Orvosi Hetilap, 1911. május (55. évfolyam, 19-22. szám)
1911-05-07 / 19. szám
326 ORVOSI HETILAP 19n. 19. sz azokra nem is reagált, ismételt felszólításra némileg válaszolni iparkodott, de sem nevét, sem hivatását nem tudta megmondani, minden gondolkodási művelet végtelenül nehezére esett; magára hagyva, a beteg szemmel láthatóan hallucinált, mereven nézett egy pontra, fülét hol a párnához, hol a falhoz szorította, s ilyenkor megszólítással figyelme nem volt elterelhető. Tekintettel arra, hogy betegünkön mindenesetre valamely egészen heveny zavartsági állapottal álltunk szemben, és hogy — minthogy appendicitis gyanúja miatt a műtéti beavatkozás szükségességének gondolata felmerült — bélbeli kóros folyamat fennállhatott, a magam részéről csak bélintoxicatiós psychosisra gondolhattam, amiért elsősorban alapos székletét előidézéséről gondoskodtam. Nagy adag ricinusolajra másnap reggelre bőséges, bűzös székelés következett be, mely után a beteg sensoriuma tetemesen feltisztult, minden tekintetben kielégítő felvilágosításokat adott, csupán a márczius 5.-étől a feltisztulásig terjedő (hét napos) időszakról nem tudott felvilágosítást adni. Másnap a beteg már minden tekintetben értelmesen beszélt és viselkedett, szellemi eltérés nem volt észlelhető, kivéve egy az előbbi napnál szűkebb körre szorított amnesiát. A betegen más említésre méltó oktani mozzanat nem volt megállapítható, mint az, hogy márczius 8.-án délben káposztát evett nagyon zsíros kolbászfélékkel, melyeknek íze bár nem volt kifogástalan, ő azokat mégis megette. Másnap reggel elment hivatalába, de ott erős hasgörcsök lepték meg, úgy hogy Rákospalotán lévő hivatalából még a délelőtt folyamán hazament budai lakására ; az út részleteire emlékszik, arra is, hogy útközben betért egy gyógytárba, hol magának aspirint vett, majd a villamoson hazament, ott lefeküdt; ekkor már nagyon rosszul érezte magát, s azt hiszi, hogy el is vesztette eszméletét, mert a lefekvés pillanatától az osztályomon történt feleszméléséig absolute semmire sem emlékszik. Ezen három napra terjedő amnesiás időszak a másnap történt elbocsátása alkalmával még változatlanul fennállott. Az utólagosan megtudott kóroktani momentumok egészen kétségtelenné tették, hogy gastrointestinalis eredetű, kolbászmérgezés folytán keletkezett heveny elmezavarral volt dolgunk ; az első kórjelzés tehát helyes volt. A kórházi megfigyelés rövidsége, illetve a gyors feltisztulás nem adott alkalmat, hogy az egyén kóros anyagcseréje a psychosis alatt vizsgálat tárgyává tehető lett volna. Kétségtelen azonban, hogy azon toxinok, melyek botulismusnál (kolbászmérgezésnél) szerepelni szoktak, a jelen esetben is döntő befolyásúak kellett, hogy legyenek. Ami a psychosis klinikai képét illeti, az a teljes zavartság, tájékozatlanság és érzékcsalódások folytán amentiának felelt meg; külön kiemelendő azonban, hogy a tulajdonképpeni psychés megbetegedés idejére még a meggyógyulás után is teljes amnesia állott fenn, ami a nosologiai képnek némi Korsakov-szerű vonást kölcsönöz. Kolbászmérgezéses elmezavarra alig találtam irodalmi adatokat; a lefolyásban az én esetemhez hasonló képet említenek a német „Reiswurst“-tal történt mérgezések után, de avval a különbséggel, hogy ez utóbbiakban zavartság nélküli és betegségi belátással járó élénk hallucinatiók dominálják a klinikai képet, amidőn a betegek kifejezett érzékcsalódásokon mennek keresztül, de azok cselekvéseikre, viselkedésükre befolyást nem gyakorolnak, s ők a hallucinatiókat mint ilyeneket értékelik. Eggkorig nincs az életnek oly szaka, mely mentes volna a rákos megbetegedéstől, bár ez a 25 éves korig (168%) és a 81 éves koron túl (049°/o) aránytalanul ritkábban fordul elő. A végbél rákos megbetegedése, viszonyítva az egyéb szervek megbetegedéséhez, általában ritkának mondható. Christen statisztikája szerint a végbél rákos megbetegedése az összmortalitáshoz viszonyítva csak 0,29%-ot tesz ki. A végbél rákos megbetegedését egyéb szervekéhez viszonyítva, a Szt. Rókus- és Szt. István-kórház 10 évi bonczolásanyagát (10.541) véve tekintetbe, kitűnik, hogy 1087 rákos eset közül csak 39-ben (36%) szerepelt végbélrák halálok gyanánt (Herczel). Ha a végbélrák előfordulásának gyakoriságát kor szerint veszszük szemügyre, a statisztikai kimutatások csaknem egyértelmű tanúsága szerint azt látjuk, hogy a végbélrákos megbetegedések száma a 25. évtől az 50. évig rohamosan emelkedik, culminatióját az 50.—60. év között éri el s ezután a 75. évig ismét rohamosan hanyatlik. Úgy látszik, hogy az I. életdecennium mentes a végbélrákos megbetegedéstől, legalább az irodalomban nem találtam esetet. Leggyakoribb e korban az arcz, azután a szem és a szemgödör rákos megbetegedése (Gurít). Kühn 5/4 éves leánygyermeken sectióval és szövettani vizsgálattal igazolt pancreas-rákot írt le. Gurít 1 éves gyermeken hererákot, Czerny 31/2 éves gyermeken veserákot, Ganghofner 8 éves leánygyermeken méhnyakrákot észlelt. A fiatalkori végbélrákos megbetegedések eddig közölt esetei az élet II. és III. decenniumára szorítkoznak és pedig úgy a II., mint a III. decenniumban mind nagyobb számmal a III., illetőleg a IV. decennium határához. A Szt. István-kórház III. sebészeti osztályán (Janny tanár) öt fiatalkori végbélrákos beteget észleltem: 1. Sz. I. 16 éves, napszámos. Felvétetett 1909 deczember 4.-én azzal a panaszszal, hogy körülbelül 9 hó óta állandó székrekedésben szenved, mely 2 hó óta annyira fokozódott, hogy csak hashajtószer bevétele után van széke. Néhány nap óta azonban székelni már alig tud, szelek is nehezen távoznak s nagy fájdalmai vannak. Székletétele véres sohasem volt. Az elég jól fejlett, lesoványodott beteg vizsgáltakor az anus gyűrűje csaknem tátong, oly laza. A gyűrű fölött 2 cm.-re tölcséralakban kezd a rectum szűkülni, amely szűkület kb. 60 cm.-nyire az analis gyűrű fölött egy porczkeményen beszűrődött, de sima, bársonyos nyálkahártyával fedett, a kis ujj számára sem átjárható stricturában végződik. E helyen az egész diaphragma pelvis, de különösen a prostata és a vesiculae seminales tája beszűrődött, hátrafelé a sacrum vájulatába terjedő beszűrődés is elég jól tapintható. Műtét: 1909 deczember 15.-én (Verebély) chloroformmorphiumnarcosisban. A bal hypochondriumban behatolva, a prostata táján almányi, a környezettel összekapaszkodott, a sacrum vájulatába is beterjedő, a rectumot beágyazó immobilis daganat található. A beteg anus praeternaturalissal távozik 1910 január 13.-án. Exitus : 1910 márczius 6.-án. A próbaexcindált daganatrészlet szövettani vizsgálata adenocarcinoma gelatinosumot derített ki. 2. B. A. 18 éves, lakatos. Felvétetett 1909 november 25.-én. Előadja, hogy kb. 1/2 év óta szenved nehéz székelésben, székelni csak erős hashajtókra s csak fájdalommal tud. Hasának bal oldalában 1/2 év óta daganatot érez, mely fokozatosan nagyobbodik s melynek keletkezését meghűlésre vezeti vissza. A jól fejlett, igen lesoványodott és elgyengült beteg vizsgálatakor a has erősen puffadt és betapintáskor mindenütt fájdalmas. A bal hypogastriumban ökölnyi immobilis, a kis medencébe folytatódni látszó, hengeres daganat tapintható. Az alhasban még több, kisebb-nagyobb, részben immobilis göb tapintható. A tájékozódást a has puffadt és érzékeny volta megnehezíti. Analis vizsgálatkor az analis gyűrűtől körülbelül 6—7 cm.-nyire kezdődően a rectum exulcerált nyálkahártyával fedett, a környezettel összekapaszkodott, fölfelé tölcsérszerűen szűkülő, porczkemény merev cső alakjában tapintható. Műtét: 1909 deczember 10.-én. (Verebély) chloroformmorphiumnarcosisban. A köldök és a symphysis között megnyitva a hasat, szalmasárga savó ürül. Benyúlva, rögtön a csepleszakad a kézbe, mely nyúlós, tapadós, kocsonyaszerű s tele van apró szürkés göbökkel, helyenként csaknem ökölnyi göbbé összezsugorodva. A sigmabél mint egyenletesen kemény, a rectumba is folytatódó, a környezettel összenőtt s a medenczéhez fixált köteg tapintható; a beszűrődés a colon descendensnél végződik. Néhány szó a fiatal korban előforduló végbélrákos megbetegedésekről.* Irta : Balás Dezső dr., műtőorvos. A fiatalkori carcinomák közé sorozzuk az élet első három decenniumában előforduló rákos megbetegedéseket. Gurít statisztikai adataiból, melyek 5279 carcinomás betegre vonatkoznak, kitűnik, hogy a gyermekkortól a későb A magyar sebésztársaság III. nagygyűlésén tartott előadás.