Orvosi Hetilap, 1906. július (50. évfolyam, 26-30. szám)

1906-07-01 / 26. szám

659 ORVOSI HETILAP 1906. 26. sz. jelektől eltekintve, a gerinczoszlop kopogtatása egymagában út­mutatásul szolgálhat annak megítélésében, hogy ilyen gátordaga­­natok nagyobbodnak-e vagy kisebbednek. Már ezelőtt két évvel a korodámon tartott jubiláns előadás alkalmával említést tettem egy mellkasi aneurysma esetéről, a­melyben a mellkas mellső felületén a szokott tüneteket meg lehe­tett találni, kiegészítve a szív physikai és functionális viszonyainak megváltozásával. Az aneurysmát Röntgen-átvilágítás is igazolta. Ennél a betegnél a gerinczoszlop kopogtatási hangja ugyanolyan helyzetű és kiterjedésű tompa kopogtatási területet mutatott, mint a gátordaganatoknál. A beteg meghalt és a bonczolat kimutatta, hogy az aortán két aneurysma volt jelen, egy cylindrikus tágulat a felhágó aortán és egy zacskós tágulat a lehágó aortán a gerincz­­tompulat helyének megfelelőleg. Ezen lelet jelentőségének kiemelé­sére utalok azon elég számos aorta-aneurysmákra, a­melyeknél a mellkas mellső lapján minden physikai jel hiányzik. A bemutatott mellkasi betegségek után áttérek most a gerinczoszlop kopogtatási hangjának azon eltéréseire, melyek hasi megbetegedések által vannak feltételezve. Egyike ezeknek egy klinikámon négy hét előtt felvett gyermekfejnyi hasnyálmirigy­tömlőre vonatkozik. Minekelőtte azonban erről szólnék, a reá vonatkozó kopog­tatási viszonyok élesebb kiemelésére czélszerűnek vélem előre bocsátani egy ábrának bemutatását, a­melyet egy másik betegtől vettem fel, a­ki néhány hetet töltött a klinikán, de pár nap előtt kénytelen volt eltávozni. Azon betegnél vándor­lép lett meg­állapítva az ismeretes tünetek alapján. A lépet a bal bordaív alatt ki lehetett tapintani és a bal mellkas oldalán kopogtatni, a hónalj­vonaltól kezdve azonban a gerinczoszlopig hiányzott a lép­­tompulat. A kopogtatási vizsgálat még egyebet is mutatott. Ugyanis az a tompulat, a­mely éptani viszonyok közt a 11—12. proc. spinosuson kikopogtatható s a mely tompulat minden kétségen kívül a tömött állományú máj, lép és az alattuk fekvő vesék összehatása által van feltételezve, ez a tompulat ennél a betegnél hiányzott és vertikális helyzetben csak az első ágyékcsigolyán, tehát jóval a rendes határ alatt kezdődött, onnan azután leterjedt a 4. ágyékcsigolyáig. Azon alul minden rendes­nek mutatkozott. Mikor ezt a beteget tüzetes vizsgálat alá vettük, az tűnt ki, hogy nemcsak vándorlépe, hanem vándormája is van. Ez kitűnt már abból, hogy ha a beteg térdkönyökhelyzetbe illesz­kedett, akkor a rendes helyen sem a léptompulatot, sem a máj­­tompulatot nem lehetett kikopogtatni, hanem a lapoczvonal köze­lében, a középvonaltól 8 cm.-nyire volt található a májtompulat hátsó határa. A gerinczoszlopon pedig már az első ágyékcsigolyán csak mérsékelten tompult, ezen alul a keresztcsont felé végig dobos hang volt nyerhető. A­mint azután a beteg ismét függé­lyesen felegyenesedett, minden az előbbi mód szerint alakult. Visszatérve a hasnyálmirigytömlő-esetre, a beteget magát nem mutathatom be, mert át lett téve Dollinger tanár úrhoz, a­ki néhány nap előtt végzett rajta műtétet, a­mely a klinikai kórismét igazolta. A kopogtatásnál a gerinczoszlopon egy tompulat találtatott, a­mely Ülőhelyzetben a 9. mellcsigolya tövisnyújtvá­­nyán kezdődött, tehát a rendesnél magasabban, és leterjedt az 5. ágyékcsigolyáig, ez alatt következett a keresztcsontnak dobos kopogtatási hangja. A­mint a szabályos viszonyokkal való össze­hasonlításból kitűnik, nagyfokú gyarapodást mutatott a gerincz­oszlop tompa hangjának területe ezen hasnyálmirigytömlőnél nem­csak lefelé a 4. zónára, hanem felfelé a 3. zónára is, a­mi a daganat topographikus viszonyainak számbavételével könnyen meg­fejthető. Nagyon érdekes és diagnostikailag fontossággal bír, hogy ezen beteget térd-könyökhelyzetben vizsgálva, a kopogtatási Tompa. Erősen tompult. Mérsékelten tompult. Dobos. Tompult dobos, viszonyok úgy változtak, hogy az absolut tompa hangnak felső határa leszállott a 9.-ről a 12. mellcsigolya tövisnyújtványára és leterjedett a 4. ágyékcsigolyáig, a 12. melltövisnyújtvány felett pedig, eltérőleg az egészséges embernél található viszonyok­tól és eltérőleg más hasi daganatoktól, nem egy a 11. tövisnyújt­­ványra szorítkozó tompa és e felett felnyúló éles nem dobos kopogtatási hang, hanem ezek helyett egy terület következett, melyen kissé tompultan dobos kopogtatási hang volt hallható. Tehát a cysta feletti részben olyan kopogtatási hangot kaptunk, melyről fel kell tenni, hogy a belektől származott. Hogy nem származott az esetleg rendellenes légteltségű tüdőktől, azt az oldalsó részeknek ugyanazon magasságban végzett kopogtatása bizonyí­totta, a­mely dobos kopogtatási hangot nem adott. Egyelőre kérem azt a tényt tartani emlékben, hogy a hasnyálmirigy-tömlő­nél horizontális térdkönyökhelyzetben, a­melyben a tömlő előre­dőlt, a tompa kogtatási terület megkisebbedett, nyilvánosan azért, mert a belek foglalták el egy részét azon térnek, melyet verti­kális helyzetben a cysta foglalt el, s a­mely tér megfelelt a tömlő és gerinczoszlop érintkezési helye határának. A­mint volt szeren­csém említeni, a beteget nem mutathatom be, mert a sebészi klini­kán gyógyulófélben fekszik. Bemutatok azonban ezzel kapcsolatosan egy petefészektöm­­löt. A beteg pár nap előtt lett felvéve; elmondja, hogy három hónap óta hasfájdalmai vannak s ezeken kívü­l hasdaganatot vett észre, a­mely azóta növekszik. A has erősen előredomborodott, feszes, benne egy a bal hasfél felé helyezkedő nagy, rugalmas tapintatú daganat tapintható, mely felett a kopogtatási hang tompa. Ennél a betegnél szintén azt észlelhetjük, hogy a gerinczoszlop­­nak tompa kopogtatási hangot adó területe jelentékenyen meg­növekedett. A kopogtatási viszonyok ülő helyzetben eszközölt vizsgálatnál a következők. A tompa hang a gerinczoszlopon a lv. mellcsigolya tövisnyújtványától kezdve egészen a keresztcsontig terjed, a keresztcsonton a tompa hangot tompult dobos hang váltja fel, és mint tompult kopogtatási hang egészen a farcsíkcsontig terjed. Tehát úgy a 4., mint az 5. zóna kopogtatási hangja megváltozik. Ha már most a beteg térd-könyökhelyzetbe illeszkedik, akkor egy kis idő vártatva, néha kell egynéhány percz, míg a szer­vek az új helyzetnek megfelelően elhelyezkednek, az absolut tompu­lat alsó határa változatlanul megmarad s ezalatt a keresztcsonton, a­hol azelőtt a kopogtatási hang tompult volt, most egészen ki­fejezetten éles dobossá változik. A tompa kopogtatási hang felső határa pedig három tövisnyújtványnyal alább száll. Tehát úgy mint a pankreas cystánál, ennél is azt lehet tapasztalni, hogy vertikális helyzetben a gerinczoszlop egy bizonyos magasságában egy abnormális tompulat kezdődik, mely leterjed a keresztcsont felé, és csak ez alatt következik a dobos kopogtatási hangot adó terület. Ha azonban a beteg előre dől, térd­ könyökhelyzetbe, akkor úgy mint a pankreascystánál felül és alul lép fel egy dobos kopog­tatási hangot adó terület, az ovariális cystánál az előbbi tompulat helyén felül dobos hang, az előbbi dobos hang helyett alul pedig tom­pult hang jelenik meg, a­mely azután átmegyen a keresztcsontnak dobos hangzásába, úgy gondolom, hogy a változás oka ugyanaz, mint a pankreas cystánál. Mind a két esetben sphaerikus képletek­kel van dolgunk. Ezek a tekealakú képletek hozzáfekszenek a gerincztesteknek mellfelé szintén domború felületéhez, úgy hogy ezen tangentiális érintkezés vonalának oldalán tágabb vagy sző­kébb, a belek által elfoglalt sinusoknak kell képződni. A pete­­fészektömlő alsó része pedig, a­mely a medenc­ében fekszik, a medenc­ét képező öblös alakú csontokkal nagyobb területen érintkezvén, egy aláfelé kiszélesedő tompulatalakot hoz létre. Ilyen estekben differentiál-diagnostikai értékűeknek vélem a petefészektömlök kifejtett kopogtatási viszonyait. Az ilyen ese­tekre nézve érdekkel bír a tompulatnak sajátságos alakja is. Ennek kifejtése végett a gerinczoszlop tövisnyújtványainak kopog­tatási hangján kívül ki kell terjeszkednem a medenczecsontokéra is, a tompulat ugyanis ezekre is reáterjed. Előzetesen meg kell azonban jegyeznem, hogy a medenc­ében foglalt szervek kopogta­tási hangját a csípőcsonton át kikopogtatni nem épen könnyű feladat. Olyan tisztán jellemzetes hangokat, mint a gerinczoszlo­pon vagy épen bordaközökön, itt nem kapunk. Hogy némi tájé­kozódást nyerjek a felől, hogy a csontok vastagsága mennyire befolyásolja az alattuk fekvő szervek kopogtatási hangját, egy jól jelmagyarázat az előző oldalokon levő ábrákhoz.

Next