Orvosi Hetilap, 1905. április (49. évfolyam, 14-18. szám)
1905-04-02 / 14. szám
232 ORVOSI HETILAP fellépő nagy vérbőségből, amely egy vagy több capillarisnak a megrepedésével járhat. Jegyzet: 1 A próba nem volt jellegzetes. — 2 Két héttel a gyomorvérzés után, egy esetben sok zsír a bélsárban. 3 Két esetben bélvérzés. — 4 Barnás bélsár. — 5 Előző nap sok sonkát evett. — 0 Hasmenés van. — 7 Egy profus hasmenéssel amyloid degeneratio miatt, egy icterussal és haemoptoevel combinálva. — 8 Egy hasmenésben szenved, egy crise gastrique. — 9 Hasmenés. — 10 Keltő uraemiás tünetekkel. Ezekből látható, hogy a gyomor-bélbenneknek vérre, illetve a vér szétesési productumaira való kutatása fontos diagnostikai és prognostikai értékkel bir s ezen szempontból ajánlatos azon próbáknak kivitele, a melyek a gyakorló orvos által is könnyen végezhetők, eléggé érzékenyek és megbizhatók. Az aloin próba ezek közé tartozik, a melyet ennélfogva kivitelre ajánlok mindazon esetekben, a melyekben a gyomor-bélhozam tartalmának vérre való megvizsgálása szükségesnek látszik. Irodalom. 1. Boas: Deutsche med. V. 1901. és 1903. 47. sz. — 2. Schmilinsky : Idézve Hartmannál. Boas Archiv. 1904. — 3. Boas és Kochmann : Az occult vérzések tanához. Boas Archiv. 1902. 8. f. 4. Weber: Béri. kiin. W. 1893. — 5. Hartmann: A Weber-féle vérpróba alkalmazása és értéke occult gyomor- és bélvérzéseknél. Boas Archiv. 1904. — 6. Unterberg : Budapesti 0. Újság. 1903. — 7. Rossel: D. Archiv f. kiin. Med. 75. k. — 8. Koziczkowsky: D. med. Woch. 1904. 33. sz. Az énekesek légzési hibáiról. Irta: Tóvölgyi Elemér dr. Bevezetés. A jó hallás és szép hang Isten adománya, az éneklés művészete e két adománynak a helyes szabályok szerint való tökéletesítése. Hogy valaki az ének terén a művész nevet kiérdemelje, annak mindenekelőtt helyes tanításra és évek hosszú során át végezett szorgalmas gyakorlásra van szüksége. Külföldön, de még sokkal fokozatosabb mértékben hazánkban, az úgyszólván minden előzetes tanulmány nélkül a hangversenyterem emelvényére vagy a színpad deszkáira lépő egyén az első csalóka tetszészajra hivatva érzi magát arra, hogy fejére illeszsze a művészet képzeleti babérkoszorúját. Sajnos azonban, hogy nem is olyan sok idő, esetleg csak hónapok, máskor meg rövid pár év múltán önönmaga is észlelni kezdi, amit a hallgatóság már régen megállapított hogy a babér képzeleti levelei egymás után gyorsan lehullottak, és a feje körül ragyogó dicsfény összezsugorodott egy pislogó gyertyalánggá. Lesz belőle a világgal és önönmagával meghasonlott és nézete szerint a nagy közönség által méltánylásban nem részesülő, félreismert művész, aki kezdetben oly sokat ígérő pályáját kénytelenségből odahagyva, mint koplaló díjnok tengeti tovább életét. Kevés kivétellel ez a mi énekeseink pályafutása, nem azért, mintha nálunk a közönség volna részvétlen avagy tudatlan, hanem pusztán, mert ők azok. Igen sok megfigyelés alapján mondhatom, a legnagyobb mértékben azok. A rendelésünkön megjelenő énekesnek azon kérdésünkre, „hogy várjon tanult-e valaha énekelni ?“ a mindenkori stereotyp válasza az, „hogyne“. Ha erre azután ama kérdést kockáztatjuk meg, hogy hát ezek szerint tudja , miben áll az énekművészet, mélyen sértve érzi magát és többé egy árva kérdésünkre sem felel. De eme hallgatásnak egészen más oka van, mint a harag. Egyszerűen nem felel, mert nem tud felelni. A légzés, a hangképzés legelemibb szabályairól a legtöbbnek halavány fogalma sincsen. Sok még azt sem tudja megmondani, mi az a „timbre“, mi fajta énekes a buffo-bassista, vagy akármily hihetetlen is, hogy mi az a register? És e tekintetben válogathatunk a kórista, meg az első szerepeket játszó hős tenor között. Hogy mi a „portamento“, a „messa di voce“, a „coupe de glotte“ stb., oly énekesünk, ki ezeket is tudja, igazán elvétve akad, pedig mindezek a dolgok az énekes tudományának csupán az elemei. Külföldön úgy látszik ebben a tekintetben már mégis előbbrek vannak, miután ott csak azon panaszkodnak, hogy az énekes a hangképzés physiologiáját, a gége és toldalék csöveinek az anatómiáját és a légzés szabályait nem ismeri. Míg nálunk úgyszólván nem is az orvos keretébe vágó ama kérdéssel kell kezdeni, „hogy ismeri-e a kottát“? Hol itt a hiba ? Az énekesben-e, avagy a tanítójában? Én azt hiszem, hogy mind a kettőben Az énekesben azonban sokkal nagyobb fokban, mert a legtöbb jó hangjára támaszkodva, egyáltalán nem is tartja érdemesnek, hogy az énektanárhoz járjon, vagy pár havi tanulás után már mint kész művész otthagyja tanítóját, avagy csupán akkor keresi fel az énekmestert, mikor már inkább gégeorvosra volna szüksége. Az énekmestereknek és a konservatóriumoknak is igen kevés kivétellel megvan az a nagy hibájuk, hogy a szegényebb sorsú énekessel, vagy akinek hangszalaga rögtönösen fel nem tárja a meglévő, de rejtett kincseket, nem igen szeretnek foglalkozni, másrészt meg a légzés, valamint a hangképzés élettanával és a szükséges anatómiai ismeretekkel még annyira sincsenek tisztában, amennyit, pedig az igen kevés, töltik megkívánnék. Csupán curiosumképen említem meg amaz esetet, melyet Castex ír le könyvében. Egy amateur így szólt az énekmesteréhez : még zavarban vagyok a felett, hogy mivé képeztessem ki magam ön által; tenor, bassista, avagy baryton váljék-e belőlem. Az énekről szóló összes szakkönyvek azt hangoztatják, hogy akinek jó hallása nincs és énekelni maga is nem tud, az nem lehet énektanár. Én pedig most e tételt megfordítom és azt mondom, hogy akinek jó hallása van és helyesen tud énekelni, az még nem énektanár. Igenis e kettő elengedhetlen kellék, de még épen úgy nem jelent énektanári diplomát, mint ha valaki jó hallással könyvet ír az ének művészetéről, amely ennélfogva, amint arra később reátérek, hemzseg a hibáktól és csak arra szolgál, hogy az énekesnek a még addig helyes fogalmait is összezavarja. Az énekmester igenis mindama kelléknek, ami szorosan az ének művészetéhez tartozik, legyen a birtokában, de csak ennek a birtokában és ne vándoroljon át oly térre, amely már pusztán az orvos birodalmához tartozik. Ne kívánjon semmi esetre orvos és énekmester lenni egy személyben, mert ezáltal olyan kísérletekre ragadtatja magát, hogy könyvet ír az ének művészetéről, nem úgy mint egy énekmester, hanem úgy, mintha orvos is volna. Mindebből csak az következik, hogy ne akarjon physiologus Diagnosis -UJ 5S J S ^ oCO ti Alpin Schönbein bp S f! rk c3 1 5+ + — CO .jS * Carcinoma ventriculi1 ... ...4 2 1 4 3 14 Ulcus ventriculi2 ... ... ...3 — 1 — a — 3 9 Catarrhus ventriculi4 — 1 — i — 1 10 Icterus catarrhalis ... ..........2 — — 1 — 1 — G Peritonitis chronica ... ...2 — 1 — i — 1 4 Enteroptosis ... ... ... ... Hyperaciditas et hypersecretio2 — 1 — 2 — 2 3 ventriculi ... ... Tumor abdominis (verosimiliter tbc. glandular, retro2 1 1 2 2 8 peritonealium) ... ...1 — — 1 — 1 6 Typhus abdominalis3 ...5 — 5 a 2 a 2 20 Cholelithiasis ... ... ... ... Myodegeneratio cordis, gan1 — 1 — 1 — 1 4 graena pedum ... ... ... Insufficientia bicuspidalis. Em1 — 1 — 1 — 1 1 bolia pulmonis ........... ...2 — 1 — 2 — 2 4 Insuff. aortae; gastritis .. ...2 1 — — 1 — 1 8 Empyema... .................1 1 1 — 2 — 2 3 Cirrhosis hepatis ... ... ...2 — 1 i 1 i 1 4 Emphysema pulmonum... ...2 — 2 — 2 — 2 4 Sepsis (septicaemia)4 ... ...1 — 1 — 1 — 1 1 Polyarthritis rheumatica1 -—1 i — i 2 Diabetes insipidus5.......... ...1 — 1 i — — 1 4 Diabetes mellitus ... ...2 — — — — — — 8 Lues0 ... ................. ...1 — 1 i i — 2 Tuberculosis pulmonum75 — 5 i 4 i 4 12 Tabes dorsalis8. ... ... ....4 1 3 i 3 i 3 10 Myelitis9 ... ... ... ... ...1 — — ——— — 2 Sclerosis polyinsularis ... ...2 — 1A i 1 i 1 4 Nephritis parenchymatosa10 ..1 3— 3 2 1 2 1 6 1 Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület 1904. évi október 29-dikén tartott tudományos ülésén. II105. 14. sz.