Orvosi Hetilap, 1907. június (51. évfolyam, 22-26. szám)

1907-06-02 / 22. szám

1907. 22. BZ. ORVOSI HETILAP I alatt eszméletét el nem veszti, de a roham megszűnését jelző erős­ítési érzés után rendesen 2—3 perczre elsötétedik szeme előtt a világ, úgy hogy nem lát semmit. A rohamokat néha meg tudja szüntetni oly módon, hogy a kezével megtámasztja tarkóját és fejét hirtelen hátraszegi. Egyébként igen nagyfokú álmatlanságban szenved, alig alszik többet naponta egy óránál, ideges, türelmetlen, de azért munkaképes, sőt munka közben jobban érzi magát, de nagyon hamar fárad. Az újabb vizsgálat a betegnél mérsékelt szívmegnagyobbodást tüntet fel, a szívcsúcs felett az első hang tompa, időnként zörejes. Igen kifejezett extrasystolék vannak jelen, néha hosszabb időn át minden 3. szívösszehúzódást extrasystole követ typikus postcompensatorius parisá­val. Máskor kifejezett szívbigeminia volt észlelhető, a palsuson csak bradycardia. Igen érdekesek voltak a vizsgálat közben néha hirtelen keletkező, erős, a mellkasfalat megrázkódtató, egymást felette gyorsan követő, 7—8 sőt 15—18-as csoportot is kitevő szívösszehúzódások, melyek alatt pulsus tapintható nem volt. A beteg szolgálatban áll, a klinikára magát fel nem vétethette, rohamokat nála ambuláns jelent­kezésén észlelni nem sikerült. Epikrisis: Kifejezett neurastheniát feltüntető egyénnek typusos tachycardiás rohamairól van ezen esetben szó. Az eset több szempont­ból érdekes. Első­sorban a roham alatt keletkező ideges jelenségek szempontjából, ilyen az eszméletlenség, a vasomotorius tünetek, a poly­ária ; másrészt a később részletesebben tárgyalandó epilepsiával való analógia szempontjából, melyre ebben az esetben a nagy epilepsiás rohamoknak, petit mal-nak és absence-nak megfelelően különböző intensitású tachycardiás rohamok utalnak. Az általános neurastheniának felel meg a szív állapota; a szívtünetek, a sphygmogramm értelmezése, mint még részletesen kifejtjük, a szív nagyfokú ingerlékenységének felvételét engedik meg. Igen érdekesek ez esetben a 16—20 rendkívül gyors szívösszehúzódásból álló abortív rohamok, melyek a tachycardiás roham létrejöttének magyarázatára igen értékes felvilágosítást adnak. III. R. M. 29 éves magánzó. Első ízben 1902 m­árczius 4.-étől május 29.-éig, másodízben 1906 október 24.-étől november 1.-éig tartózkodott klinikánkon. Egy testvére tüdőtuberculosisban halt meg, anyja rend­kívül ideges, egy testvére ideges szívbajban szenved, 20 éves kora óta köhög, időnként lázas, igen gyakran ismétlődő és olykor hetekre és hónapokra elhúzódó vérköpése szokott lenni. Szívdobogással járó első rohamjai 7 év előtt minden kimutatható ok nélkül keletkeztek. A beteg szívverése ilyenkor saját megfigyelése szerint 180—700 volt, a roham alatt légzési nehézség nem bántotta, csak igen gyengének érezte magát, sajátszerű fojtogató érzése, máskor szédülése és émelygése volt. A rohamok kezdetben 2—3 hónaponta támadtak, 1902-ben azonban igen sűrűn, szinte másodnaponként jelentkeztek, miért is akkor a klinikára vetette fel magát. A klinikán akkor jobboldali csúcshuruton kívü­l jelen­tékenyebb elváltozás szervezetében megállapítható nem volt. A klinikán való tartózkodása közben a rohamok hosszú sora volt nála megfigyel­hető. Rendesen minden ok nélkül, néha vizsgálat közben hirtelen állott be a szívdobogás, mint egy ízben megállapítható volt, az érlökések száma néhány pillanat alatt emelkedett fel 72-ről 180-ra. Roham alatt kiterjedt szívlüktetés tapintható, a kopogtatás a szívnek normális nagyságát mutatja ki. Roham alatt a légzés nem erőltetett, száma perczenként 20, a beteg felkel, fenn is jár. A pulsus jól tapintható. A roham alatt jobboldalt hátul a 3. és 4. háti segmen­­tumnak megfelelően hyperaesthesiás zóna jelenik meg, némely roham alatt a betegnek intensív, alsó állkapcsába, bal fülébe és bal karjába kisugárzó fájdalmai voltak. A roham utilag 2—6—8 óráig tartott, k ízben 30 óráig tartó roham is volt megfigyelhető, a­nélkül, hogy bármilyen szívgyengeségi vagy pangásos tünet mutatkozott volna. A rohamot megelőzőleg néha rendetlen szívműködés jelentkezett és többször sikerült ezen időtartamban alkalmazott nagyobb (IV2—2 gin.) bromadaggal a rohamot coupirozni. Többször vizsgálat közben szűnt meg hirtelenü­l a roham; rendesen két hosszabb szünet után, melynek megfelelőleg a beteg néha nyakában baloldalt szúró jellegű fájdalmat érzett, átmenet nélkül következett be a lassúbb szívműködés; egy ízben 180-ról hirtelenü­l 104-re esett, más alkalommal 180-ról 102-re és egy 3. alkalommal 180—200-ról 99-re. A rohamok alatt vizelete meg­szaporodva nem volt, ellenkezőleg 900—1300 volt a naponkénti vizelet mennyisége magas fajsúlylyal (1028- 1031). Némelykor a rohamot hirtelen mozgással, gyors felüléssel meg tudta szüntetni, ha ily módon nem sikerült, akkor a brom-, mor­­phium- vagy digitálisadagolás is teljesen hatástalan maradt. Még az 1902. év folyamán ritkultak a rohamok, úgy hogy azóta Va—2 hónaponként támadnak 11­—12—14 órai tartammal és 186—200—220 pulsussal. 1906. év októberében való felvétele alkalmával a tüdőbeli folya­mat kissé előbbrehaladottnak mutatkozik. Szívcsúcslökés az 5. borda­­közben majdnem a bimbóvonalban tapintható, a szívhangok tompák, a szív motilitása nem jelentékeny, baloldali fekvésben 2 cm.-nyire van a bimbóvonalon kívül. Egy a klinikán hirtelenül beállott roham alatt a verőérlökések száma 188—192-re emelkedett, a szívtompulat teljesen rohamelőtti nagyságot tüntetett fel, tüdőhatárok is normálisak. A pul­sus jól tapintható, elég magas hullámú. A pulsust az intelligens beteg­gel félóránként számíttattuk 1­1 perczen át. Eslő órakor este 210 volt a pulsusszám, 9 óra 35 perczkor a roham hirtelen megszűnt, egy a betegnek öntudatára jövő kihagyás után 9 óra 36 perczkor a pulsus­szám 130, másnap reggel 90. Roham alatt a vérnyomás megkisebbedett, Riva-Rocci szerint 110 higanymilliméter, a rohammentes időben 135. A vizelet úgy a roham kezdetén, mint a 4 é­ óráig tartó roham alatt mindig magas fajsúlyú. Epikrisis. Ebben az esetben typusos tachycardiás rohammal állunk szemben. A szív kissé meg van nagyobbodva, de roham alatt nem tágul, incompensatorius tünetek nincsenek, a vérnyomás kicsiny, a beteg közérzete nagyobbrészt jó. Roham után arhythmiás szívműködés nem mutatkozik, a roham előtt azonban egyes esetekben arhythmiás pul­sus volt észlelhető s ilyenkor néha a roham nagy brom­dosissal meg volt előzhető. IV. B. 1. 56 éves napszámosnő, Hereditas nincsen. Első szívdobogás­sal járó rohama 12 év előtt munka közben támadt. A szívdobogás rend­kívül heves volt, kezdetben csak néhány óráig tartott és ugyancsak hirtelenül nyom nélkül tű­nt el. Ilyen rohamok kezdetben csak néhány­szor léptek fel évente, később gyakrabban jelentkeztek és hosszabb ideig, 1—1­2 napig is eltartottak. E hosszabb rohamok alatt lélegzete is nehézzé lett, sőt lábai a bokában meg is dagadtak. Az utolsó hónap­ban a roham már többször ismétlődött. A legutolsó roham a beteg felvételét megelőző 24 óra előtt keletkezett. Az erősen lesoványodott nőbeteg közérzete a roham daczára elég jó, étvágya zavartalan. Szív­­csúcslökés az 5. bordaközben a bimbóvonalon kivü­l 3 harántujjnyira jól tapintható, eléggé körülírt. Pulsus kis hullámú, könnyen elnyomható, teljesen rhythmikus, száma perczenként 240 körül van. Légzés teljesen szabad, nem dyspnoes, száma perczenként 20. Kisfokú bokaoedema. Máj megnagyobbodva nincsen. Szívtompulat kifelé a csúcslökés helyéig ér, befelé mint relatív a jobb szegyszélt 2 ujjnyira meghaladja. Szív­­hangok tiszták, igen kifejezett embryocardiával. Vizelet napi mennyi­sége 800 cm 3, fajsúlya 1021, V2°/ov fehérjét tartalmaz. Górcső alatt sok uratjegecz és néhány hyalincylinder található. A betegnél a rohamot semmiféle fogással megszüntetni nem sikerült, a felvételi nap estéjén azonban mintegy 32 órai tartam után hirtelen megszűnt. A következő napon a szívtompulat valamivel kisebb, az oedema eltűnőben. A fel­vételt követő 3. nap éjjelén rövid ideig tartó roham volt, mindamellett a következő napon a szívcsúcslökés már a bimbóvonalon belül volt, a jobbszív tompulata is csak a jobb szegyszájig terjedt. A betegnél mérsé­kelt fokú arteriosclerosis állapítható meg, az aorta 2. hangja kissé ékelt. Egy heti tartózkodás után a beteg teljesen jó állapotban hagyja el a kórodat. A vizeletben ekkor fehérje már nem mutatható ki. Epikrisis: Teljesen typusos tachycardiás rohamok, melyek alatt a szív tágul és incompensatiós tünetek keletkeznek, a­melyek a roham után visszafejlődnek. A leírt 4 eset klinikai megjelenését összehasonlítva, noha általánosságban sok hasonlatosságot mutatnak, mégis sok tekin­tetben találunk eltérést. Mindenekelőtt nagy eltérések vannak a roham alatt és rohamon kívül felvett pulsusgörbékben, a­mely eltérések jelentőségét azonban később óhajtjuk tárgyalni. De vannak eltérések a klinikai megjelenésben is. Van olyan esetünk, a­hol csak időnként megjelenő hosszabb-rövidebb rohammal van dolgunk, s van olyan esetünk, a­melynél hosszabb és rövidebb, mondhatnám abortív jellegű rohamok váltakoznak, a­mely kétféle roham közt elvi jelentőségű különbség nincsen. Három esetünk­ben rohamon kívül a szívműködés rendes, az egyikben, ha nincs is tachycardiás roham, gyakran találunk arhythmiás szívműködést. Két esetben a roham majdnem kizárólag a tachycardiából áll, míg a másik kettőben számos más tünet kíséri a szívparoxysmust, így különösen első esetünk az, a­mely fölötte tünetgazdag, s a mely tünetgazdagságnak rohamról rohamra, évről évre való szapo­rodása ritka érdekességű észlelet. Számos, a tachycardiát kisérő tünet azonban nem egy jelentőségű. A tünetek egy része t. i., mint már kiemeltük, a paroxysmusnak a tachycardia mellé rendelt, azzal egyenértékű tünete, míg a tünetek másik része már következményes tünet, a hosszas rohamok által kifárasztott szív incompensatiójának jelensége. A tachycardiának klinikai megjelenése, eltekintve annak később tárgyalandó mechanismusától, minden esetben azonos. Szapora, 150—300 közt ingadozó, rendesen teljesen szabályos szívverések sorozata ez, a­melyek egész tipikusan úgy következnek egymásra, hogy a systole és diastole, viszont a diastole és systole köz­ötti szünetek egyformákká válnak, megszűnik a két szívhang ereje és hangzása közti különbség is, tehát teljesen typusos embryo­­cardiás szívműködés jön létre. A roham minden esetben typi­kusan, hirtelenül jelentkezik, a rendes pulsusszám minden átmenet nélkül csap át a tachycardiába ; a roham megszűnte már nem oly egyöntetű. Egy esetünkben hirtelen szűnik meg, s normális szív­működésnek ad helyet, másik esetünkben hirtelen szűnik meg, de a rhythmiás szívműködésnek ad helyet, harmadik esetünkben fokozatosan megy le a rendes pulsusszámra s végre negyedik esetünkben hirtelen csökken ugyan a szívverések száma, de utána nem normális szívműködés következik, hanem egy lassanként foko­zódó bradycardia, mely azután 2 nap múlva ismét lassanként­­ tér vissza a rendes szívműködéshez. A szív viselkedése a roham­­ alatt szintén nem egyenlő mind a négy esetben. A szívhangok­­ ugyan tiszták, zörej sohasem hallható, még azokban az esetekben 409

Next