Orvosi Hetilap, 1912. augusztus (56. évfolyam, 31-34. szám)

1912-08-04 / 31. szám

578 1912. 31. sz ORVOSI HETILAP ből a hasüreg belsejébe folyadékáramlást indít, mely addig tart, míg ennek tartalma isotoniás. Ember hasüregében 1 liter 50%-os czukoroldat vagy 5 liter 10%-os oldat bajt nem okoz és a 4%-os czukoroldat éppen úgy adható, mint a konyhasó­oldat. A subcutan konyhasós infusióknak hatását a czukor hozzáadása fokozza. Bauereisen „Über die bakteriologische Kontrolluntersu­­chungen vor und bei gynäkologischen Operationen“ (Zentral­blatt für Gyn., 1912, 13. sz.) czímű közleményében felhívja a figyelmet a Lepmann által ajánlott három tupfer-próbára, melyet 1909 óta Marburgban és Kidben rendszeresen végez­nek. 340 esetből vonja le következtetéseit. 1. Bakteriológiai szempontból megerősíthető az a tény, hogy pyogen coccusok haemolysises képességüket elveszíthetik és vissza is nyerhe­tik. Ezen változást főleg a facultativ anaerob törzseken lehet konstatálni, pl. a­mikor az aerob növekvéskor haemolyzálnak. Az ő vizsgálatai szerint az obligát anaerob streptococcusok nem túl gyakoriak. 2. Az endogen csírák főleg a méhnyakrá­kok és adnextumor eseteiben fordulnak elő, a többi nőgyó­gyászati műtét eseteiben alig­ óriási szerepet játszanak carci­­nomákban és megérthető, hogy a radicalis operatio alkalmá­val keletkezett nagy sebfelületeken kedvező táptalajra jutva, virulentiájukat a műtét után is megtartják. Az adnextumorok­­ban levő geny rendszerint steril. Winter azon ajánlatához, hogy minden nőgyógyászati műtét előtt bacteriumokra vizs­gáljunk, hozzájárul. 3. A bakteriológiai vizsgálatok felvilágosí­tást adnak a prognosisról és megmagyarázzák azokat a zavaro­kat, melyeket a műtét utáni gyógyulásban észlelünk. Csak valószínűséggel tudjuk megkülönböztetni a virulens csírákat a nem virulensektől; a virulentiát csak a klinikai lefolyás dönti el. Szükséges a toxinok kimutatása annál is inkább, mert a vérben mikroorganismusokat ritkán, de toxinokat gyak­ran találunk; ha a vérserumban toxint találunk, a progno­sis rossz. 4. A bakteriológiai vizsgálatok legszebb eredmé­nyét látjuk a hasseb védelmében. Ha a bőrt gaudaninnal kezeljük és a sebet gummikendővel letakarjuk, a csirtarta­­lom jelentékenyen csökkenni fog. 5 A bakteriológiai ellenőrző vizsgálatok már csak azért is szükségesek, hogy időről-időre tájékozódhasson a műtő arról, hogy czélszerű-e az asepsises berendezése és hogy idejekorán megtehesse az előforduló hibák ellen az óvóintézkedéseket. A drainezéssel való kezelés újabb irodalmát Sippel a Zentralblatt für Gyn. 1910. 24. számában „Zur Technik der Drainage der Bauchhöhle“ czímmel nyitja meg. Egy nyomás beteg műtétét írja le kétoldali pyosalpinx-szal, mely néhány hét előtt megrepedve diffus peritonitist okozott. A magas lá­zak miatt a beteget vitalis indicatióból operálta. A műtét leírá­sakor megemlíti, hogy a daganat eltávolítása közben több tályogür nyílott meg. A kiömlő genyet letörölve, 25 liter konyhasóoldattal mosta ki a hasüreget. Ezután nemcsak a Douglast tamponálta, hanem a hasfalon át is Mikuliczot veze­tett ki és a tampon mellett vastag draincsövet helyezett el. A hasfalat a tampon felett összevarrta A műtét után a beteget ülőhelyzetbe fektette az ágyban. Feltűnt neki, hogy a­míg a Douglasba levezetett gummidrainen át semmi sem, addig a hasfalon át sok váladék ürült. Csak a gaze-drain teljes eltá­volításával változtak meg a viszonyok, ekkor a hasfal nyílá­sán keresztül nem ürült semmi és minden a Douglasba el­helyezett draincsövön folyt le. Folyadékok rendesen súlyuk­nál fogva lefelé folynak és ezért a legmélyebb ponton szokás a kivezető nyílást ejteni; tekintetbe kell venni azonban a tá­lyogár belső nyomását is, mely a környező szövetek feszü­lése által van feltételezve. Számításba jön a nedvszívó gazé­nak capillaris hatása, melyet úgy a folyadék súlya, mint a tályog belső nyomása befolyásol. Csak így lehet magyarázni Lippel esetében azt a körülményt, hogy folyadék nem lefelé a Douglas felé, hanem a hasseb felé folyt, hogy az erősen működő capillaris drain mindent felfelé vezetett el, még mi­előtt lefelé kifolyhatott volna. A gazénak levezető hatását hatalmasan fokozza a belé helyezett gummicső. Fontos ez az észlelés, mert szükség esetén egyedül kifelé is drainezhetünk és nem szükséges a Douglas­ felé is vezetni a folyadékot. Fontos ez ott, a­hol hüvelyinfectiótól kell tartanunk. A beteg kezelése is sokkal megbízhatóbb, egyszerűbb és főleg tisztább, ha nem a már fertőzött hüvely felől kötözzük a beteget, hanem a hasfal felől. Elhibázottnak tartja, ha a Mikulicz-kendőt erő­sen kitömik, mert ekkor a tempón nem hogy levezetne, hanem fordítva torlaszolni fog. Látjuk, hogy a nem szaksze­rűen elhelyezett tampon esetén a tampon eltávolítása után tömegesen ürül a felhalmozott váladék; ha lazán tamponá­lunk és legalább ujjvastagságú gummidraint teszünk a gazéba, úgy a drainnek kitűnő capillaris hatását nem teszszük tönkre. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a kivezetett folyadék a hasseb körül ne stagnáljon, ezért naponta akár többször is változtatnunk kell a hasfalon elhelyezett gazetörlőket. A gaze­­csíkot 6—7 nap előtt nem szabad eltávolítani, mert ekkor már a gaze szomszédságában granulatiók keletkeztek, a gaze könnyen kicsúszik, míg az első napokban az összenövések és tapadások folytán csak nehezen távolítható el. Sippel közleményére Fabricius reflektál „Zur Technik der Bauchhöhle“ czím alatt (Zentralblatt für Gyn. 1910, 37. sz.). Ő Sippel érveit mindenben elfogadja. A gaze bevezetését a hasüregbe különféle czélból lehet használni, így lehet tam­­ponadra, drainezésre, mindkét czélra és bélvarráskor az át­fúrással szemben való biztosításra. Fabricius 1896-ig kompli­kált esetekben kizárólag Mikulicz-tamponnal dolgozott. Akkor egy öt hónapos terhes asszonyt operált, a kin genyes tuba­zsák megrepedése folytán már genyes hashártyagyuladást lá­tott. A műtét alkalmával egy 20 cm. hosszú nyílást hagyott a hasfalon és a hasat gazecompressekkel drainezte. Később, mikor műtét után művi abortust végzett, a has gyorsan ki­tisztult és a beteg meggyógyult. Azóta mind így kezeli a be­tegeket. 14 éve a hasfalat kb. 15 cm. hosszúságban nyitva hagyja és a hasüregbe gazecompressz vezet, melynek végét a hasfalakra helyezi, a hasfalra pedig sok steril vattát tesz. Fabricius a hashártyagyuladást úgy kezeli, mint a tályogot, t. i. bő feltárással, a nélkül, hogy a sebre varratot tenne. E mellett nem öblít. Súlyos esetekben sem a száraz kezelés, sem az öblítés már nem használ. Olyan esetekben, mint a Sippel-é, a méhet totálisan eltávolítja a hüvely megnyitásával, máskor meg a hátulsó hüvelyboltozaton nyílást készít, hogy a folya­dék lefolyhasson. Az első napokban a gazedrain kitűnően működik. Komplikált medenczeoperatiók eseteiben eltávolítja a méhet a hüvelynek bő feltárásával. Ő is azt észlelte, mint Sippel, hogy a folyadék lefelé nem ürül olyan nagy tömeg­ben, mint nyílt sebkezeléssel a hasfalon keresztül. Ezt még jobban eléri azáltal, hogy a beteget egyik oldalára fekteti. A Mikulicz-tampon nem vezet semmi folyadékot, ha a hasfal nyílását nagyon szűkre varrjuk be; nem áll, hogy a gazecom­­press alkalmi ok volna a belek erős összenövésére. A hasseb spontán gyógyul és nem egyszer úgy, mintha per primam gyógyult volna. A ritkán képződő hasfalsérvekről az a véle­ménye, hogy az általuk okozott csekély kellemetlenséggel nem sokat törődik, csak a beteg életben maradjon. Sippel: „Was beabsichtigen wir mit der Bauchhöhlen­drainage zu erreichen ? Zugleich einige Bemerkungen zur Frage der Streptokokkenvirulenz“ (Zentralblatt für Gyn. 1911, 7. sz.) czímű közleményében újra foglalkozik a drainezés kérdésével. Foglalkozik annál is inkább, mert egy klinikus csodálkozva kérdezte tőle, hogy még mindig drainez? Kétségte­len, hogy minden idegen test, legyen azgummi, üveg, vagy gaze, melyet a hasüregbe vezetünk, reactív gyuladást támaszt, egy­szer gyorsabban, másszor lassabban és kirekeszti a hasür azon részét, a­melyben a drain van. Téves az a felfogás, mintha a drain napokig az egész hasüreggel közlekedésben volna és mintha a drainen keresztül napokig lehetne az egész hasüreget öblíteni. Daczára ezen ténynek, bizonyos esetek­ben rendkívül jótékonynak tartja a draint, általa gyors és zavartalan lefolyást biztosít, védelmet nyújt exsudatioképződés és peritonitis ellen és lehetővé teszi a már meglévő peritoni­tis gyógyítását is. A hashártyának sokkal nagyobb védőké­pességet tulajdonít, mint más testrészeknek. A hasüregbe ke­rült infectiosus anyagok egyik esetben a hashártya megbete­gedését okozzák, másikban pedig nem; ez függ a bevitt

Next