Orvosi Hetilap, 1906. augusztus (50. évfolyam, 31-34. szám)

1906-08-05 / 31. szám

748 ORVOSI HETILAP 1906. 81. sz vizsgálataiból tudjuk, hogy a zsírszövetnekrosishalál lényegileg trypsinhalál s így az állat megmaradása attól függ, várjon a trypsinmérgezést, mely a műtét utáni órákban áll be, hogyan bírja ki, ha ezt kiállotta (mivel a pankreasban épen nem kell irre­parabilis elváltozásoknak jelen lenniök, hogy a pankreasfermentek belőle kilépjenek, trypsinmérgezést és zsírszövetnekrosist okozván), teljesen összeszedheti magát, a­mint ezt állatainkon is láttuk, kik igen súlyos tünetek után tökéletesen helyreállottak, a­mint azt emberen tett tapasztalatok is igazolják. Visszatérve arra, minek tulajdonítható ezen bélkivonatoknak a pankreasra való hatása, azt kell mondanunk, hogy legvalószínűbben a bélnyálkahártya kivonatban a physiologia tanítása szerint foglalt enterokinase az, mely a működő pankreasnedvet activálja, abban trypsint képez, a­mely trypsin azután, mint alább látni fogjuk, az ezen esetek­ben tapasztaltakkal teljesen azonos változásokat hoz létre a pan­kreasban s ezáltal közvetve a hasi zsírszövetben. Az enterokinase ezen supponált hatásán kívül még baktériumok és baktérium­­toxinok jöhetnének szóba, melyek ilyen bélkivonatokban kétség­telenül jelen vannak. Azonban nem szabad felednünk , 1. hogy mint a fennebb idézett vizsgálatok mutatták, bak­tériumokkal sokkal kevésbé állandóan és sokkal kisebb mértékben lehetett zsírszövetnekrosist előidézni, mint az eseteinkben történt; 2. hogy az elváltozások még gyorsabban és még kifeje­zettebben jelentkeztek ott, hol a baktériumok nagyobb részét centri­­fugálás és szűrés által eltávolítottuk?; 3. hogy az elváltozások bonc­tani természete (degeneratio, vérzés, lábnak pedig teljes hiánya acut esetekben) nem felel meg a baktériumos eredetnek, ellenben teljesen megegyező a trypsin­­befecskendés által okozott elváltozásokkal, melyeket alább tag­­lalandunk. Mindez nem szól persze a baktériumtoxinok ellen , azonban ezeknek zsírnekrosisra vezető pankreasbántalmat okozó hatását eddigi vizsgálatok nem bizonyították, míg a trypsinét a mieink igen. Az sem lehetetlen azonban, hogy a bélkivonatokban levő baktériumok és baktériummérgek kinamikus hatásáról (Hekma, Delezenne) van itt szó. Mindenesetre további physiológiai, chemiai és bakteriológiai irányú vizsgálatokkal kiegészítendők az eddigiek, hogy a fent valószínűnek mondott felvételre mint bizonyosságra mutathas­sunk reá. Látszólag mindenesetre ellene szól a hangoztatott felvétel­nek az, hogy a Bayliss és Starling előadása szerint készült „enterokinase“-oldat minden esetben hatástalan volt. Ezen ellen­mondás azonban kísérleti hibából is származhatik, a­mely kísér­leti hibának két homlokegyenest ellenkező forrása lehet. «) Az, hogy az oldatnak egyáltalán nem volt trypsinogent activáló hatása akár rossz anyag vétele (éhes és beteg kutyák), akár a praeparálás, eltartás közben beállott rothadás vagy egyéb ilyen hibaforrás folytán ; ezt tehát a következő kísérletekben ellen­őrizni kell, csak olyan oldatot használván, melyről meggyőző­dünk, hogy in vitro inactiv pankreasnedvet kellő mértékben acti­­válni képes. B) Hogy az enterokinase igen nagy mennyiségben volt jelen, a mi Gohnheim, Hamburger és Hekma szerint a trypsinemésztést jelentékenyen gátolja. A mi kísérleteinkben 4—6 1/2 cm3t hasz­náltunk fel, lehet hogy kisebb adagok mellett pozitív eredményre jutottunk volna. 2. Kísérleteink második sorozatában úgy jártunk el, hogy jóllakott kutyákon az étkezés után néhány órával megnyitottuk a duodenumot, az abból spontán kicsorgó és a bél dörzsölésével kinyomható folyadékot sterilen felfogtuk s abból (néha centri­­fugálás után, legtöbbször azonban úgy a hogy kaptuk) 1'2— 3'5 cm3-nyit ugyanazon vagy más livtya pankreasának kivezető csövébe fecskendeztük egy a kivezető csövön ejtett seben át, azután a kivezető csövet a sebtől a mirigy felé eső irányban le­kötve s a duodenum sebét gondosan két réteg varrattal elzárva, a hassebet bevarrtuk. Hét esetben jártunk így el. Négyszer jóllakott kutya has­nyálmirigyébe fecskendeztük a bélnedvet; egyszer a kutya a műtét napján nem evett ugyan, de chylusereit a műtét alkal­mával telve találtak s gyomrában még a sectio alkalmával is volt ételmaradék. Két ízben éhező kutyán hajtották e műtétet végre; ezek közül az egyik a pankreasba történt befecskendés előtt czombrenájába 1 cm3 secretint (0'4°/o sósavval készült forralt és szűrt duodenumnyálkahártyakivonat) kapott, mely Bayliss és Star­ling szerint a pankreaselválasztást azonnal megindítja. Az összes esetekben az állatait legfeljebb 30 órán belül, rendszerint azonban már 20 órán belül elpusztultak. A bonczolás­­nál minden esetben kivétel nélkül kiterjedt zsírszövetnekrosist talál­tunk. Egy esetben ez oly fokú volt, hogy nemcsak az intraabdo­­minális zsírszövet minden része (a kis és nagy cseplesz, a meso­colon transversum, a duodenális zsírszövet s az epigastm­ális zsír­lebeny, a fodor, a retroperitonealis, vesekörüli, a ligamentum latomban, a csipőtányérban levő s a praeperitoneális zsírszövet), hanem az elülső hasfal bőralatti zsírszövete a lágyéktájon, sőt a c­ombok elülső felületének zsírszövete, a pericardiális és sub­­pleurális zsírszövet is sűrűen be volt a typikus krétafehér zsírszövet­­nekrotikus pettyekkel és foltokkal hintve. Négy esetben a pan­­kreas kiterjedt vérzést mutatott s ezen esetek egyikében a pankreas nagyobb része egy alaktalan véres tömeggé alakult. A többi esetekben makroskopice csak duzzadást s az interstitiumoknak sajátos üveges kislemez, mikroskopice a parenchymadegenera­­tionak a nekrosisig fokozódó különböző fokait lehetett megálla­pítani. Megjegyzendő, hogy a pankreasbeli vérzések kezdeteit több esetben már néhány perc­c­el a duodenumtartalom befecskendése után, és pedig a pankreasnak a műtét helyétől távol eső, kézzel, műszerrel nem is érintett helyén is lehetett észlelni. 3. Baktériumtenyészet szüredékével,egy ízben tettünk kísér­letet. Bakterium coli commune (laboratóriumi cultura) öt napos húslevestenyészetének szüredékéből 2 1/2 cm3-t fecskendeztünk be a pankreas fő kivezető csövébe. Az állat három napig súlyos beteg volt (görcsök, nehéz légzés), ezután azonban teljesen összeszedte magát s a 18 nap múlva eszközölt relaparotomiánál kisfokú sorvadáson és keményedésen kívül a pankreas harántszárában, egyéb elváltozást nem találtunk. Megjegyzendő, hogy a kísérleti állattal teljesen egyenlő fajú és nagyságú kutya (társa, melylyel együtt hozták az intézetbe) ugyanezen szűrt coli-culturából 2*A cm3-t kapván a bőre alá, néhány óra alatt elpusztult. 4. Trypsinbefecskendést a pankreas fő kivezető csövébe hét ízben eszközöltem. Ellentétben Hlava-val,­ a­ki pánkreasextrac­­tumokkal, melyek emésztő hatása ki lett próbálva, mindig csak negatív eredményre jutott, én úgyszólván minden esetben positív sikert bírtam elérni. Hat kutya a trypsininjectio után elpusztult és pedig két kutya, melyeknek igen erős oldatot (6°/o) fecsken­deztünk a hasnyálmirigyébe, 5­-7 órával a befecskendés után; a mirigy ezen esetekben igen előrehaladt parenchymás degenera­­tiót illetve teljes nekrosist mutatott, a zsírszövetnekrosis az egyik esetben hiányzott, a másikban minimális volt. Ezen esetekben a gyógyszertárból kapott ismeretlen eredetű trypsin-port használ­tunk ; a többi kísérlet Merck-féle trypsinnel történt. Ebből két kutya ductusába 3°/6-os oldatot fecskendezve, az egyik 3 óra alatt elpusztult, sectio alkalmával pankreasvérzés, kifejezett zsírnekrosis (számos, de igen apró folt, jégszekrényben való állás után még több képződött), szövettanilag a pankreasban interstitiális vérzés és kifejezett nekrosis (Makai). A másik kutya három napig élt a trypsininjectio után (jóval nagyobb állat mint az előbbi); a sectio igen kiterjedt zsírszövetnekrosist mutat, a pankreas valamivel duzzadtabb, keményebb a rendesnél, de makroskopice nem sokat változott, míg mikroskopice helyenként a nekrosisig fokozódó degeneratio mutatható ki benne (Makai). Egy további kutya, mely 1 °/o-os trypsinoldatot kapott a hasnyálmirigyébe, tíz napig élt a műtét után; a bonczolás rendkívül kiterjedt zsír­szövetnekrosist mutatott ki, a pankreas egy része teljesen el­pusztult s helye hegesen szervült, legnagyobb része azonban makroskopice épnek látszó s mikroskopice is csak „aránylag csekély fokú degeneratiós jelenségek“ (Makai) a magfestés meg­tartott voltával mutathatók ki benne. Végül egy kutya, mely V*- os trypsinoldatot kapott a hasnyálmirigybe, 32 óra alatt . A halálozás idejének pontos megállapítása, mivel az állatok rendszerint éjjel pusztultak el, többnyire nem volt lehetséges. 2 V. O. Truhart: (1. fenti jegyzet); az eredetit (a cseh akadémia archívuma) nem bírtam ezideig megszerezni.

Next