Orvosi Hetilap, 1908. március (52. évfolyam, 9-13. szám)
1908-03-01 / 9. szám
138 ORVOSI HETILAP 1908. 9. sz. Ezen adatokból világosan kitetszik, hogy a malariaesetek száma Budapesten folytonos apadásban van. Érdekes az 1897. és 1898. évi eseteknek nagy száma. Ezen években a malariaendemia országos lehetett, legalább erre utalnak Jancsó adatai is, ki ezen években a kolozsvári maláriaesetek erős megszaporodásáról emlékezik meg. Nehéz eldöntenem azon kérdést, hogy mikor szűnt meg a malaria endemiás lenni Budapesten. Azt azonban mégis meg merem állapítani, hogy 1897-ben és 1898-ban még endemiás volt. Leginkább a városligeti tó tájékáról és a IX. és X. kerületből kerültek osztályunkra helybeli fertőzések. Sőt a kórházunk területén évek óta lakó bonczoló szolgán és feleségén is konstatáltam az 1898. év nyarán plasmodium vivax-fertőzést. 1908 óta különös gonddal nyomoztam a fertőzés eredete után és ezen idő óta egyetlen egy esettel sem találkoztam, hol helybeli fertőzést vehettem volna fel. Megfigyelésem egész tartama alatt kétszer észleltem plasmodium praecox-fertőzést, ezek mindegyike a Balkán-félszigetről került hozzánk. Az 1903 előtti időben itt-ott előfordult quartanafertőzés is, de igen gyér számban, azóta azonban egyedül csak plasmodium vivax-fertőzést láttam, mely mint febris intermittens tertiana simplex vagy duplex jelentkezett. Mindezekből megállapítható, hogy a kórházunk betegforgalmát szolgáltató vidékeken is alkalmasint csak ezen fertőzés fordul elő és a félholdképző plasmodiummal való fertőzés jóval ritkább lehet hazánkban, mint azt Holländer tisztán a klinikai tünetek alapján feltételezi. A maláriaesetek évszakos ingadozását osztályunk statistikai adataiból nem lehet megállapítani, mert hisz csak behurczolt esetek kerültek szemeink elé, de pl. az 1897. és 1898.-i endemiás években mégis látni lehet, hogy nálunk is, mint más mérsékelt éghajlatú vidéken, hol a plasmodium vivax-fertőzés uralkodik, az esetek számának minimuma télen volt és két emelkedés észlelhető. Az első emelkedés legmagasabb pontja a tavasz végén, a másik emelkedésé az ősz elején van. Kora tavaszi malária csak gyér számban került szemünk elé, és azok egyetlen egy esetében sem tudtak friss fertőzést felvenni, többnyire recidivák voltak. Az 1907 tavaszán észlelt két esetem pedig (az egyik magángyakorlatomban volt) ugyan gyanút keltett, hogy nincs-e friss fertőzéssel dolgunk, alapos vizsgálatkor azonban ezek sem bizonyultak annak, mint azt később ki fogom fejteni. Az utolsó időben észlelt plasm, vivax fertőzés mind szövődmények nélküli könnyebb megbetegedés volt, mely chininre könnyen és recidiva nélkül gyógyult. A malária ereje tehát ezen irányban is jóval kisebb, mint ezelőtt volt, vagy mint járványos vidéken még most is észlelhető. 1903 óta eseteim klinikai megfigyelése mellett a nephelesek után is kutattam és azok életviszonyait is törekedtem megfigyelni. Egészben véve oly dologokat tapasztaltam e közben, mit már sokan és sokszor leírtak, azért csak annak elmondására szorítkozom, amit a helyi viszonyok szempontjából kiemelendőnek tartok. Megfigyeléseimet legnagyobbrészt a kórházunk területén levő állatistállókban tettem, hol anophelesek és culexek állandóan tanyáznak. A petéket, álczákat és bábokat pedig a kórház mögötti apró vizekben és a Margitsziget partjain figyeltem meg. A szabadban röpködő imágók megfigyelésére csak igen ritkán volt alkalmam. Utánjárásom közben csakhamar kiderült, hogy Budapesten mindenhol van anopheles, hol megélhetésükre alkalmas viszonyok vannak, de sehol sem találtam nagyobb mennyiségben. A város beépített területén persze ritkán lehet őket fellelni, de pl. a mentők istállójában itt-ott sikerült egyet-egyet felfedeznem. Lehet, hogy a kültelken megforduló lovakkal repültek be és itt meghúzódtak. Ahol azonban a város területén istállók közelében mezőség vagy vízgyülem van, ott már nagyobb számai fordulnak elő, így pl. a kórház nyúlistállójában, a fertőtlenítő intézet és a külső kerületek istállóiban. Egészben véve azonban sokkal több a culexnemzetség és az anophelesek nagyobb számmal csak az istállókban és a felettük levő szénapadláson lelhetők. Jól észlelhető ez pl. a Margitszigeten. A Margitszigeten a visszahúzódó Duna után fennliri Jancsit: Tanulmányok a villóláz parazitáiról, 1903. 2 Bemutatva a közkórházi orvostársulat 1903. évi IV. ülésén. 3 Holländer H.: A malária elterjedése Magyarországon, 1907. maradó vízgyülemek valóságos melegágyai a fejlődő culexeknek. Ezért állandó a szigeten a szúnyogok kellemetlenkedése. Anophelest azonban csak a lóistállóban leltem és itt is gyér számiban. Ugyanilyenek a viszonyok a Gellérthegy környékén, Köbányán, Puszta-Szt.-Mihályon, hol mindig csak culexeket lelni és az anopheles csak istállókban és ólakban található. Eleinte iparkodtam az összegyűjtött culexeket és anopheleseket pontosabban is meghatározni, egyelőre azonban felhagytam az ilyen irányú törekvésemmel, és megelégedtem azzal, hogy az imágók ülő helyzetét, a szárnyak pettyezettségét és a fejen levő szervek egymáshoz való viszonyát vegyem tekintetbe. Ezzel el tudtam dönteni, hogy culex- vagy anopheles nemzetséggel van-e dolgom ! Meg tudtam állapítani végre azt is, hogy a Budapesten előforduló anophelesekre egészen ráillik az Anopheles claviger (maculipennis Meig) leírása, és pedig nemcsak a kifejlődött imágókra áll ez, de az álcrákra és bábokra is és tulajdonképen az én összes megfigyeléseim ezen foltos szárnyú anophelesre vonatkoznak. Az anopheles clavigeri leginkább az ugyancsak foltos szárnyú culex annulatus-sal lehetne összetéveszteni. Ez a culexfaj Budapesten is honos. Szabadban és istállóban én ugyan nem leltem, de őszszel a szobába húzódó culexek közt elég gyakran láttam culex annulatust. Ezen culex azonban nagyon könnyen megkülönböztethető az anophelesektől, mert az anopheles claviger valamivel kisebb, a lábain nincsenek színes gyűrűk, másfélék a fejen elhelyezett szervei és más a pihenő állása. A különböző országokban végzett anophelesvizsgálatok kiderítették, hogy az anophelesek nagyon alkalmazkodnak a vidék éghajlati és egyéb viszonyaihoz és legtöbbször csak ezek ismerete alapján lehet a maláriaviszonyokat magyarázni. Így pl. kiderült, hogy Oroszországban egy évben csak egy anophelesgeneratio terem meg, vagy hogy a japán anopheles (a. sinensis) immun a plasmodium praecox, az angol pedig minden plasmodium-infectio ellen. Érdekes az is, mit a Németországban tapasztaltak, hogy az anopheles nemzetséggel testvér aedes-es petéi és álcrái a befagyott víz alatt áttelelnek, leszállítván lélekzési igényüket. Vizsgálódásaim közben meggyőződtem, hogy a mi anopheleseink nem immunisok a plasmodiumfertőzéssel szemben és többször sikerült részben a budapesti, részben a rákosszentmihályi pajtákban összefogdosott anopheleseket fertőznöm és a fertőzés menetét követnem. Ezen vizsgálataimat mindig plasmodium vivaxszal végeztem, de azért nem kételkedem abban, hogy a budapesti anophelesek más plasmodiumfertőzéssel szemben is fogékonyak. Olyasfélék tehát a viszonyok nálunk is, mint pl. Hamburgban. Hamburgban elég sok a behurczolt váltólázeset, anophelesek is vannak s ezek fogékonyak az infectio iránt, mert hiszen a „Tropeninstitut“ velük végzi kísérleteit, és még sincs Hamburgban már évek óta helybeli fertőzés. A kora tavaszi maláriaesetek magyarázata szempontjából igen fontos annak kifürkészése, hogy vájjon áttelelnek-e nálunk az anophelespeték ésálcrák és hogy mikor jelenik meg az első generatiojuk ? Szükséges továbbá azt is tudnunk, hogy mikér viselkednek a télire visszahúzódó anopheles-nek, mikor repülnek ki tavaszszal és szívnak-e tavaszszal vért ? Tél folyamán sem anopheles-, sem culexpetéket eddig nem találtak Magyarországon. Én sem leltem ! Ámbár a németországi és az aedes-fajra vonatkozó tapasztalatok alapján ezt nem lehet absolute lehetetlennek tartani! A kórház melletti anopheles- és culexfészkek oly csekélyek és annyira romlékonyak, hogy az már elméletileg is valószínűtlennek látszott, de nem találtam a margitszigeti szokott eulexfészkekben sem erre utaló jeleket. Pedig az idei őszszel és tél elején sokat fürkésztünk ez irányban Czyzewszky dr. udvari és fürdőorvos úrral, kinek támogatásáért ezúttal is köszönetet mondok. Az első anopheles generatio megjelenését egész pontosan nem tudtam megállapítani, csak a következő adataim vannak. Múlt év tavaszán, midőn egy kora tavaszi infectio észlelése kapcsán a nophelespeték után kutattam, azokra csak május első napjaiban leltem, holott culexálizák és bábok ilyenkor már bőven ! Az anopheles bifurcatus-ra, vagy annak bábjaira, álcráira vizsgálódásaim közt én sohase akadtam, ez azonban nem zárja ki, hogy az is előfordul vidékünkön, de inkább a szabadban és csekélyebb számban.