Orvosi Hetilap, 1904. december (48. évfolyam, 49-52. szám)
1904-12-04 / 49. szám
715 ORVOSIHETILAI Az egyes ízületek vonalmenete fel van tüntetve a 8. ábrán, a lépés aránylag rövid volta miatt itt minden második felvételt kihúztam, a közbeeső csak ponttal van jelezve. Az időközök azonosak az előbbeni ábrán feltüntetettekkel. A csípőizület görbéje nagyon hasonlít a felfelé haladás görbéjének tükörképéhez; a pálya egy ideig csaknem vízszintesen halad attól az időszaktól kezdve, amikor az elülső lengő láb a földre kerül a következő egyoldali megtámasztás függőleges szakaszán túl addig, amíg a lengő láb már nagyon közeledik a földre kerüléséhez, ezen pillanatban hirtelen kanyarodással sülyed a csípőízület, míg a lengő láb a talajt ismét eléri. E tekintetben a hasonlóság az emelkedő talajon járáshoz igen szembeötlő, ott is az emelkedés az egész lépésnek csak bizonyos, aránylag rövidebb részletén történik; az emelkedés időpontja azonban nem vág össze a sülyedési időszakkal; az emelkedés ugyanis kezdődik az egyoldali megtámasztás kezdetével s tart addig, amíg a csipeizület (illetőleg a test összsúlypontja) a bokaizületen áthaladó függőleges irányba ér. Ezen időbeli különbség értelme világos: a felfelé emelkedés a súly ellen csakis a lépés valóban aktív szakában történhet, míg a lefelé haladás a föld vonzó ereje révén a súlypontnak a függőlegest meghaladott szakaszában lehetséges, más szóval a rézsűt síkon járásban a vízszintes síkon haladásnak mechanizmusa ismétlődik, itt is, ott is az összsúlypont hullámgörbéjének emelkedő szakasza a függőleges előtt, a sülyedő szakasza a függőleges után következik be. Ezen viszonyok további megvilágosítást nyernek abban a körülményben is, hogy a lefelé rézsűt síkon való menés közben abban a pillanatban, amidőn a hátulsó láb épen elhagyja a talajt, a csípőizület már csaknem a megtámasztott bokaizület felett áll, azaz a szakasz, amelyet a test a hátulsó lábtól kapott kinetikai energiával fut át, itt nagyon rövid, hiszen itt nagy lendületre nincs szükség, sőt az káros is volna, míg a felfelé járásban nemkülönben a vízszintes síkon járásban is ez a szakasz jóval hosszabb. Hogy a felfelé járást és a vízszintesen menést illetőleg nincs jelentékenyebb különbség ezen járási szakasz időbelisége között, azt eléggé megmagyarázza az a körülmény, hogy tulajdonképen a vízszintesen járás is emelkedő járásnak felel meg, hiszen a testet az összsúlypont hullámvonalán felfelé kell tolnunk minden lépésben. A test összsúlypontjának előbb vázolt hirtelen sülyedése a lengő lábúak földre érkezését megelőző pillanatban kifejezést nyer nemcsak a görbe hirtelen sülyedésében, hanem abban a tetemes mozgás-gyorsulásban is, amely ezt követőleg előáll s mindaddig fokozódik, a míg az elülső láb a talajt el nem érte. A térdizület haladásának görbéje ugyan területileg nem nagyon tér el a vízszintes talajon járásétól, mindazonáltal jellegzetes a térd viselkedése abban, hogy a megtámasztott alsó végtagon a függőleges tartáson túl is behajlítva marad, sőt hajtása még fokozódik, holott a vízszintes talajon és az emelkedő talajon is ezen szakaszban a térdizület kifeszül. Ezen magatartással elkerüli a szervezet összsúlypontjának azt a czéltalan felemelését, amely ezen szakaszban kifeszített térdizület mellett okvetetlenül előállana. Mindazonáltal daczára ezen behajlításnak ezen szakaszban még csak alig sülyed a test. Ezen körülményből folyólag azonban igen erősen megterhelődik ezen járásban a quadriceps, amelynek a test súlyát kell viselnie. A lefelé járásban ezen izom fárad el, nem a lábikraizomzat. A bokaizület görbéje kissé laposabb, mint a sík talajon való járás közben. Jellegzetes végre a törzseknek függőlegesen tartása, sőt néha a megtámasztásra függőleges pillanatban kissé hátra dűlése, a törzsök a járás nyílirányú ingadozásaiban alig vesz részt, kevésbé mint az ép járásban. A kétoldali megtámasztás időszaka vizsgált esetekben 18°/o-a volt a lépés idejének, tehát feltűnően rövid, jóllehet a vizsgált egyén a lefelé járásban sokkal rövidebbet lépett. (Lépésnagyság : csípőizületmagasság — 0, 84). A lépés hosszának ilyen megrövidülése jellegzetes a lefelé járásra. Az izületi mozgásszögletek táblázata a következő számokban volt megállapítható : : fa b a+ b c d e L: M rézsút síkon lefele járásban ^ 2 15 13 46 15 60 084 Ezen számokból feltűnő, hogy a comb a függőleges síkon túl hátrafelé nem végez mozgást, sőt a függőlegest sem éri el; nagyon csekély mozgást végez különben előre is ; annak a mit vízszintes talajon való járásban befut, a felét, az emelkedő járásban végzettnek a negyedét teszi ki csupán. Az alszár előre emelkedése olyan, mint a vízszintes talajon járás közben, s az alszár teljes mozgása is körülbelül annak felel meg. 4. Lépcsőfokra felemelkedés-Ezen kérdést illetőleg három pontos felvétellel rendelkezem. Mindhárom esetben egy 475 cm. magas székre lépett fel a vizsgált, ép mozgású egyén. Az egyik felvétel görbéje a 9. ábrán van feltüntetve, a görbék egyenletes lefutása több irányban tanulságos, a másik két felvétel görbéi a menet jellegeit illetőleg teljesen hasonló eredményt adtak, jóllehet némi különbség van a görbék alakját illetőleg, ami főleg abból a körülményből származott, hogy az utóbbi esetekben a vizsgált egyén rövidebb alsó végtagokkal bírt és a megtámasztott lába közelebb volt a székhez, ezért az emelkedő láb görbéje hirtelenebben száll felfelé, a térd görbéje, és még inkább a csipöizületé azonban csak igen kevéssé tér el az ábrán feltüntetettől. A legérdekesebb ezen görbék közül a csipöizületé, amely nagyjából tekintve a test súlypontja haladásának is megfelel. Amint látható, csaknem egyenes átlós vonalban, amelynek csak igen csekély felfelé néző domborulata van, jut a csípőizület a polczra fel, a másik két felvételemben felfelé kissé domborúbb vonalban. Némi különbség van a két csípőizület pályája között, 8. ábra. A rézsűt síkon lefelé haladás görbéi. A pontok ugyanúgy jelzik az egyes ízületeket, mint az 5. ábrán. A 85. számon a jobb láb leérkezik a talajra, a 87-en a bal láb elhagyja a talajt. 1904. 49. sz.