Orvosi Hetilap, 1912. április (56. évfolyam, 14-17. szám)

1912-04-07 / 14. szám

256 ORVOSI HETILAP 1912. 14. sz. Hat súlyos esetben (terjedelmes infiltratio, caverna stb.) jelentékeny resistentia-csökkenés. RQ 1­005—T83. Más öt esetben (könnyű tüdő-affectio vagy a szem izo­lált tuberculosisos megbetegedése) többé-kevésbé jelentékeny resistentia-csökkenést találtam. RQ 1­076—2­3. 2. Syphilis, lues hereditaria, tabes, paralysis progressiva. Primaer affectióban, friss, 3—4 hetes, nem kezelt esetekben (5) nincsen resistentia-csökkenés. Régibb esetek (3) secun­­daer tünetekkel, kénesőkezeléssel, erős resistentia-csökkenés. RQ 1­05. Ellenben nem volt resistentia-csökkenés egy 19 éves leánynál, ki egy évvel előbb szerzett luest és azóta is­mételten erélyes kéneső-, jód- és salvarsankezelésben részesült, valamint egy 11 éves gyermek keratitis parenchymatosa ese­tében. Igen érdekes volt lues hereditariában szenvedő két 16 és 18 éves nővér esete, kiknek tabesük volt összes tünetei­vel és -f- Wassermann-reactióval. Mindkét esetben nagyfokú resistentia-csökkenés mutat­kozott: RQ 1 05, illetve 0 62. Tabes dorsalis további 14 esetét két csoportba osztom. Régi (4—19 év óta fennálló) hét eset semmi vagy alig számbavehető resistentia-csökkenést mutat. Korai (egy-két éves) esetek (9 eset) erős resistentia­­csökkenést mutatnak. (RQ­­ 037; 0­5; 06; 06; 083; 0­90; 1­ 37; P7; 2­27.) Paralysis progressivának csak egy esetét vizsgáltam: RQ 1­3 (75% resistentia), tehát kisfokú csökkenés mutat­kozott. 3. Leukaemia, anaemia perniciosa (két eset). Tekintélyes resistentia-csökkenés: RQ = 0'85 és PO. 4. Carcinoma (11 eset). Carcinoma recti: két súlyos, inoperabilis eset kód­exiá­­val. Resistentia-csökkenés: RQ = 2'5. Carcinoma mammae. Két eset, egyik kachexiás, másik nem. RQ = 0 65, illetve P5. Carcinoma oesophagi. Kachexia. Erős resistentia-csök­kenés. RQ = 0 83. Egy másik eset kachexia nélkül. RQ = co. Carcinoma palati. Kisfokú kachexia. RQ = 2'9. Carcinoma labii inferioris. Két esetben alig volt kache­xia, RQ C oo, a harmadik esetben gyenge kachexia, kisfokú resistentia-csökkenés, RQ = 5'5. Carcinoma ventriculi inoperabile. A betegség már tíz év óta fennáll, kachexia. Vérvizsgálat gastroenteroanastomosis­­műtét után, resistentia-csökkenés nincs, csak 0'4%-os NaCl-ra van haemolysis, RQ0.4.1'68. A 11 carcinomás közül 6-ban volt resistentia-csökkenés. Ezek többnyire kachexiások. 4 nem kachexiásban nem csökkent a resistentia, 1 kachexiásban kissé növekedett. 4. Croupos pneumonia. Egy eset. A krízis utáni harmadik napon igen erős resistentia-csökkenés, RQ = 1. 5. Exsudatum pleuriticum. Egy eset: 37'5° hőmérsék. Resistentia-csökkenés, RQ = 1. 6. Obstipatio. Spasmusos obstipatio (opium­­). Jelenté­keny resistentia-csökkenés, RQ = P5. Egy másik esetben, chronikus obstipatio (valószínűleg bélrenyheség), RQ­­­T9, tehát 66% resistentia. Egyéb kóresetekről, hol az ok nem volt kellőleg tisztázva, daczára, hogy resistentia-csökkenést találtunk, nem szólok. Csak egy influenzás esetet kívánok említeni, hol a hőmérsék 39'7° C volt, valamint egy nyolc­napos polyarthritis esetét 39'6° C hőmérsékkel, melyekben a RQ­s­co, vagyis nem mutatkozott resistentia-csökkenés, a­mi azt bizonyítja, hogy a láz egymagában nem idéz elő resistentia-csökkenést. Hasonlóképpen nem észleltem lényeges resistentia-csök­kenést a következő betegségekben: Diabetes (3 eset), köztük egy igen súlyos 7% czukor­­ral, acetonnal stb.; hydrocephalus (egy eset), idiotismus (két eset). Szeszes italok hatása: F. J., 27 éves gyógyszerész, absti­nens. Február 3.-án vérvizsgálat, semmi resistentia-csökke­nés. Február 5.-én déli 12 óra 15 perc­kor ismét vérvizs­gálat. RQ­C­oo. Közvetlenül a vizsgálat után (ebéd előtt) 350 cm3 pezsgőt iszik. Rosszul érzi magát. Egy óra múlva (még ebéd előtt) a vérvizsgálat jól észlelhető haemolysist, resistentia-csökkenést mutat, mely később, 4 óra 15 perczkor még észlelhető, de határozottan gyengült. Ugyanazon kísérletnek egyidejűleg W. J. 23 éves gyógy­szerész is aláveti magát, ki alkoholhoz szokott, erős testalkatú. Semmi hatás. Dr. S. E. Sohasem iszik szeszes italt. Január 30.-án végzett vérvizsgálat semmi resistentia-csökkenést sem mutat. Rokonaihoz utazik, február 5.-én visszatér; elutazása előtt kényszerítik, hogy két pohárka likőrt igyék. Ugyanaz nap vérvizsgálat. Tekintélyes resistentia-csökkenés, RQ 1 (5%); a másnap végzett vérvizsgálatkor a resistentia rendes, RQ 1 op. Resistentia-fokozódás. A vörös vérsejtek resistentiájának fokozódása elméletileg lehetséges és csakugyan többször ész­lelték is, így pl. Limbeck icterusban, Malassez ólommérgezés­ben, Moravitz és J. Pratt mesterséges phenylhydrazin-an­­aemiában (de nem vérelvonás után). Állítólag a chinin­is resistentia-fokozódást idéz elő (Cutore), valamint lecithiinek inficiálása is (Stassano és Billon). G. Lang gyomorrákban, Schmidlechner hólyag- és hüvely­rákban talált resistentia-fokozódást. Resistentia-növekedésről nincsen elég tapasztalatunk s erről csak azért szólunk, hogy rámutassunk arra, hogy el­járásunkkal egy csepp vérrel úgy resistentia-csökkenés, vala­mint fokozódás is meghatározható, még­pedig a következő­képpen : Ha a rendes próba idején a lecentrifugált folyadék színtelen, akkor az üledéket hígabb, p. o. 5 cm8 0'45%-os NaCl-oldattal két perc­ig rázzuk, majd 5 cm3 1V2%-ossal keverjük és centrifugáljuk; a folyadékot leöntjük. Ha a le­öntött folyadék ezúttal színezett, akkor a maradékot 10 cm3 párolt vízben oldjuk és a két folyadékot colorimetriásan össze­hasonlítjuk. Ha ellenben haemolysis most sem mutatkozott volna, akkor a fenti eljárást még hígabb sóoldattal ismételjük. A resistentia-quotiens mellé azon hypotoniás oldat concen­­tratióját írjuk, a­melyet alkalmaztunk. Ha pl. 0'35% sóoldatot alkalmaztunk, az eredményt így írjuk: RQ0.35­­ X. Minthogy a 1/2°/p-os NaCl-oldatot physiologiás határnak vettük: ha kísérleteinkben ezt alkalmazzuk, RQ 1 0­5 helyett egyszerűen RQ-t írunk. A módszer leírása: Mindazok után, a­miket az eljárásra vonatkozólag fentebb mondottunk, elégséges rámutatnunk arra, hogy a próbákat mindig ugyanazon mennyiségű vérrel (0­ 05 cm3) végezzük, mely a szokásos módon alkohol-acetonnal és végül steril physiologiás konyhasóoldattal lemosott ujj hegyé­ből veendő, a­nélkül, hogy azt sokat nyomkodnánk. 15 cm. hosszú csövet használunk, mely 1 mm. átmérőjű capil­­larisban végződik és a rajta levő jelig 0­05 cm3-t fogad be. A kémlőcsövek 10 cm. hosszúak és 0/2 cm. átmérőjűek, centri­­fugálásra alkalmasak. Nagyon czélszerű e kémlőcsöveket két jellel (5 és 10 cm3) ellátni. Ha a vér a capillarisban a jelig felemelkedett, akkor a cső végét óra ellenőrzése mellett 5 cm3 1/2%-os NaCl­­oldatba merítjük, a vért a csövön át kifújjuk. Ezután gyen­gén rázogatjuk a próbát és pontosan két percz eltelte után a már előre lemért 5 cm3 11/2%-os NaCl-oldattal elegyítjük. Erős centrifugálás után a folyadékot tökéletesen leöntjük az üledékről. Az utóbbiba megmaradt vörös vérsejteket, 10 cm3 destillált vízben oldjuk. Ezután megállapítjuk a két folyadék haemoglobintartalmát. Ha az első folyadékot, a­melyet a vö­rös vérsejtekről leöntöttünk, H-val, a másodikat, a vörös vér­sejtek destillált vizes oldatát B-vel jelöljük, a RQ = (resistentiaquotiens). Ha a H színtelen és mi csak a resistentiae akarjuk megállapítani, akkor minden további éli" a RQ =­00, azaz csak resistens vörös ." Ha ezen esetben a resistentia fokozódást 1 tározni, akkor a vörösvérsejt-maradékra öntünk, hanem 5 cm3 0'5%-osnál ^ 0'4%-os NaCl-oldatot, két perc

Next