Orvosi Hetilap, 1908. február (52. évfolyam, 5-8. szám)
1908-02-02 / 5. szám
1908 5. sz. ORVOSI HETILAP A hámfészkekben és hámkötegekben elszarusodás sehol sem konstatálható. Mitosis főleg az epithelképletek peripheries sejtjeiben látható, csak ritkán a centrálisan fekvőkben. Az egész daganat sejtszegény durva kötőszöveti kötegek által van elhatárolva a mélyebben fekvő szövetektől. A rugalmas elemek a daganatban s a vele szomszédos szövetrészekben igen nagy számmal vannak képviselve. Az eczetsavas arcein ezen esetben is a rugalmas rostokat a derma felsőbb rétegeiben intenzíve festi vörösesbarnára, míg az alsóbb részekben a rostoknak egy része csak hiányosan festődik, s az eczetsavas orceinpolychrommethylenkék-tannin-methodussal kezelt metszeteken a cutis alsó harmadában a megfestett rugalmas rostok az Unita-Ше kékesfeketére színeződött jellegzetes elacin képét adják. A rugalmas rostok nagy része a derma felszínével párhuzamos lefutást mutat, amely körülmény a mellett látszik szólni, hogy jelen esetben a rugalmas elemek képviselték a fix elemet, s hogy a rákkötegek alkalmazkodtak a rugalmas rostokhoz. A rugalmas rostok ezen magatartásának megfelelőleg tehát számos helyen szemmel követhető a rákkötegeknek az átszelése, illetve behálózása. Magukban a hámkötegekben a rugalmas rostok sem morphologice, sem chemice nem tüntetnek fel számbavehető eltérést. A hámkötegek által közrefogott kötőszöveti szigetecskékben a rostok oly nagy számban foglalnak helyet, hogy némely helyen szinte összeolvadni látszanak. Ezen utóbbi rostok főleg a hámkötegek szélein láthatók nagy mennyiségben kötőszöveti rostokkal egyetemben, úgy, hogy mindenek szerint ezen kevésbé resistens rostok a beburjánzó hámcsapoknak nem tudván ellenállani, a hámkötegek által közrefogott kötőszöveti mezőkbe tolattak. Ezen mezőkben a rostok itt-ott gomolyagokat alkotnak, s a gomolyagokból ki-, illetve belépő szálak több helyen felrostozódást tüntetnek fel. Újonnan alkotott kötőszöveti területeken számos fiatal, eczetsavas orceinnal pirosra festődő, sokszorosan elágazódó rugalmas rost látható. III. eset. N. J. 49 éves, napszámos, 1904 márczus 24.-én lett operálva a szent Rókus-kórház sebészeti osztályán a nyakon helyet foglaló tumor miatt, melyet carcinoma recidivans colli klinikai diagnosissal küldtek be vizsgálat végett intézetünkbe. A beteg jelentkezése előtt 3 hóval vette észre az újképletet csekély bőrmegvastagodás alakjában. A daganat körülbelül mogyorónyi nagyságú, gombaalakúlag emelkedik ki a bőr felületéről, s pólusán lencsényi területen mutat exulceratiót. A daganat metszéslapját tekintve, alig terjed a subeutan kötőszövetbe. Górcső alatt a daganat elszarusodást mutató laphámrák typusos képét mutatja. Kis nagyítással tekintve a készítményt, feltűnő a kötőszöveti elemek túlnyomó mennyisége a hámképletekkel szemben. A fedőhám tüskés sejtű rétege hatalmas burjánzást mutat, s az utóbbi réteg széles alapon ülő, rövid hámcsapokat küld a cutisba, mely csapok a legkülönbözőbb irányban haladó ágaik által egymással közlekednek. A cutis mélyébe hatoló csapok nagy része centrális részében elszarusodást mutat. A hámfészkek s a hámcsapok peripheriás részei kis űröket tüntetnek fel, melyek részben leukocytákkal, részben szövettörmelékkel vannak kitöltve. A tumorral szomszédos bőrterületeken a felhám hatalmas acanthosisán kívül semminemű kóros elváltozás sem észlelhető. A fenn említett exulcerationak megfelelő területen a felhám teljesen elpusztult, s helyén szarutömegek s Van Giesonnal igen rosszul festődő nekrotizált szövettörmelékek láthatók. Szembetűnő a kötőszövet erős reactiója a hámcsapok burjánzásával szemben. Az egyes hámképleteket, főleg azonban az el nem szarusodott rákkötegeket gömbsejtes intiltratio veszi körül. Idősebb kötőszövetet s kötőszöveti rostokat csak a nagyobb kötőszöveti szigetek centrális részein találhatunk. Helyenként egyes elszarúsodott hámfészkeket kötőszövetfibrillumok vesznek körül, amelyek azonban az elszarúsodott területekbe nagyrészt nem hatolnak be, hanem csupán az utóbbiak szélén alkotnak sűrű réczéből álló hálózatot. Feltűnő a rugalmas elemeknek nagy mennyisége a daganat területén. Nehézségekbe ütköznek eldönteni, vájjon a kóros terület, vagy a vele szomszédos ép bőrrészek tartalmaznak-e nagyobb mennyiségű rugalmas rostot? A subeutisban a rugalmas rostok hatalmas pamatokat alkotnak, kanyarulatos lefutásúak, s eczetsavas orcein-polychrommethylenkék-tanninfestékkeverékkel kékesfeketére színeződnek ; tehát mindenek szerint itt is elacinnal van dolgunk. Ezen utóbbi, kékesfeketére színeződő rostok a daganattal szomszédos ép bőrterületek megfelelő rétegeiben szintén megtalálhatók. A harántul átmetszett bőrizmok egyes nyalábjai körül koszorúalakban sűrű reezét alkotnak a rugalmas elemek, mely reezézel apróbb ágakat bocsát az egyes rostok közé. A fenn vázolt, a subeutisban futó rugalmas rostok az újképlet határán a rák stromájába hatolnak alakjuk legcsekélyebb elváltozása nélkül; a cutis felső harmadáig követve őket, a kékesfekete szín mindinkább a vörösesbarnába megy át. A rostok karcsúbbak lesznek s elvesztik a subcutisban futó rugalmas rostokra jellegző hullámzatos lefutásukat. A rákcsapokat s fészkeket környező intiltratiós zónában a sejtek között igen sok rugalmas rost látható, melyek a hámcsapok közvetlen szomszédságában összetömörülnek, s a rákos hámképletbe számos ágat küldenek. A rugalmas rostok viselkedése igen érdekes a rákgyöngyöket tartalmazó hámfészkekkel szemben. Az elszarúsodott terület legtöbbnyire rostmentes, az elszarúsodott területtől peripheriásan fekvő ráksejtek azonban relatíve sokkal nagyobb számú rugalmas elemet tartalmaznak, mint a szarúsodást nem mutató hámfészkek. Ezen utóbbi tény, tudniillik a rugalmas rostoknak a hiánya a rákgyöngyökben, mindenesetre a rugalmas elemek csökkent resistentiájára mutat a cancroidokkal szemben. Csak kivételesen találtam rákgyöngyökben rugalmas rostokat, amelyek a cancroid szomszédságában futó rugalmas rostokkal összefüggést tüntettek fel, s amelyek az oreeinnal szemben szokásos affinitásukat megtartották ugyan, de legtöbbnyire felrostozódásnak estek áldozatul. Csak egy esetben sikerült ép rugalmas rostokat a rákgyöngy belsejébe követni; az utóbbi esetben a rugalmas rostokon morphologiailag s heroiailag semminemű elváltozás sem volt feltüntethető. Rugalmas rosttörmelékek előfordulása a rákgyöngyökben, főleg az utóbbiak peripheriás részein, egyáltalában nem tartozik a ritkaságok közé. IV. eset: N. J. 72 éves férfi, 1907 április elején a pofa belfelületén helyet foglaló daganat miatt lett operálva. A tumor forintnyi terjedelemben emelkedik pár mm.-nyire a bőr niveauja fölé. A daganat felületén már szabad szemmel láthatók bemélyedések s kiemelkedések, amely körülmény a tumornak papillaris jelleget kölcsönöz. Consistentiája eléggé tömött; exulceratio sehol sem konstatálható. A daganat metszéslapját tekintve, látni való, hogy körülbelül 3—4 milliméternyire terjed az alatta fekvő szövetbe. Górcső alatt igen kifejezett elszarusodó laphámrák képe látható. A felhám a tumort hol keskenyebb, hol pedig szélesebb rétegben fedi, főleg a tüskés réteg sejtjei tüntetnek fel hatalmas burjánzást. Az ezen felhámból kiinduló s a mélybe hatoló kötegek a legkülönbözőbb alakot veszik fel; majd rövidek és szélesek, majd pedig hosszúak és keskenyek s helyenként befürödést mutatnak s itt-ott oldalágak által összeköttetésbe lépnek ; a kötegek sejtelemei kifejezett polymorphismust tüntetnek fel. A rákcsapok közepén helyet foglaló tüskés sejtek elszarusodása által számos hámgyöngy keletkezik. A hámkötegekben számos mitosist feltüntető sejt látható, főleg az el nem szarusodott hámcsapok peripheriás részein. A daganattömegek a mélyben fekvő izomszövettől igen sejtdús, széles kötőszöveti övvel vannak elhatárolva, amely fiatal kötőszöveti zóna alatt a kötőszövet hatalmasan sklerotizált s előrehaladott hyalin degeneratiót tüntet fel. A fiatal kötőszövet zónasejtjei főleg lymphocytákból, kevés plasma- és hízósejtekből állanak. A daganat szomszédságában helyet foglaló kötőszövet, sövényeket küld a rákcsapok közé, a mely sövények a rákképleteket hálószerűen körülfonják s néhol a boritó felhámig terjednek. A rákkötegek által közrefogott kötőszöveti mezők a legkülönbözőbb módon viselkednek ; néhol sejtdúsak s a hámcsapok peripheriáján gömbsejtes infiltratiót tüntetnek fel, másutt csak igen kevés, hosszú, fonalalakú, protoplasmában szegény kötőszöveti sejt látható. A tumort környező kötőszövet igen erősen tágult vérerekkel van ellátva; egyes helyeken, főleg az erek szomszédságában szövetközötti vérzés is mutatkozik. A rugalmas elemeknek viselkedése a következő : a daganat alatt helyet foglaló szövetben, amely különben egész normálisnak mutatkozik, a rugalmas elemek nagy számban találhatók, nagyobb részük hullámzatos lefutást mutat. A daganatot határoló fiatal kötőszövetből kiinduló kötegek, melyek a rákcsapok közé hatolnak, rugalmas rostokban igen gazdagok. Ezen utóbbi rostok számos helyen összefüggést tüntetnek fel a tumor alatt fekvő szövet rostjaival. A rugalmas rostok túlnyomó része a hámcsapok között helyet foglaló kötőszöveti kötegekben a derma felszínére mintegy derékszögben halad ; egyes helyeken apróbb, rendesen a hossztengelylyel derékszög alatt futó ágacskákat bocsát ki, melyek a kötőszöveti sövényeket a legkülönbözőbb irányban átszelvén, a subepitheliális rugalmas rosthálózatig követhetők. A rugalmas rostok az utóbbi helyen igen vékonyak, s csak igen halványan festődnek meg oreeinnal. Közvetlenül a felhám alatt számos helyen a rugalmas rostok erős affinitást árulnak el ugyan az eczetsavas orceinnel szemben, szokásos alakjukat azonban elvesztették, amennyiben tudunlik helyenként rögökké estek szét, másutt az egyes fonalak felrostozódása konstatálható. A polychrommethylenkék glycerinaetherrel kezelt metszeteken feltűnt, hogy az eczetsavas prceinnel rosszul festődő rugalmas rostok a basikus polychrommethylenkékkel szemben erős affinitást árulnak el. Az utóbbi rostok főleg a cutis alsó harmadában, közvetlenül a felhám alatt foglalnak helyet. Minthogy ezek basikus jellegük ellenére kimutatható összefüggést tüntetnek fel az eczetsavas orceinnel jól festődő rostokkal, nyilvánvaló, hogy az Unna által elacin néven ismertetett basophillá lett rugalmas rostokkal van dolgunk. Az orceinnal jól festődő rugalmas elemek a basikus polychrommethylenkéket nem vették fel, illetve ha fel is vették, differencziálás után elszintelenedtek. A cutis középső harmadában ugyancsak találkozunk polychrommethylenkékkel jól festődő, azonban a savanyú orceint is helyenként felvevő vastag, itt-ott rögösen szétesett rostokkal, amelyeknek fibrilláris szerkezete, továbbá biztosan kimutatható összefüggése praeexistáló collagen rostokkal elárulja kötőszöveti eredetüket. Unna ezen utóbbi rostokat kollacin név alatt foglalta össze. Az elacin- és kolheinrostok helyenként oly síkííű s egymással annyira összefonódva mutatkoznak, hogy izolált feltüntethetőségük igen bajos. Érdekesnek tartom felemlíteni, hogy az ezen anyagból készült metszeteken a subepitheliás hálózat a daganat szélein eléggé jól megtartott; ha ezen hálózatot a daganat centrális részei felé követjük, hám- és kötőszöveti kötegektől mindinkább áttörtnek fogjuk látni, míg végre a daganat centrális részletében a subepitheliális hálózat létezését 71