ORVOSI HETILAP különböző nagy fekély található, legtöbbnyire egyetlen, a kór­képet domináló, ennek környékén, különösen a váladéklefolyás vagy érintkezés helyén jóval kisebbek, gyakran egészen felületes, szabálytalanul fogazott anyaghiányok. A főfekély közepén sűrű, piszkos szürkés-zöldes egész barnás-fekete kocsonyás-pulpás lepe­dőkkel fedett, mely ujjnyi vastag is lehet és az alapról le nem választható. A széleken ezen necrotikus szövetből álló pörk piszkos szürkés-fehér. A fekély körül keskeny, élénk-vörös hyper­­aemiás udvar van. A zöldes-fehéres fekélyszélről sem lehet genyet, legfeljebb csekély detritust lekaparni, mert láthatólag nem genyes, hanem vékony fibrinosus diphtheroid lepedék van ott. Ezen feké­lyek mindig penetrans rothadt hússzagot terjesztenek. E mellett gyakran fáz egész 39°-ig, a­míg a fekély progrediál, nagy locális fájdalmasság. Matzenauer észlelte e folyamatot a crena ani és kereszt­­csont táján is. Egy ízben a folyamat a csont lemeztelenedéséhez, egy másikban a sphincter­ani elroncsolódásához és a rectumba beterjedéséhez vezetett. Észlelte a folyamatot egy virgo intacta­­nál­is a genito-cruralis vágányban, a­hol az adductorok lemez­­telenedését vonta maga után. Ezen extragenitalis esetek voltak azok, melyek őt annak a felvételére indították, hogy a folyamatot a már kihaltnak hitt nosocomialis gangraenával, és pedig annak pulpás alakjával azono­sítsa. Ezen typusos eseteknek összehasonlító észlelése abortiv le­folyású esetekkel, továbbá kiterjedt extragenitalis laesióknak a genitalisokkal egyidejű előfordulása csak évek folyamán taníták meg Matzenauert a bántalom teljes ismeretére, úgy hogy az utóbbi időben a legtöbbnyire könnyebb eseteket is felismerhette, és pedig a génitaliákon, hol ez azelőtt ismeretlen volt. Az első forma, melyben a jövendő gangraenás fekély a génitaliákon jelentkezik, nem anyaghiány, nem is pustula, hanem abból áll, hogy egy helyen lapos, fehéres, gombostű­fejnyi, egész sörétnyi hártyaszerű felrakodás keletkezik, mely körül keskeny, lobos udvar támad, és a mely felrakodás csak sekély anyag­hiány visszahagyásával törülhető le, úgy látszik, mintha maceráii bőrrészecskék vagy duzzadt epitheliumok halmozódtak volna fel, vagy mintha herpeshólyagcsák pattantak volna fel. Ilyen fehéres hártyákat főleg a glanson vagy a fityma bel­­lemezén, vagy a női genitaliák nyákhártyáján lehet látni több­nyire egy nagyobb fekély szomszédságában, vagy abba való át­menetben. A bőrön azonban néha kisebb göcsök és pustulák alak­jában is kezdődik. A génitaliákon a hevesebb folyamat napok alatt igen nagy roncsolásokat, csonkításokat okozhat. E mellett a fekélyek nem okoznak lymphangoitist, táji mirigyduzzanatokat, különösen nem genyedőket. Legnehezebb a könnyebb, láztalan lefolyású esetek megkülön­böztetése a Ducrey-fekély­től, különösen, ha a fekélyek a fitymaür­­ben fészkelnek és phimosis van jelen. Még hangsúlyozza, hogy az ú. n. diphtheriás fekély a pulpás vagy pulpás­ ulcerosus, az ú. n. ph­agodaeniás fekély az ulcerosus noso­comialis gangraenaalakot képviseli. Ennyit a klinikai részből, 23 esetben végzett histologiai vizsgálatot. Megannyi esetben hasonló histologiai leletre és megannyinál a mélyben ugyanazon bacillusokra akadt. Histologice a betegség egy lábfolyamat, mely korán vezet a szövetek coagulatiós necrosisához. A legkezdetlegesebb alakok, a jelzett fehéres felrakodások rész­ben tönkrement epitheliumokból, részben fibrintömegekből állanak. Az epithel szétesése gyors, és az alatta lévő szemölcsös test eleinte átjáratik, majd később helyettesíttetik kivándorolt polynuclearis leucocytákból és burjánzó kötőszöveti sejtekből álló infiltration által; ennek felületén teljesen elhalt szövetréteg van, melyben csak elszórtan láthatók sejtmagvak, vörös vértestecsek vagy ezek törmelékei. A lobos infiltratio nem sokkal terjed túl a beteg góczon, mert a lobos infiltratio mindig igen gyorsan lesz a coagulatiós nekrosis áldozata. A necrotikus gócz és a lobos infiltration átmeneti határán többnyire egy fibrinhálóból álló sáncz van. De a fibrintömegek gyakran messze és mélyen követ­hetők, különösen az edények körül, melyek legnagyobb mértékben tágultak és vérrel teltek. Falaik a lobos terület környékén korán mu­tatják a coagulatiós necrosis tüneteit. A még nem obliterálódott edények falainak partialis coagulatiós nekrosisa folytán haemorrhagiák keletkeznek, melyeknek szétesésétől függ a sekély színárnyalata. Az edényfalak korai coagulatiós nekrosisa pontszerű vérömledék képződését vonja maga után, mely a kezdődő noso­comialis gangraena legkoraibb tüneteihez tartozik. A tovaterjedő necrosis folytán csakhamar egybeolvad a szemölcs­test és később az egész cutis minden eleme; a magtalan és homogénné lett sejtek a kiválasztott fibrinnel, rögös hyalin, rosszul festődő tömeggé olvadnak össze, mely a fekély felületét mint különböző vastag hártya borítja. Ezen elhaló szövetek az alattuk levő lobosan infiltrálttal és a még éppel elválaszthatatlanul összefüggnek, tehát klinire egy erő­sen tapadó, le nem törülhető pulpás lepedéket képviselnek (diphtheriás lepedék). Praedomináló a histologiai képben a fibrinosus izzadmány, különö­sen az edények körül; érdús szövetben még az ép területen is látható. A hatalmas fibrinosus izzadmány körülburkolja a nyirok- és vérereket, ezért hiányzik ezen fekélyes folyamatoknál eleinte a genyes exsudatum: a pulpás tömegek plastikus, puha, kocsonyás tapintatúak. Csak később, ha a necrobiotikus szövetrészek és a beágyazott fibrinosus izzadmány szétestek, jön létre pépes, iszapos, rongyos töme­gek felrakodása. A könnyebb és tisztán fekélyes-phagedaeniás alakok, melyeknél egyáltalán nem választatik ki oly tömegű fibrinosus izzadmány a mély­ben és így nem is jön létre mélybeható coagulatiós necrosis, mindjárt eleve fibrinosus-serosus izzadmányt választanak el, melyhez nagy tömeg­ben keverednek vörös vérsejtek, dettitustömegek és elhalt szöveteza­­fatok, úgy hogy higan folyó, rózsaszínű, barnás, eres váladék képződik. De még ezeknél is megvan az erek közül a fibrinkoszorú. A fibrin­­kiválasztás tömeges a pulpás alaknál és a progressio területén a leg­nagyobb. Bakteriológia. Matzenauer mind a 23 esetben egy és ugyan­azon bacillust találta, némely készítményben kizárólagosan, a leg­többen oly túlnyomó számban és a szövetben oly elrendeződésben, hogy más baktériumok nem jöhettek tekintetbe. Kiemeli azonban, hogy nem minden fekély minden darabjában találta meg, így a gyógyuló vagy megállapodott területeken nem. A neurotikus hártyában a bacillus vagy hiányzott, ■ vagy csak gyérebb számban volt jelen és degeneratiós formákat muta­tott és keverve volt más fajtákkal. A haladó fekély metszetében a necrotikus és lobos zóna átmeneti határán egymagában és több­nyire óriási tömegekben található. Kifelé ezen bacilluscsíktól van a gangraenás szövet, befelé a lobos szövet. Heves folyamatnál ezen lobos szövet néha még teljesen elárasztott a bacillusoktól, úgy hogy hasonló a postmortalisan bevándorolt bacillusoktól át­hatott szövethez. Progrediáló fekély határából vett készítményben, mélyen a lobos, sőt még a nem lobos szövetben is láthatók a fibrinkoszorús erek és apró vérömlések körül egyenként vagy kis csoportokban és itt igen intensive és egyenletesen festődnek is. A mélybe haladó virulens bacillusok majdnem mind egyen­lők alakra, nagyságra, éles festődésre. A bacillus karcsú, egyenes vagy néha gyengén hajlott, többnyire 3—4 g hosszú, 0'3—0'4 g széles, többnyire egyen­ként, néha kettesével helyezkedik el, végei többnyire nem szög­letesek, hanem könnyen legömbölyítettek. Metszetben legjobban Weigert szerint festődik. Az átmeneti zónában sok degeneratiós forma van, mely hiá­nyosan, megszakításokkal festődik. A necrotikus tömegben legritkább a jól festödő. Tenyésztés absolute nem sikerült. Állatkísérlet. Egy tengerimalacz előzetesen megzúzott bőre alá bacillusokat tartalmazott tömeget víve, typusos fekélyt kapott (szövetvizsgálat ?), de továbboltás nem sikerült. M. a folyamatot infectión alapulónak hiszi, előidéztetve egy (anaerob) bacillus által, melyet ugyan nem tudott kitenyészteni, de a mély constansan és dús tömegekben a terjedő fekély szövet­metszeteiben kimutatható, és a­mely Gram szerint festődik. Emberre átoltani nem könnyen sikerül. Matzenauer e kész dolgozatával szemben számomra nem maradt más hátra, mint után vizsgálni 1. M. klinikai észleleteinek, histologiai, bakteriológiai és tenyésztési leleteinek helyességét, 2. a szóban forgó folyamatnak a nosocomialis gangraenával össze­függését. Saját vizsgálataim: ad 1. a) Klinikai észleletek. A­mint jelzem, 1898 óta gyűjtöm az eseteket, és beleértve a 3 virgo esetét is a mai napig 40, legnagyobb részt klinire diagnostizált eset felett rendelkezem. Megannyi szegény ember (kézk­arikás, iparos, cseléd, napszámos stb.) és kórházi ápolt volt. Ezek között 37 18—30 év között lévő férfi és 3 16 —17 év között lévő nő (virgo intacta) volt. A férfiak közül csak egy volt körülmetélt, a 568

Next