Orvosi Hetilap, 1905. szeptember (49. évfolyam, 36-39. szám)
1905-09-03 / 36. szám
619 ORVOSI HETILAP 1905. 36. sz. még ha exsiicator alatt tartjuk is. Ezen kristályokat Toborffy dr. úr, az egyetem ásványtani intézetének assistense volt szíves megvizsgálni, ki azt találta, hogy kicsinységük és hiányos kiképződéseik miatt nem alkalmasak goniometrikus mérésekre, de igen határozott fokban mutatnak dichroismust (sötétebb mézsárga és zöldesfekete színt) és kettős törést. Az utóbbi tulajdonságának kimutatására azonban mindjárt sokkal alkalmasabbnak látszott az állandó, jól jellemzett platin kettős só. El kellett ejteni a jodreactiót már azért is, mert kitűnt, hogy bőségesen cholint tartalmazó cerebrospinalis folyadékokban a jodreactio gyakran csak cseppképződésig haladt, de kristályok már nem képződtek, sőt még l°/oos sósavas cholin-oldatnál is a kristályokon kívül sűrűn egymás mellett fekvő cseppeket kapunk és még hígabb cholin-oldatoknál e viszony mindjobban a cseppek javára tolódik el. Időközben Allen18 közzétette az ő jodreagensét cholinra (jóddal telített 30°/6-os alkohol) és ezzel elismerésre méltó módon biztosabbá tette a cholin kimutatását. Ő is megjegyzi, hogy a jodtincturától keletkező vörösesbarna csapadék vagy színeződés állásnál vagy fölös mennyiségű kémszer hozzáadásánál gyorsan eltűnik. Hogy azonban a jodmethodus sokkal kevésbé érzékeny, mint polarisatiós methodusom, az kitűnik abból is, hogy organikus idegbetegségeknél Allennak a cholint csak a vérben sikerült kimutatnia, a cerebrospinalis folyadékban pedig nem, bálázó eseteiben meningitis basalis és myelitis transversa is előfordultak, míg az én vizsgálataim kizárólag cerebrospinalis folyadékkal történtek. Végezetül még felemlítem Merzbacher19 egy érdekes leletét, mely mintegy párhuzamot képez cholinleletemmel epilepsiánál. Ő ugyanis nemcsak paralysisnél észlelte a fehérjének és a lymphocytáknak szaporulatát, mint a meningitikus izgalom kifejezőjét, a cerebrospinalis folyadékban, amint azt más szerzők és én is találtam, hanem epilepsia 12 esete közül 8-ban kétséget kizárólag, sőt egy esetben nagymennyiségű lymphocytát talált, a nélkül azonban, hogy ezek mennyisége elérné a paralysisnél talált mennyiséget. Azon nézeten vagyok, hogy a lymphocytosisnak, a fehérjének, a cholinnak és a phosphorsavnak a cerebrospinalis folyadékban való előfordulása között bizonyos párhuzamosság áll fenn, aminek egyszer már kifejezést is adtam 20 * * * Különösen kellemes köteleségem köszönetemet kifejezni méltóságos prof. Krenner József udvari tanácsos úrnak, aki lekötelező módon rendelkezésemre bocsátotta a vezetése alatt álló egyetemi ásványtani intézet eszközeit, továbbá Táborffy Zoltán dr. és Mauritz Béla dr. assistens uraknak, kik szíves támogatásukban részesítettek. A munka chémiai részében Dupuis Lajos assistens úr működött közre. Közlemény a budapesti kir. m. tudomány-egyetem élettani intézetéből. Vizsgálatok a gyomoroltó hatásáról. Kovács Ödön intézeti demonstrátortól. A gyomoroltó legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a tejet megakasztja. E hatást régebben a tej savanyú erjedésével azonosnak tartották. Hammarsteni vizsgálataiból tudjuk, hogy a chymosin neutralis, sőt gyengén alkalias közegben is hat. Míg a savanyú erjedéskor a tejczukorból képződő sav az, ami a tejet megakasztja, addig az oltóerjedésnél a chymosinnak specifikus hatása játszik közre. Az oltó hatása következtében a casein két fehérjére hasad, melyek közül az egyik a tej calcium-sójával egyesül . 18 R. W. Allen, Choline, a new method of testing for its presence in the blood and cerebrospinal fluid. The Journ. of Physiolog. Vol. i XXXI. 1904. 19 Merzbacher, Untersuchung des Liquor cerebrospinalis bei Nervenkrankheiten. Neurolog. Centralbl. 1904. 12. sz. 20 Donath Gy. A cerebrospinalis folyadék phosphorsav-tartalma különböző idegbetegségeknél. 0. H. L. Elme és idegkórtan. 1904. III. sz. kiválik, ebből lesz a sajt, a másik pedig mint savófehérje az oldatban marad. Bár Hammarsteit óta sokan foglalkoztak az oltó hatásával, mégis sok kérdés vár tisztázásra. Jelen munkám főképen a különböző physikai és chemiai ágenseknek az oltóra való hatását tárgyalja. I. Oltó-oldatok előállítása. Oltó-oldatok előállítására az irodalomban sokféle eljárást találunk. Ezek között a választást azon követelmények határozzák meg, amelyek között a kísérletet végezni akarjuk, pl. ha a vizsgálatok nem vesznek sok időt igénybe, a súlyt az oldat erősségére helyezzük s nem törődünk annak tartósságával, mig hónapokig eltartó kísérleteknél fő dolog, hogy az oldat sokáig változatlanul eltartható legyen. Nekünk tartós oldatra volt szükségünk. Másodszor igen fontos, hogy profermentum ne legyen az oldatban, mert ez főleg a savval való vizsgálatoknál zavarólag hat. Végül harmadszor az oldatnak kellő erősségűnek kell lennie. E követelményeknek a szokásos eljárások egyike sem felel meg teljesen, hanem mindegyiknek az előnyei mellett megvannak a maga árnyékoldalai is. Az oltóoldatok előállításánál ugyanis három tényező jöhet tekintetbe. Ezek: 1. az anyag, amelyből az oltót nyerjük, 2. a kivonó anyag és 3. az oldat eltartására szolgáló antisepticum. Az anyagok közül a legerősebb oldatot szolgáltatja a bárány-, borjú- s csak azután a disznógyomor. A kivonó anyagok tekintetében óriási változatosság található : leghasználhatóbb a sósavas és a glycerines kivonat E két kivonó eljárás mellett a többi szóba sem jöhet. A sósavas kivonat jóval hatásosabb a glycerines kivonatnál, azonban hamar bomlik, főleg meleg időben s így hosszabb ideig tartó vizsgálat czéljaira nem alkalmas (Lörcher3). Ezzel szemben a glycerines kivonatnak nagy előnye, hogy sokáig eláll, anélkül, hogy hatása megváltoznék. Tehát hosszabb ideig tartó vizsgálatra, mint amilyen a mi esetünk is volt, a glycerines kivonat sokkal alkalmasabbnak bizonyult. Lörcher2 a glycerines kivonat anyagául a borjúgyomor nyálkahártyáját használja, és pedig szárított és porrátört állapotban. A kivonat tartalmazza úgy a profermentumot, mint a fermentumot. Ebből 0'l°/o N Cl-val mindenkor hatásosabb oldatokat lehet csinálni, s ezek már csak enzymet tartalmaznak. Ennél is sokkal egyszerűbb és mégis megbízhatóbb eljárást alkalmaztam, amennyiben az oltókészítéshez nem a nyálkahártyát, hanem a borjúgyomor szárított tartalmát vettem. Ily módon a sósavval való manipulatio elkerülhető s az oldat mégsem tartalmaz proenzymet. A szárított gyomortartalomból 100 gm.-ot véve 1000 gm. glycerinre, 48 órára 40° C.-ra beállított thermoszatba helyeztem. Ezután az egészet vásznon átszűrve, sárga színű, átlátszó, mézre emlékeztető folyadékot kaptam, melynek reactioja lakmusz-papírral szemben savanyú. A savtartalom titrálás útján 4/'ioo normál Na OH-nak felelt meg. Az oldat 1 cm3-e 40° C. mellett 10 cm3 tejet 11 perez alatt alvasztott meg. Tartóssága oly kitűnőnek bizonyult, hogy az előállítás után négy hónap múlva is olyan volt az alvasztó képessége, mint annak előtte. A glycerines kivonat előnyeihez tartozik az is, hogy enyhén antiseptikus, s így külön antisepticumot nem kellett használnom. Tehát hosszasabb — hetekig-hónapokig — tartó vizsgálatra a gyomortartalom glycerines kivonata ajánlatos, mint amely leginkább megközelíti a fentebb említett követelményeket, t. i. 1. tartós, 2. pro fermentumot nem tartalmaz, 3. könnyen előállítható. II. Chemiai ágensek hatása az oltóra. Igen nagy fontosságú a chemiai ágenseknek, főleg a lúgoknak és a savaknak az oltóra való hatása, különösen ami az enzym előállítását és a profermentumtól való elkülönítését illeti. Mindamellett e dologra vonatkozólag nem sokat találunk az irodalomban.