Orvosi Hetilap, 1913. május (57. évfolyam, 18-21. szám)

1913-05-04 / 18. szám

336 ORVOSI HETILAP kik közül az előbbi kettő csak rövid megjegyzést tett. Saundby ezen esetben az ellentétes mozgásokat úgy magyarázza, hogy az idegimpulzus, ha az egyik irányban nem valósítható meg, akkor a másik irányban válthatja ki a mozgást. Grabower azt hiszi, hogy cerebralis neurasthenia forog fenn. Részlete­sen foglalkozott Pollak az esettel, érdekes levelének tartalmát közöljük. Alig hiszi, hogy az eset eldönthető lesz kórbonczo­­lástani lelet hiányában. Az alsó gégeideg hűdése mellett nem szól a gégelelet és az organikus hűdést nem könnyű bebizo­nyítani. Szól a hangszalagok functionalis respiratiós ellentétes mozgásainak felvételéről, bár tudja, hogy functionális okok fel­vételére nehezebben határozhatjuk el magunkat öreg férfi ese­tében, kin látszólag organikus tünetek is — nyelési nehézségek, a reflexió a gége- és légcsőben­­ vannak jelen. A­mi azon nézetet illeti, hogy ha az idegimpulzus útja az egyik irány­ban meg van akasztva, akkor a másik irányban haladhat, ezen esetben azonban az ellentétes hangszalagmozgások ma­gyarázatára nem volna alkalmazható, ha organikus elváltozás állana fenn és a megfelelő idegrostok (sejtek) hűdése folytán az idegimpulzus az említett mozgásokat nem válthatná ki. Fel kellene venni, hogy az intendált „e“ és „i“ magánhangzónál bekövetkezett nagy kitérése a hangszalagoknak nem az alsó gégeidegeknek, hanem más idegizomcsoportoknak felel meg, de ez az emberre vonatkozólag még fel nem állított hypothesis, a­miért is taglalásától el kell tekinteni. A kórbonczolástani lelet és a szövettani vizsgálat megállapíthatta volna­ a központi vagy környéki elváltozást, mely­ világosságot deríthetett volna a hangszalagok ellentétes mozgásainak okára nézve. Ezek hiánya folytán, ha nem tekintjük a kórképet functionális eredetűnek, magyarázatába nem is bocsátkozhatunk. Közöltük Pollak érdekes megjegyzéseit és a magunk részéről észrevételeink a következők. Észlelésünk tárgya vol­tak a Pollak által leírt typusok, valamint a különböző psycho­gen eredetű rendellenes hangszalagmozgások, a hysteriánál jelentkező h­angszalaghűdések, az aphonia spastica, az aphonia és dyspnoea spastica, az apsythyria, a gégeidegek hűdése, továbbá a rendellenes és ellentétes mozgások úgy központi, mint körzeti organikus elváltozások esetén. Vizsgálataink az általunk javasolt vizsgálati módszerrel az alsó gégeideg kör­nyéki hűdése eseteiben úgy az egyes gégeizmokra, mint azok elkülönített idegeire vonatkoztak; központi elváltozások fel­vételekor a gégeidegek központjai is megvizsgálandók. Mellkas-tumor egy esetében a hangrést tágító izom contracturája mellett az alsó ideg törzsében egyes idegrostok hüvelyében a myelin degeneratio képe volt kimutatható. Ese­tünkben terveztük obductio esetén eljárásunk szerint úgy az egyes gégeizmok és elkülönített idegeik, mint a központok szabatos megvizsgálását, melytől sajnosan elestünk és így az egyedül szabatos kórszövettani alap hiányában az ellentétes hangszalagmozgások igazi okát esetünkben nem állapíthatjuk meg. Csak valószínűséggel hajtunk azon felvétel felé, hogy esetünkben nem functionális, psychogén eredettel állunk szem­ben, hanem kezdődő organikus elváltozásokkal, melyek az ellentétes hangszalagmozgásokat eredményezték. Az idegorvos a betegen az idegrendszer részéről semminemű elváltozást sem állapíthatott meg; e mellett nyelési nehézségek, hypnes­thesia és a reflexia a gégében és a légcsőben, a leírt ellentétes hangszalagmozgások és végül exsudatum pleuriticum voltak jelen. Lehetségesek a magas korral járó érelváltozások a köz­pontokban, továbbá a mellkasban, az alsó gégeideg törzsei­ben az izzadmány okozta elváltozások is. De ezen feltevést is a szövettani vizsgálat lett volna hivatva eldönteni. Az általunk észlelt és említett esetben ilyen módon egy ritka kórkép nyert magyarázatot, a hangrés­­tágító izom, a posticus contracturáját megfejtette a szövettani lelet, az idegrost velős hüvelyében talált kezdődő myelvi­­elfajulás. A magunk részéről még egy felvetett kérdésre kívánunk reflektálni, mely úgy a psychogen alapon, mint az organi­kus elváltozáson nyugvó ellentétes hangszalagmozgásokkal összefügg. És ez az idegimpulsus útja functionalis coordinatiós zavarok vagy a gégeidegek részletes vagy teljes központi vagy környéki organikus elváltozásai alkalmával. Ismeretes, hogy az idegimpulsus coordinatiós, functio­nalis zavar eseteiben a gégeidegek ismert rendes pályáin rendellenes irányban haladhat és ellentétes mozgásokat vált­hat ki. Természetes, hogy mindez megszűnik, ha a gégeide­gek hűtöttek és idegrostjaik a vezetésre többé nem alkal­masak. Az eddig ismert gégebeidegzés mellett legújabb vizs­gálataim­ eredményeit kívánom e helyen felemlíteni, melyek szerint az eddig ismert utak mellett más úton is lehetséges az idegimpulzus haladása. Három kutyán végeztünk az idegtörzsek átmetszésével elfajulási kísérleteket és a három hónapi életbentartás után végzett szövettani vizsgálatok azt mutatták, hogy a felső gégeideg, ansa Galeni, idegrostjainak nagyobb része az alsó gégeidegbe tér és kisebb része az összeköttetésnél vissza­­hajlik és az alsó gégeideg végágaival a gégéhez megy. To­vábbá azt mutatták, hogy az alsó és felső gégeideg elfajult törzsében és végágaiban még ép idegrostok találhatók. Ezen idegrostok eredete a következő tényekkel hozható össze­függésbe. Három morphologiai tényt állapítottunk meg: 1. Embe­ren a felső gégeidegek rostkötegei az alsó gégeideggel össze­függenek a gége területében, átlépik a középvonalat, a ke­reszteződésnél összekötődnek és az ellenoldalon haladnak tova. 2. Az együttérző határkötegben a rami communicantes közvetítésével a nyakon és a mellkas felső részében a cere­brospinalis idegkötegek nagyobb része felfelé és kisebb része lefelé halad, ezen viszony ellenkezője áll fenn a mellkasban és a hasüregben. Ezen cerebrospinalis idegkötegek mint kör­nyéki ágak a symphathicus közvetítésével különböző szervekhez mennek. 3. A felső és alsó idegek rendes sympathicus-össze­­köttetésekkel bírnak, továbbá az alsó gégeideg elkülönített légző kötege benső összeköttetésben áll a sympathicussal és a szívidegekkel, az alsó gégeideg elkülönített hangképző kötege kisebb mértékben hasonló összeköttetésekkel bír. A felső és alsó gégeidegek kiküszöbölésekor az alsó 2. ábra. „e“ magánhangzó intendált hangoztatása. 3. ábra. „i“ magánhangzó intendált hangoztatása. * Monatsschrift für Ohrenheilkunde u. Laryngorhinol., 1912. 1913. 18. sz.

Next