Orvosi Hetilap, 1911. május (55. évfolyam, 19-22. szám)

1911-05-07 / 19. szám

326 ORVOSI HETILAP 19n­. 19. sz azokra nem is reagált, ismételt felszólításra némileg válaszolni iparkodott, de sem nevét, sem hivatását nem tudta meg­mondani, minden gondolkodási művelet végtelenül nehezére esett; magára hagyva, a beteg szemmel láthatóan hallucinált, mereven nézett egy pontra, fülét hol a párnához, hol a fal­hoz szorította, s ilyenkor megszólítással figyelme nem volt elterelhető. Tekintettel arra, hogy betegünkön mindenesetre valamely egészen heveny zavartsági állapottal álltunk szemben, és hogy — minthogy appendicitis gyanúja miatt a műtéti beavatkozás szükségességének gondolata felmerült — bélbeli kóros folyamat fennállhatott, a magam részéről csak bél­­intoxicatiós psychosisra gondolhattam, a­miért első­sorban alapos székletét előidézéséről gondoskodtam. Nagy adag ricinus­olajra másnap reggelre bőséges, bűzös székelés következett be, mely után a beteg sensoriuma tetemesen feltisztult, minden tekintetben kielégítő felvilágosításokat adott, csupán a már­­czius 5.-étől a feltisztulásig terjedő (hét napos) időszakról nem tudott felvilágosítást adni. Másnap a beteg már minden tekintetben értelmesen beszélt és viselkedett, szellemi eltérés nem volt észlelhető, kivéve egy az előbbi napnál szű­­kebb körre szorított amnesiát. A betegen más említésre méltó oktani mozzanat nem volt megállapítható, mint az, hogy már­­czius 8.-án délben káposztát evett nagyon zsíros kolbász­félékkel, melyeknek íze bár nem volt kifogástalan, ő azokat mégis megette. Másnap reggel elment hivatalába, de ott erős hasgörcsök lepték meg, úgy hogy Rákospalotán lévő hivatalából még a délelőtt folyamán hazament budai lakására ; az út rész­leteire emlékszik, arra is, hogy útközben betért egy gyógy­­tárba, hol magának aspirint vett, majd a villamoson hazament, ott lefeküdt; ekkor már nagyon rosszul érezte magát, s azt hiszi, hogy el is vesztette eszméletét, mert a lefekvés pilla­natától az osztályomon történt feleszméléséig absolute sem­mire sem emlékszik. Ezen három napra terjedő amnesiás időszak a másnap történt elbocsátása alkalmával még válto­zatlanul fennállott. Az utólagosan megtudott kóroktani momentumok egé­szen kétségtelenné tették, hogy gastrointestinalis eredetű, kolbászmérgezés folytán keletkezett heveny elmezavarral volt dolgunk ; az első kórjelzés tehát helyes volt. A kórházi megfigyelés rövidsége, illetve a gyors feltisztu­lás nem adott alkalmat, hogy az egyén kóros anyagcseréje a psychosis alatt vizsgálat tárgyává tehető lett volna. Kétség­telen azonban, hogy azon toxinok, melyek botulismusnál (kolbászmérgezésnél) szerepelni szoktak, a jelen esetben is döntő befolyásúak kellett, hogy legyenek. A­mi a psychosis klinikai képét illeti, az a teljes zavart­­ság, tájékozatlanság és érzékcsalódások folytán amentiának felelt meg; külön kiemelendő azonban, hogy a tulajdonképpeni psychés megbetegedés idejére még a meggyógyulás után is teljes amnesia állott fenn, a­mi a nosologiai képnek némi Korsakov-szerű vonást kölcsönöz. Kolbászmérgezéses elmezavarra alig találtam irodalmi adatokat; a lefolyásban az én esetemhez hasonló képet emlí­tenek a német „Reiswurst“-tal történt mérgezések után, de avval a különbséggel, hogy ez utóbbiakban zavartság nélküli és betegségi belátással járó élénk hallucinatiók dominálják a klinikai képet, a­midőn a betegek kifejezett érzékcsalódásokon mennek keresztül, de azok cselekvéseikre, viselkedésükre befolyást nem gyakorolnak, s ők a hallucinatiókat mint ilyeneket értékelik. Eggkorig nincs az életnek oly szaka, mely mentes volna a rákos megbetegedéstől, bár ez a 25 éves korig (168%) és a 81 éves koron túl (049°/o) aránytalanul ritkábban for­dul elő. A végbél rákos megbetegedése, viszonyítva az egyéb szervek megbetegedéséhez, általában ritkának mondható. Christen statisztikája szerint a végbél rákos megbetege­dése az összmortalitáshoz viszonyítva csak 0,29%-ot tesz ki. A végbél rákos megbetegedését egyéb szervekéhez vi­szonyítva, a Szt. Rókus- és Szt. István-kórház 10 évi bon­­czolásanyagát (10.541) véve tekintetbe, kitűnik, hogy 1087 rákos eset közül csak 39-ben (3­6%) szerepelt végbélrák halálok gyanánt (Herczel). Ha a végbélrák előfordulásának gyakoriságát kor sze­rint veszszük szemügyre, a statisztikai kimutatások csaknem egyértelmű tanúsága szerint azt látjuk, hogy a végbélrákos megbetegedések száma a 25. évtől az 50. évig rohamosan emelkedik, culminatióját az 50.—60. év között éri el s ezután a 75. évig ismét rohamosan hanyatlik. Úgy látszik, hogy az I. életdecennium mentes a végbél­rákos megbetegedéstől, legalább az irodalomban nem talál­tam esetet. Leggyakoribb e korban az arcz, azután a szem és a szem­gödör rákos megbetegedése (Gurít). Kühn 5/4 éves leánygyermeken sectióval és szövettani vizsgálattal igazolt pancreas-rákot írt le. Gurít 1 éves gyerme­ken hererákot, Czerny 31/2 éves gyermeken veserákot, Gang­­hofner 8 éves leánygyermeken méhnyakrákot észlelt. A fiatalkori végbélrákos megbetegedések eddig közölt esetei az élet II. és III. decenniumára szorítkoznak és pedig úgy a II., mint a­ III. decenniumban mind nagyobb szám­mal a III., illetőleg a IV. decennium határához. A Szt. István-kórház III. sebészeti osztályán (Janny ta­nár) öt fiatalkori végbélrákos beteget észleltem: 1. Sz. I. 16 éves, napszámos. Felvétetett 1909 deczember 4.-én azzal a panaszszal, hogy körülbelül 9 hó óta állandó székrekedésben szenved, mely 2 hó óta annyira fokozódott, hogy csak hashajtószer be­vétele után van széke. Néhány nap óta azonban székelni már alig tud, szelek is nehezen távoznak s nagy fájdalmai vannak. Székletétele véres sohasem volt. Az elég jól fejlett, lesoványodott beteg vizsgáltakor az anus gyűrűje csaknem tátong, oly laza. A gyűrű fölött 2 cm.-re tölcséralak­ban kezd a rectum szűkülni, a­mely szűkület kb. 60 cm.-nyire az ana­lis gyűrű fölött egy porczkeményen beszűrődött, de sima, bársonyos nyálkahártyával fedett, a kis ujj számára sem átjárható stricturában végződik. E helyen az egész diaphragma pelvis, de különösen a prostata és a vesiculae seminales tája beszűrődött, hátrafelé a sacrum váju­­latába terjedő beszűrődés is elég jól tapintható. Műtét: 1909 deczember 15.-én (Verebély) chloroform­morphium­­narcosisban. A bal hypochondriumban behatolva, a prostata táján almányi, a környezettel összekapaszkodott, a sacrum vájulatába is be­terjedő, a rectumot beágyazó immobilis daganat található. A beteg anus praeternaturalissal távozik 1910 január 13.-án. Exitus : 1910 márczius 6.-án. A próbaexcindált daganatrészlet szövettani vizsgálata adenocarci­noma gelatinosumot derített ki. 2. B. A. 18 éves, lakatos. Felvétetett 1909 november 25.-én. Elő­adja, hogy kb. 1­­/2 év óta szenved nehéz székelésben, székelni csak erős hashajtókra s csak fájdalommal tud. Hasának bal oldalában 1/2 év óta daganatot érez, mely fokozatosan nagyobbodik s melynek keletke­zését meghűlésre vezeti vissza. A jól fejlett, igen lesoványodott és elgyengült beteg vizsgálatakor a has erősen puffadt és betapintáskor mindenütt fájdalmas. A bal hypo­­gastriumban ökölnyi immobilis, a kis medenc­ébe folytatódni látszó, hengeres daganat tapintható. Az alhasban még több, kisebb-nagyobb, részben immobilis göb tapintható. A tájékozódást a has puffadt és érzékeny volta megnehezíti. Analis vizsgálatkor az analis gyűrűtől körülbelül 6—7 cm.-nyire kezdődően a rectum exulcerált nyálkahártyával fedett, a környezettel összekapaszkodott, fölfelé tölcsérszerűen szűkülő, porczkemény merev cső alakjában tapintható. Műtét: 1909 deczember 10.-én. (Verebély) chloroform­morphium­­narcosisban. A köldök és a symphysis között megnyitva a hasat, szalma­sárga savó ürül. Benyúlva, rögtön a cseplesz­akad a kézbe, mely nyú­lós, tapadós, kocsonyaszerű s tele van apró szürkés göbökkel, helyen­ként csaknem ökölnyi göbbé összezsugorodva. A sigmabél mint egyen­letesen kemény, a rectumba is folytatódó, a környezettel összenőtt s a medenczéhez fixált köteg tapintható; a beszűrődés a colon descendens­­nél végződik. Néhány szó a fiatal korban előforduló végbél­­rákos megbetegedésekről.* Irta : Balás Dezső dr., műtőorvos. A fiatalkori carcinomák közé sorozzuk az élet első három decenniumában előforduló rákos megbetegedéseket. Gurít statisztikai adataiból, melyek 5279 carcinomás betegre vonatkoznak, kitűnik, hogy a gyermekkortól a késő­b A magyar sebésztársaság III. nagygyűlésén tartott előadás.

Next