Orvosi Hetilap, 1905. június (49. évfolyam, 23-26. szám)
1905-06-04 / 23. szám
1905. 23. sz. ORVOSI HETILAP ját alárendeljük annak a szempontnak, hogy a rákbetegség a beteg életére tör és azért konzerválni mindenekelőtt és minden áron a beteg életét kell. 5. A legtöbb rákesetben fel kell tételeznünk, hogy amikor a beteg gyógykezelésbe kerül, akkor az első rákos gócz már befertőzte a szomszéd nyirokcsomókat. A betegnek tehát akkor már nem egy, hanem több rákja van. Egy elsődleges az első erupció helyén és egynéhány másodlagos a vele szomszédos nyirokcsomókban. Vannak ritka esetek, amelyekben a szomszéd nyirokcsomók hosszú idő múlva sincsenek még befertőzve A rákbetegség régi sebészeti kezelésével, amely többnyire az első gócz kimetszésére szorítkozott, csupán az ilyen kedvező, kivételes eseteket mentették meg. Ma azonban ezzel nem érjük be, mert ez esetben a rákos betegnek csak igen kicsiny százalékát tudnák meggyógyítani. Sokszor a rákos nyirokcsomókat a kültakarón át nem tudjuk kitapintani és azért az a körülmény, hogy a nyirokcsomók helyén tapogatáskor nem érzünk nagyobb, keményebb csomókat, egyáltalában nem bizonyítja, hogy azok nem rákosak. De sőt ha a szomszéd nyirokcsomók tájékát feltárjuk s a nyirokcsomókat megtekintjük, még akkor sem tudjuk biztosan megállapítani, hogy közülük melyik van rákosan befertőzve, melyik nincsen. Nem marad tehát más választásunk, mint hogy az elsődleges rákos góczczal együtt eltávolítsuk az összes szomszéd nyirokcsomókat azzal a zsírpárnával együtt, amelyben fekszenek és a nyirokutakkal együtt, amelyek az első rákos góczot a szomszéd nyirokcsomókkal összekötik. Ebből az következik, hogy a nyirokutak és a nyirokcsomók fekvését a test mindazon részeiben, amelyekben rákos góczok fel szoktak lépni, pontosan kell ismernünk. Nagyrészt ez a körülmény adta meg a lökést ahhoz, hogy anatómusok és chirurgusok fokozott érdeklődéssel tették a nyirokutak és nyirokcsomók bonctani viszonyait tanulmány tárgyává, ami által a rákbetegség sebészeti gyógykezelését nagy lépéssel vitték előbbre. Szabály tehát, hogy a rákoperativnál nem szorítkozunk arra, hogy az első rákos góczot teljesen eltávolítsuk, hanem rendesen kizárjuk azokat az anatómiai régiókat, amelyek az első rákos gócztól a szomszéd nyirokcsomókhoz vezető nyirokutakat és magukat a nyirokcsomókat tartalmazzák és e képleteket az őket körülvevő zsiradékkal együtt lehetőleg egy tömegben eltávolítjuk. Ez lényegesen megnyújtja a rákműtétet és területét a régi eljárásokhoz képest nagyon kiterjeszti , de ha az első rákcsomóval együtt nem távolítjuk el az összes gyanús nyirokutakat és nyirokcsomókat, akkor csak egy ráktól szabadítjuk meg a beteget, 5—8 vagy még több rákos góczot pedig benne hagyunk, vagyis előre is lemondunk róla, hogy a beteget végleg meggyógyítjuk, a teljes gyógyítást meg sem kísértjük. Némely eseteben, fájdalom, erről le kell mondanunk, így néha a beteg magas kora miatt nem végezhetünk radicális műtétet, máskor pedig a befertőzött mirigyek anatómiai elhelyezkedése az oka, hogy azokat, például némely zsigeri ráknál, nem tudjuk eltávolítani. A gyógyulási arányszám kiszámításakor tulajdonképen az ilyen eseteket el kellene választanunk azoktól, amelyekben a szomszéd nyirokcsomókat el tudtuk távolítani, mert a szomszéd nyirokcsomók eltávolítása nélkül megoperált rákesetek, még ha az első góczot teljesen ki is vágtuk, nem radikális, hanem csak palliatív műtét számba mehetnek. Én azonban eredményeim kiszámításánál ezen eseteket nem választottam külön. IV. A klinikán operált első rákgóczok a fejen, az arczon, az ajkakon, a pofa nyálkhártyáján, a mandolákon, a nyelven, a gégében, az emlőben, a gyomorban, a bélhuzamban, a vesében, a hímvesszőn és a végtagokon voltak. A női ivarszervek rákjait kivéve, amelyeket a nőgyógyászati klinikára utasítottunk, a többi ráknak majdnem minden faja képviselve volt abban az anyagban, amelyet a klinikán gyógykezeltünk. A méhrákoknál elért eredményeiről a minapában számolt be Tauffer Vilmos tanár az „Orvosi kör“ előadási ciklusának keretében és e tapasztalatait külön czikkben közzé is tette. Nem szándékom e közlésemben azon eredményeket részletezni, amelyeket a különböző szervek rákjai-1 Tauffer Vilmos: A málnákról. Orvosi Hetilap 1905. év 14. számához csatolt Gynaekologia 1. számának gyógykezelésénél elértünk. Ezeket Steiner Pál dr. klinikai műtőnövendék úr külön czikkben fogja ismertetni. Csupán a gyakorlatra nézve legfontosabb két rákra kell kissé részletesebben kiterjeszkednem. Ezek egyike az ajabrák. Ebből a számba jövő ciklusban, ha a 3 éves recidivamentességet tekintjük, 56 esetünk volt. Kérdéseinkre felvilágosítást nyertünk 44 beteg felöl, míg 12 beteg további sorsa ismeretlen. A 44 beteg közül 3 év múlva recidivamentes 31 — 70'45°/o. Ha pedig a 12 beteget, akitől válasz nem érkezett, úgy tekintjük, hogy azok mind rákrecidivában haltak meg, akkor 56 beteg közül gyógyult 31 — 55‘36°/o. Ha az 5 évi recidivamentességet tekintjük a végleges gyógyulás kritériumának, akkor még jobbak az eredményeink, mert azon időben, úgy látszik, kedvezőbb esetek kerültek műtétre. Operáltatott azon ciklusban 32 eset, ezek közül ismeretes 26 eset sorsa, nem ismeretes 6 eseté. Az ismeretes 26 eset közül 5 év múlva recidivamentes 17 , 65’4°/o, ha pedig az ismeretlen 6 esetet olyannak tekintjük, hogy azok is mind rákrecidivában haltak meg, akkor is a 32 eset közül meggyógyult 17,53'4°/o. Az emlőrákoknál elért eredményeket azért sorolom fel külön, hogy megmutassam, mennyire függ a rákbeteg további sorsa attól, hogy milyen tökéletesen távolítottak el a rákosan befertőzött nyirokutakat és a szomszéd nyirokcsomókat. Régebben a rákos emlő teljes kiirtásán kívül a hónaljmirigyeket eltávolítottuk ugyan, de meghagytuk a mellizmokat, amelyekben a nyirokpályák és egyes nyirokcsomók fekszenek. A nagy mellizomnak csupán a pólyáját és legfelületesebb izomrétegét távolítottuk el akkor. E módszer szerint azon ciklusban, amely tekintetbe jön, ha a 3 évi recidivamentességet veszszük, 38 esetet operáltunk meg. Ezek közül 25 beteg sorsa ismeretes, 7 betegé ismeretlen. Az ismeretes 25 eset közül 3 év múlva recidivamentesen él 4 ll9°/o; ha pedig a 7 ismeretlent úgy tekintjük, hogy azok is recidivában haltak meg és a rákbetegség rovására írjuk a 2 beteg halálát, amely a műtéttel függött össze (pneumonia), akkor az operált betegek 11,8%-át gyógyítottuk meg. 5 évet véve a teljes gyógyulás határidejének, az operált betegek 14 3°/o-át mentettük meg. Ezzel szemben sokkal jobb eredményeket értünk el a Halstedt-féle műtéti módszerrel, amelynél az egész emlővel együtt eltávolíttatnak a nagy és a kis mellizom a bennük fekvő nyirokutakkal és nyirokcsomókkal és az összes hónalji mirigyek is. Azon ciklusban, amely számba jön, ha a 3 évi recidivamentességet végleges gyógyulásnak veszszük, e módszer szerint 22 beteget operáltunk. Ezek közül ismeretes 17 beteg sorsa, nem ismeretes 5-é. A műtét után bronchopneumoniában meghalt. 3 évvel a műtét után az ismeretes 17 beteg közül recidivamentesen él 7 , 43'7°/o; ha pedig az ismeretleneket úgy tekintjük, hogy rákbetegségben haltak meg s a műtét utáni halált is a rákbetegség rovására írjuk, akkor a 22 beteg közül 3 év múlva recidivamentes 7 beteg, az összes operáltak 33 3°/o a. A Halstedt-műtét behozatala óta 5 év még csak kevés beteg műtéte után telt el. Ha tehát a régi módszerrel elért teljes gyógyulás 19, illetve ll'8°/o-ával az újabb eljárás 43'7, illetve 33'3°o ával állítjuk szembe, úgy azt látjuk, hogy csupán az anatómiai és kórboncztani viszonyok jobb figyelembe vétele is a végleges gyógyulások számát megháromszorozta. V. Eredményeink összesítésekor, mint már fentebb is említettem, csak azon rákbetegeket vehettük tekintetbe, akiket 1897. szeptembertől 1901. szeptemberig operáltunk. Ezen idő alatt, amint fentebb szintén jeleztem, 226 rákbeteget operáltunk s ezek között 175-ről sikerült értesítést kapnunk. Ezen 226 beteg közül primaer radikális műtétet 193 betegen végeztünk, recidiva miatt operáltunk 33 beteget-Vegyük először külön azon betegeket, akiknél primaer radikális műtétet végeztünk. A 3 évi recidivamentességet tekintve végleges gyógyulásnak, azon időszakban, mely ez esetben tekintetbe jön, a klinikán 193 beteget operáltunk. Ezek közül értesítést nyertünk 150-től. Közülük 3 éven túl recidivamentes 62, recidivált 71, operatív halállal múlt ki 13, más betegségben halt meg a műtét óta 4. Ha már most azon 150 operált beteg száma- 408