Orvosi Hetilap, 1908. december (52. évfolyam, 49-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
1908. 49. sz ORVOSI HETILAP 1 valamilyen nagyobb dobozfedélbe öntjük, a beteget mellé egy székre ültetjük s felszólítjuk, hogy lépjen bele a keverékbe és tartsa benne lábát mozdulatlanul, mialatt mi a talp belső oldalán levő bemélyedést is gyorsan kitöltjük gipszszel. Az egész arcz mintázása czéljából hanyatt fektetjük a beteget, orrába két rövidebb gummicsövet dugunk, amelyeken át lélegzik. Kemény papirosba az arcznak megfelelő lyukat vágva, ráhúzzuk az arczra, úgy, hogy abból mint egy maszk emelkedik ki. Mivel az arcz kontúrjait a papirosból pontosan úgy sem tudjuk kivágni, a megmaradó hézagokat zsíros vattával töltjük ki, nehogy ott a gipsz a fülekbe vagy a hajzatra folyjék. Ezután alaposan bevaselmezzük a szemöldököt, a mintába eső hajat, esetleg bajuszt és szakállt, majd megmondjuk a betegnek, hogy szemét, száját nyugodtan csukja be s a létrejövő melegtől ne ijedjen meg. A további eljárás olyan mint a fennebb leírt. A gipszet épen úgy kenjük fel az arczra s megkeményedése után azzal könnyítjük meg levételét, hogy alsó szélénél több helyen benyomjuk az arcz bőrét, hogy a levegő behatolását a minta alá elősegítsük A gummicsövek helyét a kész mintán gipszszel vagy agyaggal betömjük, sőt az orrlyukaknak megfelelő helyekre még egy-egy kiemelkedést is rakunk fel. Ha valamelyik végtagot, vagy a fejet egészében kellene megmintáznunk, akkor az csak úgy lehetséges, ha előzetesen jól megolajozott fonalakat helyezünk el egy vagy több legnagyobb átmérő végpontjaira. A fejen például az egyik fonal az álltól húzódik az orron, homlokon, fejtetőn át a tarkóra, a másik az egyik fültől a másikig le a nyakra. A nyakat körülveszszük olajos vagy vaselmnes vattával, esetleg vizes kendővel s midőn a gipszszel az egész fejet körülvettük s a forma már kissé merevedni kezd, az egyik fonal két végét egyszerre megfogva egyenletesen húzni kezdjük s ezzel a gipszmintát két részre, majd a másik fonal segélyével újabb két részre, összesen 4 czikkre (illetőleg több fonal alkalmazásakor több szeletre) osztjuk fel, melyek egyenként könnyen levehetők s azután a kiöntés előtt egy kis gipszszel újra összeragaszthatók. A mintázott testrészt természetesen jól lemossuk a gipsz levétele után. Gyakran előfordul, hogy a gipszminta belső felületén különböző hibák jönnek létre, melyeket vagy a keverék egyenlőtlen felrakása, vagy a légbuborékok okoznak. Ezeket utólag óvatosan elsimítjuk, kevés gipszszel kitöltjük, vigyázva, hogy inkább kevesebbet mint többet tegyünk. Ha a gipszmintában egyes szőrök maradtak vissza, ne távolítsuk el azokat, mert rendesen át szoktak vándorolni a viaszlenyomatba s ott természetes helyzetükbe kerülvén, nagyban fokozzák a moutage hűségét. Ami a kiöntésre szolgáló viaszkeveréket illeti, ennek megfelelő előállítása czéljából hosszú időn át számos kísérletet végeztem Ficzner laboránsunkkal, míg végre megállapodhattam egy főként viaszból, ceresinből és paraffinból álló keverékben, melynek nagyobb szilárdságot különböző gyantanemű anyagok hozzáolvasztásával adtam. Ez az anyag kemény s mégis jól alakítható, nem törékeny, nem pattan és a bőréhez hasonló halvány színe és tompa fénye van. Eleinte sokat fáradtunk azzal, hogy a keveréket még használata előtt előre megfessük. Azonban olvasztott állapotban a kívánt színt nagyon nehéz eltalálni, mivel kihűlés és megmerevedés után egészen más árnyalatú, másfelől a festék súlyosabb lévén a viasznál, hamarosan leülepedik, alja sötét lesz, teteje világos marad. Módszeremnél különben is teljesen mellékes, hogy milyen színű keveréket használunk, épen csak rikító színe ne legyen. Mielőtt a kiöntéshez fognánk, 5—10 perczre tegyük a gipszmintát hideg vízbe, belső felületével felfelé, hogy a légbuborékok mind eltávozzanak belőle. Időközben olvaszszuk meg a viaszmasszát vízfürdő felett, ügyelve arra, hogy mikor főni kezd, levegyük s kissé kihűlni engedjük. Ha a tetején a lehűlés folytán már ittott kéregképződés nyomai látszanak, a kiöntésre alkalmas időpontot már elmulasztottuk. Az olvasztott viasznak hígnak kell lennie, de semmiesetre sem túlságos forrónak, mivel akkor még egyes buborékok szállonganak benne, melyek az egész moutage sikerét veszélyeztetnék. A gipszmintát már pár perccel előbb kiveszszük a vízből, s az utolsó csepp vizet is kirázzuk belőle, mire az nemsokára egészen megszikkad. Most a mintát bal kezünkbe, az olvasztott viaszt tartalmazó edényt pedig jobb kézbe véve óvatosan csak annyit öntünk a mintába, a mennyi az egész belső felületét hirtelen himbálás után befedni tudja. Amint az első réteg a gipszlenyomat egész belsejét befedte, rögtön oldalt fordítjuk az egészet, hogy a felesleges viasz kifolyjék s a viaszréteg minél vékonyabb legyen. Ebből látható, miszerint igyekezetünknek oda kell irányulnia, hogy egész vékony (körülbelül 1 mm.-nyi) réteget készítsünk, mivel módszeremnek épen az a sajátsága, hogy a bőrszínt, valamint az ép és kóros elváltozásoknak megfelelő színeket nem felülről, hanem alulról hozom létre, minek folytán azok a természeti viszonyokhoz hasonlóan úgy tűnnek át a vékony viaszrétegen, mint a különböző színek az emberi bőrön. Visszatérve a munka sorrendjéhez, a viaszszal beöntött gipszmintát, amint a réteg kissé megszilárdult, mindenestől előbb langyos, majd hideg vízbe mártjuk, ahol a viaszréteg önmagától kiválik a mintából s a vízben felemelkedik. Ezután félreteszszük, megszárítjuk, hogy festésre alkalmas legyen. Itt jegyzem még meg, hogy a kiöntés előtt czélszerű a gipszminta széleit kolbászalakba gyúrt kittel körülvenni; ezáltal a viasznak a minta szélein való lefolyását akadályozzuk meg s egyúttal azt is elérjük, hogy a viaszréteg, azáltal hogy a keretre is ráfolyik, szilárdabb széleket nyer, később bátrabban kezelhető s kevésbé törik össze munkaközben. Ami már most a festést illeti, ez mindenesetre némi ügyességet és gyakorlatot igényel. De annyit előre bocsáthatok, hogy ha valaki arra vállalkozik, hogy tömör viaszmontage-okat felülről fessen meg ecsetsegélyével, úgy, mint ahogy állítólag Kasten módszerre szerint a Lassar-félék készülnek, akkor valóságos művésznek kell lennie, hogy valamire való moutage-t hozzon létre. Ügyességének tizedrésze azonban elegendő, hogy az én módszerem szerint ép oly sikerült, vagy még jobb munkát végezzen. A felülről való festéskor természetesen minden ecsetvonásra nagyon kell ügyelni, a lehető legfinomabban kell dolgozni, mert minden a szemünk előtt marad s a legcsekélyebb hiba vagy rossz árnyalat is feltűnik. Ezenkívül tudjuk, hogy a pórusokkal telehintett bőr felületét számtalan kis barázda osztja fel ezer meg ezer kis mezőre (Oberhautfelderung), melyek erős nagyításnál a krokodilus bőréhez hasonlítanak. Ha már most a Photinos szerint terpentinnel hígított festékbe mártott ecsettel végigfestjük a bőrt, az összes pórusok és barázdák megtelnek vele és sötét színben tűnnek elő, ellenben a köztük kiemelkedő kis mezőkről, fensíkocskákról az ecset lesúrolja a festéket s világosak vagy színtelenek maradnak. Ha pedig ennek elkerülése czéljából sűrű festéket keverünk, az a bőrfelület említett szerkezetét fedi el és teszi természetellenessé. Megjegyzendő még, hogy a terpentin a viaszt oldja, úgy hogy gyakori ecsetvonások után a bőrfelület finom tagoltsága teljesen eltünhetik. Ezzel szemben az alulról való festésnek számos előnye van. Durva ecsetvonások finom hatást fejtenek ki a másik oldalról nézve. A bőrszínt megadjuk tetszésünk szerint, anélkül, hogy a felületen a legcsekélyebb elváltozást idéznék elő. Mivel a viaszréteg a színeket megszűri és kisebb hibákat eltakar, a munka rendkívül gyorsan megy és a színek helyes megválasztásától eltekintve, semmi művészi képességet nem igényel. Az így készült montage-on festék nem látszik s ezért az illető testrésznek hívebb képmását adja, mint a legszebb felülről festett darab. Nem terjeszkedhetem ki arra, hogy a különféle bőrbántalmakban miféle színeket kell alkalmaznunk, mert arra a gyakorlat kell hogy megtanítsa az embert, csak néhány példával illusztrálom a technikát. Tegyük fel, hogy erythema exsudativum esetét dolgozom fel. A kézháton néhány pirosas udvartól körülvett sárgás hólyag látható. A gipszmintát elkészítettem s a vékony viaszréteget kiöntöttem. Ez utóbbit most óvatosan bal kezem lapos homorú tenyerébe fogom s belső felületére ecsettel rákenek egy kis aquarell- vagy tempera-festékből készített keveréket, mely a bőrszínt fogja megadni. E czélra különböző sárga és barna színeket (okkert, mandykbarnát, égetett stennát) keverek kevés karminnal és még kevesebb zölddel, majd egyenletesen eldörzsölöm a viaszréteg belső felületén ! Teljesen kész keverék előállításával és 3 meg 5 kgiu.-os csomagokban való eladásával Ficzner Sándor laboráns (Kolozsvár, bőrklinika) foglalkozik. Ha megkeményedett kittet kevés olajjal összegyúrunk, ismét puhává és használhatóvá nyilik. 891