Orvosi Hetilap, 1907. április (51. évfolyam, 14-17. szám)
1907-04-07 / 14. szám
1907. 14. sz. ORVOSI HETILAP , víz, semmit előre nem haladó status. A befejezést illetőleg, miután a tervbe vett extractio semminemű kísérletre nem sikerült, a megkisebbítéshez, a kizsigereléshez kellett folyamodnunk már csak azért is, hogy a faj által csak igen keveset tágított, szűk, primipara hüvelyben helyet nyerve, a fennakadás okáról, amelyet ezek után egy nagy fejnek vagy valamelyes torzképződésnek tulajdonítottunk, belső vizsgálással bizonyosodhassunk meg. A kizsigerelés és a leírt darabolás után lehetett csak feljutni a méh üregébe s az elmondottak szerint világra hozni a kétfejű torzot. Sérülések csupán a hüvely falán voltak, amelyek azonban — a zúzott helyeket kivéve — varrásra prímán gyógyultak. Természetesen egészen más viszonyok mutatkoznak és más eljárást igényel egy ilyen dicephalus, ha a méh üregében fejvégrr fekvésben helyezkedik el. Közlemény a diagnostikai tanszék laboratóriumából. (Igazgató : Korányi Sándor dr., ny. r. tanár.) Adat a sósav szerepéhez a gyomoremésztésben. Irta: Kentzler Gyula dr. I. belklinikai gyakornok. A táplálkozás útján a szervezetbe kerülő idegen fehérjeanyagok normális körülmények között már mint assirailálódott és faji jellegüket vesztett fehérjék jelennek meg a vérben, úgy hogy rendes viszonyok között faji jellegüket még az igen érzékeny specifikus praecipitinreactiók által sem lehet kimutatni. E rendes körülmények között physiologiás folyamatnak tekinthető átváltoztatást az emésztőcsatorna végzi. Erre utalnak azon vizsgálatok, melyeket a többi között Gangliofner és Langer végeztek, akik kimutatták, hogy kinőtt kísérleti állatokban a szervezet eme fontos működéseket elvégzi, míg újszülött állatok, melyeknek gyomor-bélhozama még nem érte el teljes kifejlődését, különösen, melyekben, mint Bisse és mások kimutatták, a gyomor epitheliális burka még nem tökéletes, ezen fehérjeátváltoztatást nem tökéletesen végzik és így ezeknek vérében kisebb nagyobb mértékben a gyomorba bevitt idegen fehérje eredeti faji jellegében kimutatható. Gangliofner és Langer ezen észlelete nem áll egyedül, sőt már előtte ismeretes volt Römer vizsgálata, aki újszülött csecsemőkön észlelte, hogy ha az illetőknek a szájon át diphtheria-antitoxint adott, az antitoxin az illetők vérében kimutatható volt, ami szintén csak úgy jöhetett létre, amint ő maga is felveszi, hogy az antitoxin változatlanul jutott a még nem teljesen epithellel borított gyomorfalon át a vérbe. Idősebb egyénekben, kikben a gyomorepithel borítéka teljes, ily átmenet nem észlelhető. Ezt állította Gangliofner és Langer, ezt látták kísérleteikben Hamburger és Sperk, Moro, sőt Ascoli is, aki saját magán végzett kísérleteket. Ís hóig evett napjában négy nyers tojást anélkül, hogy a tojásfehérje a vérben mint olyan kimutatható lett volna. Ezen rendes állapot mellett kivételek is előfordulnak. Nem említve azon igazán ritka kivételeket, melyet Inouye és Ascoli is észlelt, hogy oly embereknek, kik tojással nem éltek, a vérében tojásimmunsavóval csapadékot adó, szigorúan specifikusan viselkedő anyag volt kimutatható; kivételek oly egyéneken fordulnak elő, ahol túltáplálás forgott fenn, mint ezt pl. Gangliofner és Langer vizsgálatai, Ascoli és Bonfanti kísérletei bizonyítják, vagy akiknek emésztőtradása sérült volt és pedig akár oly módon, hogy az elválasztása zavartatott meg, amit Gangliofner és Langer nagy mennyiségű szóda adásával értek el, vagy szorosabban vett anatómiai laesio volt jelen, mint pl. Moro Bauer eseteiben, kik atrophiás gyermekek vérében látták a táplálásra használt tehéntejet faji jellegét megtartva megjelenni, amely esetekben a megejtett sectiók a gyomor- és bélnyálkahártyák megbetegedését mutatták ki. A fehérjék ezen átváltoztatását a gyomornedv végzi. Ezt mutatják a már említett vizsgálatok, de erre utal azon észlelet is, hogy a végbélen át a szervezetbe vitt fehérjék a vérben változatlan alakban kimutathatók. Erre nézve ugyanis kísérletet végeztem egy ulcus ventriculiban szenvedő betegen, kin erős vérhányása miatt több napon át tisztán a végbélen át végzett táplálás vizetett keresztül. Az illetőn az anális táplálás második napján végeztem a vizsgálatokat és pedig oly módon, hogy a vérsavóját 5, 10, 50 és 100-szorosan hígítottam, s ehhez adtam egy erősen (32,000 felül) praecipitáló savó 10°/oos keverékének öt cseppjét; az eredmény minden esetben erős csapadékot mutató praecipitinreactio alakjában állott be, bizonyítékául annak, hogy a végbélen át bevitt tehéntej a vérbe eredeti alakjában vétetett fel, és így mint olyan ki is volt mutatható. E kísérletet egészséges egyéneken és egy másik ulrusos betegen is több esetben megismételtem, az eredmény mindig ugyanaz volt. Különösen bizonyító ez azon vizsgálatok alapján, melyeket ugyanazon egyéneken előzőleg végeztem, akiken, ha a gyomrukon át kapták az illető tejmennyiséget (200 cm3), sőt azon felül való mennyiséget is, a vérben a tejnek faji jellegében való megjelenését sohasem észleltem. E kísérlet szerint tehát a fehérjék megváltoztatása a gyomorban történik, és pedig az emésztési folyamat alatt, mert túltáplálás alkalmával, mint Ascoli kimutatta, már rövid idő, 11/2—2 óra múlva meg lehetett a vérben találni a bevitt fehérjét faji alakjában ; ebből az következik, hogy normális körülmények között az idegen fehérjéknek faji jellegüktől való megfosztása rövid idő alatt, tehát mindenesetre a gyomoremésztési idő alatt kell hogy megtörténjék. Ennek megvizsgálása céljából a következő kísérletet végeztem : Egy betegnek 400 cm3 tehéntejből álló próbareggelit adtam, melyet V2 óra múlva ismét kivettem. A kivett gyomortartalmat vizsgálat alá vettem, és pedig oly módon, hogy V2 cm3 gyomornedvhez, melyet cm3 0'85°/o-os Na Cl-oldattal 1 cm3 re egészítettem ki, 5 csepp 10°/o-os praecipitáló immunsavat tudtam. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a gyomortartalomban levő tej faji jellegét a félórai gyomorbeli benntétele ellenére megtartotta. Ekkor a gyomortartalmat thermoszatba tettem, ott az tovább emésztődött és a negyedóránként megismételt praecipitatiós vizsgálat kiderítette, hogy a gyomornedvben a kivétel után öt óra múlva a tehéntej faji jellege még ki volt mutatható, sőt ki volt mutatható még 24 óra múlva is. A gyomortartalom szabad sósavat nem tartalmazott, úgyszintén tejsavat sem, összaciditása 32 volt és ezért e kísérletből továbbmenő következtetést vonni már csak azért sem lehetett, mert az egyik, az emésztéshez szükséges tényező, a szabad sósav hiányzott. Emiatt úgy változtattam a kísérletet, hogy az előbbi mennyiségű gyomornedvet sósav hozzáadásával 0'5°/o sósavtartalmúvá tettem; ha most ehhez adtam a specifikus 10%os savók cseppjét, kimaradt a praecipitinreactio, világos bizonyítékául, hogy lényeges szerep e működésben a gyomor sósavtartalmának jutott. Egyúttal e kísérlet által meg volt jelölve az út, melyen a kérdés vizsgálatában haladnom kellett. Az a kérdés merült fel ugyanis, vájjon a fehérjék faji jellegének elvesztése egyszerűen sósavhatás-e, vagy van-e a gyomornedvben levő pepsinnek is lényeges szerepe abban, hogy a fehérjék faji jellegüket az emésztés folyamán elveszítik. Ennek eldöntése czéljából 0'85°/o Na Cl-oldattal 100— 10,000-szeres tehéntejhígítást állítottam elő ; ha ennek 1 cm3-éhez a kísérletekhez használt 10°/o os praecipitáló serum minden egyes esetben használt 5 cseppjét adtam, a praecipitinreactio beállott. Az előbbi kísérletnek megfelelően ekkor 0'5°/o-os sósavval készítettem a tejhígítást. Ennek 1 cm3 mennyiségéhez adva a serum ugyancsak 5 cseppjét, a reactio elmaradt, bizonyítva, hogy a sósav mint olyan akadályozta a reactio létrejöttét. További vizsgálatkor kiderült, hogy mint az alábbi táblázat mutatja, a sósav csak bizonyos concentratioban tudta e gátló I. Táblázat. Sósav °/o tartalma 0-05 0-10 0-20 0-30 0-40 0-50 Tejmennyiség 1 :1000 hígításban Serummennyiség 10°/o hígításban Reactio 1 cm3 5 csepp erős csapadék rend ,,a gyenge csapadék kis zavarodás alig látható zavarodás , semmi reactio 256