Orvosi Hetilap, 1910. március (54. évfolyam, 10-13. szám)
1910-03-06 / 10. szám
172 ORVOSI HETILAP 1910. 10. sz. valószínűséggel, a heliosteotomia útján meg csak valószínűséggel tudjuk megígérni. Ennek a műtétnek a virágzó kora nem tartott sokáig, hogy azonban nem lázas, többször szülő asszonyok számára megmarad az armamentariumban, mutatja az az eset is, amelyet leírtam. Ahogy említettem, azt hiszem, hogy főbenjáró prophylaxis a műtét kimenetelére, ha a hüvelyt alsó bemetszéssel jó mélyen feltárjuk s ha a hegyes tűvel szorosan a csonton, majdnem a csont szövetében haladunk körül és felfelé, mert a lágyrészeket, a clitorist s a pudencia ágait így óvhatjuk csak meg. A három műtét jövőjét tekintve, azt hiszem, hogy művi therápiánk állandó kincséül marad továbbra is a Sanger-császármetszés, függelékeként kisegítőnk leendő Frank operatiója, a heliosteotomiából rövid uralkodás után „szükség-operatio“ lett. (v. Herff: Naturforsch., Stuttgart, 1906 szeptember 16.) Közlés a székesfővárosi új Szent János-kórházból. A Kremayer-féle kénesőkvarczlámpa radiotherapiai értéke. Irta: Poor Ferencs dr., egyetemi magántanár. A mióta a kilenczvenes évek elején Finsen epochális felfedezésével az ibolyántúli sugarakat bevezette a therapiába s ugyanakkor kiváló készüléket konstruált e sugarak alkalmazására, azóta a klinikai és laboratóriumi vizsgálatok egész tömege minden oldalról tisztázta és megerősítette az ibolyántúli sugarak Finsen által konstatált gyógyító hatását, nagy szabatossággal megállapította e sugarak indicatióit, s elismerve mindig Finsen felfedezésének korszakalkotó voltát, rámutatott egyszersmind készülékének hátrányaira is. Az eredeti Finsen-készülék tetemes áramfogyasztása és komplikált volta mellett drágasága, nagy térfogata, a kezelés hosszadalmassága főleg lupus eseteiben, gátat emelt a Finsen-féle gyógyító módnak a mindennapi praxisban való elterjedése elé s használatát csak nagyobb, anyagiakkal bővebben ellátott intézetek, kórházak, sanatóriumok részére tette lehetővé s oly betegek részére, kik hónapokon át tartózkodhattak az illető városban, ahol a készülék alkalmazásban van. Ezek azok a jogosulatlannak nem mondható kifogások, melyek az eredeti Finsen-féle készülék ellenében elhangzottak és kívánatossá tették egy olyan újabb készülék konstruálását, melynél az árammegtakarítás, a szénfénynél kevesebb költséget okozó fényforrás, az olcsóbb előállítási ár, az egyszerűbb kezelhetőség mellett az ibolyántúli sugarakkal való gyógyítás sikere biztosíttassák s — ha lehet — a kezelés időtartama is megrövidíttessék. E czélok vezették Lortet Genoud-t módosításukban, továbbá a vasivfény alkalmazóit, Bangót és Strebelt, Kieldsent, Broccát és Chatint, Lesliet és Piffardot s a kénesőívfényt felhasználó Heraeus és Schott-féle aviol-lámpa alkalmazóit, valamint az eredeti Finsenkészüléket módosító Finsen-Keyn-féle lámpa konstruálóját. A módosításokhoz fűzött várakozások azonban, mint ma már megállapítható, nem váltak be. Kivéve talán a közülük legszebb eredményeket adó Finsen-Keyn-féle lámpát, mely az eredeti Finsen-készüléket leginkább megközelítő eredményeket adott. A sorozatban utolsó — but not least — Kromayer kénesőkvarczlámpája. E lámpában a fényforrás az Arons által 1892-ben felfedezett, s ibolyántúli sugarakban igen gazdag kénesőfény, melyet a villamos egyenáram a kvarczczal határolt légüres térben levő kénesőpárák átizzítása révén produkál; ezt az ibolyántúli sugarakat átbocsátó kvarczon és a vörös — hő — sugarakat elnyelő vízrétegen átbocsátva. Kromayer a Finsen-féle készülék helyettesítésére therápiai czélokra alkalmazta s eredményeiről első ízben 1906-ban referált. Magának a készüléknek leírását Kromayer közlése részletesen adja s így erre csak röviden terjeszkedem ki. Az ökölnyi nagyságú készülékben egy fa alakú, szárainak felében kénesőt tartalmazó kvarczcső van elhelyezve, melyet nikkelezett fémtok vesz körül egy 50 mm.-nyi, szintén kvarczczal fedett körkörös ablakkal. A hűtést eszközlő víz a kvarczcső és a fémtok között kering. Az egyenáram a kvarczon átvezetve a kénesőpárákat izzóvá teszi s az izzás zöldesfehér, intensiv — Wetterer szerint 1200—1500 gyertyafénynek megfelelő —, ibolyántúli sugarakban igen gazdag fényt produkál. A therapiában — Kromayer útmutatása szerint — amennyiben felületesebb hatás kifejtésére volna szükség, a lámpa a bőrtől körülbelül 10 cm. távolságra alkalmaztatik, míg ha a mélyebb hatást tartjuk javultnak, a lámpa kvarczablakát szorosan a bőrre kell szorítanunk, éppen úgy mint a Finsen-féle lencsét, hogy a bőr szöveteiést a lehetőséghez képest vértelenítsük, mivel, mint kísérletileg már rég igazoltatott, a vér a sugarak túlnyomó részét el tudja nyelni. Midőn mélyebb hatást akarunk elérni, kívánatos a rövidhullámú sugarak kizárása, minthogy azok a bőr felső rétegeit túl erősen izgatják s fájdalmas lobosodások, sőt nekrosis okai lehetnek oly prolongált expositiónál, amilyent a bőr mélyebb rétegeire kiterjedő bőrmegbetegedések (például lupus vulg., epithelioma) megkívánnak. E rövidhullámú fénysugarak kizárása czéljából Kromayer oly vízzel ugyancsak átáramoltatott compressorokat alkalmazott, melyeknek különböző nagyságú ablakai Schott-féle ibolyántúli üvegből vannak, melyek tudvalevőleg a rövidhullámú sugarak túlnyomó részét elnyelik, így a szövetek mélyebb rétegeibe hatoló, absolut hideg, ibolyántúli, nagy hullámhosszú sugarak alkalmazását teszi lehetővé a Kromayer-féle kénesőkvarczlámpa. Kromayer első közlésében lámpájának a dermatotherapia terén igen nagy jövőt jósolt, midőn azt lupus vulgaris, epithelioma, naevus vasculosus, alopecia areata, rosacea, eczema, makacs lueses affectiók, sőt heveny és idült gonorrhoea kezelésére ajánlotta. Hogy az ilyen könnyen kezelhető, eléggé jutányos s a mellett a Finsen-féle eredeti készülékkel adequatnak — sőt azt therápiai hatásban felülmúlónak —a hirdetett készülék gyorsan elterjedt, csak természetes. Minden irányban megindult a kísérletezések sora s az eredményeknek az eredeti Finsen-féle készülék, az aviol-lámpa, a Lortet-Genoud-féle, valamint a Finsen-Reyn-lámpa eredményeivel való összehasonlítása, úgy hogy ma már számos — habár egymással sokban homlokegyenest ellenkező — közlés tárgyalja a Kromayerféle készüléket különböző szempontokból. E közléseket egyenként felemlíteni, kritikailag méltatni nem szólom s így közülök csak azokkal foglalkozom, melyek az én therápiai eredményeimmel vonatkozásba hozhatók. Magam 1907 óta alkalmazom székesfővárosi új Szt. Jánoskórházi anyagomon a Kromayer-féle lámpát s így nem tartom teljesen feleslegesnek, ha tapasztalataimat, illetve therápiai eredményeimet közlöm. * * * Minthogy a sugaras gyógyításnak egyik legfőbb czélja a bőrtuberculosis, s ennek megjelenési alakjai között elsősorban a lupus vulgaris gyógyítása, minden egyes rendszerű lámpa hatásának megítélésekor mindenekelőtt az e betegségre való hatása kerül szóba; igyekeztem tehát a Kromayer-féle készüléket ebben az irányban a legszigorúbb kritikával alkalmazni. Első két esetemben néhányszor a fehér fényt alkalmaztam, azonban a mutatkozó túl erős, de mégis felületes reactio csakhamar arra kényszerített, hogy az átáramló vízbe Kromayer ajánlata szerint methylenkéket vegyítsek, midőn pedig a készüléket előállító gyár a kék compressorokat forgalomba hozta, állandóan azokat alkalmaztam, még pedig óvatosság szempontjából az első expositiónál csak 10—15 perczig, hogy a beteg esetleges idiosynkrasiája megállapítható legyen. Ha a reactio e megvilágítási tartam után nem mutatkozott túl erősnek, fokozatosan és ismételten 40—50 percznyi expositiora is emelkedtem, mely alkalmazásnak — természetesen kizárólag a kék compressoral — a betegre nézve semmi hátrányos oldalát sem láttam. Megjegyzem, hogy ugyanazon bőrrészleten a következő expositiót csak az előző reactiójának teljes lefolyta (8—20 nap) után ismételtem, így a beteg bőrrészlet ugyanazon helyén néha 5—6 sőt több megvilágítást is alkalmaztam. A gyógyulás lehető gyorsítása czéljából azonban a reactiót mutató bőrrészlettől 3—4 cm.-nyire új expositio történt még az előbb megvilágított hely reactiójának teljes lefolyta előtt is. Kiváló eredményt értem el a lupus vulgaris ama alakjában, melyet Anna lupus crustosus-nak nevez. Ezekben az esetekben a pörköltnek bőrvaselinnel való felpuhítása és eltávolítása után a fennmaradó erodált, eczemához hasonlító bőr különösen élénken reagál a kénesőfényre. Hat ily eset közül háromban sikerült kizárólag a fénykezeléssel teljes gyógyulást elérnem. (A „teljes