Orvosi Hetilap, 1913. május (57. évfolyam, 18-21. szám)
1913-05-04 / 18. szám
336 ORVOSI HETILAP kik közül az előbbi kettő csak rövid megjegyzést tett. Saundby ezen esetben az ellentétes mozgásokat úgy magyarázza, hogy az idegimpulzus, ha az egyik irányban nem valósítható meg, akkor a másik irányban válthatja ki a mozgást. Grabower azt hiszi, hogy cerebralis neurasthenia forog fenn. Részletesen foglalkozott Pollak az esettel, érdekes levelének tartalmát közöljük. Alig hiszi, hogy az eset eldönthető lesz kórbonczolástani lelet hiányában. Az alsó gégeideg hűdése mellett nem szól a gégelelet és az organikus hűdést nem könnyű bebizonyítani. Szól a hangszalagok functionalis respiratiós ellentétes mozgásainak felvételéről, bár tudja, hogy functionális okok felvételére nehezebben határozhatjuk el magunkat öreg férfi esetében, kin látszólag organikus tünetek is — nyelési nehézségek, a reflexió a gége- és légcsőben vannak jelen. Ami azon nézetet illeti, hogy ha az idegimpulzus útja az egyik irányban meg van akasztva, akkor a másik irányban haladhat, ezen esetben azonban az ellentétes hangszalagmozgások magyarázatára nem volna alkalmazható, ha organikus elváltozás állana fenn és a megfelelő idegrostok (sejtek) hűdése folytán az idegimpulzus az említett mozgásokat nem válthatná ki. Fel kellene venni, hogy az intendált „e“ és „i“ magánhangzónál bekövetkezett nagy kitérése a hangszalagoknak nem az alsó gégeidegeknek, hanem más idegizomcsoportoknak felel meg, de ez az emberre vonatkozólag még fel nem állított hypothesis, amiért is taglalásától el kell tekinteni. A kórbonczolástani lelet és a szövettani vizsgálat megállapíthatta volna a központi vagy környéki elváltozást, mely világosságot deríthetett volna a hangszalagok ellentétes mozgásainak okára nézve. Ezek hiánya folytán, ha nem tekintjük a kórképet functionális eredetűnek, magyarázatába nem is bocsátkozhatunk. Közöltük Pollak érdekes megjegyzéseit és a magunk részéről észrevételeink a következők. Észlelésünk tárgya voltak a Pollak által leírt typusok, valamint a különböző psychogen eredetű rendellenes hangszalagmozgások, a hysteriánál jelentkező hangszalaghűdések, az aphonia spastica, az aphonia és dyspnoea spastica, az apsythyria, a gégeidegek hűdése, továbbá a rendellenes és ellentétes mozgások úgy központi, mint körzeti organikus elváltozások esetén. Vizsgálataink az általunk javasolt vizsgálati módszerrel az alsó gégeideg környéki hűdése eseteiben úgy az egyes gégeizmokra, mint azok elkülönített idegeire vonatkoztak; központi elváltozások felvételekor a gégeidegek központjai is megvizsgálandók. Mellkas-tumor egy esetében a hangrést tágító izom contracturája mellett az alsó ideg törzsében egyes idegrostok hüvelyében a myelin degeneratio képe volt kimutatható. Esetünkben terveztük obductio esetén eljárásunk szerint úgy az egyes gégeizmok és elkülönített idegeik, mint a központok szabatos megvizsgálását, melytől sajnosan elestünk és így az egyedül szabatos kórszövettani alap hiányában az ellentétes hangszalagmozgások igazi okát esetünkben nem állapíthatjuk meg. Csak valószínűséggel hajtunk azon felvétel felé, hogy esetünkben nem functionális, psychogén eredettel állunk szemben, hanem kezdődő organikus elváltozásokkal, melyek az ellentétes hangszalagmozgásokat eredményezték. Az idegorvos a betegen az idegrendszer részéről semminemű elváltozást sem állapíthatott meg; e mellett nyelési nehézségek, hypnesthesia és a reflexia a gégében és a légcsőben, a leírt ellentétes hangszalagmozgások és végül exsudatum pleuriticum voltak jelen. Lehetségesek a magas korral járó érelváltozások a központokban, továbbá a mellkasban, az alsó gégeideg törzseiben az izzadmány okozta elváltozások is. De ezen feltevést is a szövettani vizsgálat lett volna hivatva eldönteni. Az általunk észlelt és említett esetben ilyen módon egy ritka kórkép nyert magyarázatot, a hangréstágító izom, a posticus contracturáját megfejtette a szövettani lelet, az idegrost velős hüvelyében talált kezdődő myelvielfajulás. A magunk részéről még egy felvetett kérdésre kívánunk reflektálni, mely úgy a psychogen alapon, mint az organikus elváltozáson nyugvó ellentétes hangszalagmozgásokkal összefügg. És ez az idegimpulsus útja functionalis coordinatiós zavarok vagy a gégeidegek részletes vagy teljes központi vagy környéki organikus elváltozásai alkalmával. Ismeretes, hogy az idegimpulsus coordinatiós, functionalis zavar eseteiben a gégeidegek ismert rendes pályáin rendellenes irányban haladhat és ellentétes mozgásokat válthat ki. Természetes, hogy mindez megszűnik, ha a gégeidegek hűtöttek és idegrostjaik a vezetésre többé nem alkalmasak. Az eddig ismert gégebeidegzés mellett legújabb vizsgálataim eredményeit kívánom e helyen felemlíteni, melyek szerint az eddig ismert utak mellett más úton is lehetséges az idegimpulzus haladása. Három kutyán végeztünk az idegtörzsek átmetszésével elfajulási kísérleteket és a három hónapi életbentartás után végzett szövettani vizsgálatok azt mutatták, hogy a felső gégeideg, ansa Galeni, idegrostjainak nagyobb része az alsó gégeidegbe tér és kisebb része az összeköttetésnél visszahajlik és az alsó gégeideg végágaival a gégéhez megy. Továbbá azt mutatták, hogy az alsó és felső gégeideg elfajult törzsében és végágaiban még ép idegrostok találhatók. Ezen idegrostok eredete a következő tényekkel hozható összefüggésbe. Három morphologiai tényt állapítottunk meg: 1. Emberen a felső gégeidegek rostkötegei az alsó gégeideggel összefüggenek a gége területében, átlépik a középvonalat, a kereszteződésnél összekötődnek és az ellenoldalon haladnak tova. 2. Az együttérző határkötegben a rami communicantes közvetítésével a nyakon és a mellkas felső részében a cerebrospinalis idegkötegek nagyobb része felfelé és kisebb része lefelé halad, ezen viszony ellenkezője áll fenn a mellkasban és a hasüregben. Ezen cerebrospinalis idegkötegek mint környéki ágak a symphathicus közvetítésével különböző szervekhez mennek. 3. A felső és alsó idegek rendes sympathicus-összeköttetésekkel bírnak, továbbá az alsó gégeideg elkülönített légző kötege benső összeköttetésben áll a sympathicussal és a szívidegekkel, az alsó gégeideg elkülönített hangképző kötege kisebb mértékben hasonló összeköttetésekkel bír. A felső és alsó gégeidegek kiküszöbölésekor az alsó 2. ábra. „e“ magánhangzó intendált hangoztatása. 3. ábra. „i“ magánhangzó intendált hangoztatása. * Monatsschrift für Ohrenheilkunde u. Laryngorhinol., 1912. 1913. 18. sz.