Orvosi Hetilap, 1904. szeptember (48. évfolyam, 36-39. szám)

1904-09-04 / 36. szám

524 ORVOSI HETILAP menyének tartják és úgy vélik, hogy a két baj tüneteinek külön­böző volta kizárólag a kortól függ, melyben a baj támad. Ugyan­azon kórok a fiatal években a növekedés idejében óriás növést, a felnőtt emberen, kinek növekedése be van fejezve, akromegaliát hoz létre, ha pedig mind a két időszakra esik a betegség, akro­­megalia és óriás-növés támad ugyanazon egyénen. Brissaud és Meige azt gondolják, hogy a magassági növeke­dés főleg az epiphysis-porczok révén történik, ha pedig azok csontosodtak, a növés már ezen irányban nem folytatódhatik. Ilyenkor már csak a csonthártya játszhatik szerepet, mely a „végtagok csontjain és a csontok végén“ támaszt vastagodásokat. Cestan és Halberstadt e gondolatot szövik tovább és kérdik, vájjon nem lehet-e gondolni, hogy ha aggastyánon támad a baj, tehát olyan korban, a­mikor a csonthártyacsontosodás csökkent vagy meg­szűnt, akkor a csontokon túltengés nem támad. Szerzők azt hiszik, hogy olyankor mint „symptome de suppléance“ elhízás jöhet létre. Ezen ellenvetések közül a korra vonatkozó teljesen jogosult, mert valóban elképzelhető, hogy valamely baj bizonyos koron túl nem támad. Minthogy Sternbergi statistikája szerint 125 akro­­megaliás eset közül 18 esetben 20 év előtt, 65 esetben a 20 és 30 év, 32 esetben a 31 és 40 év között és csak 10 esetben a 40 éven felüli korban kezdődtek a tünetek, különösen a 40 éven aluli, akromegaliát nem okozó hypophysis-tumorokat lehet tekin­­­­tetbe venni e kérdés megítélésében. Kevésbbé fontos ellenvetés az, mely az akromegalia nélkül támadt hypophysis-daganatok rövid fennállás idejét kifogásolja, hiszen nagyon bajos megállapítani, mikor keletkezett a daganat, különösen ha meggondoljuk, hogy a hypophysis-daganat akárhány­szor mint tünetet nem okozó váratlan lelet tűnt ki a bonczolás­­nál. Tehát feltehető, hogy a daganat esetleg már régen fennállott, mielőtt a beteg és orvos figyelmét magára vonta volna. Különben az úgynevezett rossz természetű akromegalia lefolyásának idő­­hosszát 3—4 évre teszik. E szerint az akromegalia nélküli hypo­­physis-tumorok közül különösen azok bizonyíték, a­melyek hosszabb idei fennállása kétségtelen. Azon ellenvetést sem tarthatjuk elfogadhatónak, mely szerint azokat az eseteket, melyekben a hypophysis nem teljesen pusz­tult el, tekintetbe venni nem lehet. Ezen nézet, mely az akro­megalia létrejöttéhez e mirigy teljes elpusztulását kívánja, ellent­mondásban áll azzal a ténynyel, hogy az akromegaliák nagy számában nemcsak hogy nem teljesen elpusztult mirigygyel, hanem ellenkezőleg túltengett mirigygyel találkozunk. Kiemelve találjuk ez esetek egy részében azon körülményt, hogy a túltengett rész szöveti szerkezete nem üt el az egészséges hypophysis szöveti szerkezetétől. Tekintettel mindezen ellenvetésekre, összegyűjtöttem azokat az akromegalia nélküli hypophysis-daganatokat és e mirigy más betegsé­geit, melyek az akromegalia ismerete óta közlés tárgyai voltak. A kér­désről a következő táblázat ad számot, melyben feljegyezve találjuk a beteg életkorát és az időt, a­mely az első tünet feltűnése és a halál beállása között lefolyt. Röviden feljegyeztem a talált daganat minőségét, azon elnevezést használva, melyet a szerző használt és tekintettel voltam arra, vájjon maradt-e a daganat mellett épszövetű mirigyrész. Némely esetre vonatkozó feljegyzés hiányos, a­mennyiben a kórbonczolástani czélú munkák egy részében a halott életkoráról és a betegség tartásának idejéről adat nincs. Más eseteket a szerzők csak röviden említenek meg, későbbre hagyva a részletes feldolgozást és közlést. Leghiányosabb az a rovat, mely azt keresi, maradt-e a daganat mellett ép hypophysis-rész, a­mennyiben e pont felöl sok munka felvilágosítást nem ad. Az eredeti munkák híjján referátumból vett adatokban természetesen szintén sok a kívánni való. Nem soroltam fel azokat a közléseket, melyek még élő betegre vonatkoznak és így a hypophysis-daganat, bármily való­színű is, nem kétségtelenül bebizonyított. Ezek közül felemlítem, hogy Fröhlich­ közlésében egy 2*/2 év óta beteg 14 éves fiúról van szó, a­kin klinikailag kétségtelennek látszik a kórjelzés ; az elhízott fiú akromegaliában nem szenved. 1 2 A szerző neve, a közlés helye O t­*.§ trj£ £ ‘03 ■a —' H © w fcß K- t£ 9 ee sc ~ CW -+-< »CÖ sill Az elváltozás minősége és Maradt-e ép rész a hypo- és ideje X3 .c 9 és .15 kiinduló pontja physisben f cB Heusser, A h. elülső lebe­„A normális Virchow’s Arch. 64 év 1 he­lyéből kiinduló h.-ból semmi 1887. 110. k. 9.1. lymphosarcoma sem látható“ Loevy, Inau­g. - Dissert. Heidel­berg. 1890.? ? Kereksejtes sarcoma A h. nagyobb része ép. Lawrence, Lancet. 1891. 52 év 6 év Strumás hypophysis I. k. 963. 1. Dinkier, Deutsche Zeit­schrift f. Ner­­venh. 1891. I. k. 371. 1. 54 2 „ Az ikesontból ki­induló kereksejtes sarcoma, mely a h.-re is átterjed A h.-ból épen maradt a közép­vonaltól balra eső kis rész. A daganat szőre­ Hippel, Virchow’s Arch. 1891. 126. k. 1. 1. A h. elülső lebenyé­tének egy része 29 ., 3 „ ből kiinduló ade­noma (v. sarcoma?)gyan hasonlít a h. rendes szövetéhez Hand­ford, Brain. 1892. 15. k. 463. 1. 53 „ 11/1 A hypophysisból kiinduló sarcoma? Wills. Brain. 1892. 15. köt. 465. 1. 26 „ 7 hó­lysták a hypo­­physisben? Pacha­­d, ref. Virc ’.­Hirsch Jahresber. 1892. 43 .. 13 év A hypophysis daganatszerfi piros? II. rész. 307. 1. cystás tömeggé alakult 3. sz. eset Buchecker, Inatig.-Dissert. Strassburg. 1893. 2. sz. eset 50 „? Hypoph. adenoma Részben ép li. A daganat kör­nyéki részén 3. sz. eset Hornén, ref. 52 „? Adenomából fejlő­dött cystás daganat egynéhány sejt csoport mutat­ható ki, mely az ép elülső h. karé­jához hasonló. Revue neurol. 1893. 223. 1. Hornén és Bons­ 34 „ 2 év Sarcoma Mikroskop alatt a h. teljesen el­tűnt a daganat­dorfi, ref. Neur. Centralbl. 1893. jan. 391. 1. f Sachs, Archiv f.? Részletesen nem. Augenheilk. 26 „ tünet vizsgált daganat­a 1893. 26. k.237.1. nem voll h.-ben Wolf, Ziegler’s Beiträge. 1893. 69 „? Hyphophysis-,struma9 13. k. 628. 1. Waddel, Lancet. 49 „ IV2 év Ah.elülső karajában, 1893. 3. k. 921.1. egyszerű túltengés Bothmann, D. Zeitschr. f. 36 „ 1 „ Az ikesontból A hypophysis klin. Med. 1893. 326. 1. kiinduló rák elpusztult. Boyce és Beadles, ref. Schmidt’s Jb. 1893. 242. k. 244. 1. Tuberculosis a h.9 1. sz. eset 57 „ elülső karajában 3. sz. eset 16­19 Orsósejtes sarcoma a h.-ben9 5. sz. eset? 9 Cysta a h.-ben9 6. sz. eset 8. sz. eset ? V ? Cysta a h.-ben Metastasises daga-9 nat a h.-ben 1 Sternberg : Notbnagel’s Spec. Path, und Therap. 1897. 2 Fröhlich : Wien. kiin. Rundschau. 1901. 880 1. 1904. 36. sz.

Next