Orvosi Hetilap, 1904. szeptember (48. évfolyam, 36-39. szám)
1904-09-04 / 36. szám
524 ORVOSI HETILAP menyének tartják és úgy vélik, hogy a két baj tüneteinek különböző volta kizárólag a kortól függ, melyben a baj támad. Ugyanazon kórok a fiatal években a növekedés idejében óriás növést, a felnőtt emberen, kinek növekedése be van fejezve, akromegaliát hoz létre, ha pedig mind a két időszakra esik a betegség, akromegalia és óriás-növés támad ugyanazon egyénen. Brissaud és Meige azt gondolják, hogy a magassági növekedés főleg az epiphysis-porczok révén történik, ha pedig azok csontosodtak, a növés már ezen irányban nem folytatódhatik. Ilyenkor már csak a csonthártya játszhatik szerepet, mely a „végtagok csontjain és a csontok végén“ támaszt vastagodásokat. Cestan és Halberstadt e gondolatot szövik tovább és kérdik, vájjon nem lehet-e gondolni, hogy ha aggastyánon támad a baj, tehát olyan korban, amikor a csonthártyacsontosodás csökkent vagy megszűnt, akkor a csontokon túltengés nem támad. Szerzők azt hiszik, hogy olyankor mint „symptome de suppléance“ elhízás jöhet létre. Ezen ellenvetések közül a korra vonatkozó teljesen jogosult, mert valóban elképzelhető, hogy valamely baj bizonyos koron túl nem támad. Minthogy Sternbergi statistikája szerint 125 akromegaliás eset közül 18 esetben 20 év előtt, 65 esetben a 20 és 30 év, 32 esetben a 31 és 40 év között és csak 10 esetben a 40 éven felüli korban kezdődtek a tünetek, különösen a 40 éven aluli, akromegaliát nem okozó hypophysis-tumorokat lehet tekintetbe venni e kérdés megítélésében. Kevésbbé fontos ellenvetés az, mely az akromegalia nélkül támadt hypophysis-daganatok rövid fennállás idejét kifogásolja, hiszen nagyon bajos megállapítani, mikor keletkezett a daganat, különösen ha meggondoljuk, hogy a hypophysis-daganat akárhányszor mint tünetet nem okozó váratlan lelet tűnt ki a bonczolásnál. Tehát feltehető, hogy a daganat esetleg már régen fennállott, mielőtt a beteg és orvos figyelmét magára vonta volna. Különben az úgynevezett rossz természetű akromegalia lefolyásának időhosszát 3—4 évre teszik. E szerint az akromegalia nélküli hypophysis-tumorok közül különösen azok bizonyíték, amelyek hosszabb idei fennállása kétségtelen. Azon ellenvetést sem tarthatjuk elfogadhatónak, mely szerint azokat az eseteket, melyekben a hypophysis nem teljesen pusztult el, tekintetbe venni nem lehet. Ezen nézet, mely az akromegalia létrejöttéhez e mirigy teljes elpusztulását kívánja, ellentmondásban áll azzal a ténynyel, hogy az akromegaliák nagy számában nemcsak hogy nem teljesen elpusztult mirigygyel, hanem ellenkezőleg túltengett mirigygyel találkozunk. Kiemelve találjuk ez esetek egy részében azon körülményt, hogy a túltengett rész szöveti szerkezete nem üt el az egészséges hypophysis szöveti szerkezetétől. Tekintettel mindezen ellenvetésekre, összegyűjtöttem azokat az akromegalia nélküli hypophysis-daganatokat és e mirigy más betegségeit, melyek az akromegalia ismerete óta közlés tárgyai voltak. A kérdésről a következő táblázat ad számot, melyben feljegyezve találjuk a beteg életkorát és az időt, amely az első tünet feltűnése és a halál beállása között lefolyt. Röviden feljegyeztem a talált daganat minőségét, azon elnevezést használva, melyet a szerző használt és tekintettel voltam arra, vájjon maradt-e a daganat mellett épszövetű mirigyrész. Némely esetre vonatkozó feljegyzés hiányos, amennyiben a kórbonczolástani czélú munkák egy részében a halott életkoráról és a betegség tartásának idejéről adat nincs. Más eseteket a szerzők csak röviden említenek meg, későbbre hagyva a részletes feldolgozást és közlést. Leghiányosabb az a rovat, mely azt keresi, maradt-e a daganat mellett ép hypophysis-rész, amennyiben e pont felöl sok munka felvilágosítást nem ad. Az eredeti munkák híjján referátumból vett adatokban természetesen szintén sok a kívánni való. Nem soroltam fel azokat a közléseket, melyek még élő betegre vonatkoznak és így a hypophysis-daganat, bármily valószínű is, nem kétségtelenül bebizonyított. Ezek közül felemlítem, hogy Fröhlich közlésében egy 2*/2 év óta beteg 14 éves fiúról van szó, akin klinikailag kétségtelennek látszik a kórjelzés ; az elhízott fiú akromegaliában nem szenved. 1 2 A szerző neve, a közlés helye O t*.§ trj£ £ ‘03 ■a —' H © w fcß K- t£ 9 ee sc ~ CW -+-< »CÖ sill Az elváltozás minősége és Maradt-e ép rész a hypo- és ideje X3 .c 9 és .15 kiinduló pontja physisben f cB Heusser, A h. elülső lebe„A normális Virchow’s Arch. 64 év 1 helyéből kiinduló h.-ból semmi 1887. 110. k. 9.1. lymphosarcoma sem látható“ Loevy, Inaug. - Dissert. Heidelberg. 1890.? ? Kereksejtes sarcoma A h. nagyobb része ép. Lawrence, Lancet. 1891. 52 év 6 év Strumás hypophysis I. k. 963. 1. Dinkier, Deutsche Zeitschrift f. Nervenh. 1891. I. k. 371. 1. 54 2 „ Az ikesontból kiinduló kereksejtes sarcoma, mely a h.-re is átterjed A h.-ból épen maradt a középvonaltól balra eső kis rész. A daganat szőre Hippel, Virchow’s Arch. 1891. 126. k. 1. 1. A h. elülső lebenyétének egy része 29 ., 3 „ ből kiinduló adenoma (v. sarcoma?)gyan hasonlít a h. rendes szövetéhez Handford, Brain. 1892. 15. k. 463. 1. 53 „ 11/1 A hypophysisból kiinduló sarcoma? Wills. Brain. 1892. 15. köt. 465. 1. 26 „ 7 hólysták a hypophysisben? Pachad, ref. Virc ’.Hirsch Jahresber. 1892. 43 .. 13 év A hypophysis daganatszerfi piros? II. rész. 307. 1. cystás tömeggé alakult 3. sz. eset Buchecker, Inatig.-Dissert. Strassburg. 1893. 2. sz. eset 50 „? Hypoph. adenoma Részben ép li. A daganat környéki részén 3. sz. eset Hornén, ref. 52 „? Adenomából fejlődött cystás daganat egynéhány sejt csoport mutatható ki, mely az ép elülső h. karéjához hasonló. Revue neurol. 1893. 223. 1. Hornén és Bons 34 „ 2 év Sarcoma Mikroskop alatt a h. teljesen eltűnt a daganatdorfi, ref. Neur. Centralbl. 1893. jan. 391. 1. f Sachs, Archiv f.? Részletesen nem. Augenheilk. 26 „ tünet vizsgált daganata 1893. 26. k.237.1. nem voll h.-ben Wolf, Ziegler’s Beiträge. 1893. 69 „? Hyphophysis-,struma9 13. k. 628. 1. Waddel, Lancet. 49 „ IV2 év Ah.elülső karajában, 1893. 3. k. 921.1. egyszerű túltengés Bothmann, D. Zeitschr. f. 36 „ 1 „ Az ikesontból A hypophysis klin. Med. 1893. 326. 1. kiinduló rák elpusztult. Boyce és Beadles, ref. Schmidt’s Jb. 1893. 242. k. 244. 1. Tuberculosis a h.9 1. sz. eset 57 „ elülső karajában 3. sz. eset 1619 Orsósejtes sarcoma a h.-ben9 5. sz. eset? 9 Cysta a h.-ben9 6. sz. eset 8. sz. eset ? V ? Cysta a h.-ben Metastasises daga-9 nat a h.-ben 1 Sternberg : Notbnagel’s Spec. Path, und Therap. 1897. 2 Fröhlich : Wien. kiin. Rundschau. 1901. 880 1. 1904. 36. sz.