Orvosi Hetilap, 1903. október (47. évfolyam, 40-43. szám)
1903-10-04 / 40. szám
628 ORVOSI HETILAP 1903. 40. sz. annak, hogy oly ritkán hallunk róla tárgyalni, különösen akkor nem, ha a betegek maguk sem terelik rá az orvos figyelmét, mert maguk nem észlelték a rendszerint kisebb termenagyobbodás fejlődését s jelentkezését. Az epigastrialis herniák nem fordulnak elő oly igen ritkán, hogy azoknak hiányát a tans nagyobb kézikönyvekbeli hiánya után várni lehetne s mégis eddig csakis nagyobb monographiákban történt rájuk utalás az előfordulás gyakoriságát illetőleg, valamint a sajátos tüneteknek okozataira való hivatkozás, holott e sérvekről már Balassai 1853-ban megjelent tankönyvében kimerítően megemlékszik, felemlítve, hogy azok különböző nagyságban s idomokban a hasfalnak mellső s két oldalsó felületén jelentkeznek s hogy azok ott emésztési zavarokat okoznak.12 Bohland, az általa megfigyelt 3420 beteg közül 33 esetben, vagyis az eseteknek majdnem l°/o-ában találta e bajt. Buttner 4 * 5300 beteg közül 12-nél, vagyis 0'2°/o-ban talált ilyen sérvet. Jelentékenyen kisebb számban találták e sérveket egészséges fiatal egyéneken Pedis Hamilton, kik 1000, illetve 1400 újoncz közül csak 3 esetben találták (J. Maydl: Die Lehre von den Unterleibsbrüchen, 1858). Ploeger 6 e tárgygyal foglalkozva, Braun göttingai sebész klinikájáról 7 éven át észlelt, 16 műtétre került s az előbbi években is műtett 5 esetet is feldolgozva, a rendelkezésére álló irodalom gondos feldolgozásával ama eléggé érdekes, de nem tisztázott kérdést iparkodott megvilágítani, vajjon igaza van-e Ahlbornnak, hogy e herniák leginkább a középvonalban lépnek fel, hogy azok elhelyeződése a középvonaltól balra gyakoribb, mint a megfelelő jobb oldalon azon helyen, mely az egyenes hasizomnál a processus xyphoideus s köldök között egy inscriptio tendinea-nak felel meg. Az irodalomból összesen 72 műtét alá került esetet állított össze, melyekből 52-nél a sérv a középvonalban, 12-nél attól jobboldalt és 13-nál baloldalt volt elhelyezve. E számoknál jóval magasabb értékeket említ Linigero legújabb értekezésében, amennyiben 5000 általa vizsgált munkásnál 182 esetben hernia epigastricát észlelt. Magam a hernia epigastrica előfordulási gyakoriságának, elhelyeződésének, az azt előidéző okok kifürkészésének s a vele járó tüneteknek, vagyis a kérdésnek netiologiai s belgyógyászati szempontból érdekességet kölcsönző, eddig részben homályos kérdéseknek tanulmányozására, ö/ évnél hosszabb időn át megfigyeltem s herma epigastricára vizsgáltam a belgyógyászati rendelésünkön megforduló 10,557 új s pedig 8912 férfi s 1645 nőbeteget, s a felülvizsgálatra beküldött 4924 és pedig 3812 férfi- és 912 nőbeteget, akár voltak speciálisan gyomor- vagy bélpanaszai vagy nem. Ezen rendelkezésünkre álló nagy beteganyag közül hernia epigastricát találtunk a következő betegeknél s a kórtörténeteknek rövid vázolásával, az alábbi tünetekkel. 1. K. F., 38 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt négy ujjnyira a középvonalban egy fájdalmas, diónyi, nyomásra érzékeny s visszatolható termenagyobbodás, melynek keletkezésére előadja, hogy három hó előtt 5 méter magasról leesett, azóta e helyet különösen evés után igen fájlalja, felböfögés s puffadás érzete van jelen. Reggeli hányás. Hernia epig.-n kivül a kórisme alkoholismus chronikus. Három heti pihenés után a fájdalom kisebb, adag, mely köhögésnél nagyobbodik, előredomborodik, s fröcscsenés érzetét nyújtja, nem változott. A hányás s hányinger karlsbadi só adagolása után szűnik, úgy hogy munkáját újból folytatja; öt hó után újból jelentkezik , ugyanakkor ugyanazon kórkép. 2. M. F., 44 éves, napszámos. A linea albában a proc. xyphoideus alatt egy diónyi hernia épig., melynek léteréről s keletkezéséről a kis inteligentiájú beteg nem tud. Subjectiv panaszai nincsenek. Kórisme: Hernia scrotalis et hernia épig. 3. P. F., 36 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt nyomásra, de sőt érintésre is szerfelett érzékeny, vissza nem helyezhető, gombszeríven kiemelkedő, babnyi termenagyobbodás, melynek keletkezését beteg 4-10 hétre helyezi vissza. Két hét óta e helyről a jobb mellkasfélre kisugárzó igen heves fájdalmai vannak. Kórisme: Hernia epig., hernia inguinalis et alkoholismus chronicus. 4. T. Gy., 40 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt 5 ujjnyira egy cseresznyenagyságú, nem fájdalmas termenagyobbodás, mely köhögésre jobban előredomborodik, s melyben fröccsenési érzés tapintható. Az ujjal való visszanyomás kísérleténél, mely a daganatot csak részben tünteti el, a hasfalban a dag központjában korszerű bemélyedésre akadunk. Keletkezésének okául tekinti, hogy 3 hó előtt munka közben súlyos terhet volt kénytelen emelni; ez idő óta a test előrehajlásánál, de még inkább, ha előrehajlott testtel teher emelésébe fog, heves fájdalmak jelentkeznek, melyeket üléskor és hanyattfekvésben vagy ágyban nem érez. Azóta étvágytalan, savanyú felböfögései vannak, szétszorulásban szenved Gyomorvizsgálat negatív, gyomorbemek vizsgálata rendes. Kórisme: Hernia épig. 5. M. F., 40 éves, frízilegény. A proc. xyphoideus alatt 7 cm, távolban egy kiemelkedő, kisdiónyi, visszatolható, egyenetlen tapintatú termenagyobbodás, mely köhögésnél erős fröccsenési érzést kelt. E dag, mely katona kora óta fennáll, semmi panaszra okot nem ad. Kórisme: Stenosis ostii venosi sinistri c. insuffic. valv aortae. Hernia epigastrica lineae albae. G. A. M., 63 éves napszámosnál a köldök felett, 2 cm.-nyire a középvonaltól balra egy gombnyi termenagyobbodás van, melynek keletkezését a 2 hét óta fennálló, kínzó, állítólag görcsökben fellépő köhögésnek tudja be, s amely erős nyomásra érzékeny. Kórisme: Bronchitis diffusa, hernia epigastrica. Z. V. J., 26 éves, matróz. A proc.xyphoideus alatt 2 ujjnyira kis babnyi, nem fájdalmas, vissza nem tolható hernia épig., mely neki subjectiv panaszokra okot nem ad. Keletekzési oka ismeretlen. Két hó óta puffadtnak érzi magát, felböfögései s hányingerei vannak, a gyomortája érzékeny, széke renyhe. Gyomorhyperaciditás van jelen, mely kezelésnek daczol. 8. A. F., 50 éves, napszámos. A proc.xyphoideus alatt 8 cm.-nyíre a középvonalban mogyorónyi termenagyobbodás, mely nyomásra igen érzékeny, annyira, hogy még a nadrág kötését sem tűri jól. Keletkezésének okául előadja, hogy 3 nap előtt hirtelen nehezet emelt, midőn hátrafelé dűlő testtel iparkodott a súly emelését elősegíteni. Ez idő óta heves gyomorfájdalmmai s erős gyomorégése van, mely az észlelés néhány hete alatt nem változik, sőt éjjel fokozódik. Negatív gyomorlelet. A kórisme hernia épig, mely miatt műtéve lett, a kórházból teljesen gyógyulva távozott. Műtét után 5 hóval újból láttam mint teljesen egészséges munkabíró egyént. 9. K. F., 48 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt 2 cm.-nyíre a középvonalban nagy, galambtojásnyi, köhögésnél előre domborodó, visszanyomható dag, mely felett fröccsenés érezhető köhögés alkalmával. A keletkezés ideje soka ismeretlen előtte. Gyomor- s egyéb zavarok nincsenek. Kórisme : Myorheuma et hem. epig. 10. K. G., 32 éves, munkás. A proc. xyphoideus alatt 7 cm. nyíre, a köldök felett 4 cm.nyíre egy kis mogyorónyi, kiemelkedő, visszatolható termenagyobbodás, mely felett köhögéskor fröccsenés érezhető. E daganat keletkezéséről csak 4 hét óta van tudomása; az egész hasa érzékeny, étvágytalan, folytonosan van undorérzetes hányingere, mely evés után fokozódik, ép úgy, mint a hát felé sugárzó fájdalmak. Kórisme: Hernia épig. 3 heti nyugalom után az előtérben levő gyomortünetek — gyomorlelet negativ — visszafejlődnek s eltűnnek. 1 Balassa : A hassérvekről. 1853. 2 E sérvekről következő megszívlelendőket mond el: „Emésztési zavarok párosulnak hozzá, a nélkül, hogy a gyomrot tartalmaznák, mint ezt Garengeot s Pipelet állították volt; idevágó bonczolatok szerint mindannyiszor a hurkának vagy cseplesznek egy része képezi e sérveknek bennékét, melyek a gyomorral szoros összefüggésüknél fogva eléggé értelmezik a fentemlített kórjeleket“. 3 Bohland: Über die Hernia epigastrica. Beri. kimn. W. 1894. 4 Kuttner: Über Verdauungsstörungen, verursacht durch verschiedene Bruchformen. Mittheil. a. d. Grenzgeb. 1896. 6 Ploeger: Über die Hernia epigastrica und subperitoneale Lipome. Inaug.-Iiss. Göttingen. 1899. 0 Liniger: Über Bauchbrüche und Unfall. Wiener med. Wochenschrift, 1903.