Orvosi Hetilap, 1909. október (53. évfolyam, 40-44. szám)

1909-10-03 / 40. szám

696 ORVOSI HETILAP 1909. 40. sz. állítjuk be, mely mellett tapintó ujjunk a rezgést a legrősebbnek érzi és ilyenkor a cső mentében egyidejűleg mindkét kezünk több ujjúval tapintunk, meggyőződhetünk a rezgésnek a stenosis helyéről való foko­zatos gyengüléséről. Ilyenkor azt is tapasztaljuk, hogy a csőnek peri­fériás részén a szorítócsaptól akár 8—10 ujjnyira is még tapinthatjuk a rezgést, holott ugyanakkor a centrumos részen már 3—4 ujjnyira alig érezzük. Természetes, hogy tapintáskor a csőre a legcsekélyebb nyomást sem szabad gyakorolnunk.­ Az elmondottak is igazolják, hogy a zörej a stenosis helyén és a vele közvetlenül szomszédos perifériás csodarabban támad és azt a folyadékáram és csőfal leginkább perifériás irányban odébbvezeti. A vérnyomásmérés alatt is tehát a zörej punctum maximuma kell, hogy ott legyen, a­hol a pneumatikus karöv az art. brachia­list a legerősebben szorítja, szűkíti. Ezt a helyet azonban és annak kiterjedését adott esetben (főképpen pedig széles karöv használata mellett) pontosan annál kevésbé állapíthatjuk meg, mert a karöv anyaga, tömege és levegőtartalma egyrészt a közvetlen hallgatózást lehetetlenné teszi, másrészt pedig az értől átvett zörejt egész szélességére egyenletesen elosztja. Az azonban kétségtelen, hogy a zörej punctum maximuma a karöv által körülzárt érdarabnak valamely pontján van. Világos tehát, hogy az auscultatiós méréskor hallott hang és zörej az érnek nem egy és ugyanazon pontján keletkezik. Ha e körülményt szem előtt tartjuk és a fennebb elmondot­takra visszaemlékezünk, megértjük, hogy miért halljuk a zörejt a mérésnek csak bizonyos, rövid szakaszán, rendesen két hangphasis közé iktatva, és miért nem halljuk a nyomásmaximumtól kezdve le egész a minimumig, a mérés egész pályáján folytonosan. A nyomás­maximum foka alatt közvetlenül ugyanis, mint tudjuk, egy darabig minden systole alatt csak kicsiny vérquantum hatolhat a nagyfokú érstenosison át s ennélfogva az általa keltett gyenge zörej a kelet­kezés helyétől több (10—15) cm.-nyire lévő hallgatócsőig nem jut­hat el. Viszont azonban az átjutott vér mennyisége már elegendő arra, hogy az éppen közvetlenül a Stethoskop alatt lévő, egészen ellazult érszakaszba való becsapódásával és ezen érdarabnak hirtelen megfeszítésével hangot keltsen­­Ehret). A karövbeli nyomás­nak fokozatos továbbcsökkentésével az érakadály, a stenosis, mind­inkább közeledik azon középalakjához, mely mellett, mint a kísérlet­­berendezés is igazolta, a zörej a legintenzivebb, s most már egyszer­smind az áthaladó vérmennyiség és annak sebessége is igen tekintélyes, a súrlódás, örvényképződés igen erős: jelentkezik a legerősebb zörej, a mely már most az érnek hosszabb szakaszára tovavezettetik és így a lejebb lévő hallgatócső táján is elég élénk s az itt támadó hangot messze túlszárnyalja, teljesen elfödi. A nyomásminimum foka felé közeledve azonban, a zörej újból fokoza­tosan gyengül és helyét lejebb ismét hangnak adja át. Ez termé­szetes is, mert ilyenkor, bár az áthaladó vértömeg igen nagy, az érakadály már igen jelentéktelen és az itt keletkezett zörej, mivel a súrlódás, a vér örvénylése ismét csekély fokú, igen gyenge, alig vezettetik tova. A hallgatócsővel érintkező érszakasz azonban a szívdiastole alatt még ilyenkor is ellazult s benne a systoleval berohanó vértömeg még hangot támaszt. Előfordul azonban, hogy némely esetben már a mérés maxi­mumán is zörejt hallunk. Leginkább akkor tapasztaljuk ezt, ha a vizsgált egyénnel a mérés előtt testmunkát végeztetünk, vagy oly esetben, a­melyben a bal kamra hypertrophiás és esetleg nagyobb vér­tömeget is hajt, szóval mikor a szív fokozott erővel dolgozik. *4 zörej keletkezésének egyik főtényezője tehát a szív hajtóereje. Ha valamely mérés alkalmával nyugalomban is igen intenzív, s esetleg magas nyomásfokon kezdődő, hosszabb mérésszakaszra terjedő zörejphasist találunk, ebből a balszív hypertrophiáját még a részletes vizsgálat előtt megállapíthatjuk. Viszont azonban hibás volna abból, ha igen rövid, gyenge zörejphasist találunk, vagy ha éppen egészen hiányzik az, a szívmunka gyengeségére következ­tetni , mert a zörej felidézésében a szívmunkán kívül még több tényező játszik szerepet. Azonban a szívmunkának a zörej kelet­kezésében való nagy jelentőségét azon körülmény is igazolja, hogy megfelelő testmunkával való felserkentése után a kifejezett zörej-1 Hasonló kísérlet-berendezés mellett, a­mikor a rövidre vágott perifériás csodarab a csapról szabadon lóg és a csövön át pulzáló áramot vezetünk, a perifériás csőfal rezgését még láthatjuk is (Schrumpf és Zabel, 1. c.). phasis rendesen ott is jelentkezik, ahol nyugalomban való méréskor nem hallottuk. Ezen körülmények igazolják az auscultatiós nyomásmérésnek a szív functiovizsgálatában való használhatóságát. Vizsgálatunkat ezen irányban a következőképpen eszközöl­hetjük : Az első méréseket legalkalmasabb a betegnek fekvő helyze­tében, teljes nyugalmában végezni. Az art. cubitalist kitapintjuk s lefutása irányát a bőrön színes zsírezeruzával megjelöljük. Leg­helyesebb a kart vánkosra vagy valamely összehajtogatott ruha­félére úgy helyezni, hogy lehetőleg vízszintesen, a szívvel egy magasságban, kényelmesen feküdjék. A felfújható karövet úgy csatoljuk fel, hogy az alsó, perifériás széle az art. cubitalisnak az auscultatióra megjelölt pontjától 2—4 cm.-re legyen. Czélszerű legelőször a nyomásminimum fokát, és pedig a karöv nyomásának alulról felfelé való fokozásával meghatározni. Majd meghatározzuk és feljegyezzük a maximum fokát is. Azután a maximumról fokozatosan, de azért (hogy a tartós szorítás okozta erősebb pangást elkerüljük) lehetőleg gyorsan lefelé haladva, meg­jegyezzük azon fokot, a­melyen a zörej jelentkezik és azt, a­melyen ismét eltűnik. Czélszerű egyúttal a zörej foka mellé bizonyos egyszerű szemléltető jelekkel azt is feljegyezni, hogy a zörej erős-e vagy gyenge, tiszta-e vagy hanggal vegyes stb. Most azután, a­nélkül, hogy a karövet eltávolítanák, a beteggel az ágyban valamely egyszerű, nem túlságosan fárasztó, olyan testmunkát, gymnastikát végeztetünk, a­mely különösebb figyelmet nem kíván, psychés izgalmat nem okoz .Például felszólítjuk, hogy ágyában többször egymásután üljön fel, vagy hogy szabad karjával, egyik vagy másik lábával lökéseket végezzen. Feljegyezzük, hogy a beteg hány ily felülést vagy lökést végzett és hogy esetleg ki­fáradás, dyspnoe, szívdobogás jelentkezett-e.) A munka végzése után közvetlenül és később is perczről perezre újabb nyomásméré­seket eszközlünk, miközben ügyelemmel kísérjük a nyomásmaximum és -minimum viselkedése mellett a zörejphasis változását, hogy várjon magasabb fokon kezdődik-e és hosszabb szakaszra terjed-e ilyenkor a zörej mint nyugalomban, vagy nem, és mennyiben válto­zott az intenzitása, jellege. Az egymásután végezett mérések arról is felvilágosítanak, hogy a szív alteratiója meddig tart, mennyi idő múlva tér vissza a munka előtti állapot, stb. Az 1. sz. belorvostani klinikán egy év óta, több száz esetben, rendszeresen végzett vizsgálataimnak idevágó adatait röviden össze­foglalva a következőkben közlöm: Egészséges, elég erőteljes egyéneken (keskeny karöv haszná­latával) rendesen nyugalomban is találunk zörejphasist, a­mely mér­sékelt munka (15—25 karlökés vagy 8—10 felülés-lefekvés) után feltűnően élénkké válik és rendesen magasabb fokon kezdődik, ampli­túdója kiszélesedik. Többször azonban a munka alatt vagy közvet­lenül utána zörej még nincsen (vagy csak igen gyenge) és csak néhány pillanat múlva támad s fokozatosan erősbbödik. Sok esetben, mint mondottuk, nyugalomban zörejphasist nem találunk, de még ily esetekben is munka után rendesen felbukkan az. Ren­des körülmények között a szív az ilyen könnyebb munka okozta insultust 3—5 percz alatt teljesen kiheveri, a­mikor is az auscul­tatiós mérés nagyjából ismét a munka előtti nyugalom adatait szolgáltatja. Fárasztó munka után a zörejphasis szintén élénk ugyan, de azon sok, mélyen támad, nem emelkedik a nyugalomban talált foka fölé. A szív alteratiója ilyenkor tovább (8—10 perczig) eltart, miközben úgy a nyomásmaximum mint­­minimum és egyidejűleg a zörejphasis amplitúdója is fokozatosan kissé mélyebbre sülyed. A zörejphasisnak munka után való feltűnő megerősödése kétségtelenül a szívmunkának hirtelen megnövekedésével áll oki összefüggésben. Ha tehát valamely egyénen végzett vizsgálatunk alatt úgy találjuk, hogy a zörejphasis valamely, nem túlságosan fárasztó testmunka után intenzívebbé válik és esetleg magasabb fokon is kezdődik mint nyugalomban, ha egyidejűleg a nyomásmaximum és -minimum feltűnő sü­lyedést nem mutat, joggal feltételezhetjük, hogy az illető egyén szíve kellő tartalékerővel bír. Nem próbálom meg, hogy állításaimat szellemi magasugrásokkal, arithmetikai kiszámításokkal, egyenletekkel — a minőkben pedig a szív­­munka és szíverő vizsgálatával foglalkozó közlésekben manapság sok­szor gyönyörködhetünk igazoltam. Azt hiszem, még logarithmus nélkül is elég világos, hogy ily esetben a zöresphasis erősödése a szívmunka fokozódását, gyengülése pedig a csökkenését jelzi. Elvégre

Next