Orvosi Hetilap, 1912. augusztus (56. évfolyam, 31-34. szám)
1912-08-04 / 31. szám
578 1912. 31. sz ORVOSI HETILAP ből a hasüreg belsejébe folyadékáramlást indít, mely addig tart, míg ennek tartalma isotoniás. Ember hasüregében 1 liter 50%-os czukoroldat vagy 5 liter 10%-os oldat bajt nem okoz és a 4%-os czukoroldat éppen úgy adható, mint a konyhasóoldat. A subcutan konyhasós infusióknak hatását a czukor hozzáadása fokozza. Bauereisen „Über die bakteriologische Kontrolluntersuchungen vor und bei gynäkologischen Operationen“ (Zentralblatt für Gyn., 1912, 13. sz.) czímű közleményében felhívja a figyelmet a Lepmann által ajánlott három tupfer-próbára, melyet 1909 óta Marburgban és Kidben rendszeresen végeznek. 340 esetből vonja le következtetéseit. 1. Bakteriológiai szempontból megerősíthető az a tény, hogy pyogen coccusok haemolysises képességüket elveszíthetik és vissza is nyerhetik. Ezen változást főleg a facultativ anaerob törzseken lehet konstatálni, pl. amikor az aerob növekvéskor haemolyzálnak. Az ő vizsgálatai szerint az obligát anaerob streptococcusok nem túl gyakoriak. 2. Az endogen csírák főleg a méhnyakrákok és adnextumor eseteiben fordulnak elő, a többi nőgyógyászati műtét eseteiben alig óriási szerepet játszanak carcinomákban és megérthető, hogy a radicalis operatio alkalmával keletkezett nagy sebfelületeken kedvező táptalajra jutva, virulentiájukat a műtét után is megtartják. Az adnextumorokban levő geny rendszerint steril. Winter azon ajánlatához, hogy minden nőgyógyászati műtét előtt bacteriumokra vizsgáljunk, hozzájárul. 3. A bakteriológiai vizsgálatok felvilágosítást adnak a prognosisról és megmagyarázzák azokat a zavarokat, melyeket a műtét utáni gyógyulásban észlelünk. Csak valószínűséggel tudjuk megkülönböztetni a virulens csírákat a nem virulensektől; a virulentiát csak a klinikai lefolyás dönti el. Szükséges a toxinok kimutatása annál is inkább, mert a vérben mikroorganismusokat ritkán, de toxinokat gyakran találunk; ha a vérserumban toxint találunk, a prognosis rossz. 4. A bakteriológiai vizsgálatok legszebb eredményét látjuk a hasseb védelmében. Ha a bőrt gaudaninnal kezeljük és a sebet gummikendővel letakarjuk, a csirtartalom jelentékenyen csökkenni fog. 5 A bakteriológiai ellenőrző vizsgálatok már csak azért is szükségesek, hogy időről-időre tájékozódhasson a műtő arról, hogy czélszerű-e az asepsises berendezése és hogy idejekorán megtehesse az előforduló hibák ellen az óvóintézkedéseket. A drainezéssel való kezelés újabb irodalmát Sippel a Zentralblatt für Gyn. 1910. 24. számában „Zur Technik der Drainage der Bauchhöhle“ czímmel nyitja meg. Egy nyomás beteg műtétét írja le kétoldali pyosalpinx-szal, mely néhány hét előtt megrepedve diffus peritonitist okozott. A magas lázak miatt a beteget vitalis indicatióból operálta. A műtét leírásakor megemlíti, hogy a daganat eltávolítása közben több tályogür nyílott meg. A kiömlő genyet letörölve, 25 liter konyhasóoldattal mosta ki a hasüreget. Ezután nemcsak a Douglast tamponálta, hanem a hasfalon át is Mikuliczot vezetett ki és a tampon mellett vastag draincsövet helyezett el. A hasfalat a tampon felett összevarrta A műtét után a beteget ülőhelyzetbe fektette az ágyban. Feltűnt neki, hogy amíg a Douglasba levezetett gummidrainen át semmi sem, addig a hasfalon át sok váladék ürült. Csak a gaze-drain teljes eltávolításával változtak meg a viszonyok, ekkor a hasfal nyílásán keresztül nem ürült semmi és minden a Douglasba elhelyezett draincsövön folyt le. Folyadékok rendesen súlyuknál fogva lefelé folynak és ezért a legmélyebb ponton szokás a kivezető nyílást ejteni; tekintetbe kell venni azonban a tályogár belső nyomását is, mely a környező szövetek feszülése által van feltételezve. Számításba jön a nedvszívó gazénak capillaris hatása, melyet úgy a folyadék súlya, mint a tályog belső nyomása befolyásol. Csak így lehet magyarázni Lippel esetében azt a körülményt, hogy folyadék nem lefelé a Douglas felé, hanem a hasseb felé folyt, hogy az erősen működő capillaris drain mindent felfelé vezetett el, még mielőtt lefelé kifolyhatott volna. A gazénak levezető hatását hatalmasan fokozza a belé helyezett gummicső. Fontos ez az észlelés, mert szükség esetén egyedül kifelé is drainezhetünk és nem szükséges a Douglas felé is vezetni a folyadékot. Fontos ez ott, ahol hüvelyinfectiótól kell tartanunk. A beteg kezelése is sokkal megbízhatóbb, egyszerűbb és főleg tisztább, ha nem a már fertőzött hüvely felől kötözzük a beteget, hanem a hasfal felől. Elhibázottnak tartja, ha a Mikulicz-kendőt erősen kitömik, mert ekkor a tempón nem hogy levezetne, hanem fordítva torlaszolni fog. Látjuk, hogy a nem szakszerűen elhelyezett tampon esetén a tampon eltávolítása után tömegesen ürül a felhalmozott váladék; ha lazán tamponálunk és legalább ujjvastagságú gummidraint teszünk a gazéba, úgy a drainnek kitűnő capillaris hatását nem teszszük tönkre. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a kivezetett folyadék a hasseb körül ne stagnáljon, ezért naponta akár többször is változtatnunk kell a hasfalon elhelyezett gazetörlőket. A gazecsíkot 6—7 nap előtt nem szabad eltávolítani, mert ekkor már a gaze szomszédságában granulatiók keletkeztek, a gaze könnyen kicsúszik, míg az első napokban az összenövések és tapadások folytán csak nehezen távolítható el. Sippel közleményére Fabricius reflektál „Zur Technik der Bauchhöhle“ czím alatt (Zentralblatt für Gyn. 1910, 37. sz.). Ő Sippel érveit mindenben elfogadja. A gaze bevezetését a hasüregbe különféle czélból lehet használni, így lehet tamponadra, drainezésre, mindkét czélra és bélvarráskor az átfúrással szemben való biztosításra. Fabricius 1896-ig komplikált esetekben kizárólag Mikulicz-tamponnal dolgozott. Akkor egy öt hónapos terhes asszonyt operált, a kin genyes tubazsák megrepedése folytán már genyes hashártyagyuladást látott. A műtét alkalmával egy 20 cm. hosszú nyílást hagyott a hasfalon és a hasat gazecompressekkel drainezte. Később, mikor műtét után művi abortust végzett, a has gyorsan kitisztult és a beteg meggyógyult. Azóta mind így kezeli a betegeket. 14 éve a hasfalat kb. 15 cm. hosszúságban nyitva hagyja és a hasüregbe gazecompressz vezet, melynek végét a hasfalakra helyezi, a hasfalra pedig sok steril vattát tesz. Fabricius a hashártyagyuladást úgy kezeli, mint a tályogot, t. i. bő feltárással, a nélkül, hogy a sebre varratot tenne. E mellett nem öblít. Súlyos esetekben sem a száraz kezelés, sem az öblítés már nem használ. Olyan esetekben, mint a Sippel-é, a méhet totálisan eltávolítja a hüvely megnyitásával, máskor meg a hátulsó hüvelyboltozaton nyílást készít, hogy a folyadék lefolyhasson. Az első napokban a gazedrain kitűnően működik. Komplikált medenczeoperatiók eseteiben eltávolítja a méhet a hüvelynek bő feltárásával. Ő is azt észlelte, mint Sippel, hogy a folyadék lefelé nem ürül olyan nagy tömegben, mint nyílt sebkezeléssel a hasfalon keresztül. Ezt még jobban eléri azáltal, hogy a beteget egyik oldalára fekteti. A Mikulicz-tampon nem vezet semmi folyadékot, ha a hasfal nyílását nagyon szűkre varrjuk be; nem áll, hogy a gazecompress alkalmi ok volna a belek erős összenövésére. A hasseb spontán gyógyul és nem egyszer úgy, mintha per primam gyógyult volna. A ritkán képződő hasfalsérvekről az a véleménye, hogy az általuk okozott csekély kellemetlenséggel nem sokat törődik, csak a beteg életben maradjon. Sippel: „Was beabsichtigen wir mit der Bauchhöhlendrainage zu erreichen ? Zugleich einige Bemerkungen zur Frage der Streptokokkenvirulenz“ (Zentralblatt für Gyn. 1911, 7. sz.) czímű közleményében újra foglalkozik a drainezés kérdésével. Foglalkozik annál is inkább, mert egy klinikus csodálkozva kérdezte tőle, hogy még mindig drainez? Kétségtelen, hogy minden idegen test, legyen azgummi, üveg, vagy gaze, melyet a hasüregbe vezetünk, reactív gyuladást támaszt, egyszer gyorsabban, másszor lassabban és kirekeszti a hasür azon részét, amelyben a drain van. Téves az a felfogás, mintha a drain napokig az egész hasüreggel közlekedésben volna és mintha a drainen keresztül napokig lehetne az egész hasüreget öblíteni. Daczára ezen ténynek, bizonyos esetekben rendkívül jótékonynak tartja a draint, általa gyors és zavartalan lefolyást biztosít, védelmet nyújt exsudatioképződés és peritonitis ellen és lehetővé teszi a már meglévő peritonitis gyógyítását is. A hashártyának sokkal nagyobb védőképességet tulajdonít, mint más testrészeknek. A hasüregbe került infectiosus anyagok egyik esetben a hashártya megbetegedését okozzák, másikban pedig nem; ez függ a bevitt