Orvosi Hetilap, 1908. július (52. évfolyam, 27-30. szám)
1908-07-05 / 27. szám
1908. 27. sz. ORVOSI HETILAP epiphysis képe által; az os naviculare proximalis darabjának Röntgenképe (c) is egészen fedve van a radius epiphysis képe által, sőt nagy részben az os naviculare distalis darabjának Röntgenképe (b) is ; az os capitatum (a) egészen beleilleszkedik a cavitas glenoidalis radii-ba, az os lunatum helyébe ; a distális kéztőcsontok megtartották egymással és a distális navicularedarabbal (b) való összefüggésüket. A kéztőnek egészben való radiális eltolódása valamivel jelentékenyebb, mint a jobb oldalon ; a proc. styloideus ulnae le van tompítva. Az ulnoradiális irányú felvételen (2. kép) a ficamodott csontok az alkar voláris oldalán feküsznek, a radiusepiphysis előtt; a félhold alakú os lunatum (d) domború oldalával a volaris oldal felé és homorú oldalával a dorsum felé van fordulva, azaz az egész csont a vele összefüggő proximális navicularedarabbal együtt (c) voláris irányú sikörfordulatot végzett; a distalis navicularedarab (b) és az os capitatum (a) a cavitas glenoidalis radiiba illeszkedik. Bár a klinikai tünetek eléggé jellegzetesek, biztossággal csak e Röntgen-képekből mondhatjuk, hogy typusos intercarpalis ficzamodásos töréssel van dolgunk, mégpedig annak igen érdekes és ritka esetével. Oly nagy volt a ficzamodást okozó közvetlen erő, hogy a kificzamodott két csontdarab az alkar hajlító oldalára jutott és e helyzeténél fogva súlyos működészavart okoz; a két csontdarab (2. kép, c. d) a voláris oldal felé kiemelkedik ésígy előrefeszíti a fiexorok inait, ezért vannak az ujjak kissé behajlított, merev helyzetben, ezért fájdalmas a kiegyenesítésük; a voláris oldalon levő csontdudor feletti érzékenységet és a kézfőből az ujjakba kisugárzó fájdalmakat is az magyarázza, hogy a kiálló csontdarabok nyomják az előttük fekvő n. mediamist; a tabatiére tája is azért érzékeny, mert itt az os naviculare distális darabját (1. kép, 1)) nyomják; annak, hogy a radialflexio egyáltalán nem eszközölhető, az a magyarázata, hogy e mozdulatkor az os naviculare distális darabja (1. kép, b) a radiushoz nyomatik. A jobb kézteszület a baléhoz hasonló, sajátságos alakú: a feltűnően vaskos carpus voláris oldalán distálisabban, mint baloldalt — csontkemény, mintegy féldiónyi, igen érzékeny dudor van, mely azonban nem mozgatható; a kéz gyenge ulnartlexiában van és egészben kissé a radiális oldal felé van eltolva; a kézhát az alkar háti felszínéhez viszonyítva kiemelkedő (Gabelrckenstellung). A működészavar igen nagy, a kéz tartása teljesen merev, kissé behajlított ujjakkal mindenféle mozgatás igen fájdalmas; úgy az activ, mint a passiv volarflexio 10, a dorsalflexio (az egyenes tartástól mérve) active 10°-nyi, passive 15°-nyi, miközben crepitatiót érzünk ; az ulnarflexio relative jó, 10°-nyi, ellenben a radialflexio még passive sem megy és igen fájdalmas ; az ujjaknak kiegyenesítése épen úgy nem végezhető, mint behajlítása, még a metacarpophalangeális ízületben sem, a nagy fájdalmasság miatt. A jobb kéztőről készült dorsovoláris Röntgen-felvételen (3. kép) láthatjuk, hogy az os naviculare két darabra törött: a distális darab (b) megtartotta összefüggését a carpus többi részével, a proximális darab (c) ellenben eltolódott és Röntgen-képe részben fedi a distálisét, részben az os capitatumét (a). Az os lunatum Röntgen-képe (d) nagyrészt fedi az os capitatum fejecsének (a), részben az os hamatum (e) csúcsának Röntgen-képét. Az os triquetrum és pisiforme (f) normális viszonyban van a distális kéztőcsontokkal, melyek egymás közt is megtartották normális összefüggésüket. Feltűnő egyáltalában a carpus megrövidülése az os capitatum és a radius széle között, a rés alig 1/г cm.-nyi és az os lunatum (d) és a proximális navicularedarab (c) Röntgenképe csak ezen keskeny résnek megfelelőleg van szabadon, míg distális harmadát fedi a distális kéztőcsontok (a, e), proximális harmadát pedig a radiusepiphysis Röntgen-képe. E két csontnak (c, d) tehát nincs helye a radius és a distális kéztőcsontok közti spatiumban; hogy ez így van, hogy e csontok a spatium előtt volárisan feküsznek, az a radioulnáris Röntgen-felvételen (4. kép) jól látható: a capitatumfejecs (a) a helyett, hogy az os lunatumnak (d) vájulatában foglalna helyet, az os lunatum dorsalis oldalán fekszik, alig 12 cm-nyire a rádióstól; az os lunatum (d) a carpus többi részéhez viszonyítva volar felé el van tolva és el van fordulva, úgy hogy homorulata a tenyér felé néz. A radius és ulna ép , a capitatumfejecs mellett kis leszakadt csontdarabkák láthatók; az os naviculare Röntgenképe nem vehető ki, talán jobban látszott volna egy ulnoradiális felvételen, de a kéznek ezen elhelyezéshez szükséges kiforgatása igen fájdalmas lett volna. A beteg, aki teljesen tehetetlenül, merev kezekkel, a combnyaktörés miatt fájdalmas és mozgathatatlan jobb alsó végtaggal fekszik, a felvételt követő napon még lázas, a következő napon azonban már láztalan, közérzete javult, és ezért a 3. napon elhatározzuk, hogy a rossz helyzetben beékelt jobboldali izomnyaktörés repositiojához szükséges Ludeck-bódulatot egyszermind arra is fel fogjuk használni, hogy a kéztősérülések javítását elvégezzük. Az intercarpalis ficamodásos törés vértelen repositioját mindig meg 3. kép. Dorso ventralis Röntgen-felvétel a jobb kéztöröl. 4. kép. Radioulnaris Röntgen-felvétel a jobb kéztöröl. 509