Orvosi Hetilap, 1910. december (54. évfolyam, 49-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

874 ORVOSI HETILAP duzzadtabb lett mint előbb s az ech­ymosis kiterjedt a bal lábszár alsó harmadára. A többi petechia eltűnt. A hőmérsék reggelenkint 36‘8—37-2 C°, délutánonkint 37'5—38-2 C°-ra emelkedik. A beteg néha köhécsel, de nem köp, a tüdőben rendellenesség nem mutatható ki. Június 15. Haemoglobintartalom 28, vérfajsúly 1034, a vörösvérsejteknek száma 1.200.000, a fehéreké 3100. A poikilo­­cytosis és a vérnek megelocytás typusa igen kifejezett, norma- és megaloblastok minden készítményben láthatók. Rendelés: Sol.­arsen, Fowheri. A nyár folyamán a beteg sokkal jobban érzi magát, erőbeli állapota gyarapodik, hőmérséke délutánonként is ritkán éri el a 37-5 C°-ot, keveset köhög, tüdőlelete rendes viszonyokat mutat. Szeptember 30. Haemoglobintartalom 62, vérfajsúly 1046, a vörösvérsejteknek száma 2.800.000, a fehéreké 4500. Kisfokú poikilocytosis. A vérnek nincsen megalocytás typusa, magvas vörös­­vérsejtek nem találhatók benne. Október és november hónapokban a beteg újból gyengébbnek érzi magát, többet köhög, de nem köp. A bal tüdőcsúcs felett néhány pattogó szörtyzörej hallható. Dec­ember hónapban az erebeli állapot gyorsan hanyatlik, a délutáni hőemelkedések a 38 C°-ot többnyire meghaladják, a bal tüdőcsúcs felett kifejezett tompulat mutatható ki, felette csengő szörnyzörejek hallhatók. Dec­ember 28. Haemoglobintartalom 70, vérfajsúly 1050, a vörösvérsejteknek száma 3.500.000, a fehéreké 6000. A festett készítmény csak annyiban mutat eltérést a rendestől, hogy egyes vörösvérsejtek feltűnő halványak, a polynucleáris leukocytáknak granulatiói pedig igen gyérek, sőt némelyiknek protoplasmája egyáltalán nem szemcsézett. 1908 január havában a tüdőbeli folyamat gyorsan terjed, a délutáni hőemelkedések a 3, 0°-ot is meghaladják, a beteg bőven köp, köpetében tuberculosisbacillusok mutathatók ki. Január 15. Haemoglobintartalom 72, vérfajsúly 1050. Január 26. A beteg meghalt. A kórbonczolástani diagnosis (Genersich tanár): tubere, peri­­bronch. fibr. et caseosa pulmonum et caverna magnitudinis pugni virilis 1. sinistri. Tubere, disseminata chronica peritonei. Synechia pulmon, et intestinorum. Anaemia perniciosa. Haemochromatosis lienis, hepatis, renum et myocardii. Medulla femoris dextri rubra. A szövettani vizsgálatot Entz tanársegéd volt szíves végezni, melynek eredménye (kivonatosan) a következő : A lépből készült felkent készítményeken feltűnik a vörösvér­sejtek sokalakúsága és különböző intensitású festődése. Első­sorban magtartalmú vörösvérsejtek is láthatók, még­pedig több a megaloblast, mint a normoblast. Basophil granulatiójú és polychromatikus vörösvérsejtek nem találhatók. A vörösvérsejteknek hasonló tulajdonságai észlelhetők a szervekből készített metszetekben található vérerek vérében is. A csontvelő még részben zsírsejteket tartalmaz, de legnagyobb részében vörös velővé alakult át; finom, kocsonyás szövetre emlé­keztető hálózata át meg át van hatva a felkent készítmények le­írásában már említett különböző vérsejttípusokkal. Természetesen jóval több a magtartalmú vörösvérsejt, mint a szervekből készült készítményekben. A szervekben (lép, máj, vese) gyéren elszórtan miliáris gümőket találunk, a májban kifejezett zsíros beszűrődés is észlel­hető. Ezenkívül különböző mennyiségben szabálytalan alakú s nagyon különböző nagyságú sárgás-barna szemcséket is találunk a sejtek­ben. A legnagyobb tömegben a lépben találhatók, sósavval és ferro­­cyankaliummal vas-rectiót adnak, tehát nyilván vérfesték-derivatumok, a­mi a perniciosus anaemiában észlelhető haemochromatosisnak teljesen megfelel. Egészben véve, úgy a szervek vérének, mint a csontvelőnek mikroskopos szerkezete teljesen megfelel az anaemia perniciosában észlelhető elváltozásoknak. * * * Mint a fentebbiekből látható, a klinikai észlelés és a vér­­vizsgálat kétségtelenné tette, hogy a beteg Biermer-Ehrlich-féle anaemia perniciosában szenvedett, mely az arsen szedése alatt javu­lásnak indult. Jóllehet a tüdőlelet hosszú időn át rendes viszonyo­kat mutatott, a köhögés és a délutáni hőemelkedések már ekkor erős gyanút engedtek specifikus tüdőfolyamatra, melyet azután a további lefolyás és a köpetvizsgálat is beigazolt. Feltűnő volt, hogy az anaemia a tüdőbeli folyamat előrehaladása közben nem­csak nem súlyosbodott, hanem folytonos javutást mutatott úgy­­annyira, hogy a halált megelőző hetekben a vérnek összetétele körülbelül olyan volt, mint a­milyennek egyéb súlyos tüdőbántalmak kapcsán találni szoktuk. Csupán a polynucleáris leukocyták granula­­tiójának hiányossága volt szokatlan a képben és hívta fel a figyel­met a csontvelő-működésnek zavarára. A bonczolás és szövettani vizsgálat azután kiderítette, hogy az anaemia perniciosa végleges gyógyulásáról ezen esetben nem lehetett szó, csupán időleges remissióról. * * * Az anaemia perniciosa-eseteknek irodalmát végig­lapozva, feltűnő, hogy a tuberculosis csaknem sohasem szerepel az aetio­­lógiai momentumai sorában. Hogy a tuberculosis nagy elterje­­dettsége mellett egyes esetekben együtt észlelték a két betegséget, természetesnek találhatjuk.12 De éppen a tuberculosis nagy el­­terjedettsége s a két betegség együttes jelentkezésének ritka volta inkább az antagonismus, mint a rokonság mellett látszik szólni. A­mi a jelen esetnek magyarázatát illeti, mindenekelőtt ki­zárhatjuk azt, hogy az anaemia perniciosát lappangó tuberculosis indította volna meg, mert akkor az anaemiának a tüdőbeli folya­mat előrehaladásával együtt súlyosbodni kellett volna. Azt sem vehetjük fel magyarázatul, hogy a gümős fertőzés direkt a csont­velőre gyakorolt volna kedvező befolyást; ellene szól ennek az a tapasztalat, hogy a gü­mőkór maga is rendszerint kisebb-nagyobb másodlagos (nem haemolytikus) anaemiára szokott vezetni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint vagy felvennünk azt, hogy a tuberculosis az anaemia perniciosával szemben közömbösen viselkedett (s ezen esetben annak javulása az­­arsennek vagy vala­mely ismeretlen tényezőnek volt a műve), vagy pedig azt, hogy a gümős fertőzés az anaemia perniciosa ismeretlen kórokozójára gyakorolt gátló befolyást. Egyébként az eset nem áll példa nélkül az irodalomban. Lazarus­ említi, hogy Renvers osztályán észlelt egy miliaris tuber­­culosisban szenvedő beteget, ki a megfigyelésnek kezdetén a súlyos anaemia perniciosának tüneteit mutatta. Hogy pedig a vérlelet nem a tuberculosisnak a következménye volt, a kórlefolyás bizonyította, ugyanis a beteg nehány hónap múlva a gümőkórnak áldozata lett, mialatt vérének állapota fokozatos javulást mutatott. 1910. 49. sz. Közlés a Bródy-gyermekkórház sebészeti osztályáról. A gümőkóros coxitis és gonitis conservativ kezelésének végeredményeiről. Irta: Alapji Henrik dr., egyetemi magántanár, kórházi sebész-főorvos. (Folytatás.) 4. A csontok és az izomzat sorvadásából, sajnos, csak az utóbbi némileg mérhető nagyság. Hálás tér volna a radiológia számára, ha használható módszert állapítana meg a csontsorva­dás mérésére. Egyelőre ilyennel nem rendelkezünk. Oly megjegy­zések, mint a­milyenek az én kórtörténeteimben találhatók, mint: a c­ombcsont sorvadása nagyfokú, vagy­ a sorvadás a medenc­én kifejezett, a c­ombcsonton kisebbfokú stb., sokkal ingadozóbbak, semhogy értékesíthetők volnának. Ezek folytán a két végtag kör­­fogatkülönbségének mérésére kellett szorítkoznunk, hogy meg­közelítőleg pontos mértékét találjuk az izomsorvadásnak. Ez az „izomsorvadás“ kitétel megfelel az általános szokásnak, ámbár nagyon valószínű, hogy a végtag körfogata megcsökkenésében úgy 1 Hills Fr. L.: A case of pernic. anaemia complicated by tuber­cular infection of the lymph nodes, liver and spleen. Boston Journ. 1898. 2 Pater et Rivet. Un cas d’anémie pernicieuse symptomatique au cours de la tuberculose pulmonaire chronique. Tribune médicale, 1905. Ezen esetben a szerzők hajlandók voltak az anaemiát a gümős fertő­zéssel oki viszonyba hozni. 3 A. Lazarus : Die Anaemie, 1900. 168. lap.

Next