Orvosi Hetilap, 1911. április (55. évfolyam, 14-18. szám)
1911-04-02 / 14. szám
1911. 14. sz. ORVOSI HETILAP mélyben. Ceteris paribus kétszer akkora intensitású sugárzás kétszer akkora hatást fejt ki, a dosis nagysága tehát arányos az intensitással. De a dosis meghatározására nem az egész intensitást kell megmérni, hanem annak csak azon részét, amelyet a kérdéses szövet elnyel. A sugár bizonyos energia-quantumot képvisel, amit abból áthaladás közben veszített, az a szövetben marad, az képviseli a dosist. Világos, hogy a felületes rétegek — tehát elsősorban a bőr — besugárzáskor nagyobb dosist kapnak, mint a mélyebbek, mert a mélybe már elnyelés által gyengült sugár jut. A dosis nagyságát különböző mérőeszközök különböző egységekben fejezik ki. Leghasználatosabb az „erythemadosis“ megjelölés. Ez annyi elnyelt sugármennyiségnek felel meg, amely ép bőrön éppen a határon áll, hogy erythemát okozzon. A pontos adagolás a therapia legfontosabb kérdése. Átvizsgáltuk a dosismeghatározó eljárásokat és közülök kettőt választottunk ki, a Kienböck-félét és a Walter-félét Ezeknek a kombinálásából állítottuk össze eljárásunkat, amely így egyesíti a Kienböck quantimeterének pontosságát a Walter milliamperemeter-eljárásának az egyszerűségével. Ezen dosismérés, melyet Kienböck-Walter-félének lehet nevezni, a következőképpen történik: Először is a következő fejezetben (a lámpa terhelésénél) mondottak szerint gondoskodni kell arról, hogy a lámpa sugárzás közben se intensitását, se penetratio-fokát ne változtassa. Ezt a teljesen egyenletes üzemet elérjük akkor, ha a lámpa áramkörébe csatolt milliamperemeter a kapcsolóasztalon eszközölt változtatások nélkül állandóan egyenletes áramot jelez. A kapcsoló asztal összes szabályozó készülékeinek az állását és a milliamperemeter által jelzett áramot feljegyezzük. Ezután a A'/enccc/c-quantimeterrel a hozzá mellékelt használati utasítás szerint photographiai úton próbahesismerést végezünk, vagyis meghatározzuk, hogy bizonyos idő alatt, meghatározott távolságból, a feljegyzett beállítás mellett mekkora dosist ad a lámpa? Ha ezt tudjuk és szintén feljegyezzük, akkor a milliamperemeter állandó controllja mellett egyszerű számítás útján perezmutató órával mérhetjük ki a szükséges dosist. A számítások elvégzésére egyszerű toló-léczet (logarlécz) használunk. Magán a Kienböck quantimeterén is azt az egyszerűsítést végeztük, hogy a photographiai méréshez szükséges előhívó-oldatokat, nagyobb quantumban elkészítve, használatra készen, egy irrigatoredénybe összeöntjük és a tetejére paraffinolajréteget töltünk. Az oldat így nagyobb quantumban pontosabban készíthető el és hetekig változatlanul eláll. Ha már megsárgult, többé nem használjuk. Használatkor az irrigator csövéből a csapon kibocsátott előhívó első kis részletét, amely rendesen sárgás, elöntjük. Mielőtt besugároznánk, a kapcsolóasztal regulázó készülékeit beállítjuk, úgy, amint azt feljegyeztük, és a lámpát becsatolva, meggyőződünk, hogy a milliampéremeter ugyanannyi áramot jelez-e ? Szükség esetén a lámpát erre a milliampére-számra a lámparegeneráló készülékkel beállíthatjuk. (Lásd: lámpaterhelés.) Ha teljesen azonos elrendezés és beállítás mellett a miliampéremeter ugyanakkora lámpa-áramot jelez, akkor a sugárzás intensitása és penetratiója is azonosnak vehető. A Kienböck quantimeterével való próbahosismérést tehát elég egyszer s mindenkorra elvégezni. Ez a szabályos mérés menete. Ha bármi okból nem sikerült a lámpát arra a sugárzásra szabályozni, amelyet a quantimeterrel már előzetesen megmértünk, vagy másféle penetratiójú sugárzással akarunk dolgozni, akkor a besugárzás előtt Aze/z&cc/r quantimeterrel egyenletes sugárzás mellett új próba-dosismérést végzünk s a teljes dosist a milliamperemeter-eljárással szolgáltatjuk ki. A has bőrére normális dosisnak tartjuk az E. D.-t (erythemadosis). Maximalis dosisnak vehető az H/2 E.D.—1 E.D. megfelel 10 x Kienböck-egységnek. * * * A mélybesugárzásnak tehát, amint mondottuk, az a czélja, hogy a mélybe nagy dosist juttasson. De mélybe jutó sugár az absorptio miatt kevés. A szaporításra legegyszerűbb út volna a dosis növelése, de itt hamar határt szab a bőr: 1, illetve H/2 E. D.-on felül nem mehetünk. A további fokozásnak tehát a sugárkeménység növelésével kell történnie. Kemény sugárzás ugyanazon felületi dosis mellett nagyobb, mély dosist eredményez. A mély dosist magát directe nem mérhetjük meg; mérő eszközöket a mélybe nem vihetünk a szövetek közé. De elfogadható és összehasonlítható képet nyerünk róla, ha a felületes dosist és a sugárzás penetratióját ismerjük. Mérnünk kell tehát a keménységet is, mégpedig, mivel ez a therápiai hatás főtényezője, lehetőleg pontosan. A forgalomban lévő keménységmérő eszközök a baryumplatin-cyanor-ernyő bizonytalan, kísérteties fényének az összehasonlításával dolgoznak. Aki használta őket, az tudja, hogy a velük eszközölt mérés mennyire ingadozó eredményt ad. Pontosságuk elegendő a photographiai felvételekhez, a therapiának azonban nagyobb szabatosságra van szüksége. Mi tehát itt is, mint a dosismérésnél, a pontosabb photographiai meghatározást választottuk. Igen sok parallel mérés eredménye azt mutatta, hogy méréseink pontossága 10° 0 határán belül ingadozik, tehát körülbelül annyi, mint a közönséges gyógyszerek adagolásának a pontossága. A penetratio-mérést úgy eszközöljük, hogy a dosisméréssel egyidejűleg meghatározzuk azt a sugármennyiséget, amely 1 mm. vastag aluminiumlemezen áthalad és százalékokban fejezzük ki, hogy mennyi az átjutott sugárzás. Ez úgy történik, hogy a dosismérésre szolgáló Kienböck-féle quantimeter-papírt felerészben egy 1 mm. vastag aluminium-lemezkével borítjuk le, a dosisméréskor így melléktermény gyanánt a sugárkeménységet is megkapjuk. A százalékra való átszámítást a logarlécz egy beállításával egyszerűen leolvashatjuk. A „40%—1 mm. aluminium“-keménység pl. azt jelenti, hogy 1 mm.-es aluminiumlemez a kérdéses keménységű sugárzásból 40%-ot bocsátott át és 60%-ot nyelt el. (A következőkben a folyton ismétlődő „1 mm. aluminium“-jelzést elhagyjuk a százalék kifejezése mellől. Mindig azt értjük alatta). Összehasonlításul álljon itt, hogy jelzéseink más egységben kifejezve méréseink szerint a következő keménységeknek felelnek meg: 25° 0 = 4° Wehnek; 30% = 5° We.; 40% = 6V20 We.; 50% = 8° We. és 60% = 10° We. A praxisban használt lámpák 25—60% penetratiójúak. A 25° 0-os igen lágy, az 50%-os igen kemény. 60—65%-os keménység az, amit a jelenleg használt Röntgen-lámpákon még elő lehet állítani. Ezen túl az áram már nem a lámpán megy keresztül, hanem kivül csap át szikra alakjában. Emberi hullákból vett készítményeken meghatározták, hogy 40% penetratio mellett, középvastag hasfalon, a sugárzásnak alig '0—'/5 része fut keresztül. 55—65% penetratiónál azonban a felületes dosisnak a fele-kétharmada áthalad. Ez a sugármennyiség elegendőnek látszik erősebb hatások előidézésére is. Elméleti szempontból sem ajánlatos a keménységet ezen túl fokozni, mert mennél keményebb a sugárzás, annál kevésbé electiv természetű. A lágyabb sugárzás ugyanis inkább a fiatal, erős szaporodásban levő és momentán jól táplált sejtekre hat és a közti szövetet megkíméli ; a kemény sugárzás azonban a keménységgel arányosan mindinkább egyformán hat az összes sejtekre. Hogy a therápiához nagy penetratiójú sugárzás szükséges, azt láttuk; további kísérletek vannak hivatva eldönteni azt, hogy mely esetben ajánlatos a sugárzást minden áron, minden rendelkezésünkre álló eszközzel keményebbé tenni ? Mi az 55—65% keménység mellett értünk el jó eredményeket s azért lemondtunk a „sugárfilterek“-ről is, amelyekkel a bőrt a sugárzás lágyabb részleteinek a visszatartása által védeni szokás. Nem használhattuk a filtereket azért sem, mert méréseink azt mutatták, hogy túlságosan gyengítik a sugárzást, így pl. a 40%-os sugárzásból a rendesen használt 3 mm-es aluminiumlemez az eredeti sugárzásnak csak egy hatodrészét engedte keresztül. A filter nyújtotta előny nem ér fel a hatszorosra nyújtott üléssel és hatszoros költséggel. 237