Orvosi Hetilap, 1907. február (51. évfolyam, 5-8. szám)

1907-02-03 / 5. szám

1907. 5. sz. ORVOSI HETILAP kapott. Folyása sohasem volt. Öt nap óta ismét a jobb mellékheréje fájdalmas és kissé duzzadt. A beteg vizelete tiszta, igen kevés ezafattal, bennük genyet és nem sok lánczalakú diplococcust találok. A húgycső és hólyag átöblítése után a végbélvizsgálatkor kizárólag a két ampulla érzékeny, az öblítő vízben kevés ezafat és ezekben kevés, szin­tén lánczalakú diplococcus. Két heti massage-kezelésre lényeges javulás állott be, mely a kezelésnek három heti megszakítása ellenére tartós volt. Majd ismét 10 napi massage következett. Ezután egy hónappal a mindkét oldali mellékerének elég jelentékeny duzzanata apró nyomokig visszament. C. 1904 deczemberében második fertőzés. Innen 1905 márcziusig háromszor mellékheregyuladás, és pedig egyszer jobb- és kétszer baloldalt, mind rövidebb tartammal. Négy nappal ezelőtt a jobb­oldali mellékhere betegedett meg, de négy nap alatt a gyula­­dása lezajlott. Az igen gyér kifolyásban nagyon sok gonococcus volt. A kissé lázas színezetű vizeletben igen kevés geny van. A következő alka­lommal a tüzetes helyi vizsgálatkor főleg mind a két ampulla érzékeny; kisugárzó fájdalmak a keresztcsontban és a n. cut. fém. lat.-on. A massage után ürített öblítő vízben igen kevés váladék és néhány hosszúkás nyálkás fonal, a­melyekben töménytelen, legnagyobbrészt szabad és kevés intracelluláris gonococcus van. Massage-kezelés foly­tatása mellett mindkét mellékhere duzzanata igen gyorsan fejlődik vissza. A gonococcusok mintegy öt hét múlva eltűnnek és helyükbe egy lánczalakú diplococcus lép, mely hólyaghurutot is okoz és mely újabb jobboldali mellékheregyuladással jár. Ezen diplococcus festő­­dési és culturális sajátságai által, valamint az állatkísérlet alapján is pneumococcusnak bizonyult, mely az összes klinikai tünetek javulása után is állandóan található volt a vizeletben. A beteg mint lovastiszt hadgyakorlatot végzett, a­nélkül, hogy legkisebb kellemetlenséget érzett volna. 1906 februárban értesített, hogy pár napig tartott mellékhere­­gyuladása volt jobboldali, melylyel egyidőben a funiculusban is voltak fájdalmai. 1906 november 7.-én újból jelentkezik azon panaszszal, hogy meghűlés folytán néhány napja kissé lázasan érzi magát és ma bal mellékheréje duzzadt meg. Az ez oldali ondózsinórja nem fájdalmas, azonban a bal far pofán kisugárzó fájdalmai vannak, néha pedig ugyan­ilyenek a bal c­omb belső felületén végigvonulnak egészen a térdig. A láz oka ezúttal bronchitisben volt keresendő, azonban a nemi szervek vizsgálatakor a bal ampulla is mutatott izolált érzékenységet. R. Első kankója alkalmával 1903-ban háromszor volt jobboldali és egyszer baloldali mellékheregyuladása. Második és harmadik kankója hat hét alatt rendesen gyógyult. A negyedik fertőzés 1905 szeptemberben kezdődött és már négy nap múlva igen gondos fecskendés ellenére teljes prostata-, ondóhólyag- stb. gyuladásra vezetett. Szeptember vége felé heregyuladás jobboldalt, mely 5 nap alatt lefolyik. Október elején mellékhereb­k baloldalt, mely 4 napig tart. Egy héttel később igen erős mellékhereleb jobboldali 40°-os lázzal és a prostatagyuladás igen erős fokozódásával. Két héttel később ismét baloldali mellékhereleb, melylyel azonban fennjár. Egy nagy jobboldali prostatatályog kiürülése után a massage-kezelés a prostatára, ondóhólyagra és ampullára egyaránt irányult és mintegy 4 héttel az utolsó mellékheregyuladás után a gono­coccusok végleg eltűntek a váladékokból. W. (1904 június 11.) Első infectio 1903 áprilisban, igen erős láz­zal járó hólyaghuruttal. Május közepétől szeptember elejéig 12-szer mellékheregyuladás és pedig 4-szer jobb-, 8-szor baloldalt. Igen erős csak az első baloldali gyuladás volt, mely 2 hétig tartott; a többi 6—4—3 napi tartamú volt. A hólyaghurut szeptemberben gyógyult; deczemberben újra kifolyás, mely fecskendésre elállt. Jelentkezéskor magas láza van : 39-2°. Erős folyás igen sok gonococcussal, sűrű zava­ros vizelet. A második­­alkalommal végzett részletes vizsgálatkor a mind­két oldali prostata, ondóhólyag stb. lobos, érzékeny, duzzadt tömeggé összeolvadva találtattak, a­melyből igen enyhe nyomásra is már tíz­­tizenkét csepp tömény, genyes, igen sok gonococcust tartalmazó váladék csurog. A következő napokon a jobb könyök- és vállizületben és a bal könyökizületben fájdalom és duzzanat, melyek pár napi tüneti kezelés után elmúlnak. A láz az e közben folytatott massage-kezelés nyolc­adik napján végleg elmarad. Június 21.-én a massage kor kiderül, hogy a legnagyobb fájdalom a prostata felett, a két ondóhólyag közt van, különösen baloldalt. Egy következő alkalommal, június 28.-án, a massage-kor sok világos váladék között mintegy 24/2 cm. hosszú orsó­alakú genyes csomó ürül, melyben sok a gonococcus (az ampulla vas. def. lenyomata). A massage-kezelés naponta való folytatása közben jobboldalt, a gyuladás mindinkább visszafejlődik és a massage-kor csak bal oldalról jelentkezik sűrű, genyes váladék. Julius 10. Tiszta második és harmadik vizelet mellett erősebb mozgás után lázzal járó, 2 nap alatt lezajló baloldali mellékheregyuladás. Hat nap múlva gyenge mellék­heregyuladás jobboldali, melylyel fennjár. Julius végén baloldali mellék­­here- és ondózsinórgyuladás, melylyel két napig fekszik. Augusztus elején végre a prostata- és ondóhólyag normálisnak mondható, csak a két ampulla kemény és érzékeny. Az erős nyomásra nyerhető világos váladék czafataiban meglehetős sok gonococcus. Augusztus 26. Az ampulla vasis deferentisből nagy, orsóalakú czafat ürül. Szeptember 21.-étől október 13.-áig staphylococcus­ cystitis, mely mellett a prostata­­váladékban gonococcusok voltak jelen. (Gram-festés.) Állandó massage mellett végre október 17.-étől fogva gonococcus nem volt található, azonban a gonococcusok eltűnésével egy időben nagy tömegben az összes vála­dékokban egy lánc­alakú diplococcus jelent meg, mely egy fehér egeret 10 nap alatt megölt. Ezen baktérium állandóan jelen volt a húgyszervek­­ben és neki tulajdonítható az 1904 karácsonykor jelentkezett enyhe mellékheregyuladás baloldalt és az 1905 nyarán szintén ugyanezen olda­lon keletkezett recidiva. A­mikor a prostata, az ondóhólyag s az ampulla v. d. vizsgála­tának befejezése után a középvonalban húzom ki- és lefelé ujja­mat, a prostata alsó csúcsát még egyszer figyelemmel kísérem. Ezt elhagyva, a vizsgáló ujjamat az első és második perez közötti ízületben kampószerűen meghajlítva, az ampulla recti ilyképen kinyitott elülső-alsó sarkában, körülbelül 1 cm.-nyíre a prostata csúcsa alatt a húgycső mellett jobb- illetőleg baloldalt kitapint­ható a beteg Cowper - mirigy, nemcsak megnagyobbodása és keménysége miatt, de főképen azért is, mert ilyenkor igen érzé­keny. Az egészséges Cowper-mirigy nem érzékeny, puha és alig tapintható. A Cowper-mirigy ily módon való megvizsgálására különösen azért hívom fel a figyelmet, mert Finger-nek,1 Wosidle-nak,­1 Schotts-nak,3 Zeissl-nek,4 Seller-nek,5 Leedham Green-nek,6 Casper­­nek,7 Oberländer és Kollmann nak, előttem fekvő tan- és kézi­könyveiben a chronikus gonorrhoeus cowperitis létezése egyrészt kétségbe van vonva (Finger, Zeissl), másrészt a vizsgálat keresztülvitelének ezen klinice és bakteriologice egyedül kifogás­talan módozatáról egyáltalában nincs említés téve. Mindezen szerzők majdnem ugyanazon szavakkal igen heveny cowperi­­tisről, külsőleg a gáton keresztül tapintható elváltozásról, mogyoró-, galambtojás- usque szilvamekkoraságú fájdalmas ter­menagyobbodásról beszélnek, a­mi húgycsőszükület tüneteit utánozhatja, a gátra áttörhet, sipolyképződésre vezethet, stb. Egyedül Rónai hívja fel tankönyvében (131. lap) a figyel­met a cowperitis vizsgálatakor a végbélvizsgálat fontosságára. O azonban leginkább markáns heveny erős duzzadással járó esetek­ről beszélvén, a jobb kéz mutatóujját a végbélbe vezeti és a jobb hüvelykujjal a gát felöl ennek ellenében tapintja a kifelé dom­borodó daganatot. Ő is a prostatától mindenkor el tudja válasz­tani a daganatot és ezen leletnek tulajdonítja a diagnosis fel­állításakor a legnagyobb fontosságot. „Az idült kankónál“ — mint mondja — „nem könnyű azon kérdés eldöntése sem, hogy a jelen­levő cowperitis a kankó által idéztetik-e elő. Mert észleltek trauma (esés, ütés, gáztásra gyakorolt nyomás) következtében is cowperitist keletkezni“. A­mint az általam észlelt esetek leírásá­ból látható, ezen kérdés is teljes tudatossággal eldönthető, ha a klinikai és bakteriológiai vizsgálat általam végzett módját választ­juk. Én részemről a bidigitális tapintásnak eseteimben nem tud­tam hasznát venni, mivel a Coroper mirigy duzzanata oly csekély volt, hogy a gát felöl absolute nem volt kivehető és így dia­­gnosisomat tisztán a mutatóujj által a typikus helyen található fájdalmas képletre és ennek a vizsgálat után az öblítő vízben található gonococcustartalmú váladékára kellett helyeznem. Ezen bidigitális másságot M. Pasteau10 is ajánlja oly esetekben, midőn a többi gyógyeljárással (húgycső- és prostata-massage, fokozatos tágítás stb.) nem értünk el kellő gyógyeredm­ényt. O­­ly módon a Cowper-mirigy váladékát is a húgycsőbe masszírozza és ezen kezeléssel oly esetekben is gyógyulást ért el, melyek bármely más kezelésnek makacsul ellentálltak. A­mint a vázolt esetekből látható, én is a beteg góczok mechanikus, rendszeres kiürítésével értem el sikereimet. Így K.-nál a cowperitis fennforgására akkor gondoltam, midőn a hat heti massagekezelésre gonococcusmentessé vált prostata- és ondó­­hólyagváladék ellenére a folyás recidivált és tiszta második vizeletrész mellett az első és harmadik vizeletrész csafataiban gonococcusokat talál­tam. A gondos klinikai vizsgálat egy lencsénél alig nagyobb, igen érzé­keny, kemény, jobboldali Cowper-mirigyet engedett felismerni, melynek igen csekély váladékában elég bőven találtam gonococcust. 1 Finger E.: Die Blennorrhoe der Sexualorgane. 5. Aufl. 1901. 2 Wosidlo H. : Die Gonorrhoe des Mannes und ihre Complicat. Berlin, 1903. 3 Scholtz W.: Vorlesungen über die Pathologie und Therapie der Gonorrhoe des Mannes, Jena 1904. 4 Zeissl M.: Diagnose und Therapie des Trippers und seiner Complicat u. s. w., Wien 1903. 6 Seilei J.: A bőr- és venereás betegségek, Budapest 1904. 6 C. Leedham Green: The treatment of gonorrhoea in the male, London 1906. 7 Casper L.: Lehrbuch der Urologie, Wien 1903. 8 Oberländer und Kollmann: Die chronische Gonorrhoe der männ­lichen Harnröhre und ihre Compl., Leipzig 1905. 9 Róna S.: A buja vagy nemi betegségek, Budapest 1894. 10 M. Pasteau: Annales des maladies des org. génito-urinaires, 1906. 21. füzet. 82

Next