Orvosi Hetilap, 1908. február (52. évfolyam, 5-8. szám)

1908-02-02 / 5. szám

1908 5. sz. ORVOSI HETILAP A hámfészkekben és hámkötegekben elszarusodás sehol sem konstatálható. Mitosis főleg az epithelképletek peripheries sejtjeiben látható, csak ritkán a centrálisan fekvőkben. Az egész daganat sejt­szegény durva kötőszöveti kötegek által van elhatárolva a mélyebben fekvő szövetektől. A rugalmas elemek a daganatban s a vele szomszé­dos szövetrészekben igen nagy számmal vannak képviselve. Az eczet­­savas arcein ezen esetben is a rugalmas rostokat a derma felsőbb rétegeiben intenzíve festi vörösesbarnára, míg az alsóbb részekben a rostoknak egy része csak hiányosan festődik, s az eczetsavas orcein­­polychrommethylenkék-tannin-methodussal kezelt metszeteken a cutis alsó harmadában a megfestett rugalmas rostok az Unita-Ше kékesfeketére színeződött jellegzetes elacin képét adják. A rugalmas rostok nagy része a derma felszínével párhuzamos lefutást mutat, a­mely körülmény a mellett látszik szólni, hogy jelen esetben a rugalmas elemek képviselték a fix elemet, s hogy a rákköte­­gek alkalmazkodtak a rugalmas rostokhoz. A rugalmas rostok ezen magatartásának megfelelőleg tehát számos helyen szemmel követhető a rákkötegeknek az átszelése, illetve behálózása. Magukban a hámkötegek­ben a rugalmas rostok sem morphologice, sem chemice nem tüntetnek fel számbavehető eltérést. A hámkötegek által közrefogott kötőszöveti szigetecskékben a rostok oly nagy számban foglalnak helyet, hogy némely helyen szinte összeolvadni látszanak. Ezen utóbbi rostok főleg a hámkötegek szélein láthatók nagy mennyiségben kötőszöveti rostok­kal egyetemben, úgy, hogy mindenek szerint ezen kevésbé resistens rostok a beburjánzó hámcsapoknak nem tudván ellenállani, a hámköte­gek által közrefogott kötőszöveti mezőkbe tolattak. Ezen mezőkben a rostok itt-ott gomolyagokat alkotnak, s a gomolyagokból ki-, illetve belépő szálak több helyen felrostozódást tüntetnek fel. Újonnan alkotott kötőszöveti területeken számos fiatal, eczetsavas orceinnal pirosra festődő, sokszorosan elágazódó rugalmas rost látható. III. eset. N. J. 49 éves, napszámos, 1904 márczus 24.-én lett operálva a szent Rókus-kórház sebészeti osztályán a nyakon helyet foglaló tumor miatt, melyet carcinoma recidivans colli klinikai diagno­­sissal küldtek be vizsgálat végett intézetünkbe. A beteg jelentkezése előtt 3 hóval vette észre az újképletet csekély bőrmegvastagodás alak­jában. A daganat körülbelül mogyorónyi nagyságú, gombaalakúlag emelkedik ki a bőr felületéről, s pólusán lencsényi területen mutat ex­­ulceratiót. A daganat metszéslapját tekintve, alig terjed a subeutan kötő­szövetbe. Górcső alatt a daganat elszarusodást mutató laphámrák typusos képét mutatja. Kis nagyítással tekintve a készítményt, feltűnő a kötőszöveti elemek túlnyomó mennyisége a hámképletekkel szemben. A fedőhám tüskés sejtű rétege hatalmas burjánzást mutat, s az utóbbi réteg széles alapon ülő, rövid hámcsapokat küld a cutisba, mely csapok a leg­különbözőbb irányban haladó ágaik által egymással közlekednek. A cutis mélyébe hatoló csapok nagy része centrális részében elszaruso­dást mutat. A hámfészkek s a h­ámcsapok peripheriás részei kis űröket tün­tetnek fel, melyek részben leukocytákkal, részben szövettörmelékkel vannak kitöltve. A tumorral szomszédos bőrterületeken a felhám hatalmas acan­­thosisán kívül semminemű kóros elváltozás sem észlelhető. A fenn említett exulcerationak megfelelő területen a felhám teljesen elpusztult, s helyén szarutömegek s Van Gieson­nal igen rosszul festődő nekrotizált szövettörmelékek láthatók. Szembetűnő a kötőszövet erős reactiója a hámcsapok burjánzásá­val szemben. Az egyes hámképleteket, főleg azonban az el nem szaru­­sodott rákkötegeket gömbsejtes intiltratio veszi körül. Idősebb kötőszövetet s kötőszöveti rostokat csak a nagyobb kötőszöveti szigetek centrális részein találhatunk. Helyenként egyes elszarúsodott hámfészkeket kötőszövet­­fibrillumok vesznek körül, a­melyek azonban az elszarúsodott területekbe nagyrészt nem hatolnak be, hanem csupán az utóbbiak szélén alkotnak sűrű réczéből álló hálózatot. Feltűnő a rugalmas elemeknek nagy mennyisége a daganat terü­letén. Nehézségekbe ütköznek eldönteni, vájjon a kóros terület, vagy a vele szomszédos ép bőrrészek tartalmaznak-e nagyobb mennyiségű rugalmas rostot? A subeutisban a rugalmas rostok hatalmas pam­atokat alkotnak, kanyarulatos lefutásúak, s eczetsavas orcein-polychrommethy­­lenkék-tanninfestékkeverékkel kékesfeketére színeződnek ; tehát minde­nek szerint itt is elacinnal van dolgunk. Ezen utóbbi, kékesfeketére színeződő rostok a daganattal szom­szédos ép bőrterü­letek megfelelő rétegeiben szintén megtalálhatók. A harántul átmetszett bőrizmok egyes nyalábjai körül koszorú­­alakban sűrű reezét alkotnak a rugalmas elemek, mely reezézel apróbb ágakat bocsát az egyes rostok közé. A fenn vázolt, a subeutisban futó rugalmas rostok az újképlet határán a rák stromájába hatolnak alakjuk legcsekélyebb elváltozása nélkül; a cutis felső harmadáig követve őket, a kékesfekete szín mind­inkább a vörösesbarnába megy át. A rostok karcsúbbak lesznek s el­vesztik a subcutisban futó rugalmas rostokra jellegző hullámzatos lefutásukat. A rákcsapokat s fészkeket környező intiltratiós zónában a sejtek között igen sok rugalmas rost látható, melyek a hámcsapok közvetlen szomszédságában összetömörülnek, s a rákos h­ámképletbe számos ágat küldenek. A rugalmas rostok viselkedése igen érdekes a rákgyöngyöket tartalmazó hámfészkekkel szemben. Az elszarúsodott terület legtöbb­­nyire rostmentes, az elszarúsodott területtől peripheriásan fekvő rák­sejtek azonban relatíve sokkal nagyobb számú rugalmas elemet tartal­maznak, mint a szarúsodást nem mutató hámfészkek. Ezen utóbbi tény, tudniillik a rugalmas rostoknak a hiánya a rákgyöngyökben, mindenesetre a rugalmas elemek csökkent resistentiájára mutat a cancroidokkal szemben. Csak kivételesen találtam rák­gyöngyökben rugalmas rostokat, a­melyek a cancroid szomszédságában futó rugalmas rostokkal összefüggést tüntettek fel, s a­melyek az oreeinnal szemben szokásos affinitásukat megtartották ugyan, de legtöbbnyire felrostozódás­­nak estek áldozatul. Csak egy esetben sikerült ép rugalmas rosto­kat a rákgyöngy belsejébe követni; az utóbbi esetben a rugalmas rostokon morphologiailag s h­eroiailag semminemű elváltozás sem volt feltüntethető. Rugalmas rosttörmelékek előfordulása a rákgyöngyök­ben, főleg az utóbbiak peripheriás részein, egyáltalában nem tartozik a ritkaságok közé. IV. eset: N­. J. 72 éves férfi, 1907 április elején a pofa belfelü­letén helyet foglaló daganat miatt lett operálva. A tumor forintnyi terjedelemben emelkedik pár mm.-nyire a bőr niveauja fölé. A daganat felületén már szabad szemmel láthatók bemélyedések s kiemelkedések, a­mely körülmény a tumornak papilla­ris jelleget kölcsönöz. Consistentiája eléggé tömött; exulceratio sehol sem konstatálható. A daganat metszéslapját tekintve, látni való, hogy körülbelül 3—4 milliméternyire terjed az alatta fekvő szövetbe. Górcső alatt igen kifejezett elszarusodó laphámrák képe látható. A felhám a tumort hol keskenyebb, hol pedig szélesebb rétegben fedi, főleg a tüskés réteg sejtjei tü­ntetnek fel hatalmas burjánzást. Az ezen felhámból kiinduló s a mélybe hatoló kötegek a leg­különbözőbb alakot veszik fel; majd rövidek és szélesek, majd pedig hosszúak és keskenyek s helyenként befürödést mutatnak s itt-ott oldalágak által összeköttetésbe lépnek ; a kötegek sejtelemei kifejezett polymorphismust tü­ntetnek fel. A rákcsapok közepén helyet foglaló tüskés sejtek elszarusodása által számos hámgyöngy keletkezik. A hámkötegekben számos mitosist feltüntető sejt látható, főleg az el nem szarusodott hámcsapok peripheriás részein. A daganattömegek a mélyben fekvő izomszövettől igen sejtdús, széles kötőszöveti övvel vannak elhatárolva, a­mely fiatal kötőszöveti zóna alatt a kötőszövet hatalmasan sklerotizált s előrehaladott hyalin degeneratiót tü­ntet fel. A fiatal kötőszövet zónasejtjei főleg lympho­­cyt­ákból, kevés plasma- és hízósejtekből állanak. A daganat szomszéd­ságában helyet foglaló kötőszövet, sövényeket küld a rákcsapok közé, a mely sövények a rákképleteket hálószerűen körü­lfonják s néhol a boritó felhámig terjednek. A rákkötegek által közrefogott kötőszöveti mezők a legkülönbözőbb módon viselkednek ; néhol sejtdúsak s a hám­csapok peripheriáján gömbsejtes infiltratiót tüntetnek fel, másutt csak igen kevés, hosszú, fonalalakú, protoplasmában szegény kötőszöveti sejt látható. A tumort környező kötőszövet igen erősen tágult vérerek­kel van ellátva; egyes helyeken, főleg az erek szomszédságában szövet­­közötti vérzés is mutatkozik. A rugalmas elemeknek viselkedése a következő : a daganat alatt helyet foglaló szövetben, a­mely különben egész normálisnak mutatko­zik, a rugalmas elemek nagy számban találhatók, nagyobb részük hullámzatos lefutást mutat. A daganatot határoló fiatal kötőszövetből kiinduló kötegek, melyek a rákcsapok közé hatolnak, rugalmas rostok­ban igen gazdagok. Ezen utóbbi rostok számos helyen összefüggést tü­ntetnek fel a tumor alatt fekvő szövet rostjaival. A rugalmas rostok túlnyomó része a hámcsapok között helyet foglaló kötőszöveti kötegekben a derma felszínére mintegy derékszög­ben halad ; egyes helyeken apróbb, rendesen a hossztengelylyel derék­szög alatt futó ágacskákat bocsát ki, melyek a kötőszöveti sövényeket a legkülönbözőbb irányban átszelvén, a subepitheliális rugalmas rost­hálózatig követhetők. A rugalmas rostok az utóbbi helyen igen véko­nyak, s csak igen halványan festődnek meg oreeinnal. Közvetlenül a felhám alatt számos helyen a rugalmas rostok erős affinitást árulnak el ugyan az eczetsavas orceinnel szemben, szoká­sos alakjukat azonban elvesztették, a­mennyiben tudun­lik helyenként rögökké estek szét, másutt az egyes fonalak felrostozódása konstatálható. A polychrommethylenkék­ glycerinaetherrel kezelt metszeteken feltűnt, hogy az eczetsavas prceinnel rosszul festődő rugalmas rostok a basikus polychrommethylenkékkel szemben erős affinitást árulnak el. Az utóbbi rostok főleg a cutis alsó harmadában, közvetlenül a felhám alatt foglalnak helyet. Minthogy ezek basikus jellegük ellenére ki­mutatható összefüggést tüntetnek fel az eczetsavas orceinnel jól festődő rostokkal, nyilvánvaló, hogy az Unna által elacin néven ismertetett basophillá lett rugalmas rostokkal van dolgunk. Az orceinnal jól festődő rugalmas elemek a basikus polychrom­­methylenkéket nem vették fel, illetve ha fel is vették, differencziálás után elszintelenedtek. A cutis középső harmadában ugyancsak találkozunk polychrom­­methylenkékkel jól festődő, azonban a savanyú orceint is helyenként felvevő vastag, itt-ott rögösen szétesett rostokkal, a­melyeknek fibrillá­­ris szerkezete, továbbá biztosan kimutatható összefüggése praeexistáló collagen rostokkal elárulja kötőszöveti eredetüket. Unna ezen utóbbi rostokat kollacin név alatt foglalta össze. Az elacin- és kolheinrostok helyenként oly sík­ííű s egymással annyira összefonódva mutatkoznak, hogy izolált feltüntethetőségük igen bajos. Érdekesnek tartom felemlíteni, hogy az ezen anyagból készült met­szeteken a subepitheliás hálózat a daganat szélein eléggé jól megtar­tott; ha ezen hálózatot a daganat centrális részei felé követjük, hám- és kötőszöveti kötegektől mindinkább áttörtnek fogjuk látni, míg végre a daganat centrális részletében a subepitheliális hálózat létezését 71

Next