Orvosi Hetilap, 1911. július (55. évfolyam, 27-31. szám)

1911-07-02 / 27. szám

1911. 27. sz. ORVOSI HETILAP le van írva. A fájás vagy mindkét oldalra egyformán terjed ki, vagy, mint már említettük, különböző fokú és különböző elterjedésű is lehet a két oldalon. Rendszerint igen heves, neuralgiaszerű, néha őrületes erősnek van bemondva, leg­erősebb a fájás a lábszárban, mozgáskor erősen fokozódik. A paraesthesiák hatása a különböző esetekben meglehetősen egyöntetű, legelsők egyike és mindjárt a fájás után jön a hidegség érzése, majd a merevség, zsibbadás, hangya­mászás stb. Igen különböző az érzésbénulás foka és elterjedése is. Mindkét lábfejen, esetleg csak az egyiken, rendszerint teljes anaesthesia és analgesia következik be igen korán, mely innen kezdve felfelé terjed. Voltak esetek, a­hol az érzés­bénulás csak a lábszár közepéig vagy a térdig terjedt egyik vagy mindkét oldalon, de volt olyan eset is, a­hol mindkét oldalt fel egész a Poupart-szalagig teljes volt az érzés­bénulás (Jürgens, Boccherini.) Épp ilyen különböző fokú és időbeli megjelenésében is különböző a mozgási bénulás is. Egyik vagy mindkét lábszár rendszerint teljesen bénult, a bénulás petyhüdt, passive a lábfej, a lábszár könnyen — persze fájdalmat keltve — mozgatható. A térden felül a mozgások rendszerint csak korlátozottak, egyes esetekben még a csípőizületben is csak egész csekély mozgás volt kivihető. A reflexekről alig találunk feljegyzést; Jürgens ese­tében az Achilles­ és patellaris reflex azonnal eltűnt, ese­tünkben a patellaris reflex mindkét oldalt az utolsó napig ki volt váltható. Sokkal ritkábbak azok az esetek, midőn a mozgásbénulás és érzésbénulás között feltűnő aránytalanság van, így Chvostek, Deroyer esetében, a­hol teljes mozgásbénulás mellett az ér­zésben semmi zavar nem volt. Igen különböző fokú a gangraena kifejlődése is. Ez persze első­sorban attól függ, hogy a beteg az embolus után mennyi ideig él még, hiszen a gangraena bekövetkezésére idő kell, még teljes vérhiány esetén is. A Selter által össze­gyűjtött 20 eset közül csak négyben következett be gyorsan, illetve néhány nap alatt a halál, a többi esetben a halál a gangraena folytán beálló sepsisnek volt a következménye. A demarcatio különböző magasságban következett be, rend­szerint a térd tájéka alatt, Bührer, Lauenstein esetében 4 ujjnyira volt a térd fölött és a két oldalon nem egyenlő magasságban. A betegek élettartama az embolia után, mint már kü­lönben említettük is, különböző, néhány naptól több napig terjedhet ki. Van több gyógyult eset is. Ilyen Gull esete, mely­ben két hónap alatt a collateralisok kifejlődése következtében teljes gyógyulás állott be. Ez esetben a collateralis kapcsolat első­sorban az art. epigastrica superior és inferior között fejlődött ki; az art. epigastrica inferiorban lefelé haladó vér­áramlást sikerült megállapítani. Helyreállott a circulatio Chrostek esetében is. A­mi a collateralisokat illeti, első­sor­ban az epigastrica superior és inferior között fennálló közle­kedés jő szóba, másodsorban az arteriae lumbalesekkel való anastomosisa az arteria hypogastricából származó art­­ileolum­­balisnak. Fontosabb az első. Ezt bizonyítja a már említett G­//-eset, bizonyítja a magasabban fekvő congenitalis steno­­sisnál (stén. isthmi aortáénál) található hatalmas collateralis recte e két év között, bizonyítják továbbá az állatkísérletek, melyek szerint a Stenson-féle kísérlet: teljes mozgás- és ér­zésbénulás a hátsó végtagokon az aorta abdominalis lekö­tése után csak nyulakon ily értelmű, kutyán, macskán, me­lyeknek erősebb elülső hasfaluk van, nem jár ily súlyos következményekkel. Kast kísérleteiben aortalekötés után az art. epigastrica superior és inferior erős kitágulását észlelte. Érdekes megemlítenünk e helyen, hogy az aorta spontán embóliája, illetve thrombosisa lovakon előfordul. A kifejlődő collateralisok következtében ez súlyosabb következményekkel nem is jár, ellenben a claudication intermittente typusos kórképét hozza létre, sőt éppen lovakon írta le elsőnek ezen tünetcsoportot Bouley 1831-ben. Ugyanezt különben, mint már említettük is, emberen is észlelték, Barth esetében is az aorta elzáródása csak claudication intermittente-tet okozott. Néhány szóval akarok megemlékezni azon tünetekről, melyek az aortánok operatív lekötése után jönnek létre. Az első ilyen lekötést Cowper végezte 1817-ben az arteria iliaca sinistra megrepedéssel fenyegető aneurysmája miatt, közvetlenül a lekötés után a bal láb erősen livid színű, a jobb láb színe rendes. James esetében közvetlenül a lekötés után mindkét alsó végtagban igen erős fájás mutatkozott, mely legerősebb volt a bal térdben. Murray esete annyiban érdekes, a­meny­nyiben az első panasz teljesen megegyezett a mi betegünk első panaszával, a beteg bal lábát zsibbadtnak, meredtnek és hasznavehetetlennek mondotta, csak másnap mutatkozott erős fájás és anaesthesia. Két órával a lekötés után mindkét lábát még jól tudta mozgatni. Stokes esetében a fájás és a hidegség a jobb lábon volt erősebb; feltűnő volt, hogy 10 órával a lekötés után Stokes tapintani tudta a femoralist. Czerny eseté­­­­ben semmi érzészavar nem volt. Egyébként az összes esetekben megvolt a beteg saját­ságos nyugtalansága, szapora pulsusa, feszes radiálisa és caro­­tisa, az összes esetekben aránylag gyorsan következett be az exitus, de sohasem a lekötés által okozott shokban, hanem vagy az alapbetegség által okozott szívgyöngeségben, vagy a transperitonealis operatio folytán peritonitisben. Hogy az aorta lekötése, illetve leszorítása nem vészt hozó a vérkerin­gésre, azt bizonyítják különben az újabb időben igen sok esetben alkalmazott Momburg-féle vértelenítések (az aortánok leszorítása kaucsukcső segítségével a hasfalon át), melyeknek csak egyes eseteiben vannak oly tünetek leírva (fenyegető szívgyengeség), melyek a keringés hirtelen erős romlását bizonyítják. A fájás, az érzési és mozgási bénulás az alsó végtago­kon az aorta elzáródása után kétségkívül az izomzatnak, az idegeknek és idegvégkészülékeknek vérhiánya által vannak feltételezve. Az aortának ily mélyen való elzáródása mellett persze gerinc­velői eredetre nem is lehet gondolni. Az állat­­kísérletek eredményei, de még más irányú klinikai tapaszta­latok is ez irányban teljesen összhangzók és döntő jelentő­ségűek. Lapinsky állatkísérleteiben nyálon érlekötés után a megfelelő végtagban már egy óra múlva teljes anaesthesiát és a reflexek teljes hiányát találta petyhüdt hűdéssel. Embe­ren is könnyen kimutatható, hogy a vértelen idegben — úgy a mozgatóban, mint az érzőben — megszűnik a vezetés. Neugebauer elmarchozás után 15—20 perc­c­el a megfelelő végtagnak kötés alatti részében a szándékolt mozgások tel­jes kiesését, a tapintási és fájdalomérzés bénulását mutatta ki. Fleury kísérleteiben az ínreflexek már 6 — 14 percz után tűntek el. Kétségtelen, hogy a claudication intermittente par­­aesthesiái, fájásai szintén a vérrel való ellátás hiányossága által vannak feltételezve, a­mennyiben minden oda utal, hogy az érzőidegeknek, illetve végkészülékeknek ischaemiája par­­aesthesiát és fájást vált ki. Bizonyosra vehetjük ezek szerint, hogy a vértelen terü­letben fájások, paraesthesiák mellett érzési és mozgási bénu­lásnak kell beállania reflexhiánynyal. Ha az az elzáródás után nem következik be, akkor a vérrel való ellátás nincs teljesen felfüggesztve, a­mennyiben az illető terület a colla­teralisok útján kap vért. Ezek szerint már azon körülmény önmagában, hogy esetünkben a patellaris reflexet mindvégig könnyen lehetett kiváltani, meggyőzően bizonyítja, hogy a colla­teralisok által az alsó végtagokba belekerült vér elegendő volt ahhoz, hogy a c­ombok, illetve a lábszárak legfelső ré­szének táplálkozása zavart ne szenvedjen. Lapinsky kísérle­teiből még kiemeljük, hogy mennyire fontos a collateralis pályáknak korán való kifejlődése, a­mely körülmény a teljes mozgási és érzési bénulás visszafejlődését tudja eredmé­nyezni. Ha a collateralisok csak 4—5 nap után fejlődnek ki, úgy a petyhüdt bénulás, mint a reflexkiesés, valamint az ér­zésbénulás változatlan marad. Irodalom : Bührer: Ueber zwei Fälle von Embolie der Aorta abdo­minalis. Münchener med. Wochenschr. 1901. 15. sz. — Barth, Bouley, idézve Erb után. — Bocherini, idézve Selter után. — Chvostek: Ein Fall von Thrombose und Embolie der Aorta abdominalis. Alig. Wiener mediz. Zeitschrift. 1876. — Cooper, Czerny idézve Kast után. — Fleury, 481

Next