Orvosi Hetilap, 1907. október (51. évfolyam, 40-43. szám)
1907-10-06 / 40. szám
712 ORVOSI HETILAP 1907. 40. sz. gyógyulása egészen úgy folyik le, mint a szabad nyálkahártyafelületen. Ha ezek a mirigyes függelékek egyszerű szerkezetűek — a milyenek az elülső húgycső rövid, el nem ágazódó egyszerű mirigyei —, könnyebben fogják a gonococcusokat a húgycső nyálkahártyafelületére üríteni, mint a többszörösen elágazó hosszú járatok, tömlős szerkezetű, hosszú s szűk kivezetőcsatornával ellátott mirigylebenyek (Cowper-mirigy), vagy bonyolult lefutású, többrendbeli ágra szakadó csőrendszerek keskeny kivezetőcsatornával (ondóhólyag és ampulla). Az idevágó ábrákat lásd Herzognál és Eberthnél.1 2 Ezen, a szabad lefolyás tekintetében sebészileg értelmezendő kedvezőtlen szerkezethez járul még e szervek váladékainak lassú és részben hiányos áramlása, úgy hogy nagyobb gonococcustömegek kiürülése leginkább csak időközönként (az ondókiürülés alkalmával) történik. Rendesen azonban a húgycsőbe csak egy bizonyos mennyiségű kórokozó száll le ezen beteg helyek váladékaiból, amely kórokozók azután részint ezen váladékban, részint a szabad húgycsőnyálkahártya felületén tovább szaporodnak. A kórokozók ezen állandó mennyiségéhez a nyálkahártya egyes esetekben idővel hozzászokik és jelenlétükre csak azon nyálkás-genyes váladék termelésével reagál, amely a „chronikus fcankó1” fogalmához és makroskopos képéhez tartozik, amelyet azonban nagyobb töménységű gonococcusmentes beszűrődések fennforgása alkalmával is találhatunk. A nyálkahártya csupán a megszokottnál nagyobb gonococcusmennyiségek leszállítására (excessus in collu) reagál az ismert hevenyebb kiújulások alakjában. Megjegyzendő azonban, hogy ilyen előzmények után gonococcusmentes, erősebben beszűrődött húgycsövekben szintén észlelhető a váladékképződésnek ilyfajta megerősödése, amely typusos, zöldessárga, bő, de teljesen gonococcusmentes genyedés képében folyhat le. A gonococcusok ilyen hosszadalmas esetekben néha azután csakugyan elvesztik a szervezettel szemben azon genykeltő tulajdonságukat, amely a heveny megbetegedésre annyira jellegzetes és mindinkább a lobos váladékokban burjánzó baktériumok tulajdonságait veszik fel, amelyek csak rendkívüli elszaporodásuk esetén, tisztán óriási tömegük által mintegy mechanice ingerükt a húgycsőnyálkahártyát és nagyobb genytermelésre serkentik. Más esetekben pedig a gonococcus végig megtartja a nyálkahártyával szemben eredeti chemotaxisos hatását, úgy hogy — amennyiben kezelés egyáltalán nem történik — még hónapok és évek múltán is ugyanolyan bögenytermeléssel reagál a húgycsőnyálkahártya a gonococcus behatására, mint amilyent rendesen csak heveny esetben látunk. Ezzel ahhoz a ponthoz értem, melyben ezirányú igen beható, rendszeres górcsövi és tenyésztési vizsgálataim alapján a gonococcus-búvárok nagy számától eltérő álláspontot foglalok el , és ez a gonococcus kimutatása az idült kankó eseteiben. „Férfi idült húgycsőkankójában kezeletlen esetekben a kórokozók a szabad húgycsőnyálkahártya váladékában mindig igen nagy számban mutathatók ki; mennyiségük azonban a retentiós góczok váladékában található gonococcusok számával bizonyos arányban áll. Ezen utóbbi helyeken kórokozók néha tényleg csak igen kis mennyiségben fordulnak elő és a górcsövi készítményben való megtalálásukhoz adott esetben igen nagy türelem szükséges.“ Idézett dolgozatomban a vizsgálati eljárásokról is bővebben szólok s az érdeklődőket erre utalom. Itt azonban ismételten hangsúlyozom, hogy a férfi húgycsőkankójában a pontos helyi kórisme felállításához a górcsövön s egy Janet-féle fecskendőn kívül más eszközre szükség nincs. Kivételt tesznek azok az esetek, melyekben valaki gonococcust még tartalmazó urethritis glandularis antica esetében minden egyes beteg mirigyre nézve különkülön meg akarja állapítani a kórokozók jelenlétét vagy jelen nem létét. Ilyenkor azután az endoskop és a Kollmann-féle váladék1 Herzog F.: Archív f. mikr. Anat. u. Entwicklungsgeschichte, 63. k., 1904. 2 C. J. Eberth: Die männlichen Geschlechtsorgane. G. Fischer, Jena, 1901. 8 Ily készítményeket és kultúrákat mutattam be az Orvosegyesületnek 1906 november 3.-án tartott ülésén. 4 Idézet az Orvosi Hetilap 1907. 5., 6., 7. számában megjelent dolgozatomból, fogó lapocz is szükséges. A többi retentiós góczra nézve, mint a milyen az ondóhólyag, Cowper-mirigy, prostata és ampulla vas. def., a bakteriologice és kankó helyesen keresztülvitt öblítési és kinyomási eljárás teljesen megbízható eredményeket szolgáltat. Itt még azt is megjegyzem, hogy kankó esetén az ú. n. idült cystitis a ritkaságok közé tartozik. Azon állapot, melyet rendesen e néven neveznek, nem egyéb, mint a prostata illetve ondóhólyag idült hurutja által fenntartott pyuma, amennyiben ezen állapot mindennemű fertőtlenítő gyógyeljárás alkalmazása nélkül, az említett genyszolgáltató góczok gyógyulásával együtt megszűnik. A férfi idült kalikája kezelésének vezérelveit igen röviden foglalhatom össze: „a retenziós góczok kiürítése“, azaz a szervezet gyógyerejének támogatása és ennek befejeztével a szabad nyálkahártyafelületnek a rajta még esetleg burjánzó gonococcusoktól való megszabadítása ilyen eseteket előbb idézett munkámban szintén leírtam, amidőn hosszadalmas kankómegbetegedésben egyszeri kezeléssel lehetett a nyálkahártya felületén igen bő mennyiségben található, részben erős folyást előidéző kórokozókat véglegesen eltüntetni. Az elülső húgycsőre nézve a kezelés a következőkben áll. Tágítások a Kollmann-féle húgycsőtágító segélyével 4—5 napos időközökben, a mechanikai kezelés után bő öblítés akármilyen fertőtlenítő szerrel; a szabad napokon a beteg a húgycsövét kis fecskendővel végzett kezeléssel tartja szabadon. Ha a többi említett gócz váladékában gonococcus található, a kezelés a helyi kórjelzés pontos felállítása után főleg a betegnek talált mirigyes szervek rendszeres kiürítéséből áll. Ezen kiürítést mindenkor ujjal végzett, a végbél felől alkalmazott massagessal eszközlöm. A húgycső és hólyag átöblítése forralt langyos vízzel egyrészt menten tartja a húgyivarszervek ezen szakaszát a descendáló gonococcusok okozta állandó átmeneti fertőzéstől, másrészt ezen szervek nyálkahártyáját a gonococcusokkal szemben élénkebb reactioképességben tartja. Végre pedig a massage után az ürített öblítővizekből mindenkor megkapom az illető beteg szervek váladékait és ezeknek kellő górcsövi ellenőrzésére a megfelelő vizsgálatokat kifogástalanul végezhetem. A kezelés folyamán a kimasszált váladékokat rendszeresen ellenőrzöm a górcsövet; ha ismételt vizsgálat után sem találok gonococcust, mindennemű kezelést beszüntetek és a húgycső váladékát górcsövi vizsgálat, vagy esetleg tenyésztés útján legalább is 14 napon át ellenőrzöm. Végbélhütések és előfürdők a kezelésnek csupán segédeszközei. Ultzraam- illetve Guyon-féle befecskendezéseket elvből nem alkalmazok, mert ezek a váladék normális mikroskopi képét teljesen megzavarják és csak ritka esetekben vannak szigorúan javulva ; ezen esetekben pedig valamely enyhe fertőtlenítő szerrel végzett néhány bő átöblítéssel ugyanazt az eredményt érem el, s a váladék górcsövi ellenőrzése is ilyenkor sokkal kifogástalanabb. A férfi húgy- és ivarszervei gonococcusmentességének megállapítására nézve végül ezt a tételt állíthatom fel: „Kezeletlen esetekben a férfi húgycsővé valamennyi belenyíló nyálkahártyaszakasz gonococcusára illetve mikrobájára nézve a legjobb táptalaj és költőkemencze. “ Közlés a szent István-kórház idegosztályáról. Főorvos: Donáth Gyula dr., egyet, magántanár. Ifjúkori paralysis progressiva. Irta: Keller Kálmán dr. A paralysis kóroktanának ismeretéhez nagyfontosságú adatokat szolgáltathat az ifjúkori paralysis esetek pontos gyűjtése és bírálata. Míg ugyanis a felnőttek paralysisében sohasem tudhatjuk biztosan, hogy a baj keletkezését tulajdonképen melyik kóroki tényező vagy mely tényezők együtthatása idézte elő, addig az ifjúkori megbetegedésekben a kórokok egész sorát eliminálhatjuk s alkalmunk van a kórkép kifejlődését nagy valószínűséggel kevés okozóra visszavezetni. A beteg a közkórházi orvostársulat 1907. évi május hó22. én tartott ülésén bemutattatott.