Orvosi Hetilap, 1910. december (54. évfolyam, 49-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
874 ORVOSI HETILAP duzzadtabb lett mint előbb s az echymosis kiterjedt a bal lábszár alsó harmadára. A többi petechia eltűnt. A hőmérsék reggelenkint 36‘8—37-2 C°, délutánonkint 37'5—38-2 C°-ra emelkedik. A beteg néha köhécsel, de nem köp, a tüdőben rendellenesség nem mutatható ki. Június 15. Haemoglobintartalom 28, vérfajsúly 1034, a vörösvérsejteknek száma 1.200.000, a fehéreké 3100. A poikilocytosis és a vérnek megelocytás typusa igen kifejezett, norma- és megaloblastok minden készítményben láthatók. Rendelés: Sol.arsen, Fowheri. A nyár folyamán a beteg sokkal jobban érzi magát, erőbeli állapota gyarapodik, hőmérséke délutánonként is ritkán éri el a 37-5 C°-ot, keveset köhög, tüdőlelete rendes viszonyokat mutat. Szeptember 30. Haemoglobintartalom 62, vérfajsúly 1046, a vörösvérsejteknek száma 2.800.000, a fehéreké 4500. Kisfokú poikilocytosis. A vérnek nincsen megalocytás typusa, magvas vörösvérsejtek nem találhatók benne. Október és november hónapokban a beteg újból gyengébbnek érzi magát, többet köhög, de nem köp. A bal tüdőcsúcs felett néhány pattogó szörtyzörej hallható. December hónapban az erebeli állapot gyorsan hanyatlik, a délutáni hőemelkedések a 38 C°-ot többnyire meghaladják, a bal tüdőcsúcs felett kifejezett tompulat mutatható ki, felette csengő szörnyzörejek hallhatók. December 28. Haemoglobintartalom 70, vérfajsúly 1050, a vörösvérsejteknek száma 3.500.000, a fehéreké 6000. A festett készítmény csak annyiban mutat eltérést a rendestől, hogy egyes vörösvérsejtek feltűnő halványak, a polynucleáris leukocytáknak granulatiói pedig igen gyérek, sőt némelyiknek protoplasmája egyáltalán nem szemcsézett. 1908 január havában a tüdőbeli folyamat gyorsan terjed, a délutáni hőemelkedések a 3, 0°-ot is meghaladják, a beteg bőven köp, köpetében tuberculosisbacillusok mutathatók ki. Január 15. Haemoglobintartalom 72, vérfajsúly 1050. Január 26. A beteg meghalt. A kórbonczolástani diagnosis (Genersich tanár): tubere, peribronch. fibr. et caseosa pulmonum et caverna magnitudinis pugni virilis 1. sinistri. Tubere, disseminata chronica peritonei. Synechia pulmon, et intestinorum. Anaemia perniciosa. Haemochromatosis lienis, hepatis, renum et myocardii. Medulla femoris dextri rubra. A szövettani vizsgálatot Entz tanársegéd volt szíves végezni, melynek eredménye (kivonatosan) a következő : A lépből készült felkent készítményeken feltűnik a vörösvérsejtek sokalakúsága és különböző intensitású festődése. Elsősorban magtartalmú vörösvérsejtek is láthatók, mégpedig több a megaloblast, mint a normoblast. Basophil granulatiójú és polychromatikus vörösvérsejtek nem találhatók. A vörösvérsejteknek hasonló tulajdonságai észlelhetők a szervekből készített metszetekben található vérerek vérében is. A csontvelő még részben zsírsejteket tartalmaz, de legnagyobb részében vörös velővé alakult át; finom, kocsonyás szövetre emlékeztető hálózata át meg át van hatva a felkent készítmények leírásában már említett különböző vérsejttípusokkal. Természetesen jóval több a magtartalmú vörösvérsejt, mint a szervekből készült készítményekben. A szervekben (lép, máj, vese) gyéren elszórtan miliáris gümőket találunk, a májban kifejezett zsíros beszűrődés is észlelhető. Ezenkívül különböző mennyiségben szabálytalan alakú s nagyon különböző nagyságú sárgás-barna szemcséket is találunk a sejtekben. A legnagyobb tömegben a lépben találhatók, sósavval és ferrocyankaliummal vas-rectiót adnak, tehát nyilván vérfesték-derivatumok, ami a perniciosus anaemiában észlelhető haemochromatosisnak teljesen megfelel. Egészben véve, úgy a szervek vérének, mint a csontvelőnek mikroskopos szerkezete teljesen megfelel az anaemia perniciosában észlelhető elváltozásoknak. * * * Mint a fentebbiekből látható, a klinikai észlelés és a vérvizsgálat kétségtelenné tette, hogy a beteg Biermer-Ehrlich-féle anaemia perniciosában szenvedett, mely az arsen szedése alatt javulásnak indult. Jóllehet a tüdőlelet hosszú időn át rendes viszonyokat mutatott, a köhögés és a délutáni hőemelkedések már ekkor erős gyanút engedtek specifikus tüdőfolyamatra, melyet azután a további lefolyás és a köpetvizsgálat is beigazolt. Feltűnő volt, hogy az anaemia a tüdőbeli folyamat előrehaladása közben nemcsak nem súlyosbodott, hanem folytonos javutást mutatott úgyannyira, hogy a halált megelőző hetekben a vérnek összetétele körülbelül olyan volt, mint amilyennek egyéb súlyos tüdőbántalmak kapcsán találni szoktuk. Csupán a polynucleáris leukocyták granulatiójának hiányossága volt szokatlan a képben és hívta fel a figyelmet a csontvelő-működésnek zavarára. A bonczolás és szövettani vizsgálat azután kiderítette, hogy az anaemia perniciosa végleges gyógyulásáról ezen esetben nem lehetett szó, csupán időleges remissióról. * * * Az anaemia perniciosa-eseteknek irodalmát végiglapozva, feltűnő, hogy a tuberculosis csaknem sohasem szerepel az aetiológiai momentumai sorában. Hogy a tuberculosis nagy elterjedettsége mellett egyes esetekben együtt észlelték a két betegséget, természetesnek találhatjuk.12 De éppen a tuberculosis nagy elterjedettsége s a két betegség együttes jelentkezésének ritka volta inkább az antagonismus, mint a rokonság mellett látszik szólni. Ami a jelen esetnek magyarázatát illeti, mindenekelőtt kizárhatjuk azt, hogy az anaemia perniciosát lappangó tuberculosis indította volna meg, mert akkor az anaemiának a tüdőbeli folyamat előrehaladásával együtt súlyosbodni kellett volna. Azt sem vehetjük fel magyarázatul, hogy a gümős fertőzés direkt a csontvelőre gyakorolt volna kedvező befolyást; ellene szól ennek az a tapasztalat, hogy a gümőkór maga is rendszerint kisebb-nagyobb másodlagos (nem haemolytikus) anaemiára szokott vezetni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint vagy felvennünk azt, hogy a tuberculosis az anaemia perniciosával szemben közömbösen viselkedett (s ezen esetben annak javulása azarsennek vagy valamely ismeretlen tényezőnek volt a műve), vagy pedig azt, hogy a gümős fertőzés az anaemia perniciosa ismeretlen kórokozójára gyakorolt gátló befolyást. Egyébként az eset nem áll példa nélkül az irodalomban. Lazarus említi, hogy Renvers osztályán észlelt egy miliaris tuberculosisban szenvedő beteget, ki a megfigyelésnek kezdetén a súlyos anaemia perniciosának tüneteit mutatta. Hogy pedig a vérlelet nem a tuberculosisnak a következménye volt, a kórlefolyás bizonyította, ugyanis a beteg nehány hónap múlva a gümőkórnak áldozata lett, mialatt vérének állapota fokozatos javulást mutatott. 1910. 49. sz. Közlés a Bródy-gyermekkórház sebészeti osztályáról. A gümőkóros coxitis és gonitis conservativ kezelésének végeredményeiről. Irta: Alapji Henrik dr., egyetemi magántanár, kórházi sebész-főorvos. (Folytatás.) 4. A csontok és az izomzat sorvadásából, sajnos, csak az utóbbi némileg mérhető nagyság. Hálás tér volna a radiológia számára, ha használható módszert állapítana meg a csontsorvadás mérésére. Egyelőre ilyennel nem rendelkezünk. Oly megjegyzések, mint amilyenek az én kórtörténeteimben találhatók, mint: a combcsont sorvadása nagyfokú, vagy a sorvadás a medencén kifejezett, a combcsonton kisebbfokú stb., sokkal ingadozóbbak, semhogy értékesíthetők volnának. Ezek folytán a két végtag körfogatkülönbségének mérésére kellett szorítkoznunk, hogy megközelítőleg pontos mértékét találjuk az izomsorvadásnak. Ez az „izomsorvadás“ kitétel megfelel az általános szokásnak, ámbár nagyon valószínű, hogy a végtag körfogata megcsökkenésében úgy 1 Hills Fr. L.: A case of pernic. anaemia complicated by tubercular infection of the lymph nodes, liver and spleen. Boston Journ. 1898. 2 Pater et Rivet. Un cas d’anémie pernicieuse symptomatique au cours de la tuberculose pulmonaire chronique. Tribune médicale, 1905. Ezen esetben a szerzők hajlandók voltak az anaemiát a gümős fertőzéssel oki viszonyba hozni. 3 A. Lazarus : Die Anaemie, 1900. 168. lap.