Orvosi Hetilap, 1905. június (49. évfolyam, 23-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

1­905. 23. sz. ORVOSI HETILAP­ ját alárendeljük annak a szempontnak, hogy a rákbetegség a beteg életére tör és azért konzerválni mindenekelőtt és minden áron a beteg életét kell. 5. A legtöbb rákesetben fel kell tételeznünk, hogy a­mikor a beteg gyógykezelésbe kerül, akkor az első rákos gócz már be­­fertőzte a szomszéd nyirokcsomókat. A betegnek tehát akkor már nem egy, hanem több rákja van. Egy elsődleges az első erupció helyén és egynéhány másodlagos a vele szomszédos nyirok­csomókban. Vannak ritka esetek, a­melyekben a szomszéd nyirok­csomók hosszú idő múlva sincsenek még befertőzve­ A rákbetegség régi sebészeti kezelésével, a­mely többnyire az első gócz kimetszé­sére szorítkozott, csupán az ilyen kedvező, kivételes eseteket mentették meg. Ma azonban ezzel nem érjük be, mert ez esetben a rákos betegnek csak igen kicsiny százalékát tudnák meggyógyí­tani. Sokszor a rákos nyirokcsomókat a kü­ltakarón át nem tudjuk kitapintani és azért az a körülmény, hogy a nyirok­csomók helyén tapogatáskor nem érzünk nagyobb, keményebb csomókat, egyáltalában nem bizonyítja, hogy azok nem rákosak. De sőt ha a szomszéd nyirokcsomók tájékát feltárjuk s a nyirok­csomókat megtekintjük, még akkor sem tudjuk biztosan megálla­pítani, hogy közülük melyik van rákosan befertőzve, melyik nincsen. Nem marad tehát más választásunk, mint hogy az elsőd­leges rákos góczczal együtt eltávolítsuk az összes szomszéd nyirokcsomókat azzal a zsírpárnával együtt, a­melyben fekszenek és a nyirokutakkal együtt, a­melyek az első rákos góczot a szomszéd nyirokcsomókkal összekötik. Ebből az következik, hogy a nyirokutak és a nyirokcsomók fekvését a test mindazon részeiben, a­melyekben rákos góczok fel szoktak lépni, pontosan kell ismernünk. Nagyrészt ez a körülmény adta meg a lökést ahhoz, hogy anatómusok és chirurgusok fokozott érdeklődéssel tették a nyirokutak és nyirokcsomók bonc­tani viszonyait tanul­mány tárgyává, a­mi által a rákbetegség sebészeti gyógykezelését nagy lépéssel vitték előbbre. Szabály tehát, hogy a rákoperativnál nem szorítkozunk arra, hogy az első rákos góczot teljesen eltávolítsuk, hanem rendesen kizárjuk azokat az anatómiai régiókat, a­melyek az első rákos gócztól a szomszéd nyirokcsomókhoz vezető nyirokutakat és magu­kat a nyirokcsomókat tartalmazzák és e képleteket az őket körül­vevő zsiradékkal együtt lehetőleg egy tömegben eltávolítjuk. Ez lényegesen megnyújtja a rákműtétet és területét a régi eljárásokhoz képest nagyon kiterjeszti , de ha az első rákcsomóval együtt nem távolítjuk el az összes gyanús nyirokutakat és nyirok­csomókat, akkor csak egy ráktól szabadítjuk meg a beteget, 5—8 vagy még több rákos góczot pedig benne hagyunk, vagyis előre is lemondunk róla, hogy a beteget végleg meggyógyítjuk, a tel­jes gyógyítást meg sem kísértjük. Némely eseteben, fájdalom, erről le kell mondanunk, így néha a beteg magas kora miatt nem végezhetünk radicális műtétet, máskor pedig a befertőzött mirigyek anatómiai elhelyezkedése az oka, hogy azokat, például némely zsigeri ráknál, nem tudjuk eltávolítani. A gyógyulási arányszám kiszámításakor tulajdonképen az ilyen eseteket el kellene választanunk azoktól, a­melyekben a szomszéd nyirok­csomókat el tudtuk távolítani, mert a szomszéd nyirokcsomók el­távolítása nélkül megoperált rákesetek, még ha az első góczot teljesen ki is vágtuk, nem radikális, hanem csak palliatív műtét számba mehetnek. Én azonban eredményeim kiszámításánál ezen eseteket nem választottam külön. IV. A klinikán operált első rákgóczok a fejen, az arczon, az ajkakon, a pofa nyálkhártyáján, a mandolákon, a nyelven, a gégében, az emlőben, a gyomorban, a bélhuzamban, a vesében, a hímvesszőn és a végtagokon voltak. A női ivarszervek rákjait kivéve, a­melyeket a nőgyógyászati klinikára utasítottunk, a többi ráknak majdnem minden faja képviselve volt abban az anyagban, a­melyet a klinikán gyógykezeltünk. A méhrákoknál elért ered­ményeiről a minapában számolt be Tauffer Vilmos tanár az „Orvosi kör“ előadási ciklusának keretében és e tapasztalatait külön czikkben­ közzé is tette. Nem szándékom e közlésemben azon eredményeket részletezni, a­melyeket a különböző szervek rákjai-1 Tauffer Vilmos: A málnákról. Orvosi Hetilap 1905. év 14. számá­hoz csatolt Gynaekologia 1. számá­nak gyógykezelésénél elértünk. Ezeket Steiner Pál dr. klinikai műtőnövendék úr külön czikkben fogja ismertetni. Csupán a gyakorlatra nézve legfontosabb két rákra kell kissé részleteseb­ben kiterjeszkednem. Ezek egyike az ajab­rák. Ebből a számba jövő ciklusban, ha a 3 éves recidivamentességet tekintjük, 56 esetünk volt. Kér­déseinkre felvilágosítást nyertünk 44 beteg felöl, míg 12 beteg további sorsa ismeretlen. A 44 beteg közül 3 év múlva recidiva­­mentes 31 — 70'45°/o. Ha pedig a 12 beteget, a­kitől válasz nem érkezett, úgy tekintjük, hogy azok mind rákrecidivában haltak meg, akkor 56 beteg közül gyógyult 31 — 55‘36°/o. Ha az 5 évi recidivamentességet tekintjük a végleges gyó­gyulás kritériumának, akkor még jobbak az eredményeink, mert azon időben, úgy látszik, kedvezőbb esetek kerültek műtétre. Operáltatott azon ciklusban 32 eset, ezek közül ismeretes 26 eset sorsa, nem ismeretes 6 eseté. Az ismeretes 26 eset közül 5 év múlva recidivamentes 17 , 65’4°/o, ha pedig az ismeretlen 6 esetet olyannak tekintjük, hogy azok is mind rákrecidivában haltak meg, akkor is a 32 eset közül meggyógyult 17,53'4°/o. Az emlőrákoknál elért eredményeket azért sorolom fel külön, hogy megmutassam, mennyire függ a rákbeteg további sorsa attól, hogy milyen tökéletesen távolítottak el a rákosan befertőzött nyirokutakat és a szomszéd nyirokcsomókat. Régebben a rákos emlő teljes kiirtásán kívül a hónaljmirigyeket eltávolítottuk ugyan,­­ de meghagytuk a mellizmokat, a­melyekben a nyirokpályák és­­ egyes nyirokcsomók fekszenek. A nagy mellizomnak csupán a pólyáját és legfelü­letesebb izomrétegét távolítottuk el akkor. E módszer szerint azon ciklusban, a­mely tekintetbe jön, ha a 3 évi recidivamentességet veszszü­k, 38 esetet operáltunk meg. Ezek közül 25 beteg sorsa ismeretes, 7 betegé ismeretlen. Az ismeretes 25 eset közül 3 év múlva recidivamentesen él 4­­ ll9°/o; ha pedig a 7 ismeretlent úgy tekintjük, hogy azok is recidivában haltak meg és a rákbetegség rovására írjuk a 2 beteg halálát, a­mely a műtéttel függött össze (pneumonia), akkor az operált betegek­­ 11,8%-át gyógyítottuk meg. 5 évet véve a teljes gyógyulás határidejének, az operált betegek 14 3°/o-át mentettük meg. Ezzel szemben sokkal jobb eredményeket értünk el a Halstedt-féle műtéti módszerrel, a­melynél az egész emlővel együtt eltávolíttatnak a nagy és a kis mellizom a bennük fekvő nyirok­utakkal és nyirokcsomókkal és az összes hónalji mirigyek is.­­ Azon ciklusban, a­mely számba jön, ha a 3 évi recidivamentes­séget végleges gyógyulásnak veszszü­k, e módszer szerint 22 beteget operáltunk. Ezek közül ismeretes 17 beteg sorsa, nem ismeretes 5-é. A műtét után bronchopneumoniában meghalt­­. 3 évvel a műtét után az ismeretes 17 beteg közül recidivamentesen él 7 , 43'7°/o; ha pedig az ismeretleneket úgy tekintjük, hogy rákbeteg­ségben haltak meg s a műtét utáni­­ halált is a rákbetegség rovására írjuk, akkor a 22 beteg közül 3 év múlva recidiva­mentes 7 beteg, az összes operáltak 33 3°/o a. A Halstedt-műtét behozatala óta 5 év még csak kevés beteg műtéte után telt el. Ha tehát a régi módszerrel elért teljes gyó­gyulás 19, illetve ll'8°/o-ával az újabb eljárás 43'7, illetve 33'3°o ával állítjuk szembe, úgy azt látjuk, hogy csupán az anató­miai és kórboncztani viszonyok jobb figyelembe vétele is a vég­leges gyógyulások számát megháromszorozta. V. Eredményeink összesítésekor, mint már fentebb is említettem, csak azon rákbetegeket vehettük tekintetbe, a­kiket 1897. szep­tembertől 1901. szeptemberig operáltunk. Ezen idő alatt, a­mint fentebb szintén jeleztem, 226 rákbeteget operáltunk s ezek kö­zött 175-ről sikerült értesítést kapnunk. Ezen 226 beteg közül primaer radikális műtétet 193 betegen végeztünk, recidiva miatt operáltunk 33 beteget-Vegyük először külön azon betegeket, a­kiknél primaer radi­kális műtétet végeztünk. A 3 évi recidivamentességet tekintve végleges gyógyulásnak, azon időszakban, mely ez esetben tekin­tetbe jön, a klinikán 193 beteget operáltunk. Ezek közül értesí­tést nyertünk 150-től. Közülük 3 éven túl recidivamentes 62, recidivált 71, operatív halállal múlt ki 13, más betegségben halt meg a műtét óta 4. Ha már most azon 150 operált beteg száma- 408

Next