Orvosi Hetilap, 1912. november (56. évfolyam, 44-47. szám)
1912-11-03 / 44. szám
808 ORVOSI HETILAP 1912. 44. sz ével együtt történő kitelepítését s a természetellenes táplálás elleni erélyes küzdelmet említem. Kívánatos s ez irányban is tetemes a haladás, hogy az orvosszemélyzet kizárólagosan gyermekgyógyászatban járatos egyénekből álljon, kik időnként továbbképző tanfolyamokban vegyenek részt. Hogy a városi kormányzatban mily módon lehet orvosi befolyásra eredményes munkát végezni, azt hazánk fővárosa bizonyítja, hol az elberföldi szegényügyi rendszer keretében kerületenként anya- és gyermekvédelmi bizottságok és az úgynevezett népházak, kulturális szocialhygienés kerületi központok keretében ily irányzatú jóléti intézmények szerveztetek. Budapest V. kerületi népházában az anya- és csecsemővédő szakosztálynak ügyvezető titkára vagyok s előterjesztésemre a terhes s a gyermekágyból kikerült asszonyok otthont, a foglalkoztató műhelyben kenyérkeresetet, a népkonyhában tápláló eledelt kapnak, azonkívül kilátásba van véve egy tanácsadó anyák részére, továbbá egy tejkonyha berendezése. A gyakorló orvosnak belevonása e jóléti intézményekbe nagyon fontos s érthetetlen módon felette nehéz. Szerény véleményem szerint a socialhygiene egyetemi tanításának hiányán múlik az érdeklődés. Az iskolát látogató gyermek védelme. Az iskolában töltött évek folyamán különös védelmi intézkedésekre szorulnak a gyermekek, ez oknál fogva nem szorgalmazhatjuk eléggé az iskolaorvosi intézmény általánosítását. Alig ismerek az orvosi ténykedés keretében ágazatot, melynek közvetve s közvetlenül oly nagy hatása volna, mint az iskolaorvosi. A modern iskola individualizáló törekvéseinek csupán az orvos és a paedagógus együttműködése szolgálhat megfelelően. E rendszer legtökéletesebb kiépítése az ú. n. „mannheimi“, melynek tendentiáját helyesen jellemzi Stephani: „Gleiches Recht für Alle“ és „Jedem das Seine“, e módszer értelmében a gyermekek tehetségük szerint kisebb-nagyobb csoportokban részesülnek oktatásban. A hygiene, paediatria s gyermektanulmány segítő eszközei felett rendelkező orvos meg fogja állapítani, ki alkalmas az iskolába való felvételre, ki kerüljön hiányos szellemi fejlettsége folytán a kisegítő iskolába, ki szorul gyenge fejlettségénél fogva az erdei iskola jótéteményére. A felvételkor, az iskolaév folyamán és végén végzett orvosi ellenőrző vizsgálatok a betegségeket első csírájukban engedik felismerni. E vizsgálatok különösen a gümőkór korai felismerésének szempontjából bírnak (Pirquet-reactio) nagy horderővel. A korai kórjelzést a gyermeknek saját, valamint társainak érdekében történő elkülönítése és gyógykezelése kövesse. Az érzékszervek pontos ellenőrzése felderíti a trachomát, a különböző látási és hallási rendellenességeket, melyek a gyermek kellő megítélésére néha döntő befolyást gyakorolnak ; orvosi elbírálás mellett a szórakozottság, figyelmetlenség igazságos elbírálás alá esik, s megfelelő pápaszem vagy az orrgaratür-kezelés révén e hiányok gyakran javíthatók. A gerinczoszlop elferdülésének felismerése s egyéb bántalmak korai kórjelzése s a lelet közlése a vizsgálatkor jelenlévő szülővel szóval vagy megfelelő blankettákkal, vagy a mindinkább meghonosuló iskolanővér révén számos baj elmérgesedését megelőzheti, illetőleg a bántalom gyógyulására vezethet. Az iskolanővér oly esetekben, midőn a szülők szegénysége, elfoglaltsága vagy tudatlansága megakadályozza, hogy személyesen járjanak el gyermekeik érdekében, ezeket orvoshoz vezetik, a rendelés keresztülvitelét ellenőrzik s kisebb járólagosan végezhető műtétek alkalmával (tonsillotomia, adenotomia stb.) segédkeznek, esetleges bevásárlásokat (sérvkötő, pápaszem stb.) eszközölnek. Ugyanígy jó tanácscsal szolgálhatnak az öltözködés, táplálkozás s tisztálkodás dolgában. Az iskolaorvos hatalmas socialhygienés munkát végezhet a szülőkkel érintkezve; az említettem módokon kívül kiemelem az úgynevezett szülői értekezleteket, melyeken ismeretterjesztő füzetek is osztogathatók. Az orvos utasítja a családfőt, hogy a gyermeknek alváshoz jól szellőzött szobára van szüksége s hogy testi s erkölcsi fejlődésére egyaránt nagy horderejű, hogy egy fekhelyen egymaga kellő ideig (Axel Rey követelménye) aludjék; hogy e téren a világvárosokban mily egészség- s erkölcsrontó állapotok vannak, azt saját szülővárosomra vonatkozólag „A gyermekek alvásáról s álmairól“ írt munkálatomban mutattam ki. E helyen kell megemlékeznem az alvás hosszát oly sok esetben veszélyeztető gyermekmunkáról, melynek folyományaként éjjel végzik feladataikat, vagy ami még szomorúbb, hogy a pénzszerző munkát éjnek idején végzik. Utaljunk M. de Manaceine kutatásaira, melyek alapján kiderül, hogy az ételt s italt könnyebben lehet nélkülözni, mint az alvást. A táplálkozásra vonatkozólag a növényi táplálék értékét, az alkohol - nikotin kártékony voltát hirdesse az orvos. Ha a szülők vagyoni helyzete folytán e kívánalmak keresztülvitele lehetetlen, a hatóságok és egyesületek figyelme hivassék fel, hogy részükről történjék gondoskodás a lakás s táplálkozás ügyében. Budapesten a vezetésem alatt álló ingyentej-egyesület reggelivel s uzsonnával látja el az éhező iskolásgyermekeket s a napközi otthonok egészséges táplálékot juttatnak az éhezőknek, mert nemcsak „plenus venter non studet libenter!“ . . . Budapesten a városi házak s népszállók révén, mint arról szegénygyámi kerületemben meggyőződtem, a lakásviszonyok terén is rohamos a javulás. Orvosi szakvéleményen nyugodjék az iskolaév, a szorgalmi napi idő s a szünidők beosztása. Az orvos tudja leginkább megértetni a mérvadó körökkel, hogy nyáron a nagy meleg, télen pedig a reggeli fagy mennyi kárt okozhat, hogy megfelelő óraközökre van szükség, hogy az iskolapadban meggémberedett tagok kiegyenesedjenek s a tanterem kellőképpen szellőztessék, hogy a nap két szakára eloszló tanításnak mellőzése a test s szellem pihentetése szempontjából mily fontos, s hogy a túlbuzgó tanító a szünidőket ne használja fel a szorgalmi időben mulasztottak pótlására. (Vége a jövő számban.) Közlemény a budapesti kir. magy. tudományegyetem orr- és gégeorvostani klinikájáról. (Igazgató: Ónodi A. dr., egyetemi tanár.) A hangképzésre vonatkozó kisérletes vizsgálatok. Irta: Freystadtl Béla dr. A Krause által a kutyaagy gyrus praefrontalisában felfedezett hangképzés-kéregközéppontnak mindkétoldali kiirtása után az állatok hangszalagmozgásai változatlanok s hangképzésük megtartott. Ónodi, Kanasugi vizsgálatai azt mutatták, hogy az agynak az ikertestek hátulsó dombja mögött történt teljes átmetszése a hangképzést nem befolyásolja. Katzenstein azt találta, hogy a kutya gyrus centralis anteriorjában lévő lélekzőközpont féloldali eltávolítása után az ellenoldali hangszalag mozgászavarokat mutat. A következőkben leírandó vizsgálataimnak czélja az volt, hogy az agytörzs átmetszése után fennálló hangszalagmozgást és hangképzést tegyem tanulmány tárgyává. A kísérleteket következőképpen végeztem. Az elaltatott kutya nyakszirti lebenyének megfelelő helyen trepanatiós nyílást készítettem. E nyíláson keresztül a kést az agyalapig előre tolva, a pedunculus cerebrit, a hidat és a nyúltvelőt különböző magasságban átmetszettem. Az állat a műtét után bizonyos ideig megfigyelés alatt állott, s a hangszalagok mozgása mindjárt a műtét után s később is ismételten megfigyeltetett, úgyszintén figyeltünk arra, várjon az állat ad-e hangot. Az állat elpusztulása után az egész agyat formatinba téve megkeményítettük s pontos bonczoláslelet alapján állapítottuk meg minden esetben, hogy mely részeket metszettünk át. A műtétet morphin-chloroform-aether-narcosisban végeztem A vizsgálatokat 12 állaton végeztem s közülük a következőket közlöm: 1. kísérlet. Közvetlenül a műtét után a hangszalagok rövid ideig mozdulatlanul állnak középállásban ad- és abductio