Orvosi Hetilap, 1904. március (48. évfolyam, 10-13. szám)

1904-03-06 / 10. szám

---------------------—------......................... ....... 1904. 10. sz. ORVOSI HETILAP közül csak a peroxydazet, lakkazet, tyrozinazet, az aldehydazet és az indolphenolazet említjük. Az oxydazek vegyi alkata igen vitás: úgy látszik, nem fehérjék. Bertrand szerint hydrolysis útján dissociálható mangán van bennük. Ugyancsak nagyon elterjedtek a hasító erjesztők is, melyek hydrolysis útján fejtik ki hatásukat; ide tartoznak az emésztés­nél, a szövetek önemésztődésénél szereplő erjesztők, a leucocyták fehérjét hasító enzymája, a vér és más szervek zsírhasító erjesz­­tője (lipate) és a különféle diastatikus enzymek. Sieber egyedül a vérplasm­ából háromféle electiv hatású s oldódási viszonyaiknál fogva külön előállítható oxydazot vont ki, melyek mindegyike szénhydratot hasít, de az egyes szénhydrat-­­ fajokat különböző mértékben képes felbontani. Storolosa kihevített homokkal kevert izom, lép, tüdő, máj és más szervek pépjéből igen nagy (350 atmosphera) nyomás alatt­­ glycolysises hatású szövetnedvet nyert, ebből az enzymeket is előállította, melyek glycose-oldatokat alkoholos erjedésbe hoztak. Az oxidáló enzymeknek újabban a toxinok ártalmatlanná tételében is szerepet tulajdonítanak. Egy sejtben többféle enzym is előfordulhat, így pl. a májból 10-félét sikerült nyerni. Mint az elmondottakból láthatni, az élő szervezetben végbe­menő dissociatióban az enzymeknek igen fontos szerepük van. Úgy látszik, hogy a szervezetben folyó synthesis és assimilatio is enzymhatás munkája, legalább is az a tapasztalat, hogy a hasító erjesztők synthesisre is képesek, mint azt az élesztő hatására czukorból képződő glycogen, maltose behatására szőlőczukorból keletkező maltase példája, nemkülönben az, hogy a máj glycogenje czukorrá alakul a vérben s az izomban visszaváltozik glycogenné, bizonyítja. Synthesisre vall az is, hogy a bélből felszívódó fehér­jék resorptio közben nativ fehérjévé alakulnak át. Az enzymek az anyagforgalom produktumai ugyan, de viszont ők tartják fenn az anyagcserét s ebben az enzymkészü­­lést is. Alapjában véve az enzymhatás bizonyos anyagok tulaj­donsága, akár más testeké a villamosság és delejesség. A­mi pedig az erjesztőhatás és a katalysis között levő hasonlóságot illeti, az csak a mellett bizonyít, hogy az élő és élettelen anyag közti különbség csak fokozati. Kivonatosan ismerteti Halász Aladár dr. v. tanársegéd. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A könycsatorna egy fontos rendellenessége. Irta: Falta Marczel dr., szem- és fülorvos Szegeden. A könycsatornarendszer kiinduló pontjától, a könypontok­­tól kezdve az orrba beszájadzó nyílásáig minden egyes alkotó­részén írtak már le anomáliákat, a­mikre javarészben ezen anomáliák által okozott kóros állapot hívta fel a figyelmet. Leg­gyakrabban a könyezés tereli a figyelmet a könycsatornarend­szer vizsgálására, azután az egyoldali szembántalmak, maguknak a könyutaknak előrehaladottabb fokú megbetegedései, hurut, szűkülés, könytömlőtágulás, klennorrhoea, genyes láb stb. Ilyen vizsgálódások közepette akadtak a legtöbb rendellenességre. Wicierkiewicz­ számol be nagyobb számú, a könyutak anomáliáit illető észleléséről és említ kettős könypontokat és könycsöve­­ket, úgy a könypontok, mint a könycsövek hiányát, a köny­­pontok helyett kis barázdák képződését stb. A­mi szorosan a­­ könycsatorna rendellenességeire vonatkozik, a rendelkezésemre álló irodalom átnézésekor a könycsatorna eltérő irányára, hosszú­ságára és az alsó nyílásának atresiájára vonatkozó adatokat találtam. Igen behatóan foglalkozik a ductus nasolacrymalis le­futásának irányával Bockon-Duvigneaud,1 2 3 Cirincione, az újszülöt­tek dacryocystitiséről írt értekezésében a könycsatorna alsó nyílásának négy esetben talált atresiájáról tesz említést. A ductus nasolacrymalisnak általam leírandó rendellenes­ségéhez hasonlót az irodalomban nem sikerült találnom és így 1 Angeborene Defecte der Tränenwege. Kef. Supplhft d. Centralbl. für Augenheilkunde, 1894. 2 Zur Anatomie und Pathologie der Tränenwege. Ophthalmolog. Klinik, 1899. 23. szám. 3 Clinica oculistica. Anno II. 1900. eddig egyedül állónak kell tekintenem e nemben. Az eset közlé­sét nem is a különlegessége miatt tartom helyén­valónak, mint inkább a miatt, hogy ezen anomáliára terelve a­­figyelmet, a különféle gyógyító beavatkozásoknál ennek esetleg jelenvaló­­ságára is gondoljunk, miáltal különösen az orrgyógyítás kö­rében helyrehozhatlan műhibának elejét veszszü­k. Az eset a következő: B.-né, 43 éves, Új-Verbászról, 1903. szeptember 25 dikén jelentkezett azon panaszszal, hogy már két hó óta gyuladás van a jobb szeme alatt, ott nagy daganata volt, az felfakadt és sok geny folyik ki a daganatból is, a szemzugból is. Vizsgáláskor a dacryocystitis purulenta közönséges alakját találtam a köny­­tömlőnek az arcz felületére történt áttörésével. A fistulán keresz­tül a kutatóval kisebb területen az os lacrymalenek megfelelőleg csupasz, érdes csontot találtam. A beteg 1903. október 17-dikén elhagyta az intézetet, midőn a dacryocystitise teljesen gyógyult, a fistula behegedt, melynek helyén egy sekély rózsaszínű be­­húzódás volt még jelen; azon utasítást kapta, hogy otthon a son­­dázás folytatása végett házi­orvosánál jelentkezzék. Az esetben semmi különös nem lett volna, ha a sondázás megkezdése alkalmával nem tapasztalom azt, hogy a sonda felső végét a tömlökönycsatorna határon áthaladva, szokatlan nagy szög alatt kellett a belső szemzugtól kifelé fektetnem, a­mely irányba hozva a sondát a lehető legnagyobb könnyűséggel volt bevezethető a 4-es számú Bowmannak megfelelő aluminiumsonda. Az aluminiumsonda előnyeit a más anyagokból valókkal szemben felesleges fejtegetni, maga a könnyűsége fölé helyezi a többieknek. A sonda különös elhelyezkedése miatt kettőzött kiváncsisággal vettem elő az orrtükröt és nagy meglepetésemre látom, hogy a sonda vége egészen érinti az orr septumát (lásd 1. ábrát), holott a rendes elhelyezkedése az alsó orrkagyló és az orr oldalfala között levő zugban van. Vérzésnek semmi nyoma sincsen. A sondát lassan visszahúzva, igen tisztán látható, hogy a vége az alsó kagyló testében tűnik el és a sonda további húzására az alsó orrkagyló nyakhártyája alatt egy hurkaszerű püff­edés mindinkább eltűnik arányosan a sonda kihúzásával, míg a sondát ismét be­felé tolva, ezen püff­edés a sonda végének előhaladása nyomán újra képződik. A­mint a sonda vége az alsó orrkagylón meg­jelent, tisztán kivehető volt, hogy a hurkaszerű püffedés a sondát rejti magában. Nyilvánvaló lett tehát, hogy itt a könycsatorna abnormis lefutásával van dolgunk. Természetesen első pillanatra magam is azon hiszemben voltam, nem készítettem-e én akaratlanul ezen új csatornát, azaz nem járok­ el álúton, de közelebbről szemügyre vége a dolgot, ezen feltevés minden lehetősége ki volt zárható. Már maga azon körülmény, hogy a sonda bevezetése majdnem könnyedén ment, de főképen, hogy a legkisebb vérzés sem kísérte, de nem is követte a sondázást, elég bizonyító volt arra nézve, hogy a sonda egy praeformált csatornában jár. Még azt is meg kell jegyeznem, hogy mindeddig szakorvosi kezelésben nem részesült, sondázást soha meg nem kísértettek. A legközelebb eső kérdés már most az volt, hogyan áll a dolog a rendes irányú ductus nasolacrymalissal, megvan-e az is és így kettős könycsatorna van e jelen. A kutatóval való vizsgálást megelőzőleg, nehogy ezzel vélet­lenül sérülést ejtve, az áttekinthetőséget megnehezítsem, kis Bern- 1. ábra. a=jobb alsó orrkagyló, c=jobb középső orrkagyló, e = orrsövény, d = könycsatorna, s = sondavég. 2. ábra. a · jobb alsó orrkagyló, b = bal alsó orrkagyló, c = jobb középső orrkagyló, d = bal kö­zépső orrkagyló, e = orrsövény. 145

Next