Orvosi Hetilap, 1907. február (51. évfolyam, 5-8. szám)
1907-02-03 / 5. szám
1907. 5. sz. ORVOSI HETILAP kapott. Folyása sohasem volt. Öt nap óta ismét a jobb mellékheréje fájdalmas és kissé duzzadt. A beteg vizelete tiszta, igen kevés ezafattal, bennük genyet és nem sok lánczalakú diplococcust találok. A húgycső és hólyag átöblítése után a végbélvizsgálatkor kizárólag a két ampulla érzékeny, az öblítő vízben kevés ezafat és ezekben kevés, szintén lánczalakú diplococcus. Két heti massage-kezelésre lényeges javulás állott be, mely a kezelésnek három heti megszakítása ellenére tartós volt. Majd ismét 10 napi massage következett. Ezután egy hónappal a mindkét oldali mellékerének elég jelentékeny duzzanata apró nyomokig visszament. C. 1904 deczemberében második fertőzés. Innen 1905 márcziusig háromszor mellékheregyuladás, és pedig egyszer jobb- és kétszer baloldalt, mind rövidebb tartammal. Négy nappal ezelőtt a jobboldali mellékhere betegedett meg, de négy nap alatt a gyuladása lezajlott. Az igen gyér kifolyásban nagyon sok gonococcus volt. A kissé lázas színezetű vizeletben igen kevés geny van. A következő alkalommal a tüzetes helyi vizsgálatkor főleg mind a két ampulla érzékeny; kisugárzó fájdalmak a keresztcsontban és a n. cut. fém. lat.-on. A massage után ürített öblítő vízben igen kevés váladék és néhány hosszúkás nyálkás fonal, amelyekben töménytelen, legnagyobbrészt szabad és kevés intracelluláris gonococcus van. Massage-kezelés folytatása mellett mindkét mellékhere duzzanata igen gyorsan fejlődik vissza. A gonococcusok mintegy öt hét múlva eltűnnek és helyükbe egy lánczalakú diplococcus lép, mely hólyaghurutot is okoz és mely újabb jobboldali mellékheregyuladással jár. Ezen diplococcus festődési és culturális sajátságai által, valamint az állatkísérlet alapján is pneumococcusnak bizonyult, mely az összes klinikai tünetek javulása után is állandóan található volt a vizeletben. A beteg mint lovastiszt hadgyakorlatot végzett, anélkül, hogy legkisebb kellemetlenséget érzett volna. 1906 februárban értesített, hogy pár napig tartott mellékheregyuladása volt jobboldali, melylyel egyidőben a funiculusban is voltak fájdalmai. 1906 november 7.-én újból jelentkezik azon panaszszal, hogy meghűlés folytán néhány napja kissé lázasan érzi magát és ma bal mellékheréje duzzadt meg. Az ez oldali ondózsinórja nem fájdalmas, azonban a bal far pofán kisugárzó fájdalmai vannak, néha pedig ugyanilyenek a bal comb belső felületén végigvonulnak egészen a térdig. A láz oka ezúttal bronchitisben volt keresendő, azonban a nemi szervek vizsgálatakor a bal ampulla is mutatott izolált érzékenységet. R. Első kankója alkalmával 1903-ban háromszor volt jobboldali és egyszer baloldali mellékheregyuladása. Második és harmadik kankója hat hét alatt rendesen gyógyult. A negyedik fertőzés 1905 szeptemberben kezdődött és már négy nap múlva igen gondos fecskendés ellenére teljes prostata-, ondóhólyag- stb. gyuladásra vezetett. Szeptember vége felé heregyuladás jobboldalt, mely 5 nap alatt lefolyik. Október elején mellékherebk baloldalt, mely 4 napig tart. Egy héttel később igen erős mellékhereleb jobboldali 40°-os lázzal és a prostatagyuladás igen erős fokozódásával. Két héttel később ismét baloldali mellékhereleb, melylyel azonban fennjár. Egy nagy jobboldali prostatatályog kiürülése után a massage-kezelés a prostatára, ondóhólyagra és ampullára egyaránt irányult és mintegy 4 héttel az utolsó mellékheregyuladás után a gonococcusok végleg eltűntek a váladékokból. W. (1904 június 11.) Első infectio 1903 áprilisban, igen erős lázzal járó hólyaghuruttal. Május közepétől szeptember elejéig 12-szer mellékheregyuladás és pedig 4-szer jobb-, 8-szor baloldalt. Igen erős csak az első baloldali gyuladás volt, mely 2 hétig tartott; a többi 6—4—3 napi tartamú volt. A hólyaghurut szeptemberben gyógyult; deczemberben újra kifolyás, mely fecskendésre elállt. Jelentkezéskor magas láza van : 39-2°. Erős folyás igen sok gonococcussal, sűrű zavaros vizelet. A másodikalkalommal végzett részletes vizsgálatkor a mindkét oldali prostata, ondóhólyag stb. lobos, érzékeny, duzzadt tömeggé összeolvadva találtattak, amelyből igen enyhe nyomásra is már tíztizenkét csepp tömény, genyes, igen sok gonococcust tartalmazó váladék csurog. A következő napokon a jobb könyök- és vállizületben és a bal könyökizületben fájdalom és duzzanat, melyek pár napi tüneti kezelés után elmúlnak. A láz az e közben folytatott massage-kezelés nyolcadik napján végleg elmarad. Június 21.-én a massage kor kiderül, hogy a legnagyobb fájdalom a prostata felett, a két ondóhólyag közt van, különösen baloldalt. Egy következő alkalommal, június 28.-án, a massage-kor sok világos váladék között mintegy 24/2 cm. hosszú orsóalakú genyes csomó ürül, melyben sok a gonococcus (az ampulla vas. def. lenyomata). A massage-kezelés naponta való folytatása közben jobboldalt, a gyuladás mindinkább visszafejlődik és a massage-kor csak bal oldalról jelentkezik sűrű, genyes váladék. Julius 10. Tiszta második és harmadik vizelet mellett erősebb mozgás után lázzal járó, 2 nap alatt lezajló baloldali mellékheregyuladás. Hat nap múlva gyenge mellékheregyuladás jobboldali, melylyel fennjár. Julius végén baloldali mellékhere- és ondózsinórgyuladás, melylyel két napig fekszik. Augusztus elején végre a prostata- és ondóhólyag normálisnak mondható, csak a két ampulla kemény és érzékeny. Az erős nyomásra nyerhető világos váladék czafataiban meglehetős sok gonococcus. Augusztus 26. Az ampulla vasis deferentisből nagy, orsóalakú czafat ürül. Szeptember 21.-étől október 13.-áig staphylococcus cystitis, mely mellett a prostataváladékban gonococcusok voltak jelen. (Gram-festés.) Állandó massage mellett végre október 17.-étől fogva gonococcus nem volt található, azonban a gonococcusok eltűnésével egy időben nagy tömegben az összes váladékokban egy láncalakú diplococcus jelent meg, mely egy fehér egeret 10 nap alatt megölt. Ezen baktérium állandóan jelen volt a húgyszervekben és neki tulajdonítható az 1904 karácsonykor jelentkezett enyhe mellékheregyuladás baloldalt és az 1905 nyarán szintén ugyanezen oldalon keletkezett recidiva. Amikor a prostata, az ondóhólyag s az ampulla v. d. vizsgálatának befejezése után a középvonalban húzom ki- és lefelé ujjamat, a prostata alsó csúcsát még egyszer figyelemmel kísérem. Ezt elhagyva, a vizsgáló ujjamat az első és második perez közötti ízületben kampószerűen meghajlítva, az ampulla recti ilyképen kinyitott elülső-alsó sarkában, körülbelül 1 cm.-nyíre a prostata csúcsa alatt a húgycső mellett jobb- illetőleg baloldalt kitapintható a beteg Cowper - mirigy, nemcsak megnagyobbodása és keménysége miatt, de főképen azért is, mert ilyenkor igen érzékeny. Az egészséges Cowper-mirigy nem érzékeny, puha és alig tapintható. A Cowper-mirigy ily módon való megvizsgálására különösen azért hívom fel a figyelmet, mert Finger-nek,1 Wosidle-nak,1 Schotts-nak,3 Zeissl-nek,4 Seller-nek,5 Leedham Green-nek,6 Caspernek,7 Oberländer és Kollmann nak, előttem fekvő tan- és kézikönyveiben a chronikus gonorrhoeus cowperitis létezése egyrészt kétségbe van vonva (Finger, Zeissl), másrészt a vizsgálat keresztülvitelének ezen klinice és bakteriologice egyedül kifogástalan módozatáról egyáltalában nincs említés téve. Mindezen szerzők majdnem ugyanazon szavakkal igen heveny cowperitisről, külsőleg a gáton keresztül tapintható elváltozásról, mogyoró-, galambtojás- usque szilvamekkoraságú fájdalmas termenagyobbodásról beszélnek, ami húgycsőszükület tüneteit utánozhatja, a gátra áttörhet, sipolyképződésre vezethet, stb. Egyedül Rónai hívja fel tankönyvében (131. lap) a figyelmet a cowperitis vizsgálatakor a végbélvizsgálat fontosságára. O azonban leginkább markáns heveny erős duzzadással járó esetekről beszélvén, a jobb kéz mutatóujját a végbélbe vezeti és a jobb hüvelykujjal a gát felöl ennek ellenében tapintja a kifelé domborodó daganatot. Ő is a prostatától mindenkor el tudja választani a daganatot és ezen leletnek tulajdonítja a diagnosis felállításakor a legnagyobb fontosságot. „Az idült kankónál“ — mint mondja — „nem könnyű azon kérdés eldöntése sem, hogy a jelenlevő cowperitis a kankó által idéztetik-e elő. Mert észleltek trauma (esés, ütés, gáztásra gyakorolt nyomás) következtében is cowperitist keletkezni“. Amint az általam észlelt esetek leírásából látható, ezen kérdés is teljes tudatossággal eldönthető, ha a klinikai és bakteriológiai vizsgálat általam végzett módját választjuk. Én részemről a bidigitális tapintásnak eseteimben nem tudtam hasznát venni, mivel a Coroper mirigy duzzanata oly csekély volt, hogy a gát felöl absolute nem volt kivehető és így diagnosisomat tisztán a mutatóujj által a typikus helyen található fájdalmas képletre és ennek a vizsgálat után az öblítő vízben található gonococcustartalmú váladékára kellett helyeznem. Ezen bidigitális másságot M. Pasteau10 is ajánlja oly esetekben, midőn a többi gyógyeljárással (húgycső- és prostata-massage, fokozatos tágítás stb.) nem értünk el kellő gyógyeredményt. Oly módon a Cowper-mirigy váladékát is a húgycsőbe masszírozza és ezen kezeléssel oly esetekben is gyógyulást ért el, melyek bármely más kezelésnek makacsul ellentálltak. Amint a vázolt esetekből látható, én is a beteg góczok mechanikus, rendszeres kiürítésével értem el sikereimet. Így K.-nál a cowperitis fennforgására akkor gondoltam, midőn a hat heti massagekezelésre gonococcusmentessé vált prostata- és ondóhólyagváladék ellenére a folyás recidivált és tiszta második vizeletrész mellett az első és harmadik vizeletrész csafataiban gonococcusokat találtam. A gondos klinikai vizsgálat egy lencsénél alig nagyobb, igen érzékeny, kemény, jobboldali Cowper-mirigyet engedett felismerni, melynek igen csekély váladékában elég bőven találtam gonococcust. 1 Finger E.: Die Blennorrhoe der Sexualorgane. 5. Aufl. 1901. 2 Wosidlo H. : Die Gonorrhoe des Mannes und ihre Complicat. Berlin, 1903. 3 Scholtz W.: Vorlesungen über die Pathologie und Therapie der Gonorrhoe des Mannes, Jena 1904. 4 Zeissl M.: Diagnose und Therapie des Trippers und seiner Complicat u. s. w., Wien 1903. 6 Seilei J.: A bőr- és venereás betegségek, Budapest 1904. 6 C. Leedham Green: The treatment of gonorrhoea in the male, London 1906. 7 Casper L.: Lehrbuch der Urologie, Wien 1903. 8 Oberländer und Kollmann: Die chronische Gonorrhoe der männlichen Harnröhre und ihre Compl., Leipzig 1905. 9 Róna S.: A buja vagy nemi betegségek, Budapest 1894. 10 M. Pasteau: Annales des maladies des org. génito-urinaires, 1906. 21. füzet. 82